NÉPSZAVA ONLINESzerző: SZELESTEY LAJOS2020.10.08.
A Frankfurter Rundschau pedzgeti a kérdést, míg a Time a ledarált Meseország című mesekönyv ügyét boncolgatja. Nemzetközi lapszemle.
FT
A Közép-Európai Egyetem rektora úgy véli az Európai Bíróság ítélete nyomán: immár senki számára nem lehet kétséges az Orbán-rendszer igazi természete, ezért Európa nem halogathatja tovább a cselekvést, hogy véget vessen a jogállam megsértésének. A vendégkommentárban Michael Ignatieff megismétli, hogy a verdikt sokat már nem változtat az egyetem helyzetén, hiszen a CEU kénytelen volt áttenni székhelyét az osztrák fővárosba, és ott is marad, mert Ausztria tisztában van vele, hogy tanszabadság csakis demokráciában lehetséges.
Viszont a döntés mégiscsak fontos, mert visszariaszt más európai kormányokat, nehogy ők is nekimenjenek szabad intézményeknek. De vízválasztó a jogállami mechanizmusról zajló éles vitában is, mert itt az igazság pillanata: a tagoknak ki kell mondaniuk, hogy vissza kell térnie a jogállamisághoz azoknak az országoknak, amelyek magyar példára ismételten áthágják az alapvető közösségi normákat. Ha a többség nem áll ki ennek érdekében, akkor végzetes csapás éri az európai identitást, amelynek a jogállam az alapja. Ezen felül a kontinens középső és keleti fertályán felgyorsul a hosszú ideje tartó lassú sodródás a tekintélyelvűség felé.
Hogy ez egyáltalán nem túlzás, azt bizonyítja: mi történt Magyarországon a legutóbbi 3 évben. Mivel nem állították le időben Orbán támadását a CEU ellen, a politikus még inkább magához akarta ragadni az ellenőrzést. Legyűrte a tudományos akadémia önállóságát és hozzálátott az egyetemek privatizálásához. A napokban egy ezredest állított az SZFE élére. Miközben a hatalom célirányosan átveszi a független sajtót és ezzel megfojtja a szabad vitát.
A CEU sorsa éppen úgy tartozik Európára, mint Amerikára, bár a washingtoni kormányzat és a távozó budapesti nagykövet sem tett semmit, hogy ne lehessen elűzni egy tengerentúli intézményt. Az EU vezetői pedig az Egyesült Államokra mutogattak. Az eredmény az lett, hogy a 30-as évek óta először távozásra kényszerült egy egyetem az egyik európai országból. A költözés hozzávetőleg 200 millió euróba került, de az EUB határozata nyomán az iskola mostantól maga szabhatja meg, milyen oktatási programokat működtet a magyar fővárosban.
Az intézmény örömmel veszi, hogy a bíróság igazolta küzdelmét az akadémiai szabadságért és a jogállamért. Ám azt nem szabad megengedni, hogy az európai testületek ne kérjék számon Orbánon, amit csinált. Mérföldkőhöz érkeztünk. Az EU vezetőinek érvényt kell szerezniük azoknak az értékeknek, amelyeket meg kell védeniük, miután épp ezért választották meg őket.
EUobserver
A bizottság szóvivője azt közölte, hogy Brüsszel nagyon odafigyel majd arra, miként hajtja végre a magyar vezetés az EUB verdiktjét a Lex CEU ügyében. Arra a megjegyzésre, hogy az ítélet már nem sokat ér, hiszen az egyetem kiebrudalásával Orbán kész helyzet elé állította az uniót, Wigand azt mondta, hogy az unió végrehajtó testülete nem kívánja kommentálni, mikor jut el a döntéshozatalig a legfelsőbb európai bíróság. A határozat ezzel együtt fontos támpont az összes külföldi felsőoktatási intézmény számára, hogy milyen jogi feltételek mellett működhetnek Magyarországon, illetve más tagállamokban.
Le Monde
Az Európai Bíróság újabb meghátrálásra kényszerítette Orbán Viktort, mert kimondta, hogy visszatérhet Budapestre a Soros-féle egyetem. A magyar vezető az idén már a sokadik pofont kapja az európai igazságszolgáltatástól. Annak idején tüntetések voltak Budapesten, a földrészről pedig sorra érkeztek a tiltakozások a CEU elüldözése miatt, de semmi sem hatotta meg a kormányfőt. A bizottság ezek után változtatott módszerén, mivel belátta, hogy az európai jogrendben nincsenek igazából eszközök jogállamot megsértő kormányok ellen, noha Közép- és Kelet-Európában egyre szaporodnak az ilyen esetek. Ezért a szabad kereskedelem szabályainak megszegése miatt perelte be a magyar államot.
Orbán ügyel arra, hogy ne lépje át a vörös vonalat, vagyis ne mondhassák rá, hogy már nem tartja be az európai jogot, ám ezt mindig csak kelletlenül teszi. Például még most sem változtatta meg a jogszabályt, amely a külföldi támogatással működő civil csoportokra vonatkozik, noha az EUB döntése már júniusban napvilágot látott.
Frankfurter Rundschau
A német uniópártok strasbourgi delegációvezetője szerint Bulgáriát nem lehet egy napon említeni azzal, ami Magyarországon és Lengyelországban történik. Merthogy a magyaroknál és a lengyeleknél csupán egyetlen hatalmi központ van, Szófiában viszont legalább három és mindegyik megy a maga feje után. Daniel Caspary elismeri, hogy súlyos gondok vannak a bolgároknál a korrupció, valamint a bíróságok és a média függetlensége miatt, ám szerinte ezeket a bajokat csak akkor lehet megoldani, ha a másik három nagy EP-frakció félreteszi a pártpolitikai megfontolásokat és a néppárttal közösen nekilát a másutt is tapasztalható jogállami hiányosságok felszámolásához.
A Bizottság múlt héten ismertetett jogállami jelentése katasztrofális állapotokat rögzített Bulgáriában. Ezért merült fel, hogy követheti-e az ország a magyar példát, azaz válhat-e belőle illiberális demokrácia. Ez ügyben igen éles vita tört ki Strasbourgban. A bolgár városokban pedig majdnem három hónapja tartanak a tüntetések Boriszov miniszterelnök lemondását követelve.
Az európai zöldek egyik képviselője, Daniel Freund a helyszínen szerzett tapasztalatok alapján azt mondja, a helyzet ellenére dőlnek az uniós pénzek az országba, és ez csak a korrupciót hizlalja. De hát a kormánypárt az EPP tagja, és az védelmet nyújt számára. Az európai szociáldemokraták osztják a környezetvédők véleményét. A német SPD-képviselők vezetője úgy ítéli meg: sajnálatos módon egyre több kormány gondolja úgy, hogy őket nem kötelezik semmire a közös értékek.
FAZ
Lehet, hogy Magyarország és Lengyelország, de még a négy nagy EP-frakció is csupán blöfföl, amikor – más-más megközelítésből ugyan -, de azzal fenyegetőzik, hogy megvétózza a két nagy gazdasági csomagot, ha a jogállami mechanizmus nem olyan lesz, amilyennek ők akarják. A német liberálisok egyik EP-képviselője úgy ítéli meg, hogy Orbán Viktor csupán szórakozik az EU-val. Daniel Freund a zöldektől ehhez azt teszi hozzá, hogy a magyar vezető lyukra futhat, ha a parlament és a tanács elnöksége hatásos rendszert tud kialakítani a közös normák betartatására.
A szociáldemokraták frakciófőnöke arról beszélt, hogy nem lehet egymás ellen kijátszani a gazdasági helyreállítást és a demokrácia megóvását. Közben nagy a nyomás Róma, illetve Madrid részéről, mert a két országnak a járvány miatt égetően szüksége van a segítségre. A liberálisoknál pedig a francia elnök sürgeti, hogy lépjenek a gázra. A négy képviselőcsoport azonban egyelőre nem ingott meg. De lehet, hogy ők is blöffölnek?
Ugyanis a hollandok is vétót helyeztek ugyanis kilátásba, mert ők meg túl enyhének gondolják a jogállami feltételeket. Így a pártcsaládok mondhatják, hogy nem ők, hanem a tagországok fekszenek keresztbe.
De közben meglódultak a dolgok Strasbourgban. A jogállamiság tiszteletben tartását sokáig a zöldek, a liberálisok és a szociáldemokraták sürgették, az EPP ezzel szemben Orbánt védte. Ám Weber a héten megmakacsolta magát, kijelentve, hogy demokratikus normák nélkül szó sem lehet segélytervről. Ily módon lépéskényszerbe hozta a szociáldemokratákat és a liberálisokat, mert ezek után ők sem tűnhetnek engedékenynek.
EUobserver
Az egyik nemzetközi civil szervezet igazgatója arra figyelmeztet, hogy az Európai Parlamentnek nem szabad elfogadnia a tervezett jogállami feltételrendszert, mert azt a soros elnökséget betöltő német kormány teljesen felvizezte. Michael Meyer-Resende, a Berlinben működő Democracy Report International ügyvezetője sajnálatos tartja, hogy a német vezetés beadta a derekát, miután tartott a magyar és a lengyel vétótól. De a tervezetnek ilyen formában már nem sok értelme van, habár a Tanács mégis azt fogadta el tárgyalási alapként.
Miközben a tagállamok 3 éve ülnek a fenekükön a lengyel kormány elleni eljárás kapcsán. A német javaslatnak az a fő baja, hogy annak értelmében a jogsértő országok továbbra is kapnák az apanázst Brüsszelből, még akkor is ha, mondjuk, teljesen felszámolják a bíróságok autonómiáját. Csak arra kell ügyelniük, hogy a jogtalanság ne érintse az uniós alapokat.
A szerző Orbán vejének közvilágítási ügyét hozza fel példának. Tiborcz István akkori cége, az Elios sokszor vetélytárs nélkül indult. Ám ha nincs verseny, akkor senki sem emel panaszt a pályázat odaítélése miatt, így még csak vita sem kezdődhet arról, hogy a független bíróságok hiánya mekkora szerepet játszott az anyagi visszaélésekben. De ha még be is bizonyosodik, hogy a jogállam húzza a rövidebbet, az anyagi következmények akkor sem haladják meg a ténylegesen okozott kárt, ez esetben a 40 millió eurót. Ez azonban nem akkora összeg, amely elrettentené a kormányokat, miközben azok eurómilliárdokat kapnak az uniótól. Mellesleg az Orbán-kabinet gyorsan úgy döntött, hogy a közvilágítás korszerűsítését a magyar adófizetők zsebéből állja, ily módon kivont az ügyet az EU illetékességéből.
Ugyanakkor a német elképzelés nem teszi lehetetlenné, hogy a tagállamok ne bundázzanak a hazai forrásokkal. Ám az alapgondok a tekintélyelvűség rendszerszintű hiányosságaiból fakadnak, függetlenül attól, hogy milyen hatással vannak a költségvetésre. A takarékos államoknak igazuk van, amikor keményebb mechanizmust sürgetnek. Az EU megnézheti magát, ha a rászoruló kormányok megsegítésére hivatkozva nem követeli meg a jogállami szabályok visszaállítását. Az autoriter hatalmak ugyanis csak még inkább megnehezítik az előrelépést a szervezet számára. A demokráciában bízó emberek viszont emiatt megvonják támogatásukat az integrációtól.
Kurier
Vezérdemokráciának nevezi a Fidesz uralmát Paul Lendvai abban a nagyjából 30-oldalas elemzésben, amellyel kiegészítette a rendszerváltáskor megjelent, nagy sikerű könyvét Magyarországról. A történelmi áttekintés eredetileg értelemszerűen a rendszerváltáskor ért véget, ám a szerző azt mondja, hogy Orbán Viktort nem hagyhatta ki a történetből. Hiszen alatta az ország a szabad demokráciák elleni fenyegetés riasztó példája lett. És a kormányfő 10 millió embert vezet a tekintélyelvű jövőbe.
Az illiberális rendszerben visszatértek a múlt démonai: a nacionalizmus, más népek gyűlölete, a korrupció és az autoriter irányzat. A demokrácia kísérlete viszont kudarcot vallott. Orbán hataloméhes, kíméletlen, nincsenek gátlásai. A támogatók imádják, az ellenfelek gyűlölik, ő viszont nem bízik meg senkiben sem.
Azért tudott szinte akadálytalanul kiépíteni egy álcázott tekintélyuralmi rezsimet, mert az előtte lévő kormányok korrupt rendszere erkölcsi csődöt eredményezett és az kioltotta a politika iránt érzett közbizalom utolsó szikráját is. A középbal elit politikailag és gazdaságilag hozzá nem értőnek bizonyult. Orbán azután hidegvérrel kiaknázta a vírust és a diktatúra határára tolta az országot. Hogy idáig jutott azt a saját tehetségén túl a megosztott ellenzéknek, a civil társadalom hiányának és a Nyugat közönyének köszönheti – mondja Lendvai.
Le Figaro
A Szabad Európa Rádió újonnan indult magyar adásának vezetője azt mondja: közszolgálati tartalmat kínálnak a közönségnek. Csák Gyula szerint nem szállnak be a hírversenybe, minden nap csupán néhány témát dolgoznak fel, de azt igen alaposan, hogy az érdeklődők pontosan átlássák az összefüggéseket. Olyan események kapcsán, amelyeket a többi orgánum jobbnak lát hanyagolni, politikai és gazdasági megfontolásokból. Itt egy olyan országról van szó – teszi hozzá a francia konzervatív lap -, ahol szorul vissza a szabad sajtó és romlik a tömegtájékoztatás minősége, amióta csak Orbán visszatért a hatalomba.
A tudósítás végigveszi az Origo, a Népszabadság és az Index hányattatását. Urbán Ágnes a Mérték Médiaelemzőtől úgy jellemzi a helyzetet, hogy a kormány úgy tesz, mintha semmi köze nem volna ezekhez a fejleményekhez, és minden csupán a tulajdonosok döntésén múlt volna. Ám olyan környezetet teremt, hogy a befektetők a végén azt csinálják, amit a hatalom elvár tőlük. De hát Orbán meg van győződve, hogy első kormányzása után azért bukott meg, mert a sajtó a baloldal zsoldjában állt. Úgyhogy teljesen átalakítja a szerkezetet.
Time
Magyarországon egy mesekönyv lett az ellenállás jelképe az LMBT-jogokért vívott küzdelemben. De hát a mindössze 1500 példányban megjelentetett Meseország mindenkié újrafogalmazza a hagyományos meséket, és pl. roma Hamupipőke, valamint leszbikus Hófehérke van benne. Azaz teret engedett a másságnak, az elfogadásnak. A következő ütemben azonban már 15 ezer példány jön ki a jövő héten, ami nagy szám egy ilyen, viszonylag kis piacon.
A könyvet azonban nagy támadások érik, még a miniszterelnök részéről is. A szélsőséges Mi Hazánk helyettes vezetője pedig nyilvánosan széttépte. A Könyvkiadók Egyesülete szerint ez a gesztus a náci könyvégetőket, illetve a kommunistákat idézte, utóbbiak ledarálták a nekik nem tetsző irodalmat. Az LMBT-közösség egyre nehezebb helyzetbe kerül, amióta Orbán hatalmon van. Dombos Tamás, a Háttér Társaság egyik illetékese felhívja a figyelmet, hogy vezető kormányzati tisztségviselők gusztustalan, nyíltan homofób kijelentéseket tesznek. Ehhez járul, hogy populista politikusok a hagyomány családi értékek hirdetésével próbálnak meg támogatást szeretni.
Radványi Viktória, a Budapest Pride szervező bizottságának tagja egyértelműnek tekinti, hogy ezen területen Oroszország, Lengyelország és Magyarország összehangolja törekvéseit. A mesekönyv egyik szerzője, Rédai Dorottya pedig arról beszél, hogy a súlyos magyar társadalmi helyzetet nagy-nagy gyűlölet kíséri és a gyerekek ebben a légkörben nőnek fel. Ezért gondolták az alkotótársával együtt, hogy a fiatalokat már kis korban meg kell ismertetni a sokszínűséggel és a befogadással. Ugyanakkor a hivatalos kampány jelentős ellenerőket mozgatott meg. Rédai azonban úgy véli, hogy az idegengyűlölő, melegellenes, antiszemita és szexista légkörnek valószínűleg csak akkor szakad vége, ha befejeződik a Fidesz uralma.
Euronews
A Budapest és Belgrád közötti új vasúti pálya csak 2025-re készül el, így egy évtizedbe is beletelhet, amíg kiderül, hogy a beruházás áldás vagy átok a magyar adófizetők számára. Így összegzi tapasztalatait a riporter, aki 3 és fél óra alatt végig pöfikélte a 163 kilométeres szakaszt a magyar főváros és Kelebia között. Az átlagsebesség a 19. századot idézi, olyan állapotban vannak a vágányok, illetve az állomásokon sokszor be kell várni a szemből jövő vonatot, hiszen csak egy sínpár van.
Hogy mennyire lesz kifizetődő a horribilis értékű beruházás, arról azt írja, hogy sok utast aligha lehet erre a szakaszra terelni, naponta csupán három szerelvény közlekedik a vonalon. Úgy hogy a magyarázat inkább az, hogy a kínai árukat így akarják eljuttatni Pireuszból Európába, noha jelenleg naponta átlag mindössze hét tehervonat lépi át a határt. De a várható forgalomról egyik kormány sem tett közzé számításokat, de Magyarország tíz évre 1,85 milliárd eurós kölcsönt vesz fel az építésre a kínai Eximbanktól. Ugyanakkor a járványra hivatkozva titkosította a tervet.
Nem adott semmiféle tájékoztatást az építtető cég sem, noha a fertőzés miatt egy sor ország újragondolja a hosszú szállítási láncokat. Friedmann Viktor, a Metropolitan Egyetem Kína-szakértője azt mondja, a terv jól jön mind Budapestnek, mind Pekingnek, mivel mindkettő növelni igyekszik befolyását a térségben. Ezen kívül az Orbán-kormánynak arra is jó, hogy a befektetés ürügyén állami pénzt juttasson az oligarcháknak, illetve olyan cégeknek, amelyek hivatalosan magánkézben vannak, ám valójában teljes mértékben a miniszterelnöktől, illetve a Fidesztől függnek.
