Szerző: BUCSKY PÉTER
2021.01.22.
Az EU 11 országban finanszírozta ilyen együttműködések létrejöttét – Lengyelország kivételével mindenhol a TI helyi szervezetei kapták meg a feladatot, igaz, több országban más szervezetek is részesültek a megbízásból. Egy ilyen integritási megállapodás leginkább arra lehet jó, hogy a jogszabályok által nem szabályozott, puha közbeszerzési feltételeket úgy alakítsák, hogy minél több résztvevő legyen. Ilyen lehet például az elvárt minimális árbevétel, a referenciák mértéke vagy éppen a biztosítandó szakemberek végzettsége, munkatapasztalata – ezekkel ugyanis sokszor egy-két szereplőre lehet szűkíteni az ajánlatot adni képes cégek számát, különösen egy olyan kisebb országban, mint Magyarország.
Ezt azért kell elkerülni, mert a szűkebb verseny magasabb árakhoz vezethet egyrészt önmagában is, másrészt pedig megkönnyítheti, hogy a szokásos résztvevők feloszthassák egymás között a piacot, és a projekteket akár durván túlárazva növeljék nyereségüket – az adófizetők kárára. A civil kontroll részben ennek megakadályozására hivatott.
Mielőtt rátérnénk a konkrét hazai példákra, muszáj némi kitérőt tennünk. Az integritási megállapodásokat alapvetően olyan országokra találták ki, ahol a közpénzek szabálytalan felhasználása kivétel, nem pedig szabály. Ahogy egy korábbi cikkünk címében fogalmaztunk, Európa egyszerűen nem tud mit kezdeni azzal, ha maga az állam is részt vesz a korrupcióban. De ennél sokkal frappánsabb kifejezést talált Lánczi András, amikor 2015-ben – a kormányközeli agytröszt Századvég Alapítvány elnökeként –, a Magyar Időknek nyilatkozva azt mondta: „amit korrupciónak neveznek, az gyakorlatilag a Fidesz legfőbb politikája”. De ez természetesen nem beismerés volt, hanem arra utal, hogy amit látunk, az a hazai vállalkozói réteg kialakítását szolgálja, ez pedig nemzeti érdek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.