A TUDÓS ÉS A VÍRUS

QUBIT
Szerző: BÁRDOSI ATTILA
2021.01.10.

Egy ellenséget csak vele azonos erejű vagy annál hatékonyabb fegyverrel lehet legyőzni. Távolságtartással, maszkviseléssel átmenetileg elérhetünk valamilyen eredményt, de ezek ellenszerét a vírus eddig mindig könnyűszerrel megtalálta. Ha nem ez történt volna, ma nem lennének járványok - írja Bárdosi Attila patológus, a Göttingeni Egyetem docense.

I. Én hiszek neked – statisztika, a szent tehén

Nincs olyan közöttünk, aki ne hinne a számok abszolút objektivitásában.

Járvány van. Egyre jobban eluralkodik rajtunk és környezetünkön a félelem. Nincs olyan reggel, amikor ne számokkal ébresztenének minket, az aktuális hírek ne számokkal kezdődnének. A nap 24 órájának minden percét számok töltik ki: ma ennyit teszteltünk le, már ennyi és ennyi a fertőzöttek, illetve a kórházban kezeltek száma, ma mennyien lógnak a csöveken és végül – érzelmi reakciónkat tekintve – a mindent eldöntő szám, hogy tegnap mennyien haltak meg. Lehetne még sorolni a különböző szempontok, módszerek, hangulatok, lelkiismeretek, célok, politikai hovatartozások szerint összeállított napi statisztikákat, de lenne-e ennek egyáltalán értelme? Vajon mi vonható le ezekből az objektívnak kikiáltott és az emberek többsége által annak el is fogadott számokból, statisztikai adatokból? Talán az, hogy túléljük-e a következő napot; hatnak-e az eddigi ellenintézkedések; mikor ébredünk végre fel ebből a rémálomból; ki van veszélyben, és ki nincs; ki merjünk-e menni az utcára ma, vagy nem; most fertőző vagyok-e, vagy nem; kinek van/lesz igaza, és kinek nincs/nem lesz igaza? Egyáltalán képesek-e ezekre az aggodalmunkból és félelmünkből fakadó kérdésekre a számok feleletet adni? A válaszom egyértelmű: csak látszólag, de valójában nem. Hogy miért gondolom ezt, azt az elkövetkezendő évre optimista várakozással tekintő olvasó megtudhatja az alábbi rövid eszmefuttatásból, ami egy patológus öt évtized alatt gyűjtött tapasztalataira és ok-okozat közötti törvényszerűségek logikus gondolkodáson alapuló elemzésére hagyatkozik.

Saját világát mindenki saját agyával teremti meg, és csak ez a világ jelenti számára a valóságot; de ezek a valóságok lehetnek egymásnak teljesen ellentmondóak is. Az, hogy milyen alkotóelemekből építjük fel saját valóságunkat, az teljesen szubjektív, és – bármennyire ellentmondásosnak tűnik a megállapítás – ez érvényes a számok világára is.

Ha végzettségük alapján jogosan szaktekintélyeknek hitt tudósoknak, valamint a magukat csak annak kikiáltó képzetlen „szakembereknek” és a különböző pártok, demokratikusan vagy diktatórikusan vezetett országok politikusainak az elmúlt hónapokban elhangzott, sokszor maguknak is teljesen ellentmondó nyilatkozataira visszaemlékezünk, akkor a logikusan gondolkodó számára világossá kellene válnia annak, hogy itt valamilyen, a valóságot érintő és értelmező, rendszerszerű problémával állunk szemben. Ennek a felismerésnek a feltétele az, hogy tudunk-e, illetve egyáltalán akarunk-e kritikusan gondolkodni, a kijelentések mögé tekinteni, és felismerjük így azt a valóságos célt, hogy ki és miért von le más következtéseket a tényeknek gondolt és kikiáltott számokból, ki értékeli alá, és ki becsüli túl jelentőségüket.

Mindenekelőtt egy dolognak kell valóságtartalmát meghatároznunk, amit mindenki saját igazának bizonyítására használ fel, és ez nem más, mint a szent tehén státuszát élvező, érinthetetlen és mindenek fölött álló statisztika...

ITT OLVASHATÓ