„Magyarországon a válságkezelés legfőbb célja az élősdi és korrupt oligarchia további gazdagodásának elősegítése és a társadalom figyelmének elterelése az igazi bajokról olyan intézkedésekkel, amelyek a kívánatos célok elérése szemszögéből nézve, értelmetlenek, vagy károsak” – állítja Bokros Lajos. Ha valaki, hát ő autentikusan mondhat véleményt a gazdasági válságkezelésről, hiszen 1995-ben pénzügyminiszterként tevékeny szerepe volt a „Bokros-csomag” végigvitelében, s így abban, hogy az országnak sikerült kimásznia egy borzasztó mély gödörből. Ám „a mai válságot az önkényuralom kormánya nem kezeli, pedig egyrészt jóval könnyebb lenne, másrészt világosan tudható, hogy mit kellene tenni, milyen intézkedések hoznának érdemi eredményt” – szögezi le Bokros, aki – ahogy tőle megszokhattuk – nem riad vissza a kemény „odamondogatástól” sem. Világosan látja és el is mondja, hogy mit kellene tenni, de – mint állítja – ennek a kormánynak a fő célja nem válság kezelése, hanem az „ oligarchia további meggazdagodásának elősegítése a járvány elleni védekezés örve alatt”.
- Milyen alapról indul a gazdaság 2021-ben?
- Még nem tudhatjuk, hogy a most befejeződő év egészében mekkora lesz a magyar gazdasági teljesítmény visszaesése, de annyi bizonyos, hogy meghaladja a tíz évvel ezelőtti gazdasági és pénzügyi válság nyomán tapasztalt mértéket. Ez nem meglepő, vagy kivételes, mert szinte minden európai országban ez várható. Ami kivételes, de nem meglepő, az a válságra adott válasz: az önkényuralmi kormány válságkezelési gyakorlata, ami minden kétséget kizáróan, a legrosszabb változata annak, amit ilyenkor észszerűen elgondolhatunk. Melyek a válságkezelés céljai? Egyrészt a visszaesés mértékének mérséklése, általában a gazdasági ciklus hullámzásának tompítása, másrészt a hanyatlás gazdasági és társadalmi következményeinek enyhítése, különösen azoknál a társadalmi rétegeknél és személyeknél, akik leginkább kárvallottjai a válságnak. Nos, a probléma nálunk mindenekelőtt abban gyökerezik, hogy az önkényuralmi kormány ezeket a célokat nem tekinti elsődlegesnek, vagy egyáltalán fontosnak. Magyarországon a válságkezelés legfőbb célja az élősdi és korrupt oligarchia további gazdagodásának elősegítése és a társadalom figyelmének elterelése az igazi bajokról olyan intézkedésekkel, amelyek a fentiekben jelzett kívánatos célok elérése szemszögéből nézve, értelmetlenek, vagy károsak...
Jeles időpont a mai, bezárjuk az évet, Tevék Pythiája jósol – nektek - jövőképet. Kettőezerhúsz elgurult, mint a híres bogyó Melyet Orbán szed, ha érzi, hatalma már fogyó.
Kettőezerhuszonegy jön, nem lesz könnyű megint, Ám erre a Nemzet Esze, Matolcsy csak legyint! Négyszáz felett lesz az Euro, kérd nyugdíjad jenben, Matolcsy a lába között mutatja, milyenben.
Kettőezer huszonegyben veszünk néhány tankot, Azzal lesz jó Bukarestben lőni majd a bankot Ha véletlen nem lehetne Bukarestig menni Repülőgép-hordozót kell tankok helyett venni.
Horgonyon áll Kenesénél, tatja alatt Keszthely A majdani tárgyaláson ez az egyik tetthely. Alsóörsön Tiborc-villa, vagy esetleg kegyhely Orbán szalmakalapjánál térdepel sok seggfej.
Nagyurunknak édesapja durvább lesz, mint valaha, Aki nem nyal a Családnak, kilóg majd a pendelye. Viktor csodálói közül mindnek van jó szerepe Jól dekázik, kinek Orbán segge a fő terepe.
Csatakanca vetélkedőn első díj a lába, Második a Novák Kati bánatos cicája, Harmadik a cseles szemű Schmidték Marikája Neki lesz a jövő évben Matolcsy a párja.
Kettőezer huszonegyben olcsó lesz a vírus A nyuggerek eledele reformkaja: gyíkhús Mikor bogarakat esznek, az lesz majd az orgia Dandártábornokká lép majd elő a Mi Urunk szent fia.
Trampli helyett jön a Bájden, Putyin helyett Sojgu, Kína csinos támaszpontot épít majd a Holdon Kit érdekel, nekünk nincsen ebben fura. Jövőre már Orbán Viktor lesz a Világ Ura...
Próbáljunk meg így az évtized végén – nem, még nincs húszas évek, az majd csak januártól, tízes számrendszer van, most fejezzük be épp a tízes éveket – számot vetni azzal, mi is történt velünk ebben a dekádban személyesen és közösségileg. Ha szerencsétlenségünkre magyarnak születtünk, akkor ezt az évtizedünket – még nagyobb szerencsétlenségünkre – a Fidesz és egyszemélyi vezére dominálta, és egy nagyon szűk fideszfeudális oligarcharéteget leszámítva
mindenki igen nyomorultul megszívta, közmunkástól konzervatív egyetemi tanárig.
Az aknamunka korábban kezdődött. 2006-ban úgy vesztett a Fidesz választást, első ízben a szabad választások bevezetése óta, hogy a korábbi szocvezetés folytathatta a kormányzást, de az őszi zavargások megszervezésével a Fidesz kreált kettős hatalmat, mint a bolsevikiek 1917 februárja és októbere között Kerenszkij ellenében. Mindenki tudta, ha nagyon el nem baltázzák, Fideszék jönnek a következő körben, ami olyan borzalmas lesz, mint az „Orbán–Torgyán-kofferkormány” 1998–2002 között, csak rosszabb, éhesebb. Egy farkascsorda, kiéhezett toportyánférgek siserahada, amely semmi másra nem vár, mint hogy kirabolja az országot.
Először a hatalom hosszú távú megingathatatlansága volt a fő kérdés. A mostanában elhíresült, bár már akkor is ismert Szájer képviselő és jogtudor ide-oda vonatozgatott Brüsszel és Strassbourg között, vonatozásait nem ismerkedésre használta fel, hanem alkotmányt írogatott iPaden. Alkotmánynak nevezni nem merték, talán féltek a „tákolmány” rímpártól, Alaptörvénynek gúnyolják, gránitszilárdságúnak, amelyet eddig évente több mint egyszer módosították.
Nekifutottak a médiatörvénynek nevezett dolognak, itt kezdődnek az én tízes éveim: 2011 januárjában az Európa Parlament meghallgatást tartott a magyar médiatörvény kapcsán, ha jól emlékszem Renate Weber román MEP (PNL) hívta össze. Majtényi László (EKINT) és Haraszti Miklós (ex-SZDSZ, ex-EBESZ) voltak a referátorok, illetve Konrád György küldött videoüzenetet, Fischer Ádám karmester és e sorok írója voltunk a koreferátorok. Jelen volt az akkori magyar sajtó Lovas István vezényletével és a korábban jó nevű londoni fideszes, Schöpflin György próbálta meg viszonylagos sikerrel széttrollkodni az eseményt...
A jó kapcsolatokkal bíró befektetők érdekében sokszor eltekintenek a hatóságok a műemlékvédelmi szabályoktól, így ők kedvükre bonthatnak vagy alakíthatnak át értékes védett épületeket is. A kormány esetenként nemzetközi szervezetek ajánlásait is semmibe veszi, ha a holdudvarába tartozó vállalkozók egy-egy ingatlanprojektje úgy kívánja. 2020-ban is több olyan ügyről írtunk, melyekből kiderül, hogy a szétvert műemlékvédelmi rendszer kormányhivatalokba és a Miniszterelnökséghez áthelyezett maradéka képtelen megvédeni az épített örökségünket a NER buldózereitől...
2020 kétségkívül különleges év volt, amit világszerte többnyire egy téma dominált. De melyek azok a pillanatok, amik az év végén velünk maradtak? Mit árul el az évből egy fénykép?
Az alábbi képek fotós barátaink, valamint a Mérce szerkesztőinek kedvenc, vagy emlékezetes pillanatait örökítik meg 2020-ból...
...1. Tisztázzunk rögtön valamit. Én minden embertársamnak – így regnáló kormányfőnknek is – hosszú és (boldog) életet kívánok. Legyen elégedett sokszoros déd- és nagypapa, valamennyi unokájának az esküvőjén énekelhesse el, hogy „Jó estét kívánok, megjöttek a fehérvári huszárok…” című dalocskát. Mindannyiunk számára drága életét ne kösse egy sportesemény időpontjához, mivel sokkal jobb az örömteli családi eseményeket megélni. Nyolc évvel vagyok idősebb a kormányfőnél. Én – pesti őslakosként – nem fővárosi olimpiára várok/vágyom, hanem arra „gyúrok”, hogy minden unokám (pillanatnyilag néggyel kell számolnom) középiskolai ballagásán, esetleg diplomaosztóján még épen-egészségesen ott lehessek. Visszatérve a kormányfőhöz: úgy tudunk közös nevezőre jutni a stadionok és a hungarofoci imádójával, hogy 1.) Budapesten az elkövetkező negyedszázadban biztosan nem lesz olimpia, 2.) a mostani miniszterelnök jó egészségben ünnepli 100. szülinapját Felcsúton. Az addigra 5.000 férőhelyesre kibővített Pancho Arénában szerveznek majd számára egy labdarúgó tornát (Orbán-kupa), amelyen kizárólag Fejér megyei csapatok vehetnek részt. 3.) Nyitott kérdésként kezelem, hogy a 100. születésnapon még miniszterelnöki pozícióban látjuk-e, vagy „csak” a Puskás Akadémia örökös elnökeként.
2. „De nálunk minden meccs addig tart, amíg meg nem nyerjük” – nyilatkozta sportatyánk. Ezt már nem először „süti el” nemzetünk szövetségi kapitánya. Még mindig tévedésben él: a mérkőzés a labdarúgásban – a befejezést jelző – hármas sípszóval végét ér, de jöhet még hosszabbítás, aranygól, esetleg tizenegyes rúgás, vagy sorsolás. A szabályok változhatnak, de végtelen rangadót még soha nem játszottak. Más sportágakban – medencében – ötméteres dobással, a hoki-stadionokban pedig – ha már minden létező játékidő letelt – következik a „hirtelen halál”, ami az aranygól jeges változata. A viadalnak, a küzdelemnek, a párbajnak tehát mindig van vége, valakik vesztesen jönnek le a pályáról. Így van ez a politikában is, 2022-ben az egyik csapat bizony lógó orral fog lejönni a játéktérről. Csak az aranyérem számít – és ellentétben a sporttal –, az ezüst illetve bronzmedál senkit nem érdekel.
A nagyfőnök szerint tehát hosszú életűek leszünk. Ez minden polgár számára jó hír. De a meccs nem végtelen, és nem addig tart, ameddig a Főkormányos narancsos csapat nem nyer. Ugyanis most már van ellenfél a pályán, amelyik feljövőben van. Elkerülhető a hosszabbítás, talán a „hirtelen halál” előtt is le lehet győzni az örökösnek látszó bajnokot. Sportszerű körülmények között. Nehéz lesz.
Szinte követhetetlen az állam és Mészáros Lőrinc üzletelése, az azonban biztos, ő nem volt a koronavírus-válság vesztese, pedig egy válás is közbejött neki. A közbeszerzéseken tarolt, vissza nem térítendő támogatásokban sem fukarkodtak vele és még a borteraszán fellépő művészeket is közpénzen fizethette. Szemelvények Mészáros Lőrinc tavalyi évéből.
Kilenc napig várni kelett arra 2020 januárjában, hogy megjelenjen az első hír Mészáros Lőrinc tendergyőzelméről. A G7 megírta, egy 55 milliárdos nyertes tendert hozott Mészáros Lőrincnek a Jézuska. A V-Híd Zrt. végezheti a Debrecen-Füzesabony vasútvonal korszerűsítésének első ütemét közel 55 milliárd forintért. Ez praktikusan a BMW-gyár környéki vasútvonal korszerűsítését jelenti, a 15 kilométernyi vasúti pályát érintő beruházást kilométerenként 3,6 milliárdért vállalta a Mészáros-cég. De az már január másodikán kiderült, hogy Mészáros Lőrinc testvérének a cége is hasít az állami tendereken és addigi összesítése szerint 7,7 milliárd landolt nála. A Napi már januárban megjósolta, hogy nagyot szakíthat a Kisfaludy programon a Mészáros érdekeltségében lévő Hunguest szállodalánc. De buli nélkül sem maradt a tavaly január: a Puskás Stadiont felhúzó Mészáros-cég, a ZÁÉV a nemzeti stadionban tartott bulit, ahol többek közt Horváth Charlie muzsikált.
Februárban azzal vétette észre magát a milliárdos gázszerelő, hogy összeszólalkozott a HVG újságírójával, aki azt szerette volna csak megtudni, mennyiért adta el az államnak a Mátrai Erőművet. „Nem vagyok közszereplő! Távolodjon el tőlem!” – kiabálta egyre ingerültebben Mészáros, majd a gorombaságáról beszámoló lapokat perrel fenyegette. Persze közbeszerzések nélkül se telt a hónap: többek közt egy 9 milliárdos vasúti fejlesztést is behúzott az egyik cége, az R-Kord Kft...
KLUBRÁDIÓ / MEGBESZÉLJÜK... Szerző: BOLGÁR GYÖRGY 2020.12.30.
Az Orbán-kormány válságkezelési gyakorlata messze elmarad a kívánatostól, hiszen a nagy, kormányközeli cégek vezteségeit pótolja a kormány ahelyett, hogy az adófizetők jövedelmének megsegítésével tartaná életben a belföldi keresletet, Bokros Lajos szerint. A volt pénzügyminiszter azt is hozzátette, hogy a kormány túlárazott beruházásai, soha nem fognak megtérülni, és a működtetésük időszakában a folyamatosan az adófizetők pénzére szorulnak.
Nagyon nehéz éven vagyunk túl nemcsak egészségügyileg, de gazdasági értelemben is. A koronavírus járvány csak eddig mintegy kétmillió áldozatot szedett világszerte és olyan gazdasági visszaesést, amilyenhez a hasonlót az elmúlt évszázadban láttunk csak. Azt hogy a kormány hogyan ítéli a járványügyi és gazdaságvédelmi intézkedéseit, már tudjuk.
Bokros Lajos közgazdász, volt pénzügyminiszter és egykori EP képviselő másként látja mindezt. A világot megrengető válságot jelenleg nem egy belső tényező okozza, hanem egy olyan megfoghatatlan entitás, ami miatt nem építhetünk a gazdaság ciklikus ritmusára. Ebből a válságból nem lehet úgy kitörni, hogy növeljük az exportot, hiszen minden ország felvevőpiaca nehézségekkel küzd a belföldi kereslet visszaesése következtében.
„Ez egy olyan válság, ami a belföldi kereslet élénkítését igényelné, aminek két fontos forrása lehet. Az egyik a fogyasztás, a másik pedig a beruházások.”
E tekintetben Bokros szerint az Orbán-kormány válságkezelési gyakorlata messze elmarad a kívánatostól, hiszen nem a rászorulók fogyasztásának élénkítésére, illetve a hatékony beruházások növekedésére helyezik a hangsúlyt, hanem a veszteséges vállalatokat működtető hazai oligarchia támogatására. Azt is hozzátette, ha van egy országban olyan jogi környezet, amely lehetővé teszi ezeket a beruházásokat hatékonyan és nyereséggel megvalósítani, teljesen felesleges pazarlás a nagyméretű vállalatokat támogatni. Támogatni most azokat kell, akik elvesztették az állásukat, a megélhetésüket. A válság kezdete óta félmillió ember vesztette el az állását, további negyedmillióval növekedett azok száma, akik részmunkaidőben tudnak csak dolgozni. Bár a KSH adatai mást mutatnak, Bokros egyéb forrásokat tekint mérvadónak ez ügyben. Nekik kellett volna „jövedelemválság leküzdése érdekében” jelentős mértékű támogatást biztosítani. Ilyen a közgazdász szerint a munkanélküli segély, a családi pótlék meghosszabbítása, utóbbi jelentős mértékű növelése. „Tehát mindazoknak a jövedelmét érdemes lett volna növelni, akik azt mindenképp elköltik, mert az a belföldi keresletre jótékonyan hatott volna, és lehetővé tette volna, hogy a vállalkozói szektor kisebb visszaesést szenvedjen el” – tette hozzá. Ez az amit az Orbán-kormány elmulasztott megtenni...
Az év vége az összegzés időszaka, ezért összegyűjtöttük, hogy melyek voltak azok az álhírek, amelyek a nemzetközi és hazai közbeszédet uralták 2020-ban. Szó lesz a koronavírusról, Sorosról, és a legabszurdabb összeesküvés elméleteket is bemutatjuk. Dezinformációs összefoglalónk következik!
AZ ÉN PÉNZEM BLOG Szerző: Az Én Pénzem 2020.12.29.
A következő év első napjától általánossá válik a kártyás fizetés, online már csak fokozott biztonsági szabályok mellett lehet a számlát kiegyenlíteni, a jótállási szabályokra pedig szinte rá sem lehet majd ismerni. A technika ördöge persze így is bosszanthatja a vevőket.
Az új év szinte mindig változó szabályokat hoz, időnként csak kapkodhatják a fejüket a jogalkalmazók. 2021- ben különösen a vásárlások terén kell változó környezetre felkészülni (a felső kép: MTI, Balázs Attila). Talán a legjobban várt változás, hogy gyakorlatilag mindenütt kötelezővé válik a kártyás fizetés elfogadása. A bankkártyával rendelkezők – derült ki az OTP friss felmérésből – 56 százaléka járt már úgy, hogy el kellett állnia a vásárlástól, mert nem volt lehetősége kártyával fizetni. Ez leggyakrabban a fiatalokkal, valamint a Budapesten és megyeszékhelyen élőkkel esett meg...
Összeszedtük a politikusok idei nyilatkozatbombáit: volt, aki a közösségi médiában, más egy klasszikus interjúban alkotott maradandót, a miniszterelnök legmaradandóbb nyilatkozata pedig az volt, amiben tulajdonképpen nem mondott semmit...
Még élünk néhányan, akik emlékezünk arra, hogy Gyurcsány és Dobrev Klára Toto kutyával kedveskedett az orosz elnöknek, mosolyogtak rá, mint parasztica az angolvécén. Eltelt kis idő, Toto szegény elpusztult, és kis híja volt, hogy nem ez történt - politikai értelemben - az ajándékozókkal is. Aztán a körülnmények szerencsés együttállása, Orbán tolvajlásainak, idiótaságainak és Gyurcsány ütésállóságának eredményeként lassan-lassan megváltozott a helyzet, ma Gyurcsány ismét fajsúlyos szereplője a belpolitikának, Dobrev Klára pedig szép karrier előtt állna, ha sajtkukac férje nem érezne megint késztetést arra, hogy remek ötleteivel brillírozzon. Most például hadjáratot indított a koronavírus elleni orosz vakcina ellen. “Észre kellene venni: az EU megint elvégezte a munkát a magyar kormány helyett: bevizsgálták és engedélyezték a német-amerikai vakcinát, sőt már Magyarországra is küldtek belőle. Nem kell emberkísérletekbe kezdeni, nem kell elvenni az emberek kedvét az oltástól az orosz vakcinával, hanem be kell adni az EU által engedélyezett biztonságos vakcinát. Ennyi a feladat." - mondta a DK szóvivője, kinek számára enyhítő körülmény, hogy fizetésért olyan, amilyen, ugye.
A koronavírus elleni vakcina ma a világ legnagyobb üzlete, amelyik beszállító kizárólagosságot szerez egy országban, az gennyesre keresheti magát, ami önmagában nem lenne baj, hiszen nem vagyunk mi kommunisták, ahogy a Keresztapa című filmben a másik maffia is állást foglalt - kapitalizmus van, vagy mifene, dőljön el versenyben a dolog - győzzön a jobb. De, hogy melyik a jobb, emberfia nincs ma, aki meg tudná mondani, még a szakemberek között sem, merthogy a puding próbája az, hogy megeszik, a vakcináé meg a tömeges alkalmazás. Erre mondja most a DK, hogy emberkísérlet, ami természetesen minden gyógyszerre igaz, mind egy-egy folyamatos emberkísérlet, és ezen semmit nem változtat, hogy tájékoztatják a nagyérdeműt, hogy a gyógyszer mellékhatása egymillió felhasználóból egy esetben halál. Ez ugyan százalékosan csak rengeteg tizedesjeggyel kifejezhető százalék, de annak az egy embernek éppen száz százalék. A politikusok ne akarjanak kijárói lenni egyik vagy másik vakcinának, mert hülyék hozzá, vágjanak is bármilyen bölcs pofát. Amúgy is tele van a púpom a russzofóbiával, primitív dolognak tartom, főleg tudományos kérdésekben, ahol nem játszhatna szerepet a politikai rokonszenv vagy ellenszenv, különösen az egész világot érintő egészségügyi kérdésekben, mint volt hajdan a járványos gyermekbénulás és amilyen ma a Covid pandémia. Ugyanez a véleményem Paks kérdéséről is, valószínűleg ezzel se leszek népszerű, hiszen az áram a konnektorból jön, mint tudjuk. Politikusnak szerintem az nevezheti magát, aki a társadalom érdekeit képviseli akkor is, ha a társadalom aktuálisan éppen tudatmódosult állapotban van A járványos gyermekbénulás ellen is kétféle vakcina volt versenyben, a Salk és a Sabin nevével jelölt változatok, utóbbiak jelentették aztán a tényleges megoldást a járványra. Ezeket a Szovjetunióban és Kubában használták először tömegesen - a mi generációnk is kapott belőle, hálistennek, akiket előtte elért a betegség, azokra rossz esetben a vastüdő várt...
Eddig még nem készült átfogó életrajzi kötet a diktatúra politikai rendőrségét vezetőkről, most azonban Krahulcsán Zsolt történész Pártállambiztonság. Arcképek Kádár titkosszolgálatából című kötetében megírta tizennégy felsővezető életútját. A magyar sajtóban először a Válasz Online olvashatta a könyvet, amely páratlan betekintést enged az árnyékok birodalmába. A Nemzeti Emlékezet Bizottsága kiadásában megjelent kötet nemcsak hatalmi játszmákról, megtorlásról, titkosszolgálati műveletekről, hanem a belügyi elit soraiban általános alkoholizmusról és sértettségről is szól. Tényleg haragudtak az állambiztonságiak Kádárra? Miért lett az egyik teljhatalmú tisztből vízvezeték-szerelő? Mennyiben manipulálhatták a titkosszolgálatok a rendszerváltást? Nagyinterjú...
A 2020-as év kevés szempontból tekinthető egy sikeres évnek, de tagadhatatlan, hogy az utolsó évtizedekhez képest mégis kiugróan jó évet zár a magyar futball. A magyar válogatott kijutott a labdarúgó Európa-bajnokságra, a Ferencváros pedig bejutott a Bajnokok Ligája csoportkörébe, így mind válogatott, mind pedig klubszinten volt ok az örömre.
A siker okairól hosszasan lehetne vitázni, de egy dolog mellett semmiképp nem lehet elmenni. A magyar labdarúgásba irdatlan mennyiségű pénz érkezett az elmúlt 10 évben. A növekedés nagymértékben a becsatornázott adófizetői pénzeket jelenti, tehát valójában soha nem mondhattuk ennyire, hogy a Ferencváros sikere mindannyiunk sikere. A magyar foci adófizetői támogatásának kérdéséről bővebben az Alapblogon itt írtunk.
Ha adófizetői pénzből, ha másból, a klubok költségvetése felrobbant az utóbbi években. 2010-ben az akkori 16 csapatos NB I. 6,5 milliárd forintból gazdálkodott, most ez az összeg alig több mint a fele a Fehérvár FC 2020-as költségvetésének.
Nőtt viszont a különbség a bajnokesélyes és a kiesés elkerüléséért küzdő csapatok között. 2020 legkisebb (12.) költségvetésű klubja (Budafok – 850 millió) 3,5-szer annyiból gazdálkodik, mint a 2010-es 12. (Vasas – 250 millió forint), de a nagyok ennél még nagyobb (közel 10-szeres) mértékben voltak képesek növelni a költségvetésüket. Mivel az NB I. régebben 16 csapatos volt, ezért csak az első 12 csapat figyelembevétel, a TOP 3 (Videoton, Debrecen, Győr) tette ki a teljes NB I. költségvetésének felét. 2020-ra a TOP3 csapat (Fehérvár, Ferencváros, Puskás AFC) részesedése 64 százalékra emelkedett.
Egyre több pénzre van tehát szükség, hogy a magyar élvonalban valaki labdába rúghasson...
NEMZETI SPORT Szerzők: BALLAI ATTILA, SZÖLLŐSI GYÖRGY 2020.12.31.
A Nemzeti Sport év végi exkluzív interjúja Orbán Viktorral, Magyarország miniszterelnökével a nemzeti önbecsülésről, a magyar labdarúgásról, a sport tíz éve meghirdetett újjáépítéséről és az álmokról, az észszerűségen túli dimenziókról...
A gyerekeiket egyaránt egyedül nevelő Kriszti és Mariann négy évvel ezelőtt ismerkedtek össze. Egy budapesti átmeneti szociális otthonban találkoztak először, és ezt követően közösen kezdték el nevelni összesen öt gyereküket. Budapestről egy salgótarjáni anyaotthonba kerültek, ahonnan egy év után távozni kényszerültek.
Több nehézség és sikertelen próbálkozás után végül egy ismerősük biztosított számukra albérletet. Amikor úgy tűnt, hogy stabilizálódott a helyzetük, a gyámhivatal képviselője néhány rendőrrel megjelent a lakásnál. Kriszti és Mariann szerint papíron “veszélyeztetésre”, de valójában a rossz lakhatási viszonyokra hivatkozva elvitték a gyerekeiket, és állami gondozásba adták őket.
Mind az öt gyerek – a legfiatalabb 6, a legidősebb 16 éves – nevelőszülőknél él immár két éve. Kriszta és Mariann havi kétszer láthatja őket, alkalmanként két órára. A két anya jelenleg hajléktalanszállón él, és két éve próbálnak találni megfelelő albérletet, hogy visszakaphassák a gyerekeiket...
Stummer Jánost, a parlamenti nemzetbiztonsági bizottságának jobbikos elnökét a Szájer-botrány kapcsán kérdeztük a történtek tágabb összefüggéseiről, Orbán Viktornak az ügyben megtapasztalt logikájáról és arról, miért rossz a nemzetbiztonsági törvény...
Maga Orbán Viktor is azt jövendölte, hogy a járvány után semmi sem lesz olyan, mint amilyen azelőtt volt, ezért jogos a feltételezésünk, hogy ezt saját pártjára is értette. Más kérdés, hogy ha meg is változott volna a Fidesz politikája, kommunikációja, illetve átrendeződött volna a szavazóbázisa, azt úgysem ismerné el a kormányzó párt. Érdemes azért megvizsgálni, mennyire intenzív hatások érték a Fideszt a koronavírus-járvány kezdetétől, és hogy ennek ellenére miként igyekszik az állandóság látszatát kelteni a hatalmon lévő politikai erő.
2020-ban sem kerülték el a botrányok a Fideszt, hegemóniája azonban kormányzása tizedik évében sem látszik megtörni. Pedig a koronavírus megjelenésén túl sok minden okozott fejtörést az állampárt vezetőinek. Hogy csak a legfontosabb eseteket említsük: Ott volt a Kaleta-botrány, Szijjártó Péter utazásai földön, vízen, levegőben, elvált a NER oligarchák szupersztárja, Mészáros Lőrinc, a Fidesz már csak névleg tagja az Európai Néppártnak, az új EU-s költségvetésbe beépítették a jogállami mechanizmus alkalmazását, és a hab a tortán, amikor Szájer József hiányos öltözékben egy ereszcsatornán próbált elmenekülni a rendőrök elől, mert a belga járványügyi szabályokat megszegve egy népes férfibulin múlatta az időt.
Egy nyugati értelemben vett demokráciában ezeknek az eseteknek a fele is elegendő lett volna arra, hogy legalább néhány politikus megbukjon a kormánypárt vezetéséből, de leginkább új választásokat írnának ki egy ilyen vesszőfutás után. De legyünk reálisak: Magyarországon nagyon másként mennek a dolgok, mint az Európai Unió országainak többségében. Itt egy ilyen botránykrónika se tépázza meg alapvetően a kormányzó párt tekintélyét, mert Orbán Viktor a maga által kialakított és pénzelt kommunikációs erőtérben szinte mindent a saját maga javára tud fordítani. A válságmenedzselésben 10 éves tapasztalatot szerző Fidesz ugyanakkor nem dőlhet hátra, mert a legkeményebb kihívással nem igazán tudott megbirkózni az idén...
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA Szerző: MAJTÉNYI LÁSZLÓ 2020.12.17.
...Orbán, eszes emberként látva maga alatt az örvényt, a tétet, sorstársaihoz hasonlóan, évek óta küzd egyrészt saját szerénységével, másrészt pedig nagyságával. Ő, aki, gondoljuk mi, nem is született szerény, mégis egész eddigi karrierjében élesztgette, fejlesztette magában a szerénységes életérzést. Nincs könnyű helyzetben tanult tulajdonságával, mert személyiségének ugyanabban a testben kell meghúznia magát társbérletben, amelynek lakója egyúttal a jelentős történelmi személyiség, a nagy vezető, a világsajtó sztárja.
Orbán az évek során kétségkívül a szerénység valóságos bajnoka lett. Találtam példát arra, ami szerintem is nagy dolog, hogy egyetlen bekezdésben kétszer is nevezi magát szerénynek. A 2010-es győzelmi beszédében egyenesen „szerénységgel és alázattal” szólalt meg. A 2014-es győzelem alkalmából is „kellő alázattal és méltósággal” emelkedett szólásra. A 2018. áprilisi győzelem után meg így szólt: „most kell szerénynek lenni, mert most van mire”.
Amikor a magyar miniszterelnök összefüggő eddigi tízéves miniszterelnökségét, saját teljesítményét magasztalja, nos ott is felismerhetjük elrejtett szerénységét. Mostanában azzal kérkedik, hogy az elmúlt tíz évünk volt a legjobb a Trianon óta eltelt százból. Persze, mondhatná valaki teljes joggal, hogy ez egyszerű hazugság, mert az elmúlt tíz év átlagos 2,8 százalékos növekedésénél nem csak a hasonló hátterű szomszédaink közül többen fejlődtek jobban, hanem 1996-tól 2006 végéig vagy 1996 és 2006 között Magyarország is sokkal jobb adatokat produkált. A jogállamiságot lebontó Orbán orra alá is van mit dörgölnünk, a mai önkénnyel szemben 1990 és 2010 között Magyarországon európai szabványokat jól teljesítő jogállam működött, a jogbiztonságban bízhattak a polgárok.
Orbánnak a hallgatósága elől eltitkolt szerénysége azonban itt, a százból kiválasztott, általa állítólag megnyert tíz év ügyében is tetten érhető. Az összehasonlítás alapjául dicsősége bázisaként a magyar történelemnek a török hódoltság mellett talán a legszörnyűbb száz évét sikerült kiválasztania, amely két világháborút, vörös- és fehérterrort, országvesztést, eleven európai anakronizmusként létezhetett Horthy-rendszert, nyilas hatalmat, Rákosi-rendszert és az 56-os forradalmat követő kádári megtorlást, akasztófaerdőt is hozott ránk. Jó, elismerem, hogy itt nem szimpla szerénységgel, inkább számítással van dolgunk...
Mátrainak nagyon tetszett a három (más források szerint csak kettő) Phorkyas története. Három eleve öregnek született asszony, akiknek hármuknak csak egyetlen foguk és egyetlen szemük van, azt adják át egymásnak, kinek-kinek a szükséglete szerint. Ez a tökéletes állam, a kommunizmus legfelső foka. „A magántulajdon felszámolása ott végződik, ahol saját testünk is megszűnik tulajdonnak, adott esetben saját tulajdonnak lenni.” Itt Hömpölyzugban, sóhajt Mátrai, sosem valósul meg a kommunizmusnak ez a végső formája. De ha megvalósul is, ő, Mátrai már nem éri meg.
Kik is a Phorkyasok?
Minthogy, sajnos, nem minden olvasó germanista, sőt még csak nem is klasszika-filológus, a cím némi magyarázatra szorul. Phorkys egy tengeristen, Gaia a Föld fia. Az ő lányai a Phorkyasok, a szürke vénasszonyok, akik az Atlas hegység egy barlangjában élnek, örökös sötétségben. Az antik istenvilágban nem tartoznak a különösen fontos szereplők közé. Jelentős szereppel Goethe ajándékozta meg őket. A Faust ördögével, Mephistophalesszel összejátszva segítik Faustot, hogy összejöhessen Helénával, a világ legszebb asszonyával, aki hűtlenségével okozója lett a trójai háborúnak. A háború tíz évig tartott, Heléna éppenséggel meg is öregedhetett volna, de nem öregedett meg: Faust halálosan beleszeret.
Márton László A mi kis köztársaságunkcímű regénye 2014-ben jelent meg. Mint minden jó szatíra, ez is egyszerre szól a kis világról, a tágabbról és az egészről: a Sebes-Körös közelében fekvő, Békés megyei Vésztő községről, az 1944-45-ben zajló, előző rendszerváltásról és a jövőről, azaz a jelenünkről. Magyarország jelenlegi határát a szovjet csapatok 1944 októberének első napjaiban lépték át. A német és a magyar csapatok visszavonultak, a Dél-Alföldet harc nélkül adták fel, miután a helyi közigazgatás vezetői általában elmenekültek a területről. Így volt ez a térség legnagyobb városában, Szegeden is, ahol a városházán maradt tisztségviselők küldöttséget menesztettek a város előtt állomásozó orosz csapatokhoz, és ígéretet tettek, hogy a városban nem lesz ellenállás.
Harc nélkül vonultak be a szovjet csapatok Vésztőre, azaz a regény nyelvén Hömpölyzugba is. Hogy azonban a hatalomváltás mégse legyen annyira békés, a kivonuló németek még agyonlövik Rovarik állomásfőnököt. Rovarik szlovák anyanyelvű, mint azon a vidéken nem kevesen. Az állomásfőnököt épp a sógora hívta fel, akinek aznap fia született. Csertő forgalmista, aki már kétszer kimaradt a fizetésemelésből, jelenti a németeknek, hogy főnöke orosz kém, most is oroszul beszél. A németek gyorsan lepuffantják az állomásfőnököt, aztán távoznak a városból...
Milyen évet zárt a magyar politika 2020-ban, és mire számíthatunk 2021-ben? A közvélemény-kutatási számokon kívül miben okozott kárt a Szájer-ügy? Fideszes kampányfőnökként mit mért el az ellenzékivé vált Miskolcon 2019-ben, egyetemi oktatóként pedig mit gondol a Mathias Corvinus Collegium államilag dotált nyomulásáról? Itt a HetiVálasz utolsó 2020-as adása!
Magyarország lépéseket tesz az EU-ból való kilépésre, az Egyesült Államokban nem lesz recesszió, a Netflix meggyengül, Merkel megbukik. Összeszedtünk néhány olyan tavalyi jóslatot, ami nem teljesült be - és nem csak azért, mert a koronavírus átírt mindent.
…mindig a nemzetről beszélnek, miközben ez alatt csak a saját híveiket értik. Mindig a nemzethez szólnak, miközben csak a velük egyetértők szája íze szerint szónokolnak. És – jórészt e fönti ellentmondásnak köszönhetően – mindig mást is tesznek, mint amit megígértek, mert mindig mást kénytelenek ígérni, mint amire valóban szükség lenne. Határtalannak gondolt cselekvési lehetőségeik rendre beleütköznek az előbb vázolt ellentmondás következményeibe. Úgy kell beszélni, úgy kell dönteni és úgy kell a döntéseket megmagyarázni, mintha azok tényleg mindenki érdekeit szolgálnák. Utólag meg mindig az derül ki, hogy csak magukra gondoltak. Ezúttal is. S amikor a kísérleteik csődje nyilvánvalóvá válik, nem marad más hátra, mint az ellenségkeresés, a háborús logika elszabadítása, a folyamatos hárítás vagy a valós viszonyoktól történő intenzív eltekintés. Nevezhetnénk hazudozásnak is, ám ennél valamivel bonyolultabb összefüggésekről van szó. Mindig sikerekről papolnak, miközben van az úgy, hogy inkább a kudarcok szaporodnak, ám ilyenkor e balsikereket is kényszeresen sikerré stilizálják át.
Így történt ez decemberben is, és amit az év záró heteiben felmutattak, az nagyjából sűrített foglalata volt egész évi fejetlen ámokfutásuknak. Nézzünk meg minderre néhány példát részleteiben is...
2020 több szempontból is kiemelten fontos év kellett volna legyen a nők elleni erőszak megfékezésében, mégsem lett az. Talán még néhányunknak rémlik halványan, hogy Varga Judit igazságügyi miniszter a 2019 végén történt brutális nő- és gyerekgyilkosságokat követően az áldozatsegítés évének nevezte ki 2020-at, később mégse hallhattunk sokat a témáról. Persze mondhatnánk, hogy a koronavírus-járvány keresztülhúzta a kormány terveit, valójában azonban a bezártság, a távolságtartás, a gazdasági és társadalmi válság még sürgetőbbé tette a rendszerszintű problémák megoldását.
Az Oltalom Karitatív Egyesülete Dankó utcai központjában emlékezett Iványi Gábor lelkész Vaclav Havelék letartóztatása elleni tiltakozásként megfogalmazott, mára ikonikus jelentőségű Charta 77-re s a hajdani aláírásgyűjtésre.
1977-ben Vaclav Havel és társai az akkori pártállam emberi jogokat tipró politikája elleni tiltakozásul fogalmaztak meg egy dokumentumot, amit a nyugati sajtó közölt, a csehszlovák kormány viszont letartóztatással honorált. A dokumentumot a hajdani ellenzéki csehszlovák értelmiség több száz tagja aláírta, amit a politikai hatalmát féltő vezetés letartóztatásokkal és letöltendő börtönbüntetéssel „honorált” a „prágai tavaszt” követően tíz évvel.
Havelék bebörtönzése ellen azonban a szomszédos országok, így Magyarország politikai ellenzéke is tiltakozott, aminek eredményeként több ezres eredménnyel járó aláírásgyűjtés indult Havelék szabadon bocsátásáért és a velük való szolidaritás kinyilatkozásáért. Még az MSZMP főtitkárának, Kádár Jánosnak is megfogalmaztak egy tiltakozó levelet a történtek miatt...
Ezek voltak a 444 újságíróinak kedvenc cikkei. Mármint azok közül, amiket ők maguk írtak 2020-ban.
Ha 2021-ben is szeretnél ilyeneket olvasni, csatlakozz most a Körhöz. Jellemzően ilyenek lesznek azok az anyagok is, amihez csak előfizetőink férnek majd hozzá.
NÉPSZAVA ONLINE Szerző: SZELESTEY LAJOS 2020.12.31.
Neue Zürcher Zeitung
A lap úgy látja a legutóbbi csúcson előadott magyar és lengyel vétófenyegetés után, hogy az EU-nak fel kell adnia az egyhangú döntéshozatal elvét és át kell térnie a többsebességes Európa modelljére, mert alapvető érdekviszály mutatkozik a keleti és nyugati államok között és azokat hosszabb távon erővel sem lehet majd a szőnyeg alá söpörni.
A helyzet meglehetősen kiéleződött, mert ahogy halad az együttműködés az adósságunió felé, úgy ragaszkodnak a nettó befizető országok, hogy fokozottan ellenőrizzék: mire fordítják a támogatásokat a kedvezményezett kormányok, ezen belül főként a lengyel és a magyar vezetés. Nem csupán azt igénylik, hogy a felhasználás és az elszámolás is legyen korrekt, hanem hogy ne adjanak forrásokat pl. Budapestnek és Varsónak, mivel náluk nagy bajok vannak a jogállamiság körül, szándékosan aláássák a demokratikus intézményeket, gyengítik a sajtó függetlenségét.
Csakhogy a magyar és a lengyel vezetés válaszul kulturális háborúskodásba kezdett. Éspedig azzal a felkiáltással, hogy a Nyugat a maga liberális felfogását igyekszik rájuk kényszeríteni az új mechanizmussal. Szerintük a másik fél azt akarja elérni ezen az úton-módon, hogy migránsokat vegyenek át, noha azok teljesen más kultúrákból érkeznek, illetve hogy olyan családmodell fogadnak el, ami ellenkezik a keresztény-konzervatív felfogással.
Az elemzés úgy véli, hogy a kérdésben ütközik a kétféle értékrend, meg nem is. Az ugyanis eléggé egyértelműnek látszik, hogy elsősorban Magyarországon a brüsszeli támogatások jelentős részben oligarchák számláit gyarapítják. Viszont az is igaz, hogy a család- és bevándorlás politika meghatározása a tagállamok jogköre.
Mindenesetre az állam- és kormányfők által tető alá hozott egyezség csak a 2022-es magyar választás után lesz hatályos. Voltak, akik a kompromisszumot lókupecek alkujának minősítették, mások úgy ítélték meg, hogy az méltó befejezése volt a német EU-elnökségnek. Ám ettől még tény, hogy az unió nem engedte kettészakítani magát és úgy reagált a járványra, hogy új területekre terjesztette ki az együttműködést, amikor engedélyezte közös kölcsön felvételét, illetve a brüsszeli utalások szigorúbb nyomon követését határozta el.
De a magyar és lengyel vétófenyegetés azt mutatta, hogy itt már nem a szokásos pozícióharc folyt, aminek a végén mindenki szépen visszaáll a sorba. Ezért a jövőben nem szabad ragaszkodni az egységhez. A megoldást a változó geometria kínálja, tehát hogy az adott területen csak az arra halandó országok fogjanak össze. Lásd a migrációs és külpolitikát, mert ott nemigen van/nincs esély az egyhangú álláspontra. Ily módon ki lehet kerülni azokat, akik nem szeretnék az összefogást az adott kérdésben.
A válságkezelés szempontjából brutális tapasztalatokkal szolgált az idei éve – írja az Oxfordi Egyetem kormányzati kérdésekkel foglalkozó tanszékének vezetője. Ngaire Woods szerint a járvány teljesen felborította az eddigi feltételezéseket, mármint hogy képes-e jól végezni a dolgát egy hatalom. Élenjáró országok sültek fel, míg a legszegényebbek és legkiszolgáltatottabbak közül többen is igen jól teljesítettek.
Pont tavaly, tehát a járvány bekövetkezte előtt készült el a Globális Egészségbiztonsági Index, amely arra jutott, hogy az Egyesült Államok és Nagy-Britanniának sokat nem kell aggódnia, ha netán kitör valamiféle tömeges fertőzés. Hogy azután miként szerepeltek a valóságban, az közismert.
Ezzel szemben nagyon meggyőző olyan államok mérlege, mint Vietnam, Sri Lanka és Szenegál. Amikor az első esetek jelentkeztek, mind a három laboratóriumokat hozott létre, széles körű tesztelésbe kezdett, esetről esetre felkutatta a baj terjedésének útját, a betegeket kórházakban helyezte el. A fertőzésgyanúsak számára pedig karantént rendelt el.
Igaz, mindhárom kormánynak már vannak tapasztalatai hasonló járványok miatt. Ezért alapvetően már megvolt a kellő infrastruktúra a különleges helyzet kezeléséhez. De ettől még az amerikai és brit vezetés is megtehette volna, hogy előírja a maszk viselését, illetve korlátozza a személyes találkozások lehetőségét.
Három fontos lecke adódik a történtekből:
1. Szenegálban, Sri Lankán és Vietnamban egységes volt a kormányzati stratégia. Világos tömegtájékoztatásra törekedtek és partnernek tekintették az alárendelt intézményeket. Ehhez képest sem Amerika, sem az Egyesült Királyság nem volt képes mozgósítani világszínvonalú ügynökségeit a meghirdetett irányvonal politika mellett. Mindkét vezetés belesüpped az elitek ellenségeskedésébe. A felkért szakértők egymással rivalizáltak, a saját modelljüket és kutatásaikat népszerűsítették, gyakran nem kértek tanácsot azoktól, akik az első vonalban harcoltak, illetve más országoktól.
2. Az a stratégia semmire sem jó, amelyik a politikai népszerűséget hajhássza, és nem a járvány visszaszorítására összpontosít.
3. Őrültség, ha egy kormány mindent központilag akar megoldani és nem hajlandó az együttműködésre. Emiatt ugyanis a briteknél és az amerikaiaknél az eszközök sok esetben nem jutottak el oda, ahol a legnagyobb szükség volt rájuk. Egyértelmű, hogy megfelelő kooperáció szükséges a hatalom, illetve az országos, illetve területi intézmények között. Enélkül nem lehet sikeres sem a ragály elleni küzdelem, sem pedig utána a kilábalás.
Emberek tömegei fordultak a sajtó felé, mert a járvány miatt ki voltak éhezve az információra, ám közben egy sor kormány arra használta ki a egészségügyi válsághelyzetet, hogy korlátozza a média munkáját. Így látja a helyzetet Meera Selva, az Oxfordi Egyetem újságírás tanszékének igazgatója. Pedig – teszi hozzá – a támadást el lehetett volna kerülni, hiszen a legtöbb hatóság elfogadja, hogy a különleges viszonyok miatt létfontosságú a megfelelő tájékoztatás. Erre pedig a leghatékonyabb csatorna a sajtó, és teljesen mindegy, hogy annak nyomtatott vagy elektronikus változata.
De a máris látszik, hogy a független média számára az az egészpályás letámadás jelenti a legnagyobb és legközvetlenebb veszélyt. Hiszen tilalomfákat állítanak fel számára, riportereket börtönöznek be, álhírnek nyilvánítják a kritikus anyagokat, a közösségi hálón keresztül tévinformációkat terjesztenek, ezen felül egyes hatalmak arra bátorítják követőiket, hogy zaklassák a sajtómunkásokat.
Az ilyen politikusok közül sokan mentségnek tekintették a Covid-19-et, hogy még jobban meghúzzák a gyeplőt. Az elsők között Orbán Viktor lépett, aki még márciusban megváltoztatta a BTK-t, és 5 évi börtönnel fenyegette meg mindazokat, akikről úgy gondolják, hogy „a tények elferdítésével” akadályozzák a vírus elleni harcot. Más országok gyorsan követték a példát. De Magyarországról, Oroszországról, vagy Brazíliáról már eleve az volt a kép, hogy módszeresen szorítja vissza a szuverén sajtót. Sokszor persze nem is kellett alkalmazni a korlátozó jogszabályokat, már a jóváhagyásuktól ledermedtek az újságírók és utána szépen beálltak a hivatalos propaganda mögé.
Vagy ha nem akkor hazafiatlansággal vádolták meg őket, ahogyan az Szerbiában történt. De az ilyen kormányok egyben új eszközökhöz is jutottak a média ellenőrzésére. A tömegtájékoztatás szempontjából már ott gond van, hogy zárlat idején igen nehéz hiteles információhoz jutni, mert a hatalom nem ritkán egyszerűen visszatartja azt.
A sajtótájékoztatók helyébe olyan eseményeket szerveznek a hivatalosságok, amelyekre nem hívják meg a kritikus újságírókat, illetve megszűrik a kérdéseket. Vagy a ragályra hivatkozva nem adnak felvilágosítást. A legkeményebb azonban az, amikor lekapcsolják a világhálót. Ily módon lehet a leghatékonyabban elfojtani az elégedetlenséget és a vitát. A civil társadalom nem tudja megszervezni magát, a sajtó nem képes ráirányítani a közfigyelmet a fontos ügyekre.
Pedig az újságíróknak be kell számolniuk a tényekről az aggódó közvéleménynek, és kényes kérdéseket kell fel tenniük a gyógyszeriparról, illetve a magáncégeknek adott kormányzati megrendelésekről. Ám majd kiderül, hogy a média meg tudja-e őrizni anyagi önállóságát, saját jogvédelmét és a közbizalmat, ami nélkül nem láthatja el kulcsfontosságú feladatát.
A Riporterek Határok Nélkül úgy értékeli, hogy a koronaválság ürügyén drákói szabályokat hoztak a sajtó ellen Magyarországon és Szerbiában, arról nem beszélve, hogy a lengyeleknél, szerbeknél, továbbá Koszovóban újságírókat tartoztattak le, de a sajtó helyzete az idén messze Belaruszban volt a legkeményebb. A nemzetközi civil szervezet legfrissebb jelentése szerint az augusztus eleji választás óta Lukasenko utasítására 370 sajtómunkást vettek őrizetbe, közülük 8-an még mindig bent vannak.
A karhatalom a tüntetéseken szándékosan erőszakot alkalmazott a tudósítók ellen, hogy ily módon hallgattassa el a médiát, illetve hogy a tiltakozások eltűnjenek a hírekből.
A világban a bebörtönzött újságírók csaknem kétharmada 5 országban: Kínában, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában, Vietnamban és Szíriában van rács mögött. Az idén a média 50 képviselőjét ölték meg, nagy részüket szántszándékkal. Európában azonban egyetlen áldozat sem volt. De a kontinens középső és keleti részén több kormány ellen is az a vád, hogy a ragályt kihasználva akadályozza az objektív tájékoztatást. A RHN főtitkára úgy kommentálta a sajtó állapotát, hogy amikor egyre gyakrabban ér oknyomozó újságírókat támadás, akkor igazából a tájékozódás joga kerül kereszttűzbe, pedig mindenkinek alapjoga, hogy tudja, mi történik körülötte.
Mintha nem is lett volna karácsony, úgy elszállott az idő. Ez a hét, hogy jöjjön az új nap boldognak lenni megint, ami csalfa dolog, mert miközben azt hiszi az ember, hogy valami új születését, eljövetelét köszönti mintegy, ugyanakkor trombitaszóba, tüzek játékába fojtja azt a bánatot, hogy valami meg elment, de úgy alaposan, hogy vissza sem jön soha már. Béla a nulladik napon kicsámpázott a temetőbe, mint ahogyan ott hagytuk őt legutóbb békébe kerülni a világgal épp, s hiába indult el visszafelé, az út olyan hosszúnak bizonyult, hogy még mindig tart szegénynek, pedig voltaképp a táv ugyanaz, de valahogy nem visz a láb. Vagy visz, mégis de kitérőkkel, s nem a flaszteron, hanem a szív rejtett sikátoraiban, ahogyan Béla ténfergett ide-oda nem is a térben, hanem az időben, ami, mint tudjuk, végtelen egészen, de csak majdnem, mert visszafelé egyszer csak eltűnik a fonala.
Indult hát Béla a kukoricás meg a kék plakátok mellett hazafelé, és arra gondolt, hogy ez az év is, amelyből most tapod kifelé, úgy kezdődött, hogy egyszer csak január lett. Mindig január van év elején, ami csak megszokás és kiegyezés, mert lehetne mézeskalács is akár, vagy kerülhetne máshová az év eleje. Ahogyan ez a Föld nevű bolygó iramlik körbe-körbe, és hát, nem mindegy, melyik pontján mondjuk azt, épp itt kezdődik az új, amott meg véget ér a régi, mert a körnek nincs se eleje se vége, mindig csak a kanyarban vagyunk benne, hogy meg kell ettől zavarodni. S mivelhogy mélységes a múlt és annak kútja, az is tudvalévő, hogy alig is van az úgy, hogy épp most kéne ünnepelni a kezdetet, más népek más időkben járnak, más években és talán más világokban is. De mindahány, akárhol is van és akármerre jár, az idő múlásának örül, ami magunk közt szólván ostobaság, mert Camus pajtás óta tudjuk, hogy ő a legnagyobb ellenségünk minekünk.
Csak még nem tettük fel a miérteket, aminek Albert cimbi szerint mindig rossz vége van. De mondom, Béla haladt visszafelé, hogy elérjen a mába. Már egy hete haladt, de nem volt sehol sem, és úgy érezte, nem is lesz soha már. Így a végtelenre gondolt, ha úgy tetszik Istenre, amikor azon morfondírozott, ha a napunk éveit számoljuk, aki jószág, mint ismeretes, úgy kétszázötven millió bélai év év alatt ér körbe a galaxis közepén ücsörgő mahomet fekete luk körül, akkor napi évben nem is vagyunk voltaképp és ugye. Millió évekig meg sem születünk, de az ilyen végtelenektől mindig szédülni kezdett Béla, zúgott a feje, gondjai és fájdalmai kicifrázva, és csak mondta, akár a mondókát, hogy „Én a széken, az a földön/ és a Föld a Nap alatt,/ a naprendszer meg a börtön/ csillagzatokkal halad-/ mindenség a semmiségbe’,/ mint fordítva, bennem épp e/ gondolat…” – Ezt motyogta magában Béla kitartóan és mindig újra...
