NÉPSZAVASzerző: BALOGH GYULA2020.11.02.
A szögesdrótok sokkal élesebbek lettek, egyrészt a járvány, másrészt a kirekesztőbeszédmód miatt. Ez az egész retorika mára miden irányba metsző és sebeket ejtő pengévé vált - mondja Tompa Andrea, író, kritikus. Szerinte nagyon kétségesek azok az életművek, ahol az alkotók behódoltak bizonyos mérgező ideológiáknak és a hatalom szolgálatába álltak.
A Haza című új regényének egyik kulcsa a visszatérés. Az a visszatérés, amit a hősöm él meg, nagyon lassú, araszoló, bizonytalan. Arra keresi a választ, hogy mi is az az irracionális vonzalom, amit ezzel a meghatározhatatlan hazával szemben él meg. Meg szeretné érteni a saját sorsát. A könyv két fogalmat ír át, a hazaszeretet hazaszerelemmé válik, a honvágy pedig hazabetegséggé, az angol homesick tükrében. Ennek a két szónak a felfedezése jelenti az ő visszavezető útját.
Miért jött 1990-ben Magyarországra Kolozsvárról?
Akkoriban egy elzárt világból léptem ki, ahonnan még kitekinteni is nehéz volt. Kíváncsi voltam mi van a szögesdróton túl, ez aztán összekapcsolódott az egyetemi felvételivel, majd az egyetemre járással. És ez az új világ, ha nem is gördülékenyen és akadályok nélkül, de befogadott.
És otthonra is lelt itt?
Abszolút, otthon is érzem magam. Amikor úgymond hazaküldenek, az nem a határon túliságomnak szól, hanem annak inkább, hogy kritikus vagyok a fennálló renddel kapcsolatban.
Ennek a kritikus attitűdnek vannak határai?
Leginkább írónak tartom magam, akinek a szövegeire, a művekre kell elsősorban koncentrálnia. Szeretnék normális, családos magánember maradni. De azokhoz az ügyekhez, amelyek felháborítanak, és ha úgy érzem, hogy elgaloppírozza magát a közbeszéd, akkor igyekszem megszólalni, valami újat behozni a beszédbe.
Hát, mi az, hogy haza, teszi fel a kérdést Vilmos Noémi végzős rendező hallgató pécsi Bánk bánja. Most miután írt egy művet ebben a témában, hogy válaszolna a felvetésre?
Ha most fejezném be a könyvet, biztos, hogy jobban beszüremkedne az a világ, amelyben élünk. Az a szorongató helyzet például, hogy nem lehet utazni, én például január óta nem jártam a szülővárosomban, Kolozsváron, ahová nem csak látogatóként szoktam menni, hanem a munkám is odaköt, mivel az egyetemen tanítok. Megjelent az elszakítottság, miközben az én regénybeli hősöm szabadon utazgat a régi és új, meg nem nevezett hazája között. Ez most komoly akadályokba ütközne. Másrészt az elmúlt hónapokban valahogy felhangosodott a haza szóval való visszaélés...
