Szerző: PÁLOS MÁTÉ
2020.12.31.
Bizonyos szempontból 2020 a tévézés éve volt: a fél világ karanténba kényszerült és otthonról dolgozott, bezárták a színházakat, mozikat, kocsmákat, koktélbárokat és korcsolyapályákat, se transzvarieté show, se focimeccs. Valamiféle stabilitást, biztos pontot, a pandémiastressz és karanténmelankólia részleges feloldását a Netflix- és az HBOGO-kínálat, vagy más nevű, de hasonló jellegű műsortár jelentett — az otthoni kanapén (széken, ágyban, ahogy tetszik) legálisan vagy kerülőútón fogyasztható mozgókép.
A legjobban várt és leginkább hájpolt mozieseményeket egymás után fújták le, a különböző video-on-demand tékák kínálata viszont szépen bűvült — a filmnézés így inkább magányos hóborttá vált, a tévésorozatok pedig mintha visszatértek volna a klasszikus tévézésben gyökerező lényegükhöz: ahhoz, hogy elsősorban átbeszélhető, megvitatható, megosztható közösségi élményt nyújtsanak. A városi karanténlétben a séta, futás, erdei lézengés volt az egyetlen elérhető szórakozási forma a film és sorozatnézés mellett: az állatkerti séta helyett meghallgattuk Attenborough vallomását a természet elpusztulásáról (David Attenborough: Egy élet a bolygónkon), a kosármeccsek helyett megnézhettük Michael Jordan mennybe menesztését (Michael Jordan – Az utolsó bajnokságig), és a rengeteg hír- és közösségimédiatartalom-fogyasztás után végigszörnyülködhettük a(z egyébként durván egyoldalú és manipulatív) Társadalmi Dilemmát.
És mégis — alig tudjuk megszámolni 2020 nagyszerű mozgóképes pillanatait. Bejezték a legszebb és legviccesebb antihősmesét a Mad Men óta (BoJack Horseman), Mark Raffalo saját maga ikertestvéreként prezentálta az év legnemesebb férfiszenvedését Derek Cianfrance érzékeny kisember-melodrámájában (Ez minden, amit tudok), egy szemtelen kis piros virág pedig úgy terjesztette szét a boldogságot, mint valami láthatatlan vírust, kár, hogy az emberek nem boldogok, hanem őszinték lettek tőle (A boldogságvirág). És akkor nem említettem még az éteri melankóliában úszó, szívbemarkoló agysebészeti melodrámát (Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre).
De most inkább szubjektív alapon azokat a sorozatokat és filmeket méltatom, amelyekről eddig mintha kevesebb szó esett volna, holott nagyon is érdemesek a figyelmünkre:...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.