EGY KÖZBENSŐ ÁLLOMÁS

NÉPSZAVA
Szerző: UNGVÁRY RUDOLF
2021.02.22.

Arról, hogy a Klubrádiót hajánál fogva előrángatott indokokkal megfosztották a frekvenciájától, sok és felháborodott szó esett. Arról, hogy az orbáni rendszerben immár a kultúra, vele a tudomány teljes egyenirányítására törekszenek, valamivel kevesebb. Holott abban, ami e téren eddig történt, a Klubrádió internetre kényszerülése csak egy csepp a pohárban.
A nyomtatott hetilapok közül már csak néhány létezik az ellenzéki térfélen, nyomtatott napilapból pedig már csak egyetlen egy. A többi vagy nyíltan a rendszer szócsöve, vagy úgy tesz, mintha pártatlan lenne. Érdemben megszűnt a tudományos akadémia és az egyetemek önállósága, az oktatás a kormányzat által kijelölt tankönyvek előírásával ideológiai monopóliumot biztosított magának az alsó- és középfokú oktatásban. A művészeti támogatások megítélése lényegében a kormány befolyása alatt áll. A bíróságok egy részét mára a maguk embereivel töltötték föl, másik részét meg egyre jobban megfélemlítik. Akkor miről is beszélünk?

Csak arról kellene-e beszélni – ahogy ezt praktikus elmék vélik –, hogy milyen az egészségügyi ellátás és a járványvédelem, az oktatáspolitika, a környezetvédelem? Netán külkereskedelemről és a külpolitikáról, netán a migráció kezelésének módjáról, a cigányság helyzetéről – akik jelentős mértékben a kormányt támogatják a szavazatukkal, ahogy a legszegényebb régiók szavazói is?

Mindez nem annak függvénye-e, hogy milyen a politikai rendszer? Nem azzal kellene-e szembeszavazni és nem utolsó sorban tevőlegesen szembeszegülni?

Nem alapvetően a politikai rendszertől függ, milyen a egészségügytől kezdve a szegénységig minden? Egykor és ma a demokratikus, szabályozott kapitalizmuson alapuló rendszerek, a politikai szabadság világa mindig jobban teljesített és teljesít, ami a közérzetet, a közjót és az életszínvonalat illeti. Nem azért kell-e inkább a mai rendszer ellen megtenni mindent, beleértve a választásokon a szavazást, mert alapvetően a nemzet, a közjó ellenében gyakorolja a hatalmát? A hitleri vagy a pártállami hatalom gyalázatához nem elég, hogy pokolra valók voltak az urai, még azt is boncolgatni kell, hogy „de azért épültek autópályák” vagy „de azért volt olcsó könyvtár”? Ha a szabadság hiányzik, minden megpecsételődik. Márpedig Magyarországon a szabadság épül le, tervszerűen, előre megfontoltan, bűnös politikai szándékkal, és tulajdonképpen hihetetlenül primitív, átlátszó módon, hogy szinte ordít. 

Mára már teljesen érvényesül a nemzetiszocialista jog megalapozójának meghatározása, hogy a „politikai” (tehát az, ami a politika legbensőbb lényege) alapja a „barát–ellenség” viszony. Az orbáni rendszer egész tevékenységét, az egészségügy, az oktatás, a kultúra és a tudomány utolsó konkrét részletéig ez hatja már át – és ennek irtózatos, sötét fényében a szó legszorosabb értelmében parasztvakító látszat a véleménynyilvánítás még létező szabadsága és az, hogy ezek a sorok még megjelenhetnek...

ITT OLVASHATÓ