A KORONAVÍRUS NEM HALLGAT FRANCIS FUKUYAMÁRA

AZONNALI
Szerző: LOSONCZ ALPÁR
2021.01.17.

A járvány nem a populisták bukását hozta el, hanem rámutatott arra: nem ismerjük és nem féljük eléggé a természetet. Ennek oka pedig nem a populizmus, hanem a természetet kizsákmányoló életmódunk.

Ez itt a Balkánmagyar. A Balkánmagyar Losoncz Alpár filozófusnak, az Újvidéki Egyetem professzorának mostantól rendszeresen jelentkező rovata az Azonnalin. Jó olvasást kívánunk hozzá!

Nem kell sokáig töprengenie annak, aki visszatekint: a pandémia, a nap koronáját felidéző vírusalakzat tombolása rányomta a bélyegét 2020-ra. Rémképeket rajzolt az év vásznára,

az orvosi statisztikával foglalkozók halottakat számoltak, miközben tudjuk, hogy a halottak mennyiségi távlatba való helyezése és mediális megjelenítése már önmagában is viszonylatot teremtő esemény.

Hogy valami megroppant, azt leginkább úgy érhetjük tetten, hogy megfigyeljük, hol szakadtak meg a korunk érzületét éltető áruláncok. Mondjuk a londoni Harrods – a fényűzést lehetővé tevő cikkek áruháza, a világfolyamatokat befolyásoló áruvédjegyek megnyilvánulásának kiváltképpeni terepe – az elmúlt százhetven évben nem zárt be, hovatovább nem tette ezt akkor sem, amikor a nácik a második világháború idején bombákat szórtak Londonra. Tavaly megváltozott a helyzet, igaz, aztán újra kinyitott, ám a ténykedés nem a régi lendülettel zajlik. Ez csupán alkalmi példa, noha a reprezentatív fajtából való.

Lázba hozta a járvány az értelmezőket. Ám miközben magyarázatot keresünk a pandémiát létrehozó jelenségegyüttesre, álságos értelmezésekre bukkanunk. Például Francis Fukuyama, az amerikai republikánusok egykori protégée-je, a világhírnévre szert tevő elméletíró, akinek eszmefuttatásait a történelem végéről még az átlagos újságolvasó is zengi, a múlt nyáron azzal a gondolattal lépett elő a Foreign Affairs-ben, hogy a járvány olyan, mint egy világtörténelmi ítélőszék. Elválasztja a búzát a konkolytól. Értsd ezalatt azt, hogy

a járvány majd lefejezi a kemény bírálatban részesített, a bennünket lefelé húzó „populistákat”,

azaz Donald Trumpot, Jair Bolsonarot és Orbán Viktort, majd a hasonszőrűeket. Hiszen a vezérszerepet előtérbe helyező, tekintélyelvű „populizmus” mélységesen szakértelem- és statisztikaellenes, márpedig éppen most van égető szükségünk a szakértők hathatós segítségére. Veszélyes a „populizmus”, de most csődbe fog menni.

Aztán mások is felvették és tovább sodorták a fonalat: valóban feltehető, mondták, hogy a járvány, ez az istenítélet, végre-valahára pontot tesz az ámokfutás végére. Megszabadulunk a populizmus nyűgétől, szabad lélegzetet vehetünk. Persze Fukuyama minden megnyilvánulása figyelmet kelt, a BBC rögtön oda is tartotta mikrofonját, adjon csak hangot a híres szerző eme gondolatainak, ismerjék meg ezeket a nézők világszerte.

Ám még ha félre is teszem az agyonhasznált, démonizált „populizmus” sekélyes divatfogalmával kapcsolatos aggályaimat, akkor is kénytelen vagyok azt mondani, hogy Fukuyama észjárása félrevisz bennünket. Nem arra talál rá a járványban, ami a lényeges. A kényelmes vonatkozásokat mutatja meg, és megkerüli a kényelmetleneket, a felszínen matat, anélkül, hogy a mélybe nyúlna...

ITT OLVASHATÓ