Szerző: SZABÓ IMRE GERGELY
2021.01.15.
Én úgy érzem, a film világszintű sikerének magyarázata, hogy egy globális jelenségre világított rá: a szolgáltatótársadalomba, mint a jövő társadalmába vetett bizalom kifulladására. A film díjazása óta eltelt lassan egy év, és a Covid nyomán immáron nem csak a bizalom kifulladásáról, hanem annak teljes összeomlásáról beszélhetünk. A koronavírus lecsapása előtt a fejlett gazdaságokban a szolgáltatások teremtették a legtöbb munkahelyet: az oktatás, az egészségügy, az idős- és gyermekgondozás, a vendéglátás és a turizmus, az informatika és kommunikáció, a kereskedelem, logisztika és szállítás. Valami viszont már a járvány előtt sem volt rendben ezeknek az új munkahelyeknek a minőségével és a hozzájuk kapcsolódó hatalmi viszonyokkal. A Covid pedig a végletekig feszítette ezeket az ellentmondásokat, hiszen rengeteg, személyes kontaktusra épülő szolgáltató munkahelyet egyik napról a másikra elsöpört. De hogyan jutottunk ide, és melyek a szolgáltatótársadalom politikai következményei?
Az elmúlt ötven év világtörténetének legszembeötlőbb gazdasági jelensége a dezindusztrializáció: a gyárak, a gyári munkák és általában az ipari termelés visszaszorulása az értéktöbblet-termelésből és a foglalkoztatásból. A dezindusztrializáció összefügg a globális gazdasági integrációval, de a gyári munkák eltűnésének legfontosabb oka mégsem a globalizáció. Nem csak arról van szó, hogy a gazdag országok kiszervezik ipari termelésüket szegényebb országokba, hanem arról, hogy a technológiai fejlődés (automatizáció és robotizáció) miatt egyre több termék gyártható egyre kevesebb élőmunkával, függetlenül attól, hogy éppen hol folyik a termelés. Tény, hogy hiába árasztják el az egész világot a kínai termékek, ezt Kína úgy tudja elérni, hogy munkaerejének kevesebb mint egyharmadát foglalkoztatja az ipari termelésben.
Mi a helyzet a dezindusztrializációval Magyarországon?
...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.