SZÉGYELLNÜNK KELL MAGUNKAT ORBÁN VIKTOR VAGY SZÁJER JÓZSEF MIATT?

24.HU
Szerző: PÁL MÓNIKA
2021.01.10.

„Szégyenkezni senki sem szeret, és az utóbbi években – de különösen az utóbbi hetekben – bőven kijutott a szégyenből a magyar embereknek” – mondta Tóth Bertalan, az MSZP társelnöke a Szájer-ügyről, Demeter Szilárdról és Orbán Viktor uniós vétójáról. „Szégyent hozott Magyarországra Szájer József?” – tette fel a kérdést Sváby András a Heti Naplóban. Gyurcsány Ferenc sokkal engedékenyebb, szerinte „Orbán szégyene nem a nemzet szégyene”.

Úgy tűnik, hogy a közéleti szereplők, a politikusok szeretnek arról gondolkodni, hogy kell-e szégyellnünk magunkat olyan emberek miatt, akik rontanak Magyarország megítélésén a világ szemében. Ugyanakkor nem biztos, hogy tisztában vagyunk azzal, mit is jelent a szégyen mint érzelem, és mennyire kell foglalkoznunk vele.

A szégyen nem alapérzelem, de gyakran szembesülünk vele

A szégyen és a bűntudat fogalmát még a szakemberek is össze szokták keverni: az utóbbit akkor érezzük, ha hibáztunk vagy bántottunk valakit, az előbbit pedig akkor, ha magunkat, valamilyen vonásunkat érezzük rossznak, elfogadhatatlannak. A szégyen úgynevezett másodlagos érzelem, csak kétéves kor körül alakul ki, és a társas életben van szerepe. A komolyabb mentális zavarban (depresszióban, poszttraumás stressz szindrómában, borderline személyiségzavarban) szenvedő emberekre jellemzőbb, hogy gyakrabban szégyellik magukat, mint azok, akik lelkileg egészségesebbek és jobb az önértékelésük. A gyerekkorban elszenvedett bántalmazásnak, erős szülői kontrollnak, kiközösítésnek vagy stigmatizációnak nagy szerepe van a fokozott szégyenkezésre való hajlam kialakulásában. Az viszont nem okoz bennünk kárt, ha néha, egy-egy helyzetre reagálva kis ideig szégyelljük magunkat...

ITT OLVASHATÓ