TGM: GÖNCZ ÁRPÁDNÉ HALÁLÁRA

HVG ONLINE / ITTHON
Szerző: TAMÁS GÁSPÁR MIKLÓS
2020.06.08.

A magyar demokrácia antifasiszta és antisztálinista öröksége halott. De élt.

Kilencvenhét esztendős korában elhunyt Göntér Mária, Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság korábbi elnökének az özvegye. Néhány napja.

Én életemben mindössze kétszer beszéltem vele, és bizonyára írnak majd róla, akik közelről és jól ismerték ezt a nagyszerű magyar asszonyt.

Véletlenül azokban a napokban halt meg, amikor Trianon centenáriumának az alkalmával fölmérhettük, hogyan vált Bibó és Göncz nemzedékének tiszta beszéde üresfejű, zavaros, kicsinyes locsogássá minden „oldalon” – súlyos alkalom rá, hogy mindenki megérthesse: mekkora a hanyatlás és a züllés.

Göncz Árpád életét a nem kommunista antifasiszta ellenállás, a nem kommunista baloldal és – logikusan – 1956 tette naggyá. Mellette ott állt a felesége és négy gyermekének anyja, keményen és rendíthetetlenül, Göncz börtönévei alatt is, és mindvégig. Életüket – a szó hétköznapi értelmében – tönkretette a zsarnokság, a börtön, az üldözés, a kitaszítottság.

De az ellenállás szelleme ezt – noha nem tagadható a szenvedés és a keserűség – azért jutalomként és kitüntetésként is értette. A magyar demokrácia antifasiszta és antisztálinista öröksége halott. De élt.

Én őszintén örülök, hogy Bibó István nevét ma oly ritkán veszik a szájukra a hozzá méltatlanok.

Inkább a feledés, mint a bemocskoltatás.

Göncz Árpád személyében – s a mellette összeszorított szájjal, mosolytalanul ott állt hősies felesége – ez a hagyomány legalább jelképesen nemessé és szabaddá avatta pár évre az időközben megszüntetett Magyar Köztársaságot.

Göncz Árpád elnöksége nem volt hibátlan és nem volt következetes.

De hát Istenem! Ki merheti bírálni ennek az utolsó nagy történelmi nemzedéknek az alakjait – vétkeiket akár –, akinek nincs szava arról az elbutult, kicsinyes önzésről és a szó minden értelmében magyartalan stílusról, amely ma óvodától laktanyáig önti el ezt a szegény országot a maga savanyú unalmával, s amelyet „indulatosnak” képzel az, aki még sose érzett szenvedélyt.

Göncz Árpádné ezer fájdalomtól barázdált arcáról, szemüvege mögött szomorúan mosolygó szeméről lerítt a gondolat: „Ismerlek benneteket. Látom, mit csináltok. Egyetlen szavam sincs hozzátok.”

Hát nem. Nem sikerült.

1945-47 és 1956 – ugyancsak nem tökéletes – demokratikus terve kudarcba fulladt, sőt: feledésbe merült. (1989-ről és szelleméről csak bárgyú rágalmakat olvashatunk.)

A kudarc: kudarc, nincs mit szépíteni rajta.

Kár, hogy a köztársasággal együtt bukott a nagyság és a méltóság.

Isten nyugosztalja Göncz Árpádnét és mindazt, ami végképp elveszett

ITT OLVASHATÓ

AZ ISKOLAŐRSÉG CSAK TÜNETI KEZELÉS, AZ ERŐSZAK MEGELŐZÉSÉHEZ HOZZÁÉRTŐ SZAKEMBEREKRE VAN SZÜKSÉG

MÉRCE
Szerző: DR. SÁNTA NÓRA, STÁHLY KATA ÉS VASKUTI GERGELY
2020.06.08.

...Mi történik akkor, ha egy iskolában megjelennek a rendőrök?

Az elmúlt években már többször felmerült az ötlet, hogy az iskolákban legyenek jelen olyan tanároktól független szereplők, akik dedikáltan az iskola rendjéért felelnek. Jelenleg a rendőrségnek van olyan bűnmegelőzési és „iskola rendőre programja”, amely lehetőséget ad az iskoláknak előadások kérésére, azonban a rendőr nem állandó jelleggel van az iskolában, nem része az iskolai ökoszisztémának.

Elliot Aronson Columbine után című könyve egy 1999-ben történt középiskolai tragédia részletes, tudományos szociálpszichológiai elemzését mutatja be – útmutatást is adva az iskolák társas légkörének megváltoztatásához, a biztonságosabb, örömteli tanulást jelentő iskolai környezet kialakításához. Részletesen leírja, mi a különbség a között, ha az iskolai konfliktusokat az iskolai környezeten belül igyekeznek megoldani és a között, ha külső intézkedéseket vezetnek be.

Levonja azt a következtetést, hogy iskolai agresszió esetén nem kizárólag az elkövetők felelősségét kell vizsgálni, hanem a közeget is, ahol tettüket elkövették.

Meg kell vizsgálni, hogy az iskola biztosított-e elég továbbképzést a pedagógusoknak, konfliktuskezelő technikákat a tanároknak és a gyerekeknek. Valóban nehezebb a több munkát, energiát és időt igénylő, de eredményes és biztonságos iskolai közeget megteremteni, mint a látványos, de valódi segítséget nem nyújtó, gyors, külső intézkedéseket bevezetni.

Ha az iskolának szerves részei a pszichológusok és segítő szakemberek, akik a diákokkal és a tanárokkal egyaránt foglalkoznak, akkor lehetőség van önismeretre, konfliktuskezelési technikák elsajátítására, az erőszakmentes kommunikáció gyakorlására. Ezek mind hozzájárulnak az erőszak megelőzéséhez. Magyarországon jogszabály szerint az 500 fő fölötti iskolákban kellene iskolapszichológusi ellátást biztosítani, ennek ellenére nagyon sok betöltetlen álláshely van.

Ha gyermekjogokról beszélünk, akkor az egyik legfontosabb szabály, hogy minden gyereket megillet az erőszakmentes gyermekkor. A gyerekbántalmazással szembeni zéró toleranciát Magyarországon olyan fontos jogszabályok is biztosítják, mint a Gyermekjogi Egyezményt kihirdetett törvény, a gyermekvédelmi, illetve a köznevelési törvényünk. Hisszük, hogy az erőszak egyik formája sem elfogadható, és minden formája megelőzhető.

Éppen ezért fontos elsődlegesen arra koncentrálnunk az iskolákban is, hogy hogyan előzhető meg a bántalmazás.
A kriminológia egyik alapvetése, hogy önmagában nem az tart valakit vissza egy szabályszegéstől, hogy súlyos büntetést kap majd érte, hanem az, hogy biztosan lesz következménye a tetteinek. A Hintalovon Alapítvány Gyermekjogi Központjához jogsegély szolgáltatásunk keretében beérkező oktatási ügyek nagy részében azonban nem ezt látjuk...

ITT OLVASHATÓ

A BUDAPESTIEK NEM HÜLYÉK

KOLOZSVÁRI SZALONNA
- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: LÁZÁR GERGŐ
2020.06.08.

...2019 végén 80 milliárd forint volt Budapest adóssága, ami az akkori vélemények szerint később még a 120 milliárd forintot is elérhette. Ez több okra is visszavezethető, amelyek közül a legfontosabb talán az, hogy a főváros éves költségvetése a korábbi 500 milliárd forintról 300 milliárd alá esett, mivel a kormány elvonta Budapest forrásait. A legtöbb értéket elvették tőlük, ezzel abba a helyzetbe hozva őket, hogy csak hitelből tudják fenntartani magukat. Még Tarlós István egykori fideszes polgármesternek sem ment az, hogy többlettel zárja az utóbbi éveket, hiszen ez szinte lehetetlen a jelenlegi körülmények között. A főváros fenntartása drágább, mint amennyi bevételt meghagytak a költségvetésben, ezzel lehetetlenné téve a helyzetet.

De ha ehhez még hozzáadjuk azt is, hogy 2019-ben futott a 300 milliárdba kerülő Liget-projekt, a 80-120 milliárdos költségvetéssel épülő népligeti kézilabdacsarnok, vagy épp a Csepel-szigetre álmodott olimpiai stadion és olimpiai falu, ami önmagában 500 milliárdos terv. De épültek még stadionok és egyéb, teljesen fölösleges épületek is, amelyekről még jóval Karácsony megválasztása előtt döntött a kormány. Ordas hazugság az tehát, hogy többlettel vette volna át Karácsony a fővárost, de még ha így is lett volna, az mire lenne magyarázat? Ha többlettel rendelkezik, akkor jogos több száz milliárd forint elvétele a következő években, mondvacsinált okokkal? Teljes mértékben érthetetlen az, amit a kormány művel, hiszen ezzel nem fognak mást elérni, mint az emberek felháborodását, ami nem feltétlen lesz egyenlő a Karácsonnyal szembeni elégedetlenséggel.

Akik ugyanis rá szavaztak, képesek arra, hogy értelmezzék a híreket, tehát azt is megértik, hogy a főváros költségvetésének megnyirbálásához Karácsonynak semmi köze sincs. Tehát ha elfogy a pénz a főváros kasszájából, az nem Karácsony felelőtlen gazdálkodásának, hanem a kormány döntésének köszönhető. Azzal viszont, hogy a fővárost megbüntetik, még egy darázsfészekbe is belenyúlhatnak. Az új főpolgármester ugyanis nem fél attól, hogy nyílt lapokkal játsszon, amire a Fidesz nem számított a polgármestersége elején. Azt hitték, hogy egy tesze-tosza, félénk politikussal lesz dolguk, akit majd könnyen lesöpörnek a színről. Tévedtek és véleményem szerint akkor is tévednek, amikor azt hiszik, hogy következmények nélkül szüntethetik meg az önkormányzatiságot Magyarországon...

ITT OLVASHATÓ

EZ FÁJHAT ORBÁN VIKTORNAK: JOGELLENESEN ÉS MÉREGDRÁGÁN ÜZEMELTEK A TRANZITZÓNÁK

MFOR.HU
Szerző: VÉG MÁRTON
2020.06.08.

Még nincs és valószínűleg soha nem is lesz pontos mérleg arról, hogy mennyibe kerültek az adófizetőknek a május végén kiürített tranzitzónák. Bőven 20 milliárd forint lehet a költségvetési kiadás.

Még nem tudni, hogy mi lesz a sorsa a röszkei és a tompai tranzitzónáknak, amelyeket a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága május 14-i ítélete miatt kiürített a magyar kormány. A bíróság kimondta, hogy jogellenes őrizetnek minősül a menedékkérők elhelyezése a tranzitzónában, és az őrizet nem haladhatja meg a négy hetet. Hogy mennyire fáj a tranzitzónák bezárása az Orbán-kormánynak, azt jól mutatja, hogy még a legújabb nemzeti konzultációban is feltesznek majd róla egy kérdést a népnek.

Ahhoz, hogy erre válaszolni lehessen, nem árt tudni, hogy a tranzitzónák létezése nem csak jogellenes, hanem rendkívül drága is volt. Azt ugyanakkor nem lehet pontosan tudni, hogy mennyire volt drága, ugyanis a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet örökös meghosszabbítása miatt gyakorlatilag közbeszerzések nélkül költhetett a határvédelemre, a kerítésre és a tranzitzónákra is a kormány.
Néhány adatot azért lehet tudni, amiből kiderül, hogy a kormány legalább 23 milliárd forintot költött az adófizetők pénzéből arra, hogy 2015. szeptember 15-e óta felépítse, bővítse és jogellenesen működtesse a tarnzitzónákat a szerb-magyar határon. Ami pedig még pikánsabbá teszi az ügyet, hogy mindehhez uniós támogatásokat is felhasznált a magyar költségvetési források mellett. Megnehezíti a mérleg elkészítését, hogy a tranzitzónákra vonatkozó szerződésket a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnál (ma már Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság), a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságánál és a rendőrségnél is lehetne keresgélni.

Az említett 23 milliárd forintos összeget még 2018. januárjából lehet tudni, amikor Harangozó Tamás szocialista képviselő a Rogán Antal vezette propagandaminisztériumtól és 19 állami szervtől kérdezte meg, hogy pontosan mire és mennyit költöttek. Ekkor kapta azt a választ, hogy 

- a rendőrség 16,7 milliárd forintot
- a büntetés-végrehajtás 1,7, majd még 1,9 milliárd forintot
- a bevándorlási hivatal pedig 2,66 milliárd forintot költött.

A legnagyobb költéseken ekkor már túl volt a kormány, hiszen a röszkei tranzitzóna eleinte csak néhány lakókonténerből állt, de 2017-ben jelentős bővítés volt, és megnyílt a tompai intézmény is. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter 2017 márciusában beszélt arról egy Kormányinfón, hogy 9,4 milliárd forint lesz Röszkénél és Tompánál a tranzitzónák kerítésének megerősítése, és a két helyen mintegy négyszáz fő elhelyezését biztosítják az idegenrendészeti őrizet céljából. Ehhez kellett Áder János köztársasági elnök is, aki 2017. március 15-én írta alá a szigorított jogi határzárról szóló törvénymódosítást. Áprilisban pedig már Pintér Sándor belügyminiszter személyesen tekintette meg a kibővített tompai tranzitzónát...

ITT OLVASHATÓ

TŰZIJÁTÉK HELYETT LÁNCHÍD-FELÚJÍTÁST!

HÍRKLIKK

Szerző: NVZS

2020.06.08.

Már nem csak a közbeszédben, a Facebookon is terjed a követelés: „Lemondok a tűzijátékról a Lánchíd javára!!!!!!!!!”. Csodálkoznánk, ha valakinek – kiváltképpen ezek után – nem jutna az eszébe petíciót indítani ilyen tartalommal. A magyarokat – de a budapestiek jó részét biztosan – ugyanis mélységesen frusztrálja, hogy a kormány kemény milliárdokért három napos önünneplést tervez tartani augusztus 20-a apropóján, miközben egy lépést sem tesz a járvány utáni válság valódi kárvallottjaiért, százmilliárdoktól fosztja meg az önkormányzatokat, és úgy osztogatja a tíz- és százmilliárdokat a NER-oligarcháknak és a határon túli magyaroknak, mintha nem lenne holnap.

S hogy miért éppen a Lánchíd felújítására asszociálnak elsőként a budapestiek a tűzijátékról? A válasz a kormány propagandájában is keresendő. Orbánék akármilyen áron is, de le akarják járatni Karácsony Gergelyt, s miután a Pesti úti idősek otthonában történtekkel ezt nem sikerült elérni, most újabb fogást keresnek rajta. Miután a jövő évre – a rendszerváltás óta példa nélküli módon – nettó befizetővé teszik a fővárost (ahogy azt a főpolgármester nem átallotta ország-világ elé tárni), a kormány szócső-propaganda portálja, a Pesti Srácok már arról írt, (s ezt a többi kormánymédia is átvette), hogy „Óriási bajban a Lánchíd: Karácsonyék kihátrálása és inkompetenciája végveszélybe sodorhatja Budapest egyik büszkeségét”.

Pedig Karácsony az RTL Klubnak nyilatkozva leszögezte, „Ha beleroskadunk, akkor is megújul a Lánchíd”...

ITT OLVASHATÓ

A MAGYARORSZÁGI RASSZIZMUS SÚLYOSSÁGÁRÓL AZ AMERIKAI GEORGE FLOYD KAPCSÁN - A KLUBRÁDIÓ NEMZETKÖZI LAPSZEMLÉJE

KLUBRÁDIÓ / REGGELI GYORS
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2020.06.08.

Budapesten is volt antirasszista tüntetés, ez a nemzetközi hírekbe is bekerült. Ahogy Tünde, a megvert roma lány esete is. Csernyánszky Judit nemzetközi lapszemléjében még szó volt Orbán látogatásáról Belaruszban, illetve új lélegeztetőgépek érkezéséről is.

Brüsszelben egy gombostűt sem lehetett volna leejteni a hatalmas tömegben, de azért Budapest is kitett magáért. Több százan gyűltek össze a Szabadság téren az amerikai nagykövetség előtt, hogy a Black Lives Matter mozgalom rasszizmus elleni harcával szolidaritást vállaljanak, kifejezve tiltakozásukat a fekete George Floyd halála miatt, aki a rendőri erőszak áldozata lett – számolt be szinte azonnal az eseményről az AP hírügynökség tudósítása alapján az MSNBC egyik helyi rádiója, a 21WFMJ, de például egy indiai portált is említhetnénk a beszámolók között. Nem mellesleg a Budapestre akkreditált amerikai nagykövet, David Cornstein ez alkalomból közleményt adott ki a Facebookon, amelyben támogatásáról biztosította a Budapesten egybegyűlteket, s hozzátette, teljes mértékben egyetért velük, mert a rasszizmusnak nincs helye életünkben – fogalmazott Cornstein. Az AP tudósításában az egyik felszólalót is idézik, aki azt üzente a világ többi részének, hogy az Egyesült Államok sem tökéletes.

Az amerikai eset kapcsán a felvidéki Daniela Abraham a romákat ért közép-európai támadásokról írt a Romea portálon, aki Londonból interjúvolta meg Budai Tündét. Abrahamot gyerekkorában szintén cigány származása miatt meglőtték. Abraham most azonban már Londonból küzd a romák elleni erőszak megállításáért, s létrehozta ott a Sinti Roma Holocaust Memorial Trust alapítványt. Tündéről megírta, május 28-én késő éjszaka hazafelé menet Törökszentmiklóson úgy megverték, hogy elvesztette az eszméletét, sérülései mind a mai napig nem gyógyultak be. A rendőrségen feljelentést tett, de azt mondta, jegyzőkönyvet nem kapott, csak ígérték neki, s azóta sem tudja, ki volt az elkövető. A Mi Hazánk cigánygyűlöletéről ír hosszasan cikkében a felvidéki oknyomozó újságíró, majd arra kéri követőit, hogy #JusticeForTunde (Igazságot Tündének) bejegyzés alatt kövessék Budai sorsát és segítsenek neki megtalálni az elkövetőt.

A BeITA belorusz hírügynökségnek Aleksandr Lukasenko összegezte az Orbán Viktorral még pénteken megejtett találkozót. Elmondta, bízik abban, hogy a tervek szerint 2-3 év alatt 500 millió euróra növelhetik a két ország kereskedelmi forgalmát, ami jelenleg ennek az összegnek a fele, s szerinte nagy lehetőségek rejlenek a magyar–belorusz kapcsolatok kiaknázásban, utalva elsősorban az építőipari és a gyógyszeripari együttműködésre.

Ugyanitt, a BeITA egy másik tudósításában az Orbán és Lukasenko Minszkben tartott közös sajtótájékoztatójáról számoltak be, ahol a magyar miniszterelnöktől azt kérdezték, miért érzik egyes országok feljogosítva magukat arra, hogy véleményüknek hangot adjanak például a koronavírus járvány okán Magyarországon történtekről. A kérdés nyilvánvalóan a rendeleti kormányzásról szólt. Orbán úgy fogalmazott, hogy a nyugati államok azt hiszik magukról, hogy magasabb erkölcsi talapzaton állnak csak azért, mert a II. világháború után építették ki a demokráciájukat. Másodsorban azért csinálják, mert mi eltűrjük. Ezzel együtt bármit mondjanak, ez a mi országunk, a mi gazdaságunk és magunk döntünk a sorsunkról. Lukasenko belorusz elnök megjegyezte, mindenben teljesen egyetért Orbán Viktorral. És szerinte ebben az volt a kulcsmondat, hogy túlságosan sokat tűrnek. Ezentúl ő is úgy tesz majd, mint a magyar miniszterelnök – jelezte. Orbán ehhez még hozzátette, hogy minden jel szerint az Európai Unió elegendő forrást fog biztosítani a járvány miatt bajba került vállalkozásoknak, s ezt fel is fogják használni.

A Marketsreenerből pedig azt a részletet tudjuk meg a közös magyar-belorusz sajtótájékoztatóból, hogy Orbán szerint a Fehéroroszország elleni uniós szankciókat Brüsszelnek fel kell oldania, és együttműködésben kell gondolkodnia az Eurázsiai Gazdasági Közösségnek az Unióval. A magyar Eximbank pedig 40 millió euró értékben hitelkeretet nyitott Minszk számára. Paks 2 kapcsán pedig értésre juttatta ismét, nincsenek kétségei az atomenergia felől. S a jövőben magyar szakemberek fogják tanulmányozni a belorusz atomerőmű építését, atomerőművi megállapodást írtak alá Szijjártó közreműködésével. Megtudtuk, évente 50 belorusz egyetemistának adnak ösztöndíjat hazánkban.

A China.org ismét beszámolt arról, hogy Szijjártó Péter a Facebookon üzente: újabb, a koronavírus elleni védekezéshez szükséges szállítmány, 1, 8 millió maszk és 1800 lélegeztető gép érkezett Kínából, mert a legrosszabbra kell felkészülnie hazánknak.

ITT HALLGATHATÓ MEG, ITT OLVASHATÓ

SPIRÓ GYÖRGY: AZ EU DÖNTÉSHOZÓI NEM ÉRDEKELTEK ABBAN, HOGY ITT, A PERIFÉRIÁN GAZDASÁGILAG FEJLETT ÁLLAMOK LEGYENEK

168 ÓRA ONLINE
Szerző: SÁNDOR ZSUZSANNA
2020.06.08.

A napokban jelent meg a Kossuth-díjas író új esszékötete, a Malaccal teljes éveink. Az írások 1969, 1989 és napjaink eseményeire is fölfűzhetők. Megtudhatjuk, milyen volt a hazai hatvankilences nemzedék, erkölcsösebbek voltunk-e a hatvanas években, mint ma, a rendszerváltásból miért lett belső gyarmatosítás, és vajon mitől retteg a társadalmi közép. E vékonyka kötet az elmúlt hatvan év átgondolására késztet minden olvasót.

Esszékötetében arról is ír, hogy egyetemista korában felvették a Eötvös Kollégiumba, ahol 1965-től 1970-ig lakott. Ez volt a leendő szellemi elit képzőhelye. Generációjukat így jellemzi: „A kollégiumban kevés volt a párttag. Nagy részük nem akart részesülni a hatalomból, akkor sem léptek be a pártba, ha kapacitálták őket, inkább meghúzták magukat egy rosszul jövedelmező, kényelmetlen állásban. Ez a jelenség még nincs ábrázolva. A divatos rendszerváltó témákhoz nem kapcsolható, a megalkuvók önigazolását aláásná. Nem jó szembesülni azzal, hogy minden korban létezik erkölcsi mérce, és akadnak, akik az önérdeküket nem akarják mindenáron érvényesíteni.” Mitől vált ilyen erőssé ez a nemzedéki erkölcs?

Ötvenhatnak köszönhető. Friss volt a forradalom emléke, és a különböző származású, gondolkodású ifjak hallgatólagosan egyetértettek abban, hogy az 1956. november 4-e után megalakult kormány nem legitim. Akadtak persze, akik szerepet vállaltak a pártállamban, mert úgy gondolták, a hatalmat csak belülről lehet megreformálni. Úgy gondoltam, hogy ez részben tévút, részben önfelmentés, de azzal sem értettem egyet, amit Eörsi István gondolt, amikor kiszabadult a börtönből. Lesújtva látta, hogy a társadalom kiegyezett, és úgy értékelte: a nép elárulta a forradalmat. Szerintem egy egész népet nem lehet erkölcsileg elítélni azért, mert szeretne életben maradni. Szerencsénk volt, hogy gyerekként éltük meg a nehéz időket, és hogy a hatvanas években még léteztek azok a polgári értékek, amelyek a nyolcvanas évektől gyengülni kezdtek, majd a rendszerváltás után szinte teljesen eltűntek.

Milyen polgári értékekre gondol?

A felvilágosodás korától alakult ki az a mentalitás, amely két világháborút, két-három forradalmat és ugyanannyi ellenforradalmat is túlélt: tisztességes munkával kell érvényesülni, számít az adott szó, és az emberi együttműködésnek vannak erkölcsi alapjai. Bízni lehetett abban, hogy a tudást elismerik, és a műveltség fontos. Én még ismertem igazi polihisztorokat, olyanokat, mint például Bíró Endre, a biológusprofesszor, aki Joyce elvileg fordíthatatlan prózáját, a Finnegans Wake-et magyarította. A rendszerváltás után a becsület és a tudás tisztelete elveszett...

ITT OLVASHATÓ

SAJÁT MAGÁVAL KEZD EL HÁBORÚZNI A FIDESZ MÉDIÁJA

INDEX
Szerző: SAJÓ DÁVID
2020.06.08.

Nemrég váratlanul átigazolt a Hír tv-n látható Informátor című műsor stábja egy olyan csatornához, amely még el sem indult, és egyelőre azt sem lehet tudni, hogy az új adó milyen formában jön létre.

Ez azért is meglepő, mert a súlyos káderhiányban szenvedő kormányközeli médiában alig akadnak erős karakterű, megjegyezhető arcok, az Informátor pedig vitán felül Közép-európai Sajtó és Média Alapítvány (KESMA)-médiumok egyik legismertebb tévéműsora. Normális médiapiaci helyzetben még semmi meglepő nem lenne abban, ha egy műsor stábja jobb ajánlat vagy lehetőségek miatt munkahelyet vált, azonban a központosított és kézivezérelt KESMA esetében mégiscsak furcsa lépésről van szó: ugyanis a Hír tv-től elcsábított műsor egy teljesen új koncepció része lesz. A dolog információnk szerint nem független attól, hogy a Fidesz az önkormányzati választás számukra kiábrándító eredményét a szerintük "puhán" viselkedő kormányközeli médiára fogja, és a kormánypárt az eddiginél is keményebb kampányt tervez a 2022-es választásokra – ebben nem kis szerepet szánva a médiának.

A 2017-ben az Echo tv-n elindított, majd a Simicska Lajostól visszaszerzett Hír tv-re átköltöztetett Informátor a kormánymédia egyik húzóműsora. Habár a riporterek Bohár Dániel kivételével cserélődtek, a műsor valójában a Hír tv egykori Célpont című műsorának az utóda, amely tíz évig a csatorna zászlóshajója volt, és amelynek stábja 2015-ben egy emlékezetes videóval hagyta ott a televíziót, amely Simicska Lajos irányváltása miatt akkoriban vált egy csapásra kormánykritikussá.

Az Informátor másik arca Bohár mellett Szarvas Szilveszter, a Pesti Srácok hírigazgatója. Az önmagában még nem is lenne meglepő, hogy amennyiben a saját portálja belevág egy új projektbe, ő ott folytatja. A Média1 forrásai szerint azonban a Hír tv-nél hátbaszúrásnak élték meg, hogy a csatorna számos műsorába rendszeresen vendégeket adó Pesti Srácok több pénzzel és jobb lehetőségekkel csábítja a dolgozóikat a nemsokára induló Pesti tv nevű valamihez. Azért csak valamihez, mert egyelőre nincs megerősített információ, hogy mi lesz egyáltalán (tévécsatorna?, online tv?), amiért megérte az Informátornak otthagyni a KESMA-t...

ITT OLVASHATÓ

SZÁZMILLIÓKAT KÖLT DEBRECEN EGY SZŰK ELIT GYEREKEINEK KÉPZÉSÉRE

NÉPSZAVA
Szerző: DOROS JUDIT
2020.06.08.

Az ellenzék azt javasolta, nyissák ki a közpénzből finanszírozott nemzetközi iskola kapuit a szegényebb diákok előtt.

Ötvennégy gyerek fejezi be az első tanévet a tavaly indított Debreceni Nemzetközi Iskolában (ISD): óvodások, valamint első és második osztályosok. Előbbiek éves tandíja közel két és félmillió forint, míg a kisiskolások után majdnem hárommilliót kellett leróniuk a szülőknek. Így a tandíjból körülbelül 130-150 millió forint folyt be az iskolát fenntartó, jelenleg az önkormányzat többségi, valamint a magyar állam és a Debreceni Egyetem kisebbségi tulajdonában lévő oktatási központhoz. Közpénzből azonban ennek több mint dupláját teszi be idén támogatásként az intézmény működésbe a fideszes vezetésű debreceni önkormányzat, amely a körülbelül 300 millió forintot különített el erre a célra – tudtuk meg egy helyi ellenzéki képviselőtől. A városházánál szerettük volna pontosítani az összeget, de az ezzel kapcsolatos kérdésünkre több hete nem válaszolnak.

Számítások szerint az iskola akkor lenne önfenntartó, ha legalább 300 diák járna oda egyszerre – az előzetes üzleti tervek alapján négy-öt év alatt kellene elérni ezt az ideális állapotot, addig azonban az önkormányzat folyamatosan „tolja bele” a pénzt az elitképzésbe. Kis túlzással: az átlagkeresetű helyiek finanszírozzák azt, hogy a gazdag családok gyerekei – köztük, mint korábban megírtuk Papp László polgármester lánya is – kiemelt színvonalú angol nyelvű oktatásban részesüljenek. Az ISD a Modern Városok Program keretében, 3,3 milliárdos állami támogatásból épült fel, vagyis közpénzből, ezért semmilyen szempontból nem nevezhető magániskolának. Nem úgy, mint a szintén tavaly indult miskolci Avalon Nemzetközi Iskola, amire az energiaitalokat gyártó Hell-csoport költött milliárdokat, s aminek működését főként magánerőből finanszírozzák, amíg az iskola önfenntartóvá válik. 

– Debrecenben köztudott, hogyan toborozták ide a létszámot: a város vezetése gyakorlatilag személyesen kérte fel a fideszes holdudvarhoz tartozó vállalkozókat, hogy írassák ide a gyerekeiket, unokáikat. Jól tudjuk, milyen súllyal esik latba egy ilyen egy „kérés” ott, ahol a támogatások, pályázati források elosztása nem feltétlenül piaci alapokon működik – mondta lapunknak Varga Zoltán DK-s országgyűlési képviselő, aki e tisztség betöltése előtt, tavaly decemberig önkormányzati képviselő volt a hajdúsági megyeszékhelyen. Csakhogy szavai szerint ez a kapcsolati tőke korlátozott, pusztán a debreceni vállalkozók gyerekeivel és unokáival nem tudják feltölteni az ideális működéshez szükséges keretet. - Az eleve porhintés volt, hogy majd a felépülő BMW gyár külföldi menedzsmentjének gyerekei igénybe veszik itt a nemzetközi oktatást: Debrecen nem Fekete-Afrika, ahová külszolgálat esetén odatelepül az egész família, Európa közepén, ráadásul egy reptérrel is rendelkező városban akár kétnaponta hazautazhatnak az igazgatók, menedzserek, nem kell a hozzátartozóikat kiszakítaniuk a megszokott környezetükből – folytatta. 

Varga Zoltán szerint mindezek ellenére fontos, hogy ha már állami pénzből felépült, ezt a valóban színvonalasan felszerelt és modern iskolát ne hagyják elenyészni. - Azt javasoltam, hogy nyissuk ki az intézmény kapuit, és engedjük be a szegény, de tehetséges tanulókat is. Nem úgy mint most, egy olyan ösztöndíjprogrammal, amiről a legtöbben nem is hallottak, amit nem hirdetnek nagy plakátokon, így nem is tudták feltölteni a tervezett létszámkeretet, hanem valódi nyitással: a tandíjasokon túl legalább kétszáz gyerek képzését vállalja fel maga az önkormányzat. Ez az intézmény 550 fős létszámra tervezett: gazdag családok gyerekeivel sosem tudják feltölteni, mert egyszerűen nincsenek ennyien és nem is lesznek – tette hozzá. Javaslatát pár hete írásban is eljuttatta Papp László polgármesternek, de nem kapott választ a levelére...

ITT OLVASHATÓ

„ÖRÖKBE FOGADNI NEM KÖTELEZŐ ÉS NEM IS ÁLLAMPOLGÁRI JOG”

ÁTLÁTSZÓ
Szerző: RUTAI LILI
2020.06.05.

Az örökbefogadás minden oldalát körbejárja Mártonffy Zsuzsa könyve – szülők, gyerekek, örökbeadók, szakemberek is megszólalnak a kötetben, ami pont a legjobbkor érkezett, hiszen a kormány nemrég jelentette be, hogy a jövőben nem lenne kötelező a negyven órás örökbefogadói tanfolyam. A kötetből azonban kiderül, hogy erre nagyon is szükség van, mert 

a szülők itt tanulják meg kezelni az örökbefogadással együttjáró nehézségeket.

„Mártonffy Zsuzsa vagyok, újságíró, blogger, utazó, szülő. Örökbefogadó, meg sima is.” – így mutatkozik be a szerző blogján, az Örökbe.hu-n. Hat évvel ezelőtt itt kezdte el bemutatni az öttagú, két örökbefogadott gyerekkel kiegészült családjának történetét. Mára több, mint 500 történet jelent meg az oldalon, és több tízezren voltak rájuk kíváncsiak. Mártonffy pedig az évek alatt a téma szakértője lett.

Nemrégiben megjelent könyve hét részből áll. Bevezetéssel kezdődik, amiben Mártonffy saját történetét írja le röviden. Az első fejezet az örökbefogadó szülők nézőpontját mutatja be öt szülő segítségével. A második pont a másik oldalról szól: azokról a nőkről, akiknek örökbe kell adniuk a gyerekeiket. A harmadikban szülők az örökbefogadott gyerekeikről mesélnek, a negyedikben az örökbefogadott gyerekek felnőttként visszatérnek a szüleikhez. Az ötödik a szakemberek álláspontját mutatja be a (szerintük jelenleg is enyhe) szabályokról, követelményekről. Az utolsó részben Mártonffy visszaveszi a szót, és elmagyarázza az örökbefogadás minden egyes pontját, a szabályoktól kezdve a külföldi lehetőségekig.

Mártonffy Zsuzsa: Akiknek két anyja van - 2020, Bookline - 304 oldal

A könyv azért különleges, mert számtalan egyedi történetet mutat be, amik közül egyik meghatóbb, mint a másik: egy házaspár, akik down-kóros gyerekeket fogadnak be, egy anya mondanivalója, aki három gyerekének vér szerinti anyjával is találkozott, Mártonffy riportja egy mélyszegénységben élő nő életéről, interjú egy olyan lánnyal, aki túl fiatal volt az anyasághoz, és egy olyan férfival, aki roma származása ellenére rasszista családban nevelkedett.

A kötet olyan témát mutat be, ami vastagon jelen van Magyarországon – mégis, a diskurzus körülötte nagyon sovány, mítoszokkal és tévedésekkel telített. Az Akiknek két anyja van hiteles, pontos és érdekes, nem csak annak, aki örökbefogadásra készül, vagy akinek a környezetében volt rá példa, de annak is, akinek semmi köze nincs hozzá, csak érdeklődik iránta.

Ezzel egyidőben a könyv két nagyon aktuális problémára mutat rá szinte véletlenül: az egyik az örökbefogadó szülők képzésének fontossága. Az a teher, amit egy felnőtt így vállal, laikusok számára szinte elképzelhetetlen tud lenni.

Majdnem minden, a kötetben megszólaló ember megjegyzi: a képzésen, ami Magyarországon jelenleg 40 órás és kötelező, nem pelenkázi tanulnak, hanem többek között traumákat kezelni, a vér szerinti szülőkről beszélni, és válaszolni a lázadó gyerekek kérdéseire...

ITT OLVASHATÓ

FOGLALKOZTATÁS

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.06.08.

Társadalmi vállalkozást működtetünk évek óta egy olyan településen, ahol rajtunk kívül helyben csak a közfoglalkoztatás ad munkát. Sokszor írtam már arról, milyen lehetetlen küldetés felvenni a harcot a a jóval nagyobb jövedelmet adó feketemunkával (ehhez képest nem pálya a minimálbéres foglalkoztatás), és arról is, hogy a behajtócéges tartozások mennyire távol tartják őket a legális munkavállalástól. Írtam a leszakadó falvak szolgáltatáshiányáról, hogy egyszerűen nem élhetők a feketezónában működtetett lehetőségek nélkül, és arról, hogy ez sem ösztönzi a munkavállalást.

Sokszor tértem ki a közmunkára is, jelezve, hogy ez nem vezet vissza a munka világába, sőt, a munkavégzéshez szükséges kompetenciákat inkább visszafejleszti, semhogy előre mozdítaná. Írtam a közfoglalkoztatáshoz kapcsolódó képzések kudarcáról, ami nem ad sem biztos tudást, sem munkalehetőséget a tanfolyamokat elvégzőknek.

Most úgy tűnik, megy minden tovább. Bővül a közmunka lehetősége, és lesznek újra tanfolyamok is. Hogy ezektől a lehetőségektől megélénkül-e a leszakadó térségek gazdasága, kétlem. Bár úgy lenne. Én azt látom, hogy a szakképzetlen, fekete-és alkalmi munkán szocializálódott, a szociális jellegű juttatások mellé (és én idesorolom a közmunkát is) a megélhetést nem legális úton kiegészítő munkavállalókkal iszonyúan nehéz előre haladni. Szóval, aki azt a romantikus ideát dédelgeti, hogy a munkalehetőség nyújtása elég, mindenki két kézzel kap utána, és a hőn áhított munkaerőpiac felé mozdítja el őket, az téved. A 100%-os foglalkoztatás elérésén még nagyon sokat kell dolgozni, és nélkülözhetetlen hozzá a megfelelő közoktatás biztosítása.

Mi, a közmunkából már nagyon sok embert vettünk át, akik aztán vissza is tértek tőlünk oda, vagy a feketemunkához. Mert egyszerűen nem megy a kitartó munkavégzés, az egyenletes minőségű munka, a felelősségteljes feladatellátás. Azt hiszem, ez alatt a nyolc év alatt, mióta a munkavállalás lehetőségét is megteremtettük, mindent megtapasztaltunk.

Eleinte azt reméltük, ez a kis munkavállalói mag, amit így létrehozunk, a kiemelt fejlesztéssel az egész közösségben húzóerő lesz majd, hiszen ők jobban fognak boldogulni, magasabb fizetést, több támogatást kapnak tőlünk, több lehetőséget az életük stabilizálásához, és majd ez a példa behúz másokat is. A munkába és a másféle életstratégia építésébe is. Bevontuk hát őket a döntésekbe, folyamatosan pozicionáltuk a csapatot a közösségben. Eleinte úgy tűnt, jó ez így, ám a közösségen belüli hierarchia nem a mi elgondolásunk szerinti utat támogatta. A sokféle függőség, ami a nyomorúságban megterem, rányomja a bélyegét mindenre. Majdnem szétzilálta a társadalmi vállalkozást is a „ki diktál a többinek” kérdéskör, ami eleinte a szokásos romungro-oláh cigány konfliktusokban, később a családok közötti rivalizálásban teljesedett ki. Minél inkább helyzetbe hoztunk valakit, annál zűrösebb lett az egész. Folyamatosan hergelték egymást, áskálódtak, aztán ebben elkezdődött az is, amivel csak az elején küzdöttünk, a lopások.

Szóval, újratervezést igényelt a dolog, a szociális készségek fejletlensége és a közösségen belüli függőségek sokkal lassabb tempójú fejlődést engedtek csak, mint amit mi feltételeztünk az elején.

Ehhez kapcsolódik szorosan, vagy talán része is, de külön is szeretnék rámutatni, az az önérzet kérdése. Ami nagyon erős, mindenre ugranak, és ebben nagyon nehéz úgy megfogalmazni az elvárásokat, hogy azon ne sértődjenek meg. Vonatkozik ez mindenre, egy felelőtlenül használt és tönkrement szerszámra, aminek nem akad gazdája. Egy figyelmetlenségből rosszul elkészült munkadarabra. A munkatempóra való rákérdezésre, vagy a nap végén elvégzett munka mennyiségére, minőségére. A munkahelyről történő ellógásra. Arra, hogy a családi konfliktusokat behozták a munkahelyre, és volt, hogy ott is rendezték le, a maguk módján.

Ha pedig eltűnt valami, amíg egyértelműen nem volt rábizonyítható az illetőre a dolog, addig sértődötten cirkuszolt, vádaskodott, kente a többire, ránk. Ha pedig bizonyítást nyert, akkor felmondott, mint akinek az önérzetén csorba esett. A tett súlya, hogy megbíztunk benne, ilyenkor mit sem számít. Tudjuk persze, hogy ez is honnan ered, a következmények felelőssége nélküli életfelfogásból, ami áthat mindent, a családon belül és kívül is.

Talán azt tudom a legkevésbé megérteni, és e miatt is több felmondást megéltünk már, miért van, hogy egymás becsapására, felhúzására, cikizéséra vagy megalázásra olyan sok energiát fordítanak. Pletyka, amiben valamit félreértettek, vagy csak kitalálják? Néha a fülünk kettéáll attól, amiket állítanak, mikor visszajut hozzánk egy infó, már kibogozhatatlan, hol, kitől ment félre. Értelme nincs különösebb sosem, maximum annyi, hogy átmenetileg azt az örömöt érezhesse valaki: fájdalmat, mérget, rossz érzést okozott a másiknak. Ebben is volt már minden. A „dolgozzatok, ti vagytok a Gyöngy (vagy Nórika) kutyái/csicskái”-tól, annak terjesztésén, hogy a munkahelyen szexuális aktusok zajlanak. Szóval, ennyi gonoszságot nehéz felfogni is.

Van egy másik terület is, ami nagyon furcsa. Nyilván, akiket felveszünk, ők egyfajta kivételezett helyzetbe kerülnek, több segítséget kapnak a stabilizálódáshoz, de rájuk ugyanúgy vonatkoznak az elvárások is. Sőt, talán még inkább, hiszen szeretnénk példaként állítani őket a közösség elé. De ezt ők nem így értelmezik, a plusz lehetőségeket természetesnek veszik, hiszen az „jár”, ezt így is kommunikálják a közösség fele, ami aztán hamar átcsap a „nekünk mindent lehet” szemléletbe. Ebben aztán torzul minden, pl. megsértődnek, ha a gyerekük iskolai teljesítmény nem elégséges az ösztöndíjhoz, és ezért kikerül onnan, vagy, ha megvonunk bármit, amit a tanulástámogatásban a gyerek teljesítményéhez kötünk. Ha krízishelyzetbe kerülnek, és ennek megoldására kamatmentes kölcsönnel segítünk, pl. egy temetés, vagy bármi más miatt, ezt nem tekintik segítségnek, mert „meg kell adni”. Az, hogy ezt így nem kapták volna meg sehonnan, nem számít. Hosszasan sorolhatnám az eseteket, mikor értetlenül álltunk, azon gondolkodva, mit csináljunk, hogy megértsék, milyen is egy munkahely, és képesek legyenek helyt állni.

Persze benne van az egészben, mint állandó feszültségforrás, a pénzügyi tudatosság hiánya is. A behajtócéges tartozások felezik a fizetést, ha kikérik a közösen beállított két időpontban a fizetési előleget, és van még valami krízistartozás is, fizetésnapon töredékét kapják meg a havi bérnek. Ilyenkor aztán könnyen kimondják: „Ennyiért dolgozzak? Ne nem… Ha bárhova elmegyek feketén, két nap alatt megkeresek ennyit.” Olyan eset még nem volt, mikor ebben a helyzetben bárkit meg tudtunk volna győzni arról, hogy ő hozta magát ilyen helyzetbe, azzal, hogy nem gondolva a megélhetésre túlvállalta magát, túlköltekezett, és hiába figyelmeztettük, magyaráztuk, nem foglalkozott vele.

Most egy jó ideje egy remek kis csapat dolgozott nálunk, úgy tűnt, stabilak. Aztán a héten megint felmondott valaki, nem először már. Most a sértődés oka az volt, hogy hallotta a faluban, „házakat veszünk mindenféléknek” (hamarosan egy szociális bérlakás-programba kezdünk), és ő ezzel nem ért egyet, mert szerinte annak fogjuk adni, aki nem érdemli meg. Ennyi elég volt, meggyőzhetetlen, és felmondott. Most, mikor ilyen munkaerőpiaci helyzet van.

Jönnének persze sokan a helyére is, nem a jelentkezők hiányával van bajunk. Csak azzal, hogy már pontosan tudjuk, kivel, milyen „csomagot” hozunk be. Az első három hónapban talán még jó lesz, aztán kezdődik a fenti cirkuszok valamelyike. Már az is eszembe jutott, talán az adhatna megoldást, ha határozott időre, és rövid etapokra vennénk fel mindenkit. Mondjuk három hónapra csak. Talán akkor a visszatérés oda, ahonnan jöttek, értékként tünteti fel a mi munkalehetőségünket. Talán.

Mert az, hogy nem tudnak hosszú távon kapcsolódni, az világos. Az is, hogy nincs feladattudat és kitartás sem. Hosszasan tudnék mesélni, hányféle teljesítményösztönző rendszert próbáltunk ki, fejlesztettünk ki, őket is bevonva… tartós sikert egyik sem hozott. Ami pozitív ösztönző, az hamar átkerül náluk a „jár” kategóriába, ami meg nem, az sérti az önérzetüket. Olyanról, hogy meg kell téríteni egy okozott kárt, még nem is beszéltünk. Pedig került már gázolaj benzin helyett a fűnyíróba, vagy ment tönkre több tucat ecset, mert nem mosták ki munka után, és beleszáradt a festék, stb.

Valaki azt mondta nekem, addig nem fognak változni, amíg elegük nem lesz a szegénységből. Szerintem abból elegük van, csak úgy szeretnének pénzhez jutni (bár ez lehet, hogy kortünet), hogy a lehető legkevesebb erőfeszítést kelljen érte tenni. Lehetőleg munka nélkül. És amíg erre a lehetőség megvan, vagy a feketezónából tudnak pénzt szerezni, nem fognak változni.

Azért azt ne higgye senki, hogy nem haladunk, ha lassan is, de megy előre a társadalmi vállalkozásunk. Csak mindig új emberekkel, vagy visszatérőkkel, akik mindig visszahozzák ugyanazokat a viszonyulásokat. Bár, az is látszik, hogy mindig egy kicsit jobban, tanulva a történtekből. Most azt akartam megmutatni ezzel a bloggal, milyen munka, feladatok, kihívások vannak a közfoglalkoztatottak munkaerőpiacra való átkerülése mögött. És megfogalmazni a kétkedésemet, hogy a vállalkozások majd alkalmazni akarják őket. Akiket akartak, azok már nem a közfoglalkoztatásban vannak. Akik maradtak, náluk iszonyúan nehéz bepótolni azt, amit nem itt kellene megtanulniuk.

No meg azért írtam le, hogy kiabáljam újra, hátha meghallja végre valaki: így járunk minden generációval, akit az iskolarendszer ennyi tudással és ilyen készségekkel enged ki. És még mindig nem nézünk szembe ezzel az egésszel, elemezve, pontosan, hogy mi a gond.

ITT OLVASHATÓ

SZABAD SZEMMEL – FAZ: A BIZOTTSÁG ELNÖKÉNEK SIKERÜLT MEGOSZTANIA A VISEGRÁDI CSOPORTOT A GAZDASÁGI MENTŐCSOMAG ÜGYÉBEN

NÉPSZAVA ONLINE

Szerző: SZELESTEY LAJOS

2020.06.08.

FAZ 

A lap brüsszeli forrásokból úgy tudja, hogy a Bizottság elnökének sikerült megosztania a Visegrádi csoportot a gazdasági mentőcsomag ügyében, mert megígérte, hogy megnöveli a szerkezeti támogatásokat. A keleti tagok azért fanyalogtak a 750 milliárdos terv láttán, mert észlelték, hogy a pénz nagy része a déli országoknak menne. Uniós diplomáciai körökből most kiszivárgott, hogy a két kedvezményezett, Lengyelország és Szlovákia teljesen odavan a lehetőség miatt, a magyarok és a csehek viszont nem annyira örülnek, mert csak kevesebbet kapnának, és kilátásba helyezték, hogy akkor inkább a takarékos négyek oldalára állnak. Utóbbiak sokallják a keretösszeget és amellett kardoskodnak, hogy a mentőöv kétharmadát ne vissza nem térítendő juttatások alkossák. (Gulyás Gergely a múlt héten arról beszélt a Die Weltben, hogy Angela Merkel megígérte: nem csökken a strukturális transzferek összege – a szerk. megj.) Mindazonáltal alapvető kérdések várnak még tisztázásra, így főként az, hogy ki mennyit fog kapni, és milyen feltételekkel. Az olaszok nem szeretnék, ha bármilyen reformhoz kötnék a segítséget, a hollandok viszont kemény változtatásokat követelnek a kedvezményezettektől. Nem tudni továbbá hogy mikortól kell visszafizetni a hiteleket. És hogy mi lesz a jogállamisági kitétellel Magyarország és Lengyelország esetében. Mindehhez járul még, hogy meg kell egyezni a következő hét évre szóló költségvetésről is. Az idő szorít, mert a támogatásokból az első összegeket már szeptemberben folyósítani akarják.

The Times 

Hogy Donald Trump minden előzetes konzultáció nélkül bejelentette a Németországban állomásozó amerikai katonák egynegyedének kivonását, az senkinek sem jó a szövetségesek közül, ráadásul még jobban aláássa az USA hitelét. Összesen 25 ezer emberről van szó, ám hazarendelésük az Egyesült Államok haderejének korábbi európai főparancsnoka szerint kolosszális hiba. Gyengíti Amerikát és veszélyesebbé teszi a világot. Fokozódik a NATO függése a szeszélyes Washingtontól. De hát az elnök büntetni akarja Angela Merkelt, aki nem kíván részt venni a következő G7-es csúcson. És az elnök szerint nem költ eleget katonai célokra. Emellett az Északi Áramlat-2 ügyében összeállt az oroszokkal, ami aláássa Kelet-Európai energiabiztonságát. Másfelől viszont igyekszik nem ujjat húzni Kínával. De lehetett volna még rosszabb is az amerikai reakció, mert az eredeti terv az összes haderő távozásáról szólt. A washingtoni illetékesek meg vannak döbbenve, ráadásul a részletek teljesen zavarosak. Arról nem beszélve, hogy a németországi támaszpontok alapvetőek a NATO-számításokban arra az esetre, ha Oroszország valami turpisságra vetemedne Kelet-Európában. De ennél sokkal súlyosabb gond, hogy az amerikai jelenlét évtizedek óta az USA globális vezetésének pillérét jelenti. Csakhogy Trump nem sokra becsüli a nemzetközi megállapodásokat. Éppen otthagyja a WHO-t és a szemében a NATO sem sokkal különb, mint az Egészségügyi Világszervezet. Inkább kétoldalú szerződéseket akar, aminek feltétele a politikai hízelkedés és amerikai fegyverek vásárlása. De ez jól jöhet például Lengyelországnak, amely felajánlotta, hogy befogadja a Németországból kivonandó egységeket. Bár az nem ugyanaz, mintha azok maradnának jelenlegi helyükön. Ugyanakkor a sértődékeny amerikai vezető húzása elkeseríti Japánt és Dél-Koreát, amely már amúgy is bizalmatlanul figyeli, áll-e még, hogy az Egyesült Államok feltétel nélkül szavatolja biztonságukat. Viszont téves számításokra serkentheti Kínát és Oroszországot, mert ha Washington így bánik a németekkel, akkor mit várhat Tajvan vagy Észtország? Az viszont reménykedésre ad okot, hogy az elnök általában menet közben elhagyja az ötleteit, nem viszi azokat végig, bár bejelenti, hogy nagy győzelmet aratott. Továbbá a Kongresszus megtagadhatja, hogy pénzt adjon a katonák hazahívására. De a megrázkódtatásnak lehet még kedvező következménye is, mert a legtöbb európai állam elsunnyogja a katonai költségvetés emelését. Pedig nem kellene, például ha jobban megnézik, mekkora fenyegetést jelent Kína. Ha elgondolkodnak ezeken a dolgokon, az felértékelheti számukra a transzatlanti szövetséget. Már ha az még létezik akkor.

Süddeutsche Zeitung 

Koppant a magyar Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató, amely Münchenben beperelt egy bajor busztársaságot, miután az még három éve, két egymást követő napon nem vett matricát Magyarországon, majd nem volt hajlandó kifizetni a pótbírságot. Az alapdíj hozzávetőleg 40 euró lett volna, ha elmulasztják, akkor a tartozás 218 euróra nő, majd 874 euróra emelkedik, ha 30 napon belül nem teljesítik. A magyar cég követelése minden egyéb költséget is beleszámítva a végén már 1700 euró volt. Mellesleg itt hanem hatóságról, hanem egy Zrt-ről van szó. Ám a német bírónő kimondta, hogy az összeg túl sok, és nagyrészt elutasította a keresetet. Csupán 436 eurót ismert el jogosnak, ami az egyszerű pótdíj összege és az ítélet szerint bőven elegendő a ráfordítások fedezeteként. A majdnem 900 euró kivetése azért túlzás, mert közben nem lett nagyobb a kár. Arról nem beszélve, hogy a jogi eljárás költségét külön lehet követelni. Az ítélet még nem jogerős.

ITT OLVASHATÓ