Szerző: FORGÁCS IVÁN
2021.01.24.
„Én biztos vagyok benne, hogy én nem kapom meg, és ezért nem félek. Mert most van két beteg Nyíregyházán. Van kétezer halott Pekingben…, nem..., Vuhanban. Egy egymilliárd lakosú országban. Hasra esésben többen meghalnak! Ez az egész annyira túl van lihegve.” Ezzel a bölcselkedéssel vétette észre magát örökifjú, örökbecsű, szeretett médiafejedelmünk, Szilágyi János a Civil a pályán című műsorban, 2020 februárjának végén. Csaknem egy évvel később, ugyanebben a műsorban már máson kesergett: „Én regisztráltam oltásra. Online. És akkor most mi lesz velem? Fogok kapni egy e-mailt? Nem tudom, mikor hívnak be, hova, és szerintem ők se tudják, akiknek ezt az e-mailt meg kéne írniuk.” Mindez talán érzékeltet valamit abból a folyamatból, ahogy olykor gyötrelmesen hosszú hónapok során változott a COVID-járványhoz való viszonyunk. Nekünk, polgároknak is, és képviselőinknek is a médiában. Túl vagyunk a spekulatív hozzáálláson, egyre inkább „csak” józan, gyakorlati kérdésekkel foglalkozunk. Valamikor arról lefetyeltünk, van-e vírus. Ma már azt találgatjuk, melyik vakcina a jobb, hogyan lehet minél gyorsabban oltáshoz jutni. Nem tudni, mibe gabalyodunk még, de pillanatnyilag világosnak tűnik, mivel nézünk szembe, melyek a lehetséges védekezési módok, milyen elven működnek a kifejlesztett védőoltások.
Nem volt túl felemelő, ahogy eljutottunk idáig. Pontosabban, ismét a szokásos pályát jártuk végig. Az első szakaszban még csak a sötétben tapogatódzhattunk. Az újságírók, riporterek, hiába próbáltak pontos információkat szerezni, gyakorlatilag csak a fertőzöttek és a halottak számára, a terjedés intenzitására lehetett támaszkodni. Törvényszerű, hogy ilyenkor önjelölt véleményformálók is elkezdik harsányan fejteni a titkokat. Mondok egy durranósat. Miért ne? Szilágyi első idézett eszmefuttatása is ebbe a sorba illeszkedik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.