Szerző: Dr. SÁNDOR ZSUZSA
2020.08.09.
Ebből idézném röviden és némileg egyszerűsítve a lényeget:
"Amennyiben az egészségügyi intézmény vezetőjének utasítása lehetővé teszi a dolgozói számára a hálapénz elfogadását, a beteg akkor is csak utólag, saját elhatározásból és a gyógyító tevékenységével összefüggésben adhatja. Ha viszont az egészségügyi intézmény vezetője nem adott ki ilyen utasítást, akkor a hálapénz bármilyen formája jogellenes."
Lássuk be, ez több szempontból is meglehetősen bizarr helyzet. Ugyanazt a munkát végző két orvos ugyanolyan szituációban attól függően fogadhat el „jogszerűen” hálapénzt, hogy hol dolgozik. Ha az egyik kórház igazgatója engedi a hálapénz elfogadását, a másiké meg nem, akkor dr. X jogosan kapta az extra pénzt, dr. Y. pedig bűncselekményt – vesztegetés elfogadását – követett el. Arról már nem is beszélve, hogy az a beteg, aki dr. X-nek hálapénzt ad, jogosan jár el, míg a dr. Y-nak hálapénzt adó beteg esetleg veszteget anélkül, hogy bármelyiküknek fogalma lenne arról, hogy van, vagy nincs ezzel kapcsolatos igazgatói utasítás.
És mindezt azért, mert a jogalkotóink úgy gondolták, hogy a Munka Törvénykönyvével felülírhatják a Büntető Törvénykönyvet.
A Btk. – elvileg – mindenkire nézve egyformán kötelező erővel határozza meg a vesztegetés bűntettét:
„Aki gazdálkodó szervezet (például kórház) részére vagy érdekében tevékenységet végző személynek (például orvosnak, nővérnek) vagy rá tekintettel másnak azért ad vagy ígér jogtalan előnyt, hogy a kötelességét megszegje, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ha a vesztegetést önálló intézkedésre jogosult személlyel kapcsolatban követik el (az orvos a beteggel szemben ilyen), a büntetés 1-5 évig terjedő szabadságvesztés.
Nem kell ehhez az, hogy az orvos vagy a nővér tényleg meg is szegje a kötelességét, elég annyi, hogy a beteg kivételezést szeretne: a többieknél jobb elhelyezést, előbbre kerülni a várólistán, másokat megelőzve reggelre tenni a műtétjét és így tovább. Akár csak azt is, hogy ha legközelebb megint ugyanide kerül, már úgy bánjanak vele, mint egy „VIP” beteggel. Legyünk őszinték, biztos, hogy tényleg csak és kizárólag a hálánkat akarjuk pénzben, vagy ajándékban kifejezni?
A másik oldalon, a vesztegetés elfogadójánál alapesetben még a kötelességszegés szándéka sem kell: „Aki gazdálkodó szervezet részére vagy érdekében végzett tevékenységével kapcsolatban jogtalan előnyt kér, avagy a jogtalan előnyt vagy ennek ígéretét elfogadja, illetve a rá tekintettel harmadik személynek adott vagy ígért jogtalan előny kérőjével vagy elfogadójával egyetért, bűntett miatt 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ha tényleg meg is szegi a kötelességét, a büntetése már 1-5 évig, ha mindezt üzletszerűen teszi, 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. Ha pedig önálló intézkedésre jogosult a vesztegetés elfogadója, a büntetése eleve magasabb, a 3 év helyett 1-5 év, az 1-5 év helyett 2-8 év, üzletszerűség esetén 5-10 év.
A törvény azt is kötelességszegésnek tekinti, ha a kötelesség teljesítését valaki ahhoz köti, hogy azért előnyt kapjon. Egyszerűbben fogalmazva, elég, ha az orvosnak azt mondja a beteg, hogy „Doktor úr, nagyon hálás leszek”, az orvos pedig csak ugyanazt teszi, amit egyébként is tennie kell, a doki már elkövette a vesztegetés elfogadásának bűntettét. Sőt, még az is elég, ha egyetért azzal, hogy kollégája, vagy az osztályán dolgozó nővérek „hálapénzt” fogadnak el.
Láthatjuk, a Btk. nem tréfál, a vesztegetés legenyhébb formáit is nem csekély büntetéssel fenyegeti.
Ehhez a szigorhoz képest aligha érthető a Munka Törvénykönyvének az a rendelkezése, amely így szól: „a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki”. Ez a szabály azt jelenti, hogy a Btk.-nak a mindenkire kötelező büntető rendelkezését egy munkáltató – esetünkben egy kórház, vagy rendelőintézet igazgatója – egy egyszerű utasítással felülírhatja, nevezetesen azzal, hogy „engedélyezi” a hálapénz elfogadását...
