Szerző: PAP SZILÁRD ISTVÁN
2021.01.25.
Első látásra, egy ilyen kiadvány külföldi olvasóközönségnek készül, olyan politika iránt érdeklődőknek, akik átfogó képet szeretnének kapni arról, mi is történt Magyarországon 2020-ban. Pedig azoknak is hasznos olvasmány, akik állampolgárként résztvevői voltak ennek az évnek. Az évkönyvet olvasva szinte minden oldalon volt egy „basszus, tényleg, még ez is megtörtént” élményem.
COVID-fronton a tanulmány fő megállapítása, hogy a tavaszi első hullámot a kormány sikerként könyvelhette el, főleg azért, mert a járvány maga nagyvonalakban elkerülte a legveszélyeztetettebb társadalmi csoportokat. A kormány viszont egy masszív kórházi ágykiürítési művelettel túl is reagálta a védekezést, amivel feltehetően több társadalmi kárt okozott, mint amennyit megelőzött.
A második hullám viszont már telibe találta a magyar lakosságot, a kormány ennek ellenére hosszú ideig a gazdaság működésének fontosságát hangsúlyozta, későn reagált a vírus terjedésére, és elsődleges prioritása nem a védekezés, hanem a közbeszéd, a járványnarratíva ellenőrzése volt. A kormányzati felkészültség és hősies harc projektálása, illetve a negatív fejlemények miatti felelősséghárítás központi szerepet játszott ebben a folyamatban, de a közbeszéd alakításának, irányításának olyan proaktív lépései is nagy teret kaptak, mint a decemberi identitáspolitikai vonal, amely a hagyományos családmodell és nemi szerepek alkotmányos és törvényi körülbástyázását hozta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.