Szerző: Telex
2021.02.26.
A 25 éves Stekler Dávidot rengeteg helyre sodorta az élet, hosszan meséli, hogy állami gondozottként, majd pedig fiatal felnőttként hány városban fordult meg, hosszabb-rövidebb ideig. A fiúnak nehezített pályán kellett átküzdenie magát ahhoz, hogy 25 évesen végre érettségit szerezhessen, és eljusson az egyetemi felvételi kapujába egy kitűnő bizonyítvánnyal.
Állami gondozottként könnyű célpontja volt az iskolai bántalmazásnak
Dávid a nyíregyházi kórházban született, nagyon korán állami gondozásba került, a csecsemőotthonból egy gyermekotthonba vezetett az útja, ahonnan hat éves korában a testvéreivel együtt nevelőszülők fogadták be. A nevelőszülők nem azonosak az örökbefogadó szülőkkel, Dávidot sosem fogadták örökbe.
„Nincsenek jó emlékeim az általános iskoláról, az osztálytársaim sokat bántalmaztak. Romaként, állami gondozottként kirekesztett voltam, abban a környezetben megszívtam rendesen.”
A fiú 17 éves korában került vissza a nevelőotthonba, amikor elkerült a nevelőszüleitől, és a testvéreitől. Dávid befejezte a nyolc általánost, a kilencedik osztályt még elvégezte, azután viszont abbahagyta a tanulmányait. Egy évig maradt a nevelőotthonban, ugyanis a 18. életév vízválasztó egy állami gondozott életében, akkor döntenie kell, hogy tanul, vagy kilép a nagybetűs életbe. A fiatalokat legalább még egy évig megilleti az úgynevezett utógondozás, ahol a szállása és az egyszeri étkezése biztosított volt. Utógondozottként 5100 forintot kapott havonta. „Ez szűkös összeg, főleg, ha fogalmad sincs arról, hogyan kell beosztani a pénzt” – jegyzi meg a fiú...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.