MÉRCE
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.08.11.
A mai világ rengeteg pontján kivehető politikai cél nélkül, elvont szabadságpátosszal törnek ki morális forradalmak, amelyeket a tekintélyelvű, korrupt és inkompetens kormányzatok elleni fölháborodás és megvetés fűt.
Helytelen volna ezeket a forradalmakat pusztán a politikai végkimenetel szemszögéből megítélni.
Bolíviában a sok tekintetben (nekem) rokonszenves Evo Moralest elkergették, mert – szabálytalanul, alkotmányellenesen – még egy elnöki periódusra megválasztatta magát, amúgy se tiszta módszerekkel. Helyette a hagyományos oligarchák és fasisztoid katonai klikkek kerültek hatalomra Bolsonaro és Trump támogatásával, a helyzet iszonyatos. Lehet, hogy Morales pártja visszatér. Ha hagyják.
Szlovákiában az újságíró-gyilkosság miatt kitört tüntetéssorozat, tiltakozó mozgalom eltávolította a nacionalista és autoritárius Fico-rezsimet a helyéről, de az ok nem politikai volt, hanem a korrupció és az állami bűnözés, a gyilkosságok és a maffia miatti fölháborodás. A választásokat egy felelőtlen, zavaros, jó dumájú, megbízhatatlan fickó nyerte, aki máris csalódást okozott, a másnaposság ismert tünetei érzékelhetők. A Fico-ellenes pártok erkölcsi mérlege (is) lesújtó, azt mégse tekinthetjük nagy eredménynek, hogy ezek legalább nem ölnek. A háttérben meg ott ólálkodnak a fasiszták.
Bulgáriában – amelyről makacs, nagy egyetértésben nem ír a magyar sajtó, ami gyalázat, de hát az ortodox meg balkáni népek nem élveznek hazánkban nagy megbecsülést, pláne ha cirill betűkkel írnak, ezért törekvéseik méltánylata (az indokolatlan alábecsülés miatt) elmarad – az egészen fantasztikus módon és mértékben korrupt Bojko Boriszov-kormány ellen folynak a tüntetések; a brutális és primitív vezér (aki „oroszellenes” és „Európa-barát”, ezért a CDU/CSU meg a visegrádi liberálisok kesztyűs kézzel bánnak vele) fölajánlotta a lemondását; a szintén hihetetlenül korrupt ellenzék esélyei javulnak. (Megjegyezzük: a korrupt szlovéniai rezsimnek és vezetőjének, Orbán Viktor első számú térségi szövetségesének, Janez Janšának se jósolunk nagy jövőt.)
A romániai és csehországi antikorrupciós tiltakozások nem vezettek eredményre (még olyanra se, mint Szlovákiában…), bár átalakították a politikai életet, az Aleksandar Vučić – egyszerűen szólva – orbánizmusa elleni szerbiai mozgalmak találmánya, a választási bojkott kudarcot vallott, de mindezeken a helyeken csak állandósult és mintegy „konszolidálódott” a válság.
A fölháborodás és a megvetés legföltűnőbb esete – Bulgária mellett – természetesen Belarusz.
Szemben a liberális és a baloldali világsajtóval, a magyarországi verzió semminő szimpátiát nem mutat a fehérorosz lázadók iránt, kivéve a Mércét. (Köszönjük, gratulálunk. Egyben el vagyunk képedve, hogy a Mércén érthetően olvasható tényekről többé-kevésbé független médiák nem látszanak tudni, csak találgatnak az ebben az ügyben eléggé eltájolt nyugati sajtó nyomán. Az 1989-ben pár hónapra megvalósult kelet-európai szolidaritás rég a múlté, különösen Magyarországon, de másutt se ragyog fényesen.) A kormánysajtó vagy hallgat, vagy nyíltan Lukasenkának szurkol, no comment...
