Szerző: ÉS
2021.01.29.
Robert Cohan (1925–2021)
Cohan úttörő munkája megalapozta azt a folyamatot, amelyben a színházi tánc két történeti ellenpólusa, évtizedeken át ádáz ellenfele, a modern tánc és a balett lassan egymásba olvadt, szétbogozhatatlanul egybesimult, s ezzel megteremtődött a hetvenes-nyolcvanas évek sajátos lingua francája a táncban. A kilencvenes évek elejére viszont befejeződött mindaz, amit valaha Cohan indított el, a LCDT is – betöltve hivatását – megszűnt, az iskola pedig a posztmodern fordulat utáni kortárs irányzatok pedagógiai központja lett...
Kovács Zoltán: Pékek az online térben
Most akkor a Facebook és úgy általában a közösségi média szabályozása van napirenden, Varga Judit igazságügyi miniszter egy bejegyzésében meg is indokolta, miért: „Semmi mást nem szeretnénk elérni a nagy techcégekkel szemben, mint a törvényes, átlátható és ellenőrizhető működést. Semmi mást, mint ami a többi cégre, nagyvállalatra vagy kisvállalkozóra is vonatkozik.”
Jól hangzik, de még jobban hangozna, ha nem annak a kormánynak a minisztere mondaná, amelyiknek a működése se nem átlátható, se nem ellenőrizhető. Ez a kormány tíz éve bevonult a hatalom erődítményei mögé, és onnét ki sem mozdul. Időnként butító erejű leveleket küldözget polgárainak, ezt valami tragikus félreértés folytán nemzeti konzultációnak nevezi, majd még jobban elsáncolja magát. A fönti két mondatból az is látszik, hogy az elmúlt tíz évben jól megtanulta, hogy a közösségi médiát ne nevezze a nevén, ne emlegesse a Facebookot, az internetet meg a hozzá hasonló kommunikációs csatornákat, ugyanis az már egyszer keserves órákat, napokat, sőt, heteket okozott neki, amikor kilátásba helyezte az internetes szolgáltatások megadóztatását. Most tehát a miniszter a techcégekkel szembeni fellépést emlegeti, igen egyszerű és félrevezető indoklással kiegészítve: „az elmúlt időszak eseményei megmutatták, hogy gyorsabban kell lépnünk az emberek védelme érdekében. (...) Ma már önkényesen bárki lekapcsolható az online térből bármilyen hivatalos, átlátható, tisztességes eljárás és jogorvoslat lehetősége nélkül. Lekapcsolhatóak a pékek, fodrászok, nyugdíjasok, tanárok, kis- és nagyvállalatok, valamint állami vezetők is.”...
Marosán György: Miért olyan nehéz elviselni a gazdagságot?
Gadó Gábor: Kormány és hagyomány
Gáspárik Attila: Egy kis szösz Erdélyből
Váncsa István: Legyen minden tilos!
Tóth Mihály: A vádhatóság másfél évszázadának öröksége
Idén 150 éves a mai vádhatóság elődjeként felfogható magyar ügyészség. A jubileumhoz mérten igyekszem semleges maradni, ellenálltam például a kísértésnek, hogy a címben büntetőjogi terminológiára is utalva „hűtlenül kezelt örökség” szerepeljen. Növekvő aggodalmaim ellenére a manapság gyakori bírálatokhoz azért sem könnyű csatlakoznom, mert az ezredfordulót megelőző évtizedekben magam is csaknem huszonöt évig a szervezet tagja voltam, sok élményben, tanulságban és tapasztalatban volt részem egy akkoriban még igen jó szakmai közösségben. E rövid áttekintés során sem hallgathatóak azonban el az ügyészséget sűrűsödően érő szemrehányások, melyek elsősorban egyes pozitív vagy negatív döntések politikai indíttatását és azt róják fel, hogy ezek sokszor nem ellenőrizhetőek, nem is kérhetőek számon. Ha e vádak néha érzelmileg kissé túlfűtöttek is, olykor kimutathatóak esetükben is egyoldalú politikai felhangok, és a valóban megbízható állásfoglaláshoz nem is mindig áll rendelkezésünkre minden információ, nem tagadható, hogy a vádhatósági munkában valóban egyre határozottabb jelei vannak bizonyos ügyekben, ügycsoportokban a törvényességi-szakmai szempontok hatalmi szempontok alá rendelésének. E gyanút éppenséggel nem segít eloszlatni az Európai Ügyészséghez való csatlakozás határozott és meglehetősen elszigetelt elutasítása. A gondok gyökerei még a rendszerváltozás időszakában a szervezet alkotmányossági helyzetét érintő vitákig nyúlnak vissza...
Gyenge Dániel: Bűnös techcégek?
Sz. Bíró Zoltán: A kitépett villanyóra
Csillag István: A tragikus eszme
Bokros Lajos elképesztően gondolatgazdag, minden mondatában tűpontosan fogalmazott, lenyűgözően dokumentált kötetben a nagy öreg: a „renegát” Kautsky és öt későbbi kortárs, Hannah Arendt, Friedrich Hayek, Karl Polányi, Karl Popper, Joseph Schumpeter szocializmusról írott könyvei alapján vizsgálta meg a szocializmus lehetségességét, elkerülhetetlenségét, kívánatosságát. A politikai filozófia és a politikai gazdaságtan legnemesebb hagyományait követő kötet angol nyelven a svájci Springer kiadó gondozásában jelent meg a mű tartalmát előre összefoglaló címmel Socialism – The Tragedy of an Idea. Possible? Inevitable? Desirable? Mielőtt megismertetném az olvasóval a hallatlanul érdekes könyv gondolatmenetét, a tárgyalt kérdéseket és a vizsgált 1+5 szerző dilemmáit, sietek összegezni a könyv ítéletét: a (marxi) szocializmus sem nem lehetséges, sem nem elkerülhetetlen, sem nem kívánatos...
Kenesei István: Egyetemi snellpartik
Aki nem látta volna a Vezércsel című sikeres sorozatot, vagy nem tud sakkozni, annak mondom, hogy a villámsakk vagy snellparti néven ismert játékban a szokásos több órához képes igen rövid idő, akár 10 perc alatt is be kell tudni fejezni egy játszmát. Az egyetemek széplelkűen „modellváltásnak” nevezett átzsilipelését az alapítványi rendbe a véletlenszerű ötletekkel megtűzdelt tavalyi folyamat helyett idén már csupán egyetlen hónapig tartó, de szigorúan szabályozott eljárásban igyekeznek lezavarni...
Szerbhorváth György: Végel László 80 éves
Most akkor a Facebook és úgy általában a közösségi média szabályozása van napirenden, Varga Judit igazságügyi miniszter egy bejegyzésében meg is indokolta, miért: „Semmi mást nem szeretnénk elérni a nagy techcégekkel szemben, mint a törvényes, átlátható és ellenőrizhető működést. Semmi mást, mint ami a többi cégre, nagyvállalatra vagy kisvállalkozóra is vonatkozik.”
Jól hangzik, de még jobban hangozna, ha nem annak a kormánynak a minisztere mondaná, amelyiknek a működése se nem átlátható, se nem ellenőrizhető. Ez a kormány tíz éve bevonult a hatalom erődítményei mögé, és onnét ki sem mozdul. Időnként butító erejű leveleket küldözget polgárainak, ezt valami tragikus félreértés folytán nemzeti konzultációnak nevezi, majd még jobban elsáncolja magát. A fönti két mondatból az is látszik, hogy az elmúlt tíz évben jól megtanulta, hogy a közösségi médiát ne nevezze a nevén, ne emlegesse a Facebookot, az internetet meg a hozzá hasonló kommunikációs csatornákat, ugyanis az már egyszer keserves órákat, napokat, sőt, heteket okozott neki, amikor kilátásba helyezte az internetes szolgáltatások megadóztatását. Most tehát a miniszter a techcégekkel szembeni fellépést emlegeti, igen egyszerű és félrevezető indoklással kiegészítve: „az elmúlt időszak eseményei megmutatták, hogy gyorsabban kell lépnünk az emberek védelme érdekében. (...) Ma már önkényesen bárki lekapcsolható az online térből bármilyen hivatalos, átlátható, tisztességes eljárás és jogorvoslat lehetősége nélkül. Lekapcsolhatóak a pékek, fodrászok, nyugdíjasok, tanárok, kis- és nagyvállalatok, valamint állami vezetők is.”...
Marosán György: Miért olyan nehéz elviselni a gazdagságot?
Gadó Gábor: Kormány és hagyomány
Gáspárik Attila: Egy kis szösz Erdélyből
Váncsa István: Legyen minden tilos!
Tóth Mihály: A vádhatóság másfél évszázadának öröksége
Idén 150 éves a mai vádhatóság elődjeként felfogható magyar ügyészség. A jubileumhoz mérten igyekszem semleges maradni, ellenálltam például a kísértésnek, hogy a címben büntetőjogi terminológiára is utalva „hűtlenül kezelt örökség” szerepeljen. Növekvő aggodalmaim ellenére a manapság gyakori bírálatokhoz azért sem könnyű csatlakoznom, mert az ezredfordulót megelőző évtizedekben magam is csaknem huszonöt évig a szervezet tagja voltam, sok élményben, tanulságban és tapasztalatban volt részem egy akkoriban még igen jó szakmai közösségben. E rövid áttekintés során sem hallgathatóak azonban el az ügyészséget sűrűsödően érő szemrehányások, melyek elsősorban egyes pozitív vagy negatív döntések politikai indíttatását és azt róják fel, hogy ezek sokszor nem ellenőrizhetőek, nem is kérhetőek számon. Ha e vádak néha érzelmileg kissé túlfűtöttek is, olykor kimutathatóak esetükben is egyoldalú politikai felhangok, és a valóban megbízható állásfoglaláshoz nem is mindig áll rendelkezésünkre minden információ, nem tagadható, hogy a vádhatósági munkában valóban egyre határozottabb jelei vannak bizonyos ügyekben, ügycsoportokban a törvényességi-szakmai szempontok hatalmi szempontok alá rendelésének. E gyanút éppenséggel nem segít eloszlatni az Európai Ügyészséghez való csatlakozás határozott és meglehetősen elszigetelt elutasítása. A gondok gyökerei még a rendszerváltozás időszakában a szervezet alkotmányossági helyzetét érintő vitákig nyúlnak vissza...
Gyenge Dániel: Bűnös techcégek?
Sz. Bíró Zoltán: A kitépett villanyóra
Csillag István: A tragikus eszme
Bokros Lajos elképesztően gondolatgazdag, minden mondatában tűpontosan fogalmazott, lenyűgözően dokumentált kötetben a nagy öreg: a „renegát” Kautsky és öt későbbi kortárs, Hannah Arendt, Friedrich Hayek, Karl Polányi, Karl Popper, Joseph Schumpeter szocializmusról írott könyvei alapján vizsgálta meg a szocializmus lehetségességét, elkerülhetetlenségét, kívánatosságát. A politikai filozófia és a politikai gazdaságtan legnemesebb hagyományait követő kötet angol nyelven a svájci Springer kiadó gondozásában jelent meg a mű tartalmát előre összefoglaló címmel Socialism – The Tragedy of an Idea. Possible? Inevitable? Desirable? Mielőtt megismertetném az olvasóval a hallatlanul érdekes könyv gondolatmenetét, a tárgyalt kérdéseket és a vizsgált 1+5 szerző dilemmáit, sietek összegezni a könyv ítéletét: a (marxi) szocializmus sem nem lehetséges, sem nem elkerülhetetlen, sem nem kívánatos...
Kenesei István: Egyetemi snellpartik
Aki nem látta volna a Vezércsel című sikeres sorozatot, vagy nem tud sakkozni, annak mondom, hogy a villámsakk vagy snellparti néven ismert játékban a szokásos több órához képes igen rövid idő, akár 10 perc alatt is be kell tudni fejezni egy játszmát. Az egyetemek széplelkűen „modellváltásnak” nevezett átzsilipelését az alapítványi rendbe a véletlenszerű ötletekkel megtűzdelt tavalyi folyamat helyett idén már csupán egyetlen hónapig tartó, de szigorúan szabályozott eljárásban igyekeznek lezavarni...
Szerbhorváth György: Végel László 80 éves
F E U I L L E T O N
I N T E R J Ú
Beszélgetés Anna Burnsszel
V I S S Z H A N G
Elképzelések, tervek, realitások
W. Németh Mária: Volt jó is
Fritz Géza: Lómészáros
Király G. István: A jog uralma
Bona Miklos: Pontosítás
Kemény Ádám: Szeplőtelen fogantatás
/spányik/: TUTI
-átkai: KIKNEK SZÓL?
G. A.: GYÓGYSZEREK
Huszár Ágnes: CSONTLEGÓ
-hg-: INGYEN
Lázár György: KÍNAI PAMUT
ICs/: EGY VERS
pá- ti-: VÍRUSOK A PUSZTÁBAN
Lévai Júlia: A NYELVI HELYZET
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Kemény Ádám: Szeplőtelen fogantatás
P Á R A T L A N
-átkai: KIKNEK SZÓL?
G. A.: GYÓGYSZEREK
Huszár Ágnes: CSONTLEGÓ
-hg-: INGYEN
Lázár György: KÍNAI PAMUT
ICs/: EGY VERS
pá- ti-: VÍRUSOK A PUSZTÁBAN
Lévai Júlia: A NYELVI HELYZET
(celebrálja Nyerges András): HETI TEXTUS
Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.