Szerző: KARDOS ERNŐ
2021.01.10.
Sorozatunkban a napi hírek tükrében felvillantjuk Orbán Viktor kormányzásának eseményeit. Azokat a döntéseket, amelyek megalapozták a Nemzeti Együttműködés Rendszerének nevezett kormányzás politikáját, s alapvetően meghatározták az ország lakóinak mindennapjait. Orbán értékelése szerint az elmúlt tíz év sikertörténet, amely száz esztendő legsikeresebb fejezete. A miniszterelnök kiegyensúlyozott fejlődést lát, gazdasági eredményeket, amelyek előnyei a legszegényebb rétegekhez is eljutottak. Ezzel szemben a kritikusok a demokrácia leépítését, a közszolgáltatások színvonalának drámai romlását, a korrupció elszabadulását látják. A második Orbán-kormány tíz évvel ezelőtt, 2010. május 29-én alakult. Portálunk heti rendszerességgel felidézi ennek a tíz évnek a történéseit – ahogyan ma látjuk.
A hatalomba gyorsan berendezkedő Fidesz már 2010 novemberében rátette a kezét a teljes magyar sajtóra. A társadalmi, vagy szakmai egyeztetést félredobva, elkészült a médiarendszert gyökeresen átalakító „alkotmány”, majd később az új médiatörvény is, amely révén, a kormány a teljes magyar nyilvánosságot képes kordában tartani. Centralizálta a közszolgálati médiát, valamennyi média típusra általános követelményeket írt elő. Az azóta elhunyt Szalai Annamária, a Fidesz politikusa szerint erre azért volt szükség, mert „felelőtlenül, pazarlóan és főleg ellenőrizetlenül működött az egész intézményrendszer; A Média-hatóság későbbi elnöke azt mondta, hogy a vélemény-, a szólás-, a sajtószabadság immár nem öncél, hanem a közösség érdekét, a társadalom integritását szolgálja.”
Ennek ellenére, a Média-alkotmánynak nevezett törvényt társadalmi, vagy szakmai egyeztetés nélkül, az ellenzék tiltakozása ellenére fogadták el, Rogán Antall és Cser-Palkovics András javaslatára. Az egyéni indítvány tette lehetővé, hogy az országgyűlés a társadalom véleményét tökéletesen figyelmen kívül hagyva fogadta el a jogszabályt, kétharmados többséggel. Az újságíró szakma és a nemzetközi jogvédő szervezetek elsősorban azt tartották vérlázítónak, hogy valamennyi médiumra azonos állami szabályozás érvényesült. Az ellenzék felháborítónak tartotta, hogy egy évvel az uralomra jutása után, Orbán Viktor kormánya befolyást szerzett valamennyi hatalmi ág, tehát a törvényhozó-, a végrehajtó hatalom, és az igazságszolgáltatás mellett az úgynevezett negyedik hatalmi ágra is...
A hatalomba gyorsan berendezkedő Fidesz már 2010 novemberében rátette a kezét a teljes magyar sajtóra. A társadalmi, vagy szakmai egyeztetést félredobva, elkészült a médiarendszert gyökeresen átalakító „alkotmány”, majd később az új médiatörvény is, amely révén, a kormány a teljes magyar nyilvánosságot képes kordában tartani. Centralizálta a közszolgálati médiát, valamennyi média típusra általános követelményeket írt elő. Az azóta elhunyt Szalai Annamária, a Fidesz politikusa szerint erre azért volt szükség, mert „felelőtlenül, pazarlóan és főleg ellenőrizetlenül működött az egész intézményrendszer; A Média-hatóság későbbi elnöke azt mondta, hogy a vélemény-, a szólás-, a sajtószabadság immár nem öncél, hanem a közösség érdekét, a társadalom integritását szolgálja.”
Ennek ellenére, a Média-alkotmánynak nevezett törvényt társadalmi, vagy szakmai egyeztetés nélkül, az ellenzék tiltakozása ellenére fogadták el, Rogán Antall és Cser-Palkovics András javaslatára. Az egyéni indítvány tette lehetővé, hogy az országgyűlés a társadalom véleményét tökéletesen figyelmen kívül hagyva fogadta el a jogszabályt, kétharmados többséggel. Az újságíró szakma és a nemzetközi jogvédő szervezetek elsősorban azt tartották vérlázítónak, hogy valamennyi médiumra azonos állami szabályozás érvényesült. Az ellenzék felháborítónak tartotta, hogy egy évvel az uralomra jutása után, Orbán Viktor kormánya befolyást szerzett valamennyi hatalmi ág, tehát a törvényhozó-, a végrehajtó hatalom, és az igazságszolgáltatás mellett az úgynevezett negyedik hatalmi ágra is...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.