NÉPSZAVA
Szerző: SZELESETEY LAJOS
2020.07.28.
Euractiv
A Bizottság már négy éve vizsgálja a panaszt, amelyet Jávor Benedek a Klubrádióval és a Mérték elemző műhellyel együtt nyújtott be a közmédiának nyújtott állami támogatások miatt, miközben sorra látnak napvilágot a bírálatok, hogy az Orbán-kormány felszámolja a sajtó sokszínűségét (a kritikus orgánumokat – a szerk. megj.). Idevág az Index sorsa, ami miatt pénteken tömegtüntetés volt Budapesten.
Tavaly újabb kifogás futott be Brüsszelbe, ezúttal a kormányzati hirdetések célirányos elhelyezése miatt. Az EU egyelőre adós a válasszal, noha egyre újabb és újabb fenyegetések érik a szabad magyar sajtót. Egy szóvivő szerint azonban hogy mennyi ideig tart a vizsgálat, az jó pár tényezőtől függ. Ám biztosított mindenkit, hogy a Bizottság szigorú feltételeket szab az állami tévék és rádiók finanszírozásához, mert el akarja kerülni, hogy torzuljon a verseny. Az Index főszerkesztőjének menesztése miatt azonban felvetődött az aggály, hogy még jobban visszaszorul a sajtószabadság.
Az EP szocialista frakciója aggodalmát fejezte ki a több mint 400 orgánumot átfogó, Orbán-barát KESMA működése miatt, azt propaganda gépezetnek minősítette, amely feladata, hogy előbbre vigye az illiberális állam megteremtésének ügyét és „felszabadítási háborút” vívjon az unió ellen. Közben egy brüsszeli szóvivő arról tájékoztatta az Euractiv-ot, hogy a készülő jogállami mechanizmus vonatkozik majd a független szerkesztőségek helyzetének javítására. A jogállami feltételek bevezetése folytán fennáll a lehetősége, hogy Magyarország a jövőben kevesebb közösségi támogatást kap.
Idetartozik, hogy a Műsorsugárzók Európai, illetve Világszövetsége haladéktalan lépéseket, illetve biztosítékokat sürgetett a szólásszabadság és média függetlenségének védelmére. A felhívás nem említi név szerint Magyarországot, de utal rá, mármint amikor kifejti, hogy a tájékozott és egészséges demokrácia szempontjából mekkora jelentősége van a sokszínű sajtónak. Ideértve, hogy az állami rádiók és tévék pontosan, elfogulatlanul, a legmagasabb szakmai normáknak megfelelően, a társadalom minden rétegének érdekében végezzék munkájukat.
Az Index lapátra tett főszerkesztője azt mondta a lapnak, hogy a portál nélkül Magyarország sokkal szegényebb volna, és ez meg is felel a tényeknek, mert a többi független orgánum sokkal kevesebb emberhez jut el, így a szerkesztőség megregulázása azt szimbolizálja: vége a sajtószabadságnak Magyarországon. A folyamat 10 éve kezdődött, amikor állami szócső lett a közmédiából. Azután létrejött a Fideszhez közeli KESMA, benne majdnem 500 orgánummal. A legfőbb önálló kiadványok vagy lehúzni kényszerültek a rolót, vagy nem volt más választásuk, mint hogy beálljanak a sorba. A maradék ki sem lát az anyagi gondokból, mert nekik nem jut semmiféle reklám.
Az Index sorsa pont akkor pecsételődik meg, amikor az unió – részben Orbán jogállamellenes politikája miatt azon töri a fejét, miként őrizheti meg a demokráciát. De hát az Index már régóta szálka a hatalom szemében. Kormánypárti vállalkozók jó párszor próbálták meg engedelmességre kényszeríteni, noha az ugyanolyan kemény volt az ellenzékkel, mint a hatalommal. De egymillióan olvasták minden nap, jóllehet a miniszterelnök nem volt hajlandó neki nyilatkozni. Az elit azonban így is folyamatosan figyelemmel kísérte.
Éppen a nagy népszerűség miatt ütődött meg a társadalom jelentős hányada azon, hogy itt a vég. Ám valószínűleg nem azonnal. A bukásban kulcsszerepe van Vaszily Miklósnak, aki ezt egyszer már lejátszotta az Origónál. A minap cinikusan kijelentette, hogy az az eset nem ismétlődik meg.
Az orbáni sajtógőzhenger maga alá gyűrte az ország legnépszerűbb internetes portálját, de le kell állítani a mindent bedaráló gépezetet – mutat rá a kommentár. A kormányfő az illiberalizmus paradicsomába viszi az országot, de az út mentén ott áll a független sajtó koporsója. A politikus 6 éve kivégeztette az akkori legolvasottabb portált, az Origót, mert az utánajárt az akkori kancelláriaminiszter, Lázár János méregdrága szolgálati útjainak. Két évvel később következett a Népszabadság, beleértve kicseréltetett zárakat és zárolt számítógépeket.
Most az Index került sorra. De lehet, hogy nem ez volt a terv, hanem csupán egy kicsit kellett volna a szerkesztőség lábára lépni, hogy az legyen barátságosabb, vegyen vissza a kritikus politikai élből. Ám az újságírók gerincesen viselkedtek és egységesen felmondtak. Nem engedték, hogy palacsintát csináljon a függetlenségükből a gőzhenger. Most már az unión múlik, hogy megfékezze azt az embert, aki joystickkal irányítja a gépezetet. Meg az Európai Néppárton, hogy végre kihajítsa a Fideszt.
Rokonszenvhullám kíséri Magyarországon a sajtószabadságért zajló harcot, miután a kormány kiterjesztette befolyását az Indexre. A portálra végveszély leselkedik, köszönhetően a jobboldali-populista Orbán környezetéből érkezett tulajdonosok machinációinak. A felmondási idő lejártáig a szerkesztők ugyan végzik a dolgukat, de az oldalakon látszik a vihar nyoma: sok anyag van az MTI-től, ám csak kevés a saját kutatómunka alapján. De bárhogy is lesz, a digitális újság már sosem lesz az, ami volt.
Ily módon véget ér a magyar sajtótörténet egy pozitív fejezete is. Az Index 21 éve új szeleket és ötleteket hozott a szakmába és az is feltűnő volt, hogy nem lehetett besorolni a két nagy politikai szekértábor közül az egyikbe sem. Feltárta a disznóságokat, függetlenül attól, hogy éppen melyik oldal jeles képviselője követte el azokat. A helyzet márciusban durvult el, amikor felbukkant a színen Vaszily Miklós. Ő az, aki Orbán megbízásából elvégzi a piszkos munkát, ha meg kell regulázni egy engedetlen médiumot. Az ő kezdeményezésére készült a terv, hogy szervezzék ki a munka egy részét, ami átlátszó manőver lett volna az autonóm szerkesztőség szétverésére.
A főszerkesztőt két nappal azután rakták ki, hogy a miniszterelnök ünnepeltette magát a brüsszeli csúcson aratott „győzelméért”. Tény, hogy a jogállami feltételek bevezetését a felismerhetetlenségig felvizezték, mivel a magyar politikus vétóval fenyegetett.
A Fidesz-politikusok reakcióiból azt olvasni ki, mivel veszi a kalapját az indexes újságírók túlnyomó többsége, hogy nem akarnak még egy Origót. Azaz hogy az Indexből is az orbánisták jelentéktelen propaganda szócsöve legyen. Inkább azt szeretnék, ha megmaradna a jelenlegi olvasótábor és valamennyire a minőség is, ám a site politikamentes, bulváros alapokon működne tovább. De ehhez a munkatársak a jelek szerint nem kívánnak asszisztálni.
A lengyel kormány továbbra is erősködik, hogy az állam- és kormányfőknek kell kimondaniuk a végső szót a jogállam és a közösségi támogatások összekapcsolása ügyében, ám az Európai Tanács elnöke újfent cáfolta ezt az értelmezést. Varsó képviselői azt fejtegették a legutóbbi EU-nagyköveti értekezleten, hogy csakis az unió legfelsőbb fóruma dönthet arról: alkalmazzanak-e pénzügyi szankciót, ha valamely kormány megsérti a demokratikus szabályokat.
A soros német elnökség jelezte, hogy a nyári szünet után térnek vissza a legutóbbi csúcsértekezleten elfogadott határozatokra, aminek része a következő hétéves költségvetés, valamint a vírus gazdasági hatásainak enyhítését célzó mentőprogram, amit csak kétharmaddal lehet jóváhagyni. És addig minden függőben marad, amíg nem rendeződik az utolsó vitás kérdés is. A magyar megbízott azt mondta a már említett egyeztetésen, hogy a gyorsaság számít, de nem az egyedüli fontos szempont. Budapest és Varsó már korábban is alkalmazta ezt a taktikát, vagyis próbálja elhúzni a dolgot.
Ám Charles Michel a maga részéről úgy foglalt állást, hogy a csúcson véglegessé vált: mind a büdzsé, mind az újjáépítési program esetében a jogállamiság betartásától teszik függővé a szubvenciókat. És arról minősített többséggel kell dönteniük a minisztereknek. De az állam- és kormányfők is hamarosan foglalkoznak ismét a témával, mert még nem minden részlet egyértelmű.
Az elnökválasztáson elért siker arra ösztökélheti Kaczynskit, hogy felgyorsítsa a „konzervatív forradalmat”, amelyhez Magyarország kínálja a mintát. Már ennek a része lehet, hogy Lengyelország bejelentette: kilép a családi erőszak megakadályozását célzó Isztanbuli Egyezményből. De már előtte példátlanul brutális és a feltételeket tekintve teljesen egyenlőtlen volt a kampány. A kormányzati média erőszakos propagandát fejtett ki, antiszemita, német- és melegellenes felhangokkal. Az egyház is beleszólt a politikába, és a jobboldal úgy döntött, hogy rá nem vonatkoznak a játékszabályok. Duda agresszív és nacionalista hangot vetett be, ami nála szokatlan. Ám az is, hogy újjáválasztása érdekében tömegesen használtak fel állami eszközöket. Egy hónapon át nagyban ment a közpénzek osztogatása, hogy mozgósítsák a vidéki, konzervatív szavazókat.
Ám éppen ilyen okok miatt sokak szemében gyenge az államfő legitimitása. Úgyhogy a választásból nem lett népszavazás, bármennyire is bízott benne Kaczynski. Hiszen a különbség csupán 420 ezer voks volt. De az ország erős embere tudja is, mennyire gyenge a többsége. Ráadásul a demográfia ellene dolgozik. A 28-29 évesek 65 százaléka a liberális Trzaskowskit támogatta. Ebben a korcsoportban 5 évvel ezelőtt 60 százalék még Duda mögé állt.
Ez pedig afelé tereli a PiS vezetőjét, hogy magyar módra rákapcsoljon. Már megvan a következő célpont: a magánsajtó, az oktatás, az ellenzék által irányított önkormányzatok, valamint a civil szervezetek. De főleg az igazságszolgáltatást kell megzabolázni, miután a bírák többsége kinyilvánította, hogy nem kér a központi ukázból. Az ellenzék nem tartja kizártnak a választási törvények módosítását sem.
A kormányellenes oldal fő ereje, a Civil Platform Trzaskowski személyében megtalálta új első emberét, de elvesztegetett öt évet. Nagy kérdés, hogy újabb hivatali idejében revansot akar-e venni az államfő a korábban elszenvedett sok megaláztatásért Kaczynski részéről. És hajlandó-e megvétózni a legradikálisabb változtatásokat. Ám csak kevesen vannak, akik hisznek az elszántságában. Mindenesetre a lengyel demokraták azt mondogatják, hogy Lengyelország nem Magyarország. A civil szféra erős, a magánsajtót nehéz kezességre kényszeríteni, a PiS-t pedig belharcok tépázzák, ezért messze nem olyan hatékony, mint a Fidesz.
A párt számára a vírus okozta gazdasági válság jelenti az igazság pillanatát. De mindenképpen számítani kell a polgárjogok és a jogállami intézmények további leszalámizására. Ezért továbbra is éberek azok a lengyelek, akiknek fontos a szabadság eszménye.
Eldőlt, hogy a Budapestről kiebrudalt Közép-Európai Egyetem 5 év múlva költözik végleges helyére Bécs 14. kerületében. A város és az intézmény által most aláírt szerződés értelmében az iskola az egykori kórház egyharmadát használja majd, de a szecessziós építkezés mesteréről, Otto Wagnerről elnevezett területre, a parkba utána is bárki szabadon bemehet. Hogy a CEU nagy része Ausztriába költözött, az Orbán politikájának a következménye, mert elmarta Magyarországról az egyetemet. De ott maradt a campus, mert Ignatieff rektor szerint jelezni kívánták, hogy nem teljesen űzték el őket. Így működni fog Pesten egy Demokrácia Tanszék is.
Bécs büszke lehet arra, hogy menedéket nyújtott a magyar kormány által elűzött tanintézménynek, amelynek 2500 diákja lesz, ha teljes lendületre vált az oktatás. A bérleti díj 100 évre szól, de lehet hosszabbítani. A negyedben 65 épület van, közülük 52 szecessziós stílusban épült, ebből 31-et újítanak fel. Ebből a CEU 9-et használ majd a tanítás céljaira, és a renoválást saját maga intézi. A többi 22-ben laknak majd a diákok, illetve más formában kapcsolódnak az iskolához.