FELVÉTELI INKOGNITÓBAN

NÉPSZAVA
Szerző: PAPP SÁNDOR ZSIGMOND
2021.01.24.

„Próbálunk kellő távolságot tartani a tárgyi tudás szentségében hívő, megint visszaporoszosodó magyarországi oktatástól.”

Hát eljött ez is. Még javában birkózik az „r” betűkkel és az első német mondatokkal, még alig van köze a felnőtt világhoz, de máris megérkezett az első próbatételhez. Felvételinek mondjuk, bár igazából csak egy beszélgetésből áll, rajzból és számolásból, egy kis mozgásból, egyszóval: az iskolaérettség felméréséből. Mégis van tétje, mert túljelentkezés van a bécsi magyar-német iskola első osztályába, s valahogyan el kell dönteni, hogy ki marad, ki megy. A „követelmények” nem teljesen megfoghatók, vélhetően ezer és egy szempont belejátszik a szimpátiától a fontosabb kompetenciákig. Van, aki azt mondja, hogy nem annyira fontos a német nyelvtudás, más szerint meg mégis, hiszen ezen a nyelven teszik fel a kérdéseket. 

Ahogy közeledik a beszélgetés/felvételi órája mi egyre idegesebbek vagyunk, pláne én, akinek már épp elég része volt az efféle megmérettetésekből. Dusinak persze igyekszünk ebből semmit sem átadni, nem is mondtuk neki, hogy elvileg mi a beszélgetés célja, úgy tudja, hogy mi nézzük meg az iskolát, és mi döntünk arról, hogy maradunk-e vagy sem. Egy pillanatig sem szeretnénk semmiféle terhet rárakni, az már a mi, a szülők dolga lesz, ha B-tervet kell kovácsolni (egyébként már meg is van: maradunk Szekszárdon, és itt kezdi el a sulit). Még nincs itt az ideje, hogy a kudarccal szembesüljön, pontosabban azzal, hogy ő nem felel meg valahol valamiféle – ki tudja, milyen – szempontoknak, hogy ő kevesebb, mint más: épp elég alkalom lesz majd ezt a paradoxont feldolgozni felnőttként. Mármint, hogy a teljesítményt, a tudásunkat egzakt számokkal is ki lehet – nem lehet – fejezni. Ezt bizony meg kell tanulni a helyén kezelni: kicsit komolyan venni, kicsit legyinteni rá. Persze így a sikerélmény is kiesik a játékból, de ezt egyáltalán nem bánjuk, a felnőttség visszafordíthatatlan kezdete, amikor sikerre és kudarcra osztjuk fel a világot. A gyermekkor a reggae örök élménye, ahogy Bob Marley danolta anno: minden úgy jó, ahogy van...

ITT OLVASHATÓ