Szerző: KENESEI ISTVÁN
2021.01.29.
Mi a sakktábla?
Legutóbbi cikkemben röviden áttekintettem, honnan hová jutott el a hazai felsőoktatás az elmúlt 10 évben1 (Végjáték: az állami felsőoktatás utolsó éve, ÉS, 2021/2., jan. 15.). Most egy kissé tágítom az objektív látószögét, és pár mondatban felvázolom, ahogy én értelmezem a társadalmi-politikai környezetet, amelyen belül az egyetemeket is alávetették a központi akaratnak.
A kétharmados parlamenti többség, amelyet a rendszerváltás „alapító atyái” az össznemzeti egyetértés zálogának szántak, elvben arra szolgált (volna), hogy többpárti egyetértéssel hozzanak tető alá olyan kulcsfontosságú törvényeket, amelyek hosszú távon szabályoznak például személyi, sajtó- és más szabadságjogokat, nem beszélve az alkotmányozásról. Amikor (az akkor még nem eléggé) elhibázott választási rendszerünknek köszönhetően a 2010. évi választásokon a Fidesz–KDNP-nek jutott a képviselői helyek több mint 2/3-a, tőlük már senki nem várta el, hogy úgy korlátozzák magukat, ahogyan azt az MSZP–SZDSZ képviselői tették szintén kétharmados kormányzásuk alatt. És ezzel gyakorlatilag az összes sarkalatos szabályozás, például a sajtó-, a sztrájk- vagy a választási törvény megváltoztatása mellett megnyílt a lehetőség az Orbán–Simicska-mesterterv megvalósítása előtt is, amely névleg a gazdaság hazai szereplőit, valójában a hozzájuk közeli, ma már oligarchának mondható barátokat és üzletfeleket kívánta előnyhöz juttatni. A terv Simicska kiválása után ugyanolyan lendülettel folytatódott, még ha ezt az irányító játékost le kellett is cserélni és önkéntes öltözőfogságra ítélni. Lettek mások, még közelebbi aktorok, akik a nevükre vették a családi vagyont, és ezzel 2018-ra gyakorlatilag lezárult a gazdasági szereplők „feltőkésítése”. Újabbak nyilván csak akkor lépnek színre, ha valaki megint feleslegessé vagy kényelmetlenné válik.
Az értelmiséget a 2011-ben nagy vehemenciával startolt, de a végén kudarcba fulladt „filozófusbotránnyal” próbálták megfegyelmezni, jól mérvén fel, hogy a nagyközönséget az alaptalan vádaskodás nem háborítja föl, hiszen ezek a bölcsészek amúgy is igen gyanús dolgokkal foglalkoznak. De legalább sokuk életét sikerült megkeseríteniük.2 A továbbiakban az értelmiséget csak annyiban érintették a változások, hogy a testreszabott sajtótörvénnyel egyre jobban beszűkültek megszólalási lehetőségei a médiában, különösen az éterben egyeduralkodóvá vált állami felügyeletű vagy ilyen forrásokkal életben tartott rádió- és tévécsatornákon. Mivel azonban a hatalmon lévők szerint még így is túl sok lehetősége volt ellenfeleiknek, a kulturális élet más területeit igyekeztek elfoglalni magánszorgalmú vagy felbiztatott „munkáslevelezőik” sugallatára. Így esett el a Nemzeti Kulturális Alap, a Petőfi Irodalmi Múzeum, az Országos Széchényi Könyvtár, a Nemzetivé lett Országos Levéltár, a Nemzeti Színház után csaknem a teljes színházi szféra stb. Majd a tudományos kutatás és a felsőoktatás felé fordult a figyelmük. A CEU 2017-ben elkezdődött és végül a száműzetéséhez vezető vegzálása a 2018‑as választások után az MTA kutatóhálózatának másfél évig tartó „államosításával”, azután a Corvinus kísérleti ballonjának mintájára tavaly az első egyetemi átalakításokkal folytatódott.3 Ez esetben is jól mérték fel, hogy a választókat vajmi csekély mértékben érdeklik e területek tulajdoni vagy irányítási viszonyai.
Idézzük vissza, hogy tavaly március végén, már a járvány miatti lezárások idején többek számára nem várt meglepetésként nyújtották be hat egyetem átalakítási törvényjavaslatait.4 Néhányukkal ugyan korábban egyeztettek, mások szinte az újságokból értesültek róla. A Színház- és Filmművészeti Egyetem nem szerepelt a hatok között, hanem – feltehetőleg Vidnyánszky Attila kezdeményezésére – egy hirtelen területfoglalási ötlet áldozata lett. Az SZFE ezt követő ellenállása már bekerült hazánk újabb történelmének lapjaira, és bár úgy tűnik, némely kapásból megszavaztatott törvénymódosításon túl Vidnyánszkyt és csapatát legfőbb támogatója magára hagyta a diákokkal és tanárokkal folytatott egyenlőtlen küzdelmében, de adott neki pénzt, paripát és fegyvert, azaz épületekkel és álláshelyekkel bőségesen ellátta, viszont erkölcsi vesztes voltukon nincs hatalma változtatni. A valódi SZFE előtti sötét horizonton azért fénylik egy halvány reménysugár, amennyiben sikerül kollégiumi és tantermi gondjaikat megoldaniuk jótékony támogatók révén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.