Szerző: ÉS
2021.01.29.
Kácsor Zsolt: Cigány Mózes. Anarchista történet. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020, 270 oldal, 3990 Ft
Poétikájában izgalmas, stílusában megmunkált A cigány Mózes. Az ismétlések korábban is fontosak voltak, de A harminckét bolondban számomra sokszor fárasztónak tűntek. Most szépen fokozott ismétlésekkel találkozunk, mindezt az ószövetségi szövegre és a cigányfolklórra való rájátszás is indokolja. A számmánia, mely szintén jelen volt a korábbi regényben (32 halott, 32 fog, amiből egy se marad, mínusz 32 fok, 32 kártyalap, 32 festőnövendék) – most is virul, csak épp a számok sokféleségében (4 romagyilkos, 4 varázsló, 5 könyv, 12 kutya, 40 napos kivonulás, a gettóban hatszáztizenháromezren vannak, a Királynő haragja tizennégyezer hétszáz lázadót pusztít el). Ide tartozik, hogy a regény összesen öt mondatból áll. Minden fejezet egy-egy hosszú mondat. (Imádom az ilyen fogásokat: Esterházy Függője egyetlen, 185 oldalas mondat, Nádas Családregényében minden fejezet egy mondat!) Az öt mondatot – ez remek ötlet – oldalanként 2-3 fekete csíkon fehér betűvel futó kiemelés tagolja (érdekes, hogy mikor a negyedik fejezet ismétli az eredettörténetet, nem ugyanott vannak a kiemelések). ). Fontosak a motívumok: a kígyó, a felhő, az eső, a villám, a fasz, a vér, a szag, a kutya. Sajátos, hogy a kankutyaként szocializálódott falkavezér főhős kalandjai során mindig előkerülnek kutyatestvérei, amikor valami fontos történik – miként a Rettenetes Vlagyimirban is minden gyilkosság előtt megjelenik egy kutya. (...)
Gazdag, sűrű szövésű, káprázatos regény...
A HÉT KÖNYVEI
A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon...
Domány András: Ex libris
Habsburg Ottó és az államhatalom
Tóth Imre: Két Anschluss között
Ügynökhistóriák a Lajtán innen és túl
Vakvágány
Schein Gábor: Felelőtlenségben eltelt életek
Géraldine Schwarz: Emlékezet nélkül. Fordította Ádám Péter, Kiss Kornélia. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020,392 oldal, 3990 Ft
Géraldine Schwarz könyve a dokumentumok, levelezések és beszélgetések alapján rekonstruálható német-francia családtörténetet a saját emlékeivel együtt mesterien ágyazza a köztörténet folyamatába. Amikor a holokausztról beszél, a holokauszt eseményének és utótörténetének folytonossága érdekli, vagyis nem a tegnappal, hanem a mával foglalkozik. Elbeszélése nem az áldozatok és nem a tettesek nézőpontját rekonstruálja, hanem a Mitläufer tudatára kíváncsi. (...) A „Mitläufer” a szövetségesek kifejezése volt azokra, akik bizonyíthatóan se gyilkosságokat, se más háborús bűnt nem követtek el, valamilyen tudomással azonban rendelkeztek, becsukott szemmel, ellenállás nélkül sodródtak, és ha az új törvények bizonyos javak, előnyök megszerzésére módot adtak, habozás nélkül kihasználták a kínálkozó lehetőséget...
Jászberényi Sándor: Adom hírként és meseként
Kele Fodor Ákos: A szív vége. Cigány újmesék. Tea Kiadó, Budapest, 2018, 266 oldal,5900 Ft
Kele Fodor újcigány meséi minden archaizmusukkal és mágikus ismétlésükkel invokálják a beavatási rítusokat, ugyanúgy, akár a görög mítoszok. Ezt emeli ki Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta is a könyv fülszövegében, hogy a cigány hiedelemvilág mellett A szív vége a mitikus-mágikus gondolkodásmódot szólítja meg minden emberben – azt a szorongásoldást, melyre mindannyian sóvárgunk az információ évezredében...
Svébis Bence: Kommentek kötve-fűzve
Lackfi János: Száll a kakukk a fészre. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 189 oldal, 3299 Ft
Nem egészen világos, kinek, kiknek szól ez a fajta humor, hiszen egyszerre van meg benne a közösségi média kommunikációjára jellemző laza, tömör és multikulturális nyelvezet, valamint ahhoz, hogy poénjai működjenek, az adott téma vagy költő alapos ismerete szükséges. A honfoglalás, a reformáció, az Ó- és Újszövetség, az impresszionisták, a szimbolisták, a nyugatosok üzenőfalába is bepillantást nyerhetünk, de mindez mit sem ér, ha nem ismerjük alaposan az adott közeget. A hangsúly itt az „alaposan” szón van, hiszen ez a fajta humor elsősorban akkor működik, ha nincs szükség hozzá tárgyának mélyre ható ismeretére...
Forgách Kinga: Kiszivattyúzott idő
Ketten egy új könyvről – Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981–2019. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 oldal, 3499 Ft
Rakovszky Zsuzsa új versgyűjteménye tavaly, hetvenedik születésnapja alkalmából jelent meg a Magvetőnél. A költő maga válogatta ki a számára legkedvesebb verseit eddig megjelent köteteiből, így az Állapotváltozásokat egyfajta költői önmeghatározásként is olvashatjuk, amelyben ő maga kísér minket végig pályájának legfőbb állomásain. Az Állapotváltozásokban nincsen se elősző, se utószó, és ciklusokba sincs rendezve az anyag, a versek szinte egymásba érnek, egymást értelmezik. Egy 1981-től 2019-ig tartó költői utat járhatunk be általuk: a fiatalkori versektől az idősebb koriak felé haladva merülhetünk bele Rakovszky Zsuzsa verseinek fény-árnyék játékába. A válogatást az ellentmondásos Állapotváltozások cím fonja egybe, amely a kötet végén olvasható rövid versesregény címe is egyben, és amely azt pedzegeti, hogy mi az állandó és mi a változó az életben, és mit lehet kezdeni az állandók változásával, illetve a változások állandóságával...
Domján Edit: „Árnyék elfutó vizen”
Ketten egy új könyvről – Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981–2019. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 oldal, 3499 Ft
Jelen és múlt sokrétű, ellentmondásos kapcsolata önmagában is tárgya sok Rakovszky-versnek. Az Egyirányú utca (1998) híres idő-versei a jelen örökös múlttá porladásának és a múlt jelenben való továbbélésének a tapasztalatát rögzítik tény- kép- és víziószerűen. S persze ott van a vágy is az idő visszaforgatására, a múlt korrigálására, egyúttal a fájdalom ennek megvalósíthatatlansága miatt: „És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne, / ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne, / csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd, / amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még! / Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!” Az, hogy az élők maguk is árnyak, mert nem a saját életüket élik, a Téli napforduló (2006) című verses novellától lesz általánossá a Rakovszky-versek világában. Az árnylét egyik oka, hogy a történelem sodrába került ember nem alakíthatja az életét, elszenvedi, s így el is idegenedik tőle...
Wagner István: Fotográfus „furcsa páros”
(Shunk-Kender. Kunst durch die Kamera. Galerie für Zeitgenössische Kunst, Lipcse, február 14-ig tart, most járványzárlat.)...
Ruff Borbála: Csak túlél
(Bodor Ádám: A részleg. Előadja: Majsai-Nyilas Tünde. DIA-hangoskönyvek, dia.hu)
Aki ismeri Bodor Ádám A részleg című novelláját, a hosszas, ámde fontos felvezetés után megérti, miért írok elsőként erről a DIA-hangoskönyvről. Kiszolgáltatottság – legyen ez most az egzisztenciális kilátástalanság –, ameddig a szem ellát. Meg persze azért is, mert a szöveget előadó Majsai-Nyilas Tünde hangja összekeverhetetlen és izgalmas, és még nem hallottam hangoskönyvön felolvasni (ha jól tudom, ez az első ilyen munkája). A részleget pedig jó újra elővenni, noha azt gondolom, minden adaptáció nagyon markánsan újraírja Bodor Ádám 1982-es novelláját, így a „könyvformátumú” példány a hiteles forrás...
György Péter: Eltűnt idő, fennmaradt város
(Salgótarján, Dornyay Béla Múzeum)
Báron György: Auschwitz gyermekei
(Born in Auschwitz. Magyar dokumentumfilm. Rendező-operatőr: Cseke Eszter–S. Takács András. Spektrum Tv, jan. 27., jan. 31.)
Angéla ma Montrealban él, anya és többszörös nagymama. Bár Auschwitzról aligha lehetett személyes tapasztalata, túlélőnek mondja magát, miként annak tartja magát Kati, a lánya is. Az unokák talán már nem. Kérdés, a negyedik generáció, a dédunokáké, mit kezd a rémmesék világába hulló régmúlttal. Róluk, a túlélőkről s leszármazottaikról szól az On the Spot szerzőpárosa, Cseke Eszter és S. Takács András egészestés dokumentumfilmje, a Born in Auschwitz...
Végső Zoltán: Ügyes!
(Mandoki Soulmates: Living in a Gap – Hungarian Pictures – Sony, 2020)
A Living in a Gap egy hazaszeretetre egyszer csak ráébredő disszidens számvetése, és mivel a bevezetésben leírt okok miatt van is miért szeretnie eredeti hazáját, hát pántlikának elkészítette a magyar motívumokban bővelkedő Bartók-lemezt...
Herczog Noémi: Különutasok
(Szépművészeti Múzeum: Textúra 2020, eSzínház)
Az idősebb Jan Brueghel állatos képéhez tartozó etűd legnagyszerűbb részei pedig Keresztes Tamás elképesztő állathangjai. A tikkes teremőr a ráosztott majom mellett még számos további állat bőrébe belebújik, ami összehasonlíthatatlanul izgalmasabb, mint amiről beszél. Mert – reklám ide vagy oda – az idei Textúra legjobb jelenetei inkább arról szólnak, hogy mi most a magyar színház, mintsem a művészeti területek közti párbeszédről...
Habsburg Ottó és az államhatalom
Tóth Imre: Két Anschluss között
Ügynökhistóriák a Lajtán innen és túl
Vakvágány
Schein Gábor: Felelőtlenségben eltelt életek
Géraldine Schwarz: Emlékezet nélkül. Fordította Ádám Péter, Kiss Kornélia. Kalligram Kiadó, Budapest, 2020,392 oldal, 3990 Ft
Géraldine Schwarz könyve a dokumentumok, levelezések és beszélgetések alapján rekonstruálható német-francia családtörténetet a saját emlékeivel együtt mesterien ágyazza a köztörténet folyamatába. Amikor a holokausztról beszél, a holokauszt eseményének és utótörténetének folytonossága érdekli, vagyis nem a tegnappal, hanem a mával foglalkozik. Elbeszélése nem az áldozatok és nem a tettesek nézőpontját rekonstruálja, hanem a Mitläufer tudatára kíváncsi. (...) A „Mitläufer” a szövetségesek kifejezése volt azokra, akik bizonyíthatóan se gyilkosságokat, se más háborús bűnt nem követtek el, valamilyen tudomással azonban rendelkeztek, becsukott szemmel, ellenállás nélkül sodródtak, és ha az új törvények bizonyos javak, előnyök megszerzésére módot adtak, habozás nélkül kihasználták a kínálkozó lehetőséget...
Jászberényi Sándor: Adom hírként és meseként
Kele Fodor Ákos: A szív vége. Cigány újmesék. Tea Kiadó, Budapest, 2018, 266 oldal,5900 Ft
Kele Fodor újcigány meséi minden archaizmusukkal és mágikus ismétlésükkel invokálják a beavatási rítusokat, ugyanúgy, akár a görög mítoszok. Ezt emeli ki Boldizsár Ildikó mesekutató és meseterapeuta is a könyv fülszövegében, hogy a cigány hiedelemvilág mellett A szív vége a mitikus-mágikus gondolkodásmódot szólítja meg minden emberben – azt a szorongásoldást, melyre mindannyian sóvárgunk az információ évezredében...
Svébis Bence: Kommentek kötve-fűzve
Lackfi János: Száll a kakukk a fészre. Helikon Kiadó, Budapest, 2020, 189 oldal, 3299 Ft
Nem egészen világos, kinek, kiknek szól ez a fajta humor, hiszen egyszerre van meg benne a közösségi média kommunikációjára jellemző laza, tömör és multikulturális nyelvezet, valamint ahhoz, hogy poénjai működjenek, az adott téma vagy költő alapos ismerete szükséges. A honfoglalás, a reformáció, az Ó- és Újszövetség, az impresszionisták, a szimbolisták, a nyugatosok üzenőfalába is bepillantást nyerhetünk, de mindez mit sem ér, ha nem ismerjük alaposan az adott közeget. A hangsúly itt az „alaposan” szón van, hiszen ez a fajta humor elsősorban akkor működik, ha nincs szükség hozzá tárgyának mélyre ható ismeretére...
Forgách Kinga: Kiszivattyúzott idő
Ketten egy új könyvről – Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981–2019. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 oldal, 3499 Ft
Rakovszky Zsuzsa új versgyűjteménye tavaly, hetvenedik születésnapja alkalmából jelent meg a Magvetőnél. A költő maga válogatta ki a számára legkedvesebb verseit eddig megjelent köteteiből, így az Állapotváltozásokat egyfajta költői önmeghatározásként is olvashatjuk, amelyben ő maga kísér minket végig pályájának legfőbb állomásain. Az Állapotváltozásokban nincsen se elősző, se utószó, és ciklusokba sincs rendezve az anyag, a versek szinte egymásba érnek, egymást értelmezik. Egy 1981-től 2019-ig tartó költői utat járhatunk be általuk: a fiatalkori versektől az idősebb koriak felé haladva merülhetünk bele Rakovszky Zsuzsa verseinek fény-árnyék játékába. A válogatást az ellentmondásos Állapotváltozások cím fonja egybe, amely a kötet végén olvasható rövid versesregény címe is egyben, és amely azt pedzegeti, hogy mi az állandó és mi a változó az életben, és mit lehet kezdeni az állandók változásával, illetve a változások állandóságával...
Domján Edit: „Árnyék elfutó vizen”
Ketten egy új könyvről – Rakovszky Zsuzsa: Állapotváltozások. Válogatott versek 1981–2019. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2020, 159 oldal, 3499 Ft
Jelen és múlt sokrétű, ellentmondásos kapcsolata önmagában is tárgya sok Rakovszky-versnek. Az Egyirányú utca (1998) híres idő-versei a jelen örökös múlttá porladásának és a múlt jelenben való továbbélésének a tapasztalatát rögzítik tény- kép- és víziószerűen. S persze ott van a vágy is az idő visszaforgatására, a múlt korrigálására, egyúttal a fájdalom ennek megvalósíthatatlansága miatt: „És ha lehetne, ha mégiscsak visszatérne, / ki már soha, megint csak gázszámlákról beszélne, / csöpögő vízcsapokról, s te is csak azt felelnéd, / amit akkor, s nem mondanád: „Ne menj még! / Fél életem viszed magaddal, hogyha elmégy!” Az, hogy az élők maguk is árnyak, mert nem a saját életüket élik, a Téli napforduló (2006) című verses novellától lesz általánossá a Rakovszky-versek világában. Az árnylét egyik oka, hogy a történelem sodrába került ember nem alakíthatja az életét, elszenvedi, s így el is idegenedik tőle...
Wagner István: Fotográfus „furcsa páros”
(Shunk-Kender. Kunst durch die Kamera. Galerie für Zeitgenössische Kunst, Lipcse, február 14-ig tart, most járványzárlat.)...
Ruff Borbála: Csak túlél
(Bodor Ádám: A részleg. Előadja: Majsai-Nyilas Tünde. DIA-hangoskönyvek, dia.hu)
Aki ismeri Bodor Ádám A részleg című novelláját, a hosszas, ámde fontos felvezetés után megérti, miért írok elsőként erről a DIA-hangoskönyvről. Kiszolgáltatottság – legyen ez most az egzisztenciális kilátástalanság –, ameddig a szem ellát. Meg persze azért is, mert a szöveget előadó Majsai-Nyilas Tünde hangja összekeverhetetlen és izgalmas, és még nem hallottam hangoskönyvön felolvasni (ha jól tudom, ez az első ilyen munkája). A részleget pedig jó újra elővenni, noha azt gondolom, minden adaptáció nagyon markánsan újraírja Bodor Ádám 1982-es novelláját, így a „könyvformátumú” példány a hiteles forrás...
György Péter: Eltűnt idő, fennmaradt város
(Salgótarján, Dornyay Béla Múzeum)
Báron György: Auschwitz gyermekei
(Born in Auschwitz. Magyar dokumentumfilm. Rendező-operatőr: Cseke Eszter–S. Takács András. Spektrum Tv, jan. 27., jan. 31.)
Angéla ma Montrealban él, anya és többszörös nagymama. Bár Auschwitzról aligha lehetett személyes tapasztalata, túlélőnek mondja magát, miként annak tartja magát Kati, a lánya is. Az unokák talán már nem. Kérdés, a negyedik generáció, a dédunokáké, mit kezd a rémmesék világába hulló régmúlttal. Róluk, a túlélőkről s leszármazottaikról szól az On the Spot szerzőpárosa, Cseke Eszter és S. Takács András egészestés dokumentumfilmje, a Born in Auschwitz...
Végső Zoltán: Ügyes!
(Mandoki Soulmates: Living in a Gap – Hungarian Pictures – Sony, 2020)
A Living in a Gap egy hazaszeretetre egyszer csak ráébredő disszidens számvetése, és mivel a bevezetésben leírt okok miatt van is miért szeretnie eredeti hazáját, hát pántlikának elkészítette a magyar motívumokban bővelkedő Bartók-lemezt...
Herczog Noémi: Különutasok
(Szépművészeti Múzeum: Textúra 2020, eSzínház)
Az idősebb Jan Brueghel állatos képéhez tartozó etűd legnagyszerűbb részei pedig Keresztes Tamás elképesztő állathangjai. A tikkes teremőr a ráosztott majom mellett még számos további állat bőrébe belebújik, ami összehasonlíthatatlanul izgalmasabb, mint amiről beszél. Mert – reklám ide vagy oda – az idei Textúra legjobb jelenetei inkább arról szólnak, hogy mi most a magyar színház, mintsem a művészeti területek közti párbeszédről...
Fáy Miklós: Anderszewski elé
(Das wohltemperierte Klavier, Warner, 2021)
Nem tudok ellenállni a rossz humornak: enged a negyvennyolcból, nem kívánja a hallgatótól, hogy ott üljön a lemezjátszója előtt órákon át, hanem válogatást kínál a Wohltemperiertes Klavier második kötetéből, tizenkét prelúdiumot és fúgát ajánl a figyelmünkbe. Ami azt illeti, lehet, hogy nem is bennünket kímél, hanem önmagát, erről a tizenkettőről van sajátos mondanivalója vagy értelmezése, miért is kellene akkor megkínlódnia a maradékkal. Ez pontosan nem derül ki, annyi bizonyos, hogy a válogatás a kötet első darabjával indul és az utolsóval zárul, ami arra utal, hogy Anderszewski szerint a CD így kerek, így teljes, ne tessék a folytatást várni, hogy aztán gondos szerkesztők a helyes sorrendbe rakják a darabokat, és az egész ötlet elenyésszen...
(Das wohltemperierte Klavier, Warner, 2021)
Nem tudok ellenállni a rossz humornak: enged a negyvennyolcból, nem kívánja a hallgatótól, hogy ott üljön a lemezjátszója előtt órákon át, hanem válogatást kínál a Wohltemperiertes Klavier második kötetéből, tizenkét prelúdiumot és fúgát ajánl a figyelmünkbe. Ami azt illeti, lehet, hogy nem is bennünket kímél, hanem önmagát, erről a tizenkettőről van sajátos mondanivalója vagy értelmezése, miért is kellene akkor megkínlódnia a maradékkal. Ez pontosan nem derül ki, annyi bizonyos, hogy a válogatás a kötet első darabjával indul és az utolsóval zárul, ami arra utal, hogy Anderszewski szerint a CD így kerek, így teljes, ne tessék a folytatást várni, hogy aztán gondos szerkesztők a helyes sorrendbe rakják a darabokat, és az egész ötlet elenyésszen...
Siba Antal: Piaci viszonyok
(Csatt, ATV)
A futballügyekben igen aktív kormányfő is kifejtette, hogy a tao-pénz magánpénz, hiszen a vállalkozó ajánlja föl, bár azügyben adós maradt, hogyan ajánlhat föl a vállalkozó olyan pénzt, amelyet be kell fizetni az államkasszába. Ennek a lehetetlen hercehurcának a végére bírósági ítélet tett pontot, amikor kimondta, hogy a tao-befizetés állami pénz, és azt nyilvánossá kell tenni a befizetés összegszerűségétől a felhasználásig.
(Csatt, ATV)
A futballügyekben igen aktív kormányfő is kifejtette, hogy a tao-pénz magánpénz, hiszen a vállalkozó ajánlja föl, bár azügyben adós maradt, hogyan ajánlhat föl a vállalkozó olyan pénzt, amelyet be kell fizetni az államkasszába. Ennek a lehetetlen hercehurcának a végére bírósági ítélet tett pontot, amikor kimondta, hogy a tao-befizetés állami pénz, és azt nyilvánossá kell tenni a befizetés összegszerűségétől a felhasználásig.
IRODALOM
Benkő Attila: Reklám
Benkő Attila: A kertem és a ragály
Csobánka Zsuzsa Emese: Házszentelő
Csobánka Zsuzsa Emese: Androgün
Mészáros Gábor: Utópia és halogatás
Selyem Zsuzsa: Némán vonulók
A töltés folyó felőli oldalán különféle kidobott tárgyak kezdték el lassú, szívós beépülésüket a talajba, a színük már passzolt a terephez, állaguknak kéne még pár száz év. A töltés másik, civilizáció felőli oldalán az Emerson-telep, úgy is, mint a Ferguson, Missouriban székelő multicég kolozsvári leányvállalata. Szóval itt van, gondoltam magamban, ez az a hely, ahol alkalmazottnak lenni jó, versenyképes bérek, a szabadidődet megszervezi a cég, nonstop a mosolygás. Klímaberendezések, elektromos divájszok, a kedves fogyasztók lenyugodhatnak a picsába, hogy nincs az a kihívás, amelyre ne állnának elő egy bravúros megoldással. Szlogenjük: a világot jobb állapotban hagyjuk, mint ahogyan kaptuk.
A következő látványosabb emberi megvalósítás a sintértelep, amely hangeffektjeivel, szagával jóval korábban hírt adott magáról, mintsem megpillanthattuk volna. Ha ember vagy, pontosan olyannak találod, amilyennek elképzeled, ha célszemély, akkor minden porcikád tiltakozik a szűk ketrecek ellen, a mézgás félelemszag és folyamatos ugatás ellen, amitől nő benned a félelem, újra meg újra nekicsapod magad a drótkerítésnek, és veszettül ugatsz. Álszent napok, Idő leányai, mezítlábas dervisként siketek, végtelen sorban némán vonulók – na, Ralph Waldo, a mi sorunk nem volt éppen végtelen, de a többi stimmelt...
Darvasi László: Halhatatlanok
A sofőr aztán hallgatott, kidobta a csikket, egy tócsa mellett kanyarította vékony füstjét tovább, hát jó, talán. Talán csak kap visszafelé egy kis négercsókos szájhabot. Erna! Eljátssza a grófnőt, a ruhájába öltözik. A gróf úr meg ne tudja, abból méretes botrány kerekedne! Kirakta szépen a lányt a fotográfusi műterem előtt, nem szállt ki a járműből, duzzogtatta a motort, várta, hogy Erna bemenjen Zalatnai úrhoz, aki akkor is ordított, amikor csak súgni akart valami különleges indiszkréciót. Kiszállt Bézsé, flegma tartást vett föl, a kocsi oldalának dőlt. Így várakoznak a komoly sofőrök. Fél keze volt, mégis mennyi barátnő itt-ott a városban! Női hódolók! Egy félkezű sofőr! Hogy pillognak rá a lányok, illegetik magukat, kacarásznak, mint a kicsi pávák. Elég szépen, férfiasan mutat, az már igaz. Sofőrsapka, kockás zakó, finom mintás sál a nyakban, ő is néz divatfüzeteket, és máshogy ölel, ahogy a kétkezűek. Erna te kis dög, te cafka.
Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás
A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk...
Mikola Gyöngyi: Labazov herceg tündöklése
A Családáradás különös Tolsztoj-kódjának van azonban egy másik aspektusa is. Mindkét mű befejezetlen, pontosabban Mészöly műve szándékosan imitálja a befejezetlenséget: a szöveg a szó közepén marad abba, majd verzállal írja, hogy VÉGENINCS. Vagyis amikor Mészöly Tolsztojhoz utalja kódfejtő olvasóját, mintegy a tolsztoji nagyregény ellenstratégiájaként a megíratlan, mert megírhatatlan mű koncepcióját is fölkínálja az értelmezőnek.
Mészöly Tolsztoj-olvasásainak nyomait kutatva az alábbi noteszbejegyzésre bukkanok A tágasság iskolájában: „A homéri hömpölygés, a nyomasztóan nagyszabású etika stb. mögött (kiemelés az eredetiben) a magában elhallgattatott Tolsztoj! – mint a műbe szelídített kompenzálás nyersebb humusza. Nyers – de milyen normához képest, ami megérhetne bármilyen elhallgatást? Keveset (alig) foglalkozunk a megíratlan művek részletes, filológiai pontosságú elemzésével... Már csak ezért is, diagnózisaink féldiagnózisok...”
Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás
A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk.Tovább
Péterfy Gergely: Szalamandra
Egy asszony felgyújtott hajjal rohan át az erdőn, miközben a szekér ráfodul a rómaiak után itt maradt borostyánútra, mely nyílegyenesen tart Észak felé. Az úton meztelen bűnbánók menete, ahogy meglátják a reverendát, a seggüket fordítják felé és széthúzzák farpofáikat. Nicolò, ahogy megérzi a világ szövetének fellazulását, egy pillanatra elbizonytalanodik; pont most járja be fél Európát egyetlen könyvért, mikor kétséges, hogy egyáltalán marad valaki jövő tavaszra, aki elolvassa? És pont akkor gyakorolja az erényt, amikor senki sincs, aki számon kérje rajta? Az egyetlen remény Vetahida, a kolostornak őriznie kell a józan önfegyelmet még akkor is, ha az emberiség odakint úgy dönt, hogy inkább felszámolja önmagát, mielőtt áldozatul esne a ragálynak.
Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás
A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk.
A következő látványosabb emberi megvalósítás a sintértelep, amely hangeffektjeivel, szagával jóval korábban hírt adott magáról, mintsem megpillanthattuk volna. Ha ember vagy, pontosan olyannak találod, amilyennek elképzeled, ha célszemély, akkor minden porcikád tiltakozik a szűk ketrecek ellen, a mézgás félelemszag és folyamatos ugatás ellen, amitől nő benned a félelem, újra meg újra nekicsapod magad a drótkerítésnek, és veszettül ugatsz. Álszent napok, Idő leányai, mezítlábas dervisként siketek, végtelen sorban némán vonulók – na, Ralph Waldo, a mi sorunk nem volt éppen végtelen, de a többi stimmelt...
Darvasi László: Halhatatlanok
A sofőr aztán hallgatott, kidobta a csikket, egy tócsa mellett kanyarította vékony füstjét tovább, hát jó, talán. Talán csak kap visszafelé egy kis négercsókos szájhabot. Erna! Eljátssza a grófnőt, a ruhájába öltözik. A gróf úr meg ne tudja, abból méretes botrány kerekedne! Kirakta szépen a lányt a fotográfusi műterem előtt, nem szállt ki a járműből, duzzogtatta a motort, várta, hogy Erna bemenjen Zalatnai úrhoz, aki akkor is ordított, amikor csak súgni akart valami különleges indiszkréciót. Kiszállt Bézsé, flegma tartást vett föl, a kocsi oldalának dőlt. Így várakoznak a komoly sofőrök. Fél keze volt, mégis mennyi barátnő itt-ott a városban! Női hódolók! Egy félkezű sofőr! Hogy pillognak rá a lányok, illegetik magukat, kacarásznak, mint a kicsi pávák. Elég szépen, férfiasan mutat, az már igaz. Sofőrsapka, kockás zakó, finom mintás sál a nyakban, ő is néz divatfüzeteket, és máshogy ölel, ahogy a kétkezűek. Erna te kis dög, te cafka.
Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás
A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk...
Mikola Gyöngyi: Labazov herceg tündöklése
A Családáradás különös Tolsztoj-kódjának van azonban egy másik aspektusa is. Mindkét mű befejezetlen, pontosabban Mészöly műve szándékosan imitálja a befejezetlenséget: a szöveg a szó közepén marad abba, majd verzállal írja, hogy VÉGENINCS. Vagyis amikor Mészöly Tolsztojhoz utalja kódfejtő olvasóját, mintegy a tolsztoji nagyregény ellenstratégiájaként a megíratlan, mert megírhatatlan mű koncepcióját is fölkínálja az értelmezőnek.
Mészöly Tolsztoj-olvasásainak nyomait kutatva az alábbi noteszbejegyzésre bukkanok A tágasság iskolájában: „A homéri hömpölygés, a nyomasztóan nagyszabású etika stb. mögött (kiemelés az eredetiben) a magában elhallgattatott Tolsztoj! – mint a műbe szelídített kompenzálás nyersebb humusza. Nyers – de milyen normához képest, ami megérhetne bármilyen elhallgatást? Keveset (alig) foglalkozunk a megíratlan művek részletes, filológiai pontosságú elemzésével... Már csak ezért is, diagnózisaink féldiagnózisok...”
Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás
A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk.Tovább
Péterfy Gergely: Szalamandra
Egy asszony felgyújtott hajjal rohan át az erdőn, miközben a szekér ráfodul a rómaiak után itt maradt borostyánútra, mely nyílegyenesen tart Észak felé. Az úton meztelen bűnbánók menete, ahogy meglátják a reverendát, a seggüket fordítják felé és széthúzzák farpofáikat. Nicolò, ahogy megérzi a világ szövetének fellazulását, egy pillanatra elbizonytalanodik; pont most járja be fél Európát egyetlen könyvért, mikor kétséges, hogy egyáltalán marad valaki jövő tavaszra, aki elolvassa? És pont akkor gyakorolja az erényt, amikor senki sincs, aki számon kérje rajta? Az egyetlen remény Vetahida, a kolostornak őriznie kell a józan önfegyelmet még akkor is, ha az emberiség odakint úgy dönt, hogy inkább felszámolja önmagát, mielőtt áldozatul esne a ragálynak.
Mészöly 100 – Tematikus próza-összeállítás
A „Mészöly-hónapot” Bazsányi Sándor esszéjével indítottuk három hete, majd Károlyi Csaba esszéjével folytattuk a múlt héten a Feuilleton rovatban, és – bár még biztosan találkozunk majd újraolvasási kísérletekkel az Élet és Irodalomban – az emlékezést Darvasi László és Péterfy Gergely Mészölynek dedikált prózájával és Mikola Gyöngyi esszéjével zárjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.