Szerző: Határátkelő
2020.10.03.
Ki ne álmodozott volna arról, hogy egy toszkán kisvárosba költözik, vesz egy régi házat, a helyiek majd befogadják és boldogan él, amíg meg nem hal? Nos, nyilván sokan vannak ilyenek (kisebb irodalom épült erre a tematikára), ám a valóság azért ebben az esetben is más. Nem is kicsit.
Poggibonsi neve talán nem mond túl sokat. Egy kis olasz településről van szó Firenze közelében. 2011 óta él itt Clodagh Lawlor, aki Dublinból költözött Olaszországba.
Az ír hölgy szerint a falu remek helyen van, hiszen közel van Firenze és Sienna is, a településen mégis olcsó élni, nem igazán ismerik a turisták, viszont a lakók mindannyian ismerik egymást.
Clodagh mindig is szeretett utazni, így 2002-ben Dubaiban kötött ki, ahol egy építész cég projektmenedzserként részt vett az ország első IKEA-áruházának felépítésében.
A sorsdöntő nyaralás
Lakótársa, egy dél-afrikai szobrász hívta el először Olaszországba szabadságra. Itt találkozott későbbi férjével, Simonéval. A történet pedig oda vezetett, hogy 2011-ben Olaszországba költözött, amikor megszületett a fiúk Matteo.
A férj családi biztosítási vállalkozást üzemeltet Poggibonsiban, Clodagh pedig elhelyezkedett egy firenzei PR-ügynökségnél. A cégen keresztül találkozott az AWA alapítvány igazgatójával, akiknek két éve segít PR és projektmenedzsment területen.
Az AWA-t egy amerikai író és filantróp alapította, aki beleszeretett Firenzébe, a Florentine című angol nyelvű toszkánai kiadvány kulturális szerkesztője lett, valamint a női művészek szakértője. Egészen különleges kincsekre lelt a városban, amelyeket egytől-egyig helyreállított csupa nőből álló restaurátor csapatával.
Clodagh a rendbehozott képek közül a 6,5 méteres Utolsó vacsora festményt emelte ki, amelyet egy autodidakta apáca, a 16. században élt Plautilla Nelli festett.
A kép azóta a Santa Maria Novella templomban látható, és különlegessége az, hogy az apáca a festménnyel felrúgta a társadalmi konvenciókat, mert olyan férfi témához nyúlt, amihez korábban csak nagy férfi alkotók karrierük csúcsán...
Az ír hölgy szerint a falu remek helyen van, hiszen közel van Firenze és Sienna is, a településen mégis olcsó élni, nem igazán ismerik a turisták, viszont a lakók mindannyian ismerik egymást.
Clodagh mindig is szeretett utazni, így 2002-ben Dubaiban kötött ki, ahol egy építész cég projektmenedzserként részt vett az ország első IKEA-áruházának felépítésében.
A sorsdöntő nyaralás
Lakótársa, egy dél-afrikai szobrász hívta el először Olaszországba szabadságra. Itt találkozott későbbi férjével, Simonéval. A történet pedig oda vezetett, hogy 2011-ben Olaszországba költözött, amikor megszületett a fiúk Matteo.
A férj családi biztosítási vállalkozást üzemeltet Poggibonsiban, Clodagh pedig elhelyezkedett egy firenzei PR-ügynökségnél. A cégen keresztül találkozott az AWA alapítvány igazgatójával, akiknek két éve segít PR és projektmenedzsment területen.
Az AWA-t egy amerikai író és filantróp alapította, aki beleszeretett Firenzébe, a Florentine című angol nyelvű toszkánai kiadvány kulturális szerkesztője lett, valamint a női művészek szakértője. Egészen különleges kincsekre lelt a városban, amelyeket egytől-egyig helyreállított csupa nőből álló restaurátor csapatával.
Clodagh a rendbehozott képek közül a 6,5 méteres Utolsó vacsora festményt emelte ki, amelyet egy autodidakta apáca, a 16. században élt Plautilla Nelli festett.
A kép azóta a Santa Maria Novella templomban látható, és különlegessége az, hogy az apáca a festménnyel felrúgta a társadalmi konvenciókat, mert olyan férfi témához nyúlt, amihez korábban csak nagy férfi alkotók karrierük csúcsán...
