Szerző: N. VADÁSZ ZSUZSA
2021.01.02.
– Nagyon ellentmondásosan értékelik nem csak idehaza, de az Európai Unióban és szerte a világon a decemberben a német elnökség kemény munkájával megszületett kompromisszumos „vétómegállapodást”. Ön hogyan látja?
– Született egy megállapodás, ezt tekinthetjük „second best”-nek, azaz a második legjobbnak. Más megközelítésben azonban mondhatjuk „second worst”-nek, azaz a második legrosszabbnak is. A legjobb az lett volna, ha teljes lett volna az egyetértés, ha senki, semmivel nem fenyegetett volna, ha világos kritériumok mentén nyílhatott volna meg mindkét alap, és az Európai Unió ezzel – erős jogállamisági kritériumok mellett – megőrizte volna a belső, valamint a külső, a harmadik országok felé mutatott arcát. Az unió szempontjából pozitív, hogy mindkét program átment, de negatív, hogy gyenge feltételeket szabtak végül a jogállamisággal szemben, s ezek bármikor tovább hígíthatók.
– És Orbán szemszögéből?
– Orbán szempontjából győzelem, hogy hozzájut a pénzhez. Ugyanakkor keserű számára a pillanat, hogy a már júliusban papíron elfogadottak értelmében, jogállamisághoz kötik a pénzeket, még ha laza feltételekkel is. Ebbe kénytelen volt beletörődni. A jövő szempontjából nem kevésbé fontos, hogy az unió három vonatkozásban is jelentős lépést tett a föderális struktúra irányába. Egyrészt engedélyezte, hogy a közösség vegyen fel hiteleket, másrészt szakított azzal a korábbi vastörvénnyel, hogy az uniós költségvetés nem lehet deficites. Harmadrészt pedig a deficit finanszírozására új közösségi adókat kell meghatároznia, amelyek jelentősen növelik majd a költségvetés közösségi – és nem nemzetállami – befizetéseken alapuló bevételi forrásait...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.