Szerző: FENYVES BALÁZS
2021.02.04.
A 2020-as új NAT tartalmát és összeállítóit illetően jelentős visszhangot váltott ki, komoly indulatokat felszítva a szakmai, valamint laikus körökben egyaránt. Az erdélyi gróf és emigráns magyar író, Wass Albert Adjátok vissza a hegyeimet! című regényének kötelező olvasmányok közé való beemelése újraélesztette a szerző munkásságát övező esztétikai, de még inkább politikai vitákat. Mindez rákényszerít bennünket, hogy szembenézzünk a politikai tér jobbratolódásával, a nemzeti radikalizmus behatolásával a politikai főáramba, illetve az irodalmi kánonba. Valamint a tágabb értelemben vett kulturális térben végbemenő jobboldali hegemónia-építési folyamatokkal.
A szerző munkásságát és személyét övező kultuszban fontos szerepet tölt be a nosztalgia egy (konstruált) múlt iránt, amely jól illeszkedik a brit kritikai kultúrakutató, Mark Fisher a kortárs kulturális korszellemet megragadó gondolatmenetébe, miszerint: „A 21. századi popkultúra nem más, mint 20. századi popkultúra, HD minőségben streamelve”. Így a kultúrharc álkonfliktusának címszava alatt futó hegemóniaépítés érájának kultúrpolitikája a Horthy-korszak kultúrájának szimbolikus újrajátszása. A nemzeti díszletek közt bolyongó elképzelt múlt kísértete, amelynek vonzásában nem marad más, csak a giccsbe burkolt búsongás az egykori nagyság mítoszán és az elveszett hegyeken. Egy végtelen múltba révedés, amely során lassan felmorzsolódik a magyar jelen, de a jövő lehetősége is. Wass Albert műveinek népszerűsége pedig egyszerre tünete, valamint teremtője ennek a szemléletnek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.