POSZTINDUSZTRIÁLIS APOKALIPSZIS? - A COVID ÉS A SZOLGÁLTATÁSALAPÚ TÁRSADALOM

MÉRCE
Szerző: SZABÓ IMRE GERGELY
2021.01.15.

Ha valaki szeretne emlékezni a Covid lecsapása előtti időkre a mi féltekénken, felidézheti 2020 februárjának nemzetközi kulturális szenzációját. Első nem angol nyelvű alkotásként ekkor nyerte el a dél-koreai Parazita a legjobb filmnek járó Oscart. Ez a zseniális film a pincelakásban élő, alkalmi munkákból tengődő Kim családról szól, akik a szupergazdag Parkék bizalmába férkőznek, jobb munkalehetőségek reményében. Kegyetlen trükkök árán- valahogy meg kell szabadulni a korábbi személyzettől – a család valamennyi tagjának jut munka: a fiú házi angoltanárrá avanzsál, a lány egyéni művészetterápiát tart Parkék kisfiának, a mama házvezetőnő lesz, a papa pedig sofőr. Ez már önmagában előrelépésnek tűnik Kimék korábbi egyetlen pénzkereseti lehetőségéhez, a pizzásdoboz-hajtogatáshoz képest. Viszont aki azt hiszi, hogy a film a tisztes szegénységben élők lépésenkénti előrehaladásról szól, az téved.

A gazdagok kegyeihez ezeknek az új proletároknak egymás eltaposásán keresztül vezet az útjuk, és a kegyként osztott munkák csak még több kiszolgáltatottságot és megalázottságot hoznak.

Én úgy érzem, a film világszintű sikerének magyarázata, hogy egy globális jelenségre világított rá: a szolgáltatótársadalomba, mint a jövő társadalmába vetett bizalom kifulladására. A film díjazása óta eltelt lassan egy év, és a Covid nyomán immáron nem csak a bizalom kifulladásáról, hanem annak teljes összeomlásáról beszélhetünk. A koronavírus lecsapása előtt a fejlett gazdaságokban a szolgáltatások teremtették a legtöbb munkahelyet: az oktatás, az egészségügy, az idős- és gyermekgondozás, a vendéglátás és a turizmus, az informatika és kommunikáció, a kereskedelem, logisztika és szállítás. Valami viszont már a járvány előtt sem volt rendben ezeknek az új munkahelyeknek a minőségével és a hozzájuk kapcsolódó hatalmi viszonyokkal. A Covid pedig a végletekig feszítette ezeket az ellentmondásokat, hiszen rengeteg, személyes kontaktusra épülő szolgáltató munkahelyet egyik napról a másikra elsöpört. De hogyan jutottunk ide, és melyek a szolgáltatótársadalom politikai következményei?

Az elmúlt ötven év világtörténetének legszembeötlőbb gazdasági jelensége a dezindusztrializáció: a gyárak, a gyári munkák és általában az ipari termelés visszaszorulása az értéktöbblet-termelésből és a foglalkoztatásból. A dezindusztrializáció összefügg a globális gazdasági integrációval, de a gyári munkák eltűnésének legfontosabb oka mégsem a globalizáció. Nem csak arról van szó, hogy a gazdag országok kiszervezik ipari termelésüket szegényebb országokba, hanem arról, hogy a technológiai fejlődés (automatizáció és robotizáció) miatt egyre több termék gyártható egyre kevesebb élőmunkával, függetlenül attól, hogy éppen hol folyik a termelés. Tény, hogy hiába árasztják el az egész világot a kínai termékek, ezt Kína úgy tudja elérni, hogy munkaerejének kevesebb mint egyharmadát foglalkoztatja az ipari termelésben.

Mi a helyzet a dezindusztrializációval Magyarországon? 

...

ITT OLVASHATÓ