Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2021.01.30.
Körülöttünk a vízözön (autour de nous le déluge) – írta Rilke a háború idején. Az 1989-91-es rendszerváltozás, és most a 2020-as évek elejének rendszerváltása idején, ismét körülöttünk a vízözön. Világjárvány, világgazdasági válság, politikai rendszerek özönvízbe szakadása, másrészt közös hajóépítések kezdődnek globális, európai, nemzetállami és lokális szinteken. Nincs egyetlen Noé, ahogy egyetlen Isten se, de támadtak és támadnak árvízi hajósok. Ahogy a 89-es is egymással összefüggő politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális rendszerváltások sorozata volt, most is egy összefüggő láncolat kialakulásának vagyunk tanúi.
A 2020-as évben, a világjárvány, a világgazdaság válsága és a politikai világrendszer özönvize idején két nagy világgazdasági regionális tömb – az ázsiai-csendes óceáni és az európai – azon igyekezett, hogy autonóm, szuverén erőként kössön multilaterális szerződéseket gazdasági versenyhelyzete javítása érdekében a harmadik nagy gazdasági tömbbel, az amerikaival szemben, vagy a mellett. Nem vártak a kiszámíthatatlan és kereskedelmi háborúba keveredett Egyesült Államokra, hanem először 15 ázsiai-csendes óceáni gazdasági hatalom – köztük Kína, Japán, Dél-Korea, Ausztrália, Indonézia, Vietnám – kötötte meg a világ legnagyobb szabadkereskedelmi egyezményét (Regional Comprehensive Economic Partnership - RCEP); majd az Európai Unió kezdte megépíteni a föderációra keresztelt hajóját, immár a britek nélkül, közös európai kötvény kibocsátásával és újjáépítési csomag megalkotásával, s végül kötött Kínával egy kölcsönös beruházási egyezményt (EU-China Comprehensive Agreement on Investment – CAI). Igaza van Fareed Zakaria-nak, amikor azt írja, hogy a „világ visszafordult a globalizáció, a szabadkereskedelem és a multilaterális intézmények felé”.
Biden Amerikájának fel van adva a lecke: nemcsak vissza kell fordulnia a trumpi politikától, hanem egyenrangú módon, a kölcsönös függésnek megfelelően kell tárgyalnia mind a két nagy regionális szerveződéssel, megteremtve vele a harmadik, az amerikai tömb helyét és befolyását. Mindez nem zárja ki, hogy előbb vagy utóbb létrejöjjön a három nagy regionális tömb – az amerikai, az ázsiai-csendes-óceáni és az európai – felett, között valamiféle nyugati gazdasági rendszer, de rövid távon, Dani Rodrik is jól látja, amikor megértően ír az EU-Kína szerződésről, „a kínai és a nyugati gazdaságok összekapcsolása nélkül nincs kiút a gazdasági katasztrófából”. Vége a világhatalmi diktálásnak, eljött a sokirányú dialógus, alku és egyezkedés ideje. Az a globális rendszer, amerre elindultunk, aligha lesz egy-központú naprendszer, nem áll majd se a „washingtoni konszenzus”, se a „pekingi konszenzus” alapján, de remélhetőleg nem fullad bele a válságok özönvízébe...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.