Szerző: HAÁSZ JÁNOS
2021.02.27.
Én most zavarban vagyok az Istennel kapcsolatban. Zavarban vagyok, hogy hogy is vagyunk mi. Bizonyos kérdésekre nincs válasz, még tőle sincs. Tőle főleg nincs. Ezt az embernek fel kell dolgoznia magában
- mondja Csuja Imre Veiszer Alinda legújabb műsorában, viszonylag az elején a beszélgetésnek. Nem mondja ki sem ő, sem a műsorvezető, mintha tabu lenne a szó, a név, vagyis a nevek. Aki ismeri a Jászai Mari-díjas színművész életét, tragédiáit, az persze tudja, kihallja a kimondatlanból is, a be nem fejezett mondatokból, a levegővételekből is, hogy itt a két elhunyt fiáról van szó, úgy is, hogy nincs szó róluk.
„Munkával dolgozom fel, sok mindent ki tudok játszani magamból a színpadon, szomorúságot, meg a dühömet” – mondja nem sokkal később. A beszélgetés ezután így folytatódik:
- Segíts! Én, a néző hol, miben láthatom ezt meg?
- A Tótékban van egy pillanat, amikor megláthatod, nem is egy...
- Abban mit láthatok, dühöt?
- Nem, nem. A gyerek iránti szeretetet meg féltést. Amikor mondja a nagy monológját, hogy hogy kell állni a tűzoltósapkájának, és akkor elhangzik, hogy
„Mariska tekintetéből mintha a szeretett fiú szeme nézett volna vissza rá”. Mindig ilyen nagy csöndben hangzik el ez a mondat, és áll a levegő a nézőtéren. Itt ki tudok játszani bizonyos dolgot a személyes életemből. Ez nagyon belülről jön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.