Szerző: BRÜCKNER GERGELY
2021.01.02.
Sok tényező destabilizálta mostanában Vlagyimir Putyin hatalmát, így a koronavírus, a Navalnij-mérgezés, a belorusz tüntetéshullám, az amerikai elnökválasztás. Az elnök megteremtette az újraválaszthatóságát, örökös büntetlenséget biztosított magának, és még hozzá is nyúlt a kormányzathoz, de mindez mintha csak olaj lett volna a tűzre. Az idősebb sziloviki szénhidrogén-termelők és a fiatalabb „technológia-pártiak” ádáz küzdelembe bonyolódtak.
Az orosz politika Nyugatról nézve nagyon egységes és egyszerű. Vlagyimir Putyin elnök és a Kreml bivalyerősek, mindent kontrollálnak és irányítanak. E narratíva szerint Vlagyimir Putyin fogja a teljes gazdaságot, a szolgálatokat, az oligarchákat, a szénhidrogénexportot, az orosz állami technológiai cégeket. Okkal, vagy ok nélkül azt is az elnöknek rója fel a nyugati sajtó, ha orosz zsoldosok harcolnak Kelet-Ukrajnában, ha megmérgezik Nagy-Britanniában Alekszandr Litvinyenkót, illetve Szergej Szkripalt, vagy a távoli Tomszk közelében szintén novicsokkal támadnak Alekszej Navalnij ellenzéki politikusra.
(Ide kattintva olvashatók el legfrissebb írásaink!)
Az már inkább csak az orosz nyelvű lapokban jelenik meg, hogy még a valóban központosított orosz vezetésben is lehetnek olykor konfliktusok, belső kritikák, sőt harcok is. Akadnak olyan csoportok, amelyek egymással hadakoznak, akár az utódlásért is bejelentkeznek. Vannak, akik hangosan szeretnének változást, nyitást, mások éppen a változás ellen küzdenek gőzerővel, pozíciójukat a teljes izoláció mellett érzik megtarthatónak.
2020 novemberében szokatlanul felerősödött ez az ellentét, amit ugyan meg lehet próbálni jellemzőkhöz, illetve nevekhez kötni, de természetesen szokás szerint inkább csak kremlinológiával határozhatók meg az erővonalak, nem nyíltak a játszmák, még ha vannak is jellemző tipológiák...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.