Szerző: TÓTHA TAMÁS MÁJUS
2021.01.28.
A krízishelyzet a társadalom működésével együtt az oktatás helyzetéről is lerántja a leplet. Az „oktatás-ipar sem mentes természetesen a tőkés társadalmi viszonyoktól és azok következményeitől”, olvashatjuk a Részeg Hajó újság legújabb számában. A karantén-oktatás „plusz terheit egyrészt a bérmunkásokra, tanárokra hárítják; másrészt a diákokra: az online-oktatás eszközeinek beszerzési-fenntartási költségeit például. És azok a diákok, akik a kizsákmányoltak, kisemmizettek, alávettetek anyagi lehetőit bírják csak, azok számára az »e-tandíj plusz«, vagyis az eszközök stb. beszerzése gyakran megfizethetetlen”.
Az oktatással összefüggő társadalmi egyenlőtlenségek persze nem a járvány alatt jöttek létre, ezeket mindössze felerősítette és felhangosította a válság, még jobban láthatóvá váltak például a gyerekek közötti társadalmi szakadékok is.
Amiről viszont kevesebb szó esik, az az, hogy a járványhelyzet mennyire kiszolgáltatottá tette az iskolákat és ezáltal a gyerekeket is az oktatási piac (és így voltaképp a tőke) logikáinak. A digitális kapitalizmusban egy ekkora méretű átállás a távoktatásra nemcsak sok-sok pénzt jelent az oktatástechnológiai vállalatok számára, hanem egyben lehetőséget is teremt arra, hogy a tech-óriások globális léptékben próbálják ki, mi minden válna számukra lehetségessé, ha a jövőben a minél átfogóbb digitalizáció irányába mozdíthatnák az oktatási rendszereket. (Ugyanúgy, ahogy globális léptékben lehetett most letesztelni, hogy mit lép a nép a biohatalom túlcsordulására.)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.