2020. május 24., vasárnap

RÁADÁS: 2 EMBER: KOCSIS ZOLTÁN ÉS PRESSER GÁBOR - VÁMOS MIKLÓS MŰSORA (2002)

YOUTUBE
Szerző: VÁMOS MIKLÓS
2002

A Magyar Televízióban 2002-2003-ban vetített tíz páros portréfilmjében műsoronként két embert mutatott be: otthonukban, velük kapcsolatos más helyszíneken és a személyes találkozásuk kapcsán. 

"Kérdés, hogy egy-egy ilyen műsor, mely nem jelentkezik sorozatosan, hanem legföljebb havi rendszerességgel, nem vész-e el a televíziók adásfolyamainak dzsungelében. Reménykedem. Én a közhiedelem szerintinél többre tartom a nagyközönség véleményét, biztosabbnak az ízlését, és igazságosabbnak az ítéletét. Tudom, hogy egy televíziós opusz semmiképp nem tartozhat a világ hét csodái közé. Ez a film olyasmiről szól, amivel a képernyőn ritkán foglalkoznak, s célja nem több, mint hogy a nézők együtt haladjanak velünk az emberi gondolatok izgató testmelegében, miközben 2 élet, 2 EMBER életének hasonlóságait és különbségeit, furcsaságait és mulatságait átélhetjük. Ha csak feleannyira megszeretik őket, mint amennyire én, már nem dolgoztunk hiába." VM

HÓMAN BÁLINT KÉT TESTE

QUBIT
Szerző: PETŐ ANDREA
2020.05.24.


Már terjedelmében is impozáns kötet igyekszik tisztázni az 1946-ban háborús bűnösként elítélt, 2015-ben felmentett, aztán a székesfehérvári szoborállítási botrány miatt újra elhíresült történész, volt vallás-és közoktatásügyi miniszter népbíróságbeli perének körülményeit. Sikerül vajon?

A magyar miniszterelnökök holtestének általában kalandos története van, függetlenül attól, hogy kivégezték őket vagy meghaltak. Például tudja Ön, hogy hol van eltemetve Friedrich István, aki 1919-ben mintegy három hónapig volt Magyarország miniszterelnöke? A kérdésnek nemcsak azért van jelentősége a mai, labdarúgásra különös figyelmet fordító korunkban, mert ő volt az egyetlen magyar miniszterelnök, aki a nemzeti labdarúgó válogatott tagja is volt, hanem mert sorsa tragikusan összefonódott a ma nála lényegesen ismertebb Hóman Bálinttal. Friedrich István Károlyi Mihály közeli munkatársából lett a Horthy-rendszer híve és aktív támogatója, akit a Grősz-perben ítéltek el 15 évre. Hómannal együtt és egyidőben a váci börtönben raboskodtak, egy évben haltak meg, s itt, a börtöntemetőben temették el őket. Friedrich esetében 1990-ben semmisségi eljárással az ítéletet megszüntették. Hómant 2015-ben a Fővárosi Törvényszék bűncselekmény hiányában posztumusz felmentette a háborús bűntett vádja alól. Együtt exhumálták a testüket, és míg Hómant ünnepélyesen újratemették 2001-ben az akkori igazságügy miniszter, kultuszminiszter és az oktatási tárca vezetőjének jelenlétében, addig Friedrichet visszatemették ugyan oda, ahol eddig volt: a váci börtön temetőjébe.

Mi a különbség Friedrich és Hóman pere és annak utóélete között? – tehetnénk fel a kérdést, hiszen Friedrich még ráadásul miniszterelnök is volt. Miért Hóman lett az 1989 utáni „történeti átértékelés” azaz a 1945 és 1989 közötti korszak történetének, ezzel közvetve az 1945 előtti korszak átértékelésére tett kísérletnek a szimbóluma? Ez a kérdés azért is fontos, mert ezzel címmel – történeti átértékelés” – már jelent meg vaskos szerkesztett kötet szintén Ujváry Gábor szerkesztésében, amelyben politikai hovatartozástól függetlenül a legkiválóbb kortárs történészek vizsgálták tanulmányaikban Hómant mint történészt, mint közgyűjteményi szakembert, mint politikust, illetve kiváló kapcsolati hálóját – hiszen e nélkül felfelé ívelő karrierje nem érthető –, valamint Székesfehérvárhoz való kapcsolódását. A 2011-es tanulmánykötet azonban nem az amúgy indokolt szakmai lezárás megnyugvásához vezetett, hanem azt 2015-ben a Hóman-szobor állításának terve, illetve 2016-ben az MTA beperlése követte, amelynek során azt követelték, hogy állítsa vissza Hóman MTA-tagságát.

Ebbe az új, történeti átértékelési folyamatba illeszkedik a most második kiadásban megjelent kötet, mely Hómant a 2. világháború utáni politikai igazságszolgáltatásban vizsgálja. Ahogy L. Simon László írja a bevezetőben: „a gazdag kötet ugyan a négy évvel ezelőtti szoborállítási fiaskót nem tudja, és nem is kívánja orvosolni, ugyanakkor éppen arra példa, miképpen kell olyan módon feltárni egy vitatott korszakot, jelenséget, politikai folyamatot, hogy összetett és hiteles képet alkothassunk történelmünk kimagasló személyiségeiről, koránt sem fekete vagy fehér életútjuknak az egész nemzet sorsát alakítani képes sikereiről, kudarcairól, tévedéseiről, vélt vagy valós bűneiről.”

De megfelel-e a kötet ennek a saját maga által kitűzött célnak?
...

GEORGE SOROS LEGALJASABB HÚZÁSA

444.HU
Szerző: BEDE MÁRTON
2020.05.24.


...A milliárdos bűnlajstromát legutóbb épp a 444 szedte össze, egy olyan emberről van szó aki a saját anyját is megölte volna. És ez a tényleg megdöbbentő lista Soros olyan kevésbé ismert magyarellenes bűncselekményeiről még hallgat is, mint kiemelt szerepe az 1925-ös évek frankhamisítási botrányában, illetve amikor a 2004-es athéni olimpia kalapácsvető-versenye után manipulálta Annus Adrián vizeletét. Mindenesetre egy ilyen, szabadidejében távoli országok gazdaságát romba döntő pénzembertől cseppet sem meglepő, hogy ezúttal is akcióba lépett.

Sorosról épp a napokban írta meg a Magyar Nemzet egy alapos, oknyomozó cikkben, hogy egy megkerülős csellel sikerült rátenyerelnie a Facebookra is, így nem csoda, hogy ezen keresztül indított újabb lejárató kampányt Magyarország ellen. Ahogy azt már tőle megszokhattuk, ezúttal is ördögi tervet eszelt ki.

Először is elérte, hogy magyar állampolgárságú, vagy legalábbis magyar nyelven publikáló felhasználók olyan anyagokat tegyenek közzé, amelyeket egy tisztességes magyar rendőr akár rémhírterjesztésként is értelmezhet, és ezáltal működésbe léphet a bűnüldöző reflexe. Ezek után valahogy elintézte – hogy pontosan hogyan, még nem sikerült kideríteni, de több kormányhű lap már igyekszik feltárni a részleteket – hogy az ország egymástól távoli pontjain élő Facebook-felhasználóknál rendőrök jelenjenek meg, intézkedés foganatosításának kellően megalapozott céljából kifolyólag és okán.

Ami ezek után történt, az már nem érhette meglepetésként a Soros és hazai zsoldosainak módszereit ismerőket. Az amerikai spekuláns ellenőrzése alatt álló újságírók éhes hiénaként vetették magukat a témára, a neki jelentő „civil” szervezetek egymással versenyt csaholtak. Ismerjük a forgatókönyvet, pontosan tudjuk, mi a következő lépés: hazudozik egy kicsit a nemzetközi média is a Guardiantól a New York Timesig, végül pedig ezekre hivatkozva a sorosista globális NGO-k is megírják, hogy Magyarország már nem demokrácia, az országban nincs szólás- és véleményszabadság, aki diktátornak merészeli nevezni az ország vezetőjét, ahhoz hajnalban rendőrök kopognak be.

Hiába tudjuk mi, magyarok, hogy ebből egy betű sem igaz, a világ Soros ellenőrzése alatt álló része el fogja hinni ezt a hazugságot. Sajnos így működik a dezinformáló tömegmanipuláció, aminek bevetésére egy magyar ember soha nem vetemedne. Csütörtökön Brüsszelben Soros bohócai meg ajvékolhatnak azokat a magyar nyelvű Facebook-bejegyzéseket lobogtatva, azok a magyar rendőri intézkedések ellen hörögve, amiket valójában a kenyéradó gazdájuk intézett.

ÜGYEK ÉS OKOK

A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.05.24.


Amikor elkezdtem ezt a blogot, többnyire személyes élmények, esetek leírása jellemezte. Aztán, ahogy egyre jobban képbe kerültem erről az egészről, sokkal árnyaltabban kezdtem látni minden esetet, és egyre inkább tevődött az ügyekről a figyelmem az okokra.

Most, az utóbbi években már főleg erről szól. Azokról az okokról, amelyek első látásra nem sejlenek fel, ehhez évekig kell közelről benne lenni, látni, megtapasztalni, mindent. A családok szintjén, az intézményrendszer és a szakpolitika szintjén, és a nyilvánosság hatásait is figyelve. Értelmezni az okokat a változások függvényében is. Érteni a hatásokat, próbálni a határokig elmenni a változások érdekében, de úgy, hogy közben ne tegyük ki veszélynek a munkánkat, magunkat, a terepen sem, és a politikai küzdőtérben sem, amitől próbáljuk távol tartani ezt az egészet.

Ebben, bár sokszor hivatkozok a felelősségre, mégsem ez a fontos. Talán azért térek ki annyiszor rá, mert túl sokan hiszik azt, hogy kizárólag a személyes felelősség körébe vonható minden, és ezért fontos nekem, hogy megértessem: bár nyilván vannak benne egyéni döntések is, de azokat már rég más mozgatja. Azok a túlélési stratégiák, melyeket a rendszer mulasztásai építenek egy, a megoldáskeresés céljából sosem tisztázott problémahalmazban.

Tehát sokkal fontosabbak már számomra az okok feltárása, és az azokra gyakorolt hatásrendszer kidolgozása, kipróbálása. És egy ideje valahogy úgy érzem, azért is topog egy helyben minden, nemcsak az intézményi hatások, hanem még a civilek próbálkozásai is, mert még mindig esetek, ügyek megoldása mentén működik minden, az okok kezelése nélkül. Mostanában többször írtam, beszéltem már erről, hogy át kellene strukturálni az egész problémakezelést, és az ügy-központú szemléletet fel kellene váltania egy ok-központú munkának.

Tudom persze, hogy a kettő szorosan összefügg, de egyre több területen látom, hogy ezért nem mozdul semmi. Megpróbálom most pár területen megmutatni, mire gondolok. Konkrét esetek vannak mögöttük. Több is.

Ha egy gyereket valami miatt védelembe vesznek, legyen az bolti lopás, vagy iskolai verekedés, egy ideig erősebb intézményi kapcsolattartás, megfigyelés alatt van a család. A rendszertől kb. ennyi telik, látogatások, esetmegbeszélések, ezeken elhangzik, hogy mit várnak el, no meg, hogy mi lesz, ha nem, és többnyire annyi megy át üzenetként a családoknak, hogy a védelembe vétel ideje alatt nem jó, ha újabb balhé lesz velük, mert annak akár kiemelés is lehet a vége. De ettől nem változik a helyzet, nincs olyan szakmai segítség mögötte, ami a miértekkel is foglalkozna. Pl. azzal, hogy a családban van visszaeső bűnöző, aki adja a mintát, a gyerekeknek is. Vagy, hogy a családon belüli erőszak napi szintű, amiben a gyerek sérül, mentálisan, ugyanakkor a konfliktuskezelés módja így épül be nála, erőből rendezni mindent, amit aztán ki is próbál a suliban.

Ha a védelembe vétel időszaka újabb konfliktus nélkül zajlik le, akkor az ügy lezárásra kerül, az akta is, és felkerül a polcra. Ám hamarosan újra ki kell nyitni, mert a kezeletlen okok újra ügyeket indukálnak, és kezdődik minden elölről. Sőt, ha ezt kellő időintervallumban nézzük, azt látjuk, hogy a családok generációkon át ugyanazokat az ügyeket adják az intézményrendszernek, ami logikus, hiszen a család átörökít, az okokat is, mitől változna a helyzet?

Vagy itt az abortusz kérdése. Nincs tudatos családtervezés, nincs védekezés, a nem kívánt terhesség esetén az abortusz a következő lépés. Lemegy ez az ügyintézés is, nőgyógyászat, kérelem, befizetés, abortusz, aztán ki hamarabb, ki később, a következő teherbe esésénél ugyanezt az ügyintézést igényli. Mert nem történt meg az ok kezelése, sem a személet-formálásban, sem a lehetőségnyújtásban, tehát az ügy is újratermelődik.

A poszt elején a civileket is emlegettem. A kríziskezelésre gondoltam, ami nehéz kérdés, mert könnyen a tanult tehetetlenséget erősítheti. Éhes vagy? Akkor segítek, adok enni. Adományt gyűjtök, ételt viszek. Elintézem az éhezés ügyét. De másnap újra éhes lesz, és újra kér. Mert azzal a legtöbb szervezet nem tud foglalkozni, hogy miért éhes, miért nem tudja az alapvető szükségleteit biztosítani, mert ez egy iszonyúan nagy problémahalmaz, amibe bizony sokkal nagyobb munkát kell beletenni, ráadásul rengeteg kudarccal, és a visszacsatolások sem olyan egyszerűek, mint, mikor megkapják és megköszönik az ételt. Persze nem azt mondom ezzel, hogy nem kell a kríziskezelés, dehogynem, a tűzoltásra szükség van, de az okok szempontjából nézve talán érthető, miért veszem ide. (Csak zárójelben egy gyors megtapasztalás: a múlt heti adományosztásunk napján este már kaptam messengerüzenetet, azzal a kérdéssel, hogy másnap mit viszünk majd?)

De számomra ilyen ügyintézés az államilag finanszírozott tanodarendszer is, amit a szegregált vagy szegregálódó iskolák mellett működtet a rendszer. Korrepetálja, felzárkóztatja azokat a gyerekeket, akik a lemorzsolódás kockázatának leginkább kitettek. De miért nincs a lemorzsolódás kockázatának ok-kezelése az iskolarendszerben? Sőt, miért nem komplexebb az egész, és nem értelmezi senki ehhez a lakhatási szegénységet, vagy a szülők túlélési stratégiáit? Az, hogy ennyi tanoda van, és sokkal többre lenne szükség, annak a szegregálódó iskolarendszerünk az oka. A szegregáció okait most nem hozom ide, írtam már róla eleget, és biztosan fogok is még.

És itt vannak az oktatási szegregációs perek is. Nagyon fontosak, főleg, ahogy egyre élesedik a helyzet. Üzenetértékük van, a demokráciáról, az emberi jogokról. De nincs hozzá kapcsolódó, az okokat is kezelő stratégia, azt sem látni, ki alkot ilyet? Az intézményrendszer nyilván nem, hiszen az állam részeként ők ambivalens helyzetben vannak, ráadásul helyileg büntetve is, mint a jogsérelmet megvalósítók. A konfliktus a végletekig fokozódik a településeken, a bírósági döntések után is. De ki kezeli a településeken a felkorbácsolt indulatokat, és főleg ki kezd valamit az okokkal, ami miatt a helyzet létrejött? Talán a fővárosban élő civilek, akik időnként “lemennek” a terepre? Akik amúgy is ellenségként vannak beállítva a rendszerben? Vagy helyben valaki? De mi van, ha helyileg nincs meg ez a szereplő? Ki lesz, aki józanul közvetít, tervezni képes, utat mutat, és főleg ehhez forrást is biztosít?

Lehetne még folytatni a sort, az ügyek mögött mindenhol világosan látszanak az okok. Ám ügyintézés van. Ügyintézők dolgoznak. Ez is sok munkakör elnevezése. Természetesen nem őket akarom hibáztatni, hiszen nekik ezt írja elő a rendszer. Csupán azt gondolom, a generációs szegénységben élő családoknál az ügyintézés így, ebben a formában talán csak arra jó, hogy fenntartson egy rendszert, ami a hozzájuk kapcsolódó ügyek intézésére hivatott. Mert megoldást nem ad, hiszen az okokat nem kezeli.

Talán át kellene gondolni ezt az egészet. Újratervezni, egy másfajta struktúrával, szemlélettel, forrásokkal. Mert így csak sodródunk, púderezünk, de egyszer szembesülnünk kellene azzal is, ami a púder alatt van. A jó szociális rendszernek azért kellene dolgoznia, hogy ne legyen munkája. Hogy képessé tegyen családokat a problémáik megoldására. Ehhez pedig szerintem csak az okok kezelésével közeledhetünk. Az okok pedig nemcsak a szociális munka területéhez tartozók.


A KATONASÁGOT ÉS A TITKOSSZOLGÁLATI KONTROLLT ERŐSÍTIK, MINT MINDEN DIKTATÚRÁBAN

AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.05.23.


Orbán Viktor fasiszta állama abban különbözik a 20. századi klasszikus diktatúráktól, hogy megtartja a felszámolt jogállam látszatát, üres formai kereteit, látszólag törvényesen vezeti be az önkényuralmat és a totális kontrollt, valamint a propaganda agymosásával helyettesíti a fizikai erőszakot, ezért nem szorul rá. Így születnek a jogállami normákat, alkotmányosságot, emberi jogokat semmibe vevő törvénytelen “törvények”, amelyek paradox módon törvényen kívüli állapotot hoznak létre, parlamenti döntésnek álcázva. Alkotmányossági és minden egyéb kontrollt kikapcsolva.

A “salátatörvényekben” elrejtett módosítások – szakértők megkérdezése, valós parlamenti vita nélkül – statáriális gyorsasággal változtatják meg a jogállami rendelkezéseket a diktatúra szabályozásává. Így van ez most a titkosszolgálatok jogkörének módosításával, egy olyan kaliberű változtatás által, amilyet jogállamokban komoly előkészítés, normakontroll után legfeljebb egy év alatt fogadhatna el egy parlament, a többszörösen módosított formájában. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy a titkosszolgálat állami és önkormányzati szerverekben kutasson, mindenkiről bármilyen adatot megszerezzen, nyilvántartson.

Ez törvénytelen, mert a polgárok megfigyelését teszi lehetővé. Létrehozza a megszűnt belső elhárítást, csak a III/III-as ügynököket megbízhatóbb információszerzéssel váltja fel. Demokratikus jogállamban a polgárokat nem figyelheti meg a hatalom, nem férhet hozzá a személyes adataikhoz, ehhez bírósági engedélyre van szükség. Bűncselekmény gyanúja esetén lehet valakit megfigyelni vagy adatokat gyűjteni róla. A mostani egy nap alatt megszavazott módosítás korlátlan és teljes bejárást biztosíta polgárok külnleges személyi adatait tároló állami szerverekbe. Ez a diktatúra kontrollja, ezt bármire fel lehet használni.

Nemzetbiztonsági indokkal bármilyen internetes szolgáltatást lekapcsolhatnak kétszer 90 napra. Ennyi idő alatt leszerelhető bármilyen “lázadás”. Ez már a szerveződéseket, szervezkedéseket, a diktatúra ellenfeleinek kapcsolattartását, híráramlását megelőző intézkedés. Nem elég a propagandasajtó, nem elég a tőlük független média kiéheztetése, egzisztenciális és egyéb fenyegetése. A közösségi média és független internetes tartalmak bármikor töténő korlátozása és kikapcsolása is az igazi ellenzéki hang vagy szerveződés megakadályozását jelenti. Egy akotmányellenes diktatúra, egy kormányzó hatalom leválthatatlanságát azonosítják a nemzetbiztonsággal...

A Nagy Testvér figyel. Elég ezt tudni ahhoz, hogy mindenki tartsa a száját és meghúzza magát.

EGY PETYMEG, MEG EGY PETYMEG. AZ HÁNY PETYMEG?

HÍRKLIKK
Szerző: NÉMETH PÉTER
2020.05.24.


Egy régi vicc jut az eszembe: - Egy petymeg, meg egy petymeg, az hány petymeg? – hangzik a kérdés. – Hát az két petymeg – így a bizonytalan válasz. – Tévedés: az tizenhárom petymeg, mert a petymegeket másként számolják.

Hát valahogy így vagyunk a magyar kormány számaival is, amikor azok megvédéséről beszél. Végigzúgott a teljes jobboldali sajtón – félezer termék – Szijjártó Péter nyilatkozata. A vírus alatt feltűnően aktívvá vált külügy- és külgazdasági miniszter néhány napja éppen a versenyképességi program támogatói aláírását ejtette meg, amikor kijelentette: Magyarország sikeresen túljutott a járvány kezelésén, így most már a munkahelyek megtartásáról kell gondoskodni, hiszen a járvány előtti foglalkoztatási csúcsnak is köszönhető, hogy a magyar gazdaság megerősödve nézhet szembe a válsággal. A kormány ehhez azzal járul hozzá, hogy az uniós korlátozások feloldását kihasználva, jelentősen emeli a beruházások támogatási arányát. Ha a magyar cégek megragadják a rendkívüli lehetőséget, az átalakuló versenyhelyzet nyerteseivé válhatnak. Aztán azt is elmondta a miniszter, hogy, idézem, „ezen a héten összesen 15 vállalat vette át támogatói okiratát, ami 7,5 milliárd forintnyi beruházást, 3,7 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatást és több, mint 3100 megtartott munkahelyet jelent.”

De nem csak Szijjártótól, más fontos kormánytagtól is hallhatjuk hány munkahelyet véd meg a kabinet, legyőzve a gazdasági válságot, kikerülve a segélyezés csapdáját...


ÉS AKKOR RÁJÖTTÜNK, VANNAK NAGYOBB BAJOK IS A KORONAVÍRUSNÁL

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2020.05.24.


Az önkormányzatok jogainak elvétele, a korrupció, a koronavírus utáni helyreállítással kapcsolatos bizonytalanságok, de még az e-cigaretták jó részének betiltása is borzolta a kedélyeket a héten. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

Valóságos számháború alakult ki akörül, hogy hányan veszítették el az állásukat az elmúlt hetekben a koronavírus-járvány nyomán kialakult válság miatt. Az mindenesetre biztos: akárhonnan is nézzük az adatokat, elég komor kép rajzolódik ki, pedig még csak a krízis elején vagyunk. Gulyás Gergely 173 ezer regisztrált álláskeresőről beszélt a csütörtöki Kormányinfón, de jelenleg senki sem tudja, hány munkanélküli van ma Magyarországon, és hányan keresnek állást.

Egyrészt azért, mert a hivatalos adatok és statisztikák (természetesen mindig) múltbéli állapotokat mutatnak, miközben jelenleg olyan gyors változások zajlanak a gazdaságban, hogy a hetekkel, hónapokkal ezelőttre vonatkozó számok közel sincsenek az aktuálisakhoz. Másrészt pedig azért, mert a járványhelyzet és az amiatt bevezetett korlátozó intézkedések torzítják az (egyébként is elavult) adatokat.

Orbán Viktor ugyan azt ígéri, amennyi munkát elvesz a válság, annyit ad majd az állam, erről azonban egyelőre annyit tudni, hogy toboroz a honvédség és megduplázzák a közmunka kapacitását. A magyarok többsége azonban ennél tovább menne: egy felmérésből kiderül, a megkérdezettek négyötöde kevésnek tartja azt, hogy az álláskeresési járadékot mindössze 3 hónapig fizeti az állam.

Annál is inkább, mivel az adatok azt mutatják: az állástalanok fele semmilyen támogatásra nem jogosult...

A MAGYAROK A SZABADSÁGHARCOT SZERETIK, NEM A SZABADSÁGOT

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.05.24.


Nagy port kavart néhány évvel ezelőtt a Kossuth-díjas író, Kertész Ákos, amikor egy írásában a magyarokat genetikailag alattvalónak nevezte. Nem alávalónak, ahogyan azt többen belemagyarázták, és amiért az írónak – miután életét is veszély fenyegette – el kellett hagynia Magyarországot. Az azóta Kanadában előbb menedékjogot, majd állampolgárságot kapott Kertész a Hírklikknek adott tegnapi interjújában megerősítette, hogy az alattvaló kifejezést használta, s ezt az állítását viszont ma is fenntartja.


Orbán Viktor és követői szeretik népünket szabadságharcos, büszke népként beállítani. Azért is szeretnek bennünket ilyennek mutatni, mert mi szeretjük ilyennek látni magunkat. Velünk nem lehet kukoricázni. Nekünk nem diktálhatnak idegen hatalmak. Sem Brüsszel, sem pedig nem leszünk gyarmat. Abcúg Soros! Nekünk nem mondhatják meg mások, hogy kikkel akarunk együtt élni. MI a tiszteletet nem kiérdemeljük, hanem követeljük.

Ilyen egy büszke és szabadságharcos nép, 2020-ban, Európában. Békésen tűri, hogy szétlopják az országát, és még a szemébe is röhögjenek közben. Beletörődött abba is, hogy nem sokkal a 2010-es választások után, lenyúlták a magánnyugdíj-pénztárakban tartott 3 ezermilliárd forintját. Ennek a pénznek azóta is bottal üthetjük a nyomát. Senki sem tudja, hová tűnt, már nem is nagyon kérdezzük. Néha még beszélünk róla, mint ahogyan a mohácsi vész is szóba kerül olykor. De semmi több, elkönyveljük történelmi veszteségeink közé, van hova besorolni ezt is...

SZÁZ ÉVE LETT ÖNGYILKOS MAGYARORSZÁG, HOGY ELKERÜLJE A HALÁLÁT

24.HU
Szerző: BIHARI DÁNIEL
2020.05.24.


Épp egy évszázaddal ezelőtt a Párizsban tárgyaló magyar delegáció vezetője, Apponyi Albert úgy fogalmazott: a trianoni békediktátum aláírása az öngyilkosságot, elutasítása a halált jelentené hazánk számára. A szomszédok Magyarország területének kétharmadát oszthatták fel egymás között, mert ezt kívánta a győztes nagyhatalmak érdeke. De miért voltak ilyen szigorúak a feltételek? Mit és miért vesztettünk el 1920-ban? A Trianon100 elnevezésű cikksorozatunk első epizódja.

A győztesek írta történelem egyik következménye, hogy száz év elteltével is lehet agresszorról beszélni, a vesztesre bűnbakként mutogatni, az pedig idővel tényleg magára is veszi. Csakhogy az első világháború kirobbanásáért, elhúzódásáért, minden szenvedéséért és tragikus következményeiért nem egyik vagy másik állam, hanem az önző, kegyetlen és elvakult európai nagyhatalmi politika volt a felelős.

Mindkét oldalon...

SZABAD SZEMMEL - ORBÁN LELEMÉNYESEN LOVAGOLJA MEG A TÖRTÉNELMI TRAUMÁT - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.24.


SRF 

Schmidt Mária szerint szó sincs arról, hogy a kormány Trianon kapcsán összekacsintana a szélsőjobbal. Mint mondta, ez ügyben inkább az ellenzék háza táján kellene kutakodni, hiszen az lépett szövetségre a radikálisokkal. A svájci közrádió a békeszerződés 100. évfordulója alkalmából kereste meg a történészt, aki azonban elhárította a kérdést, amikor arról faggatták, hogy a határon túli magyaroknak küldött milliárdok nem terhelik-e meg túlságosan a költségvetést, és hogy a kormány nem szavazatokat próbál-e ily módon szerezni. Ugyanakkor cáfolta az áldozati mítosz vádját. Azzal érvelt, hogy a magyarok nem szolgáltak rá az ország szétdarabolására, arra, hogy ők legyenek a fő vesztesek, hiszen nem játszottak főszerepet a világháborúban. A kelet-európai tudósító hozzáfűzte a beszélgetéshez, hogy az ellenzéki szövetségnek nem tagja olyan, szélsőjobbos párt, amely a Nagy-Magyarország álmát dédelgetné. Itt inkább azt lehet tetten érni, miként igyekszik lejáratni a kormány a vele szemben álló erőket. Ugyanakkor ez a kérdéskör szabad préda Orbán számára, mert az ellenzéknek nincs kiforrott álláspontja Trianonról. A rádió szerint ugyanakkor a miniszterelnök leleményesen lovagolja meg a történelmi traumát, hiszen a maga sajátos módján újra megteremtette Nagy-Magyarországot, és ehhez még csak a határokat sem kellett odébb tolnia. Szükséges viszont hozzá egy csomó pénz, miután évente óriási támogatást nyújt a határon túliaknak. De a segítség kifizetődik politikailag, mert a magyar kisebbségiek javarésze rá szavaz. Ám a békeszerződés fontos téma az anyaország napi politikájában is.

Hála istennek, a koronaválság új életre keltette a német-francia tengelyt, Merkelnek és Macronnak mégiscsak van ereje, hogy megmentse Európát – írja a vezércikk. Pedig márciusban és áprilisban még úgy nézett ki, hogy az EU rámegy a Covid-19-re. A tagállamok félénken belesüppedtek a nemzeti önzésbe, megtagadták, hogy kinyilvánítsák a szolidaritásnak akár a legcsekélyebb jelét is. Ám egyszer csak itt a hatalmas fordulat, Berlin és Párizs 500 milliárdos alappal kívánja elhárítani a járvány gazdasági következményeit. Ekkora lépés még nem volt az unió történetében, azt tanúsítja, hogy az erős tagállamok segíteni akarnak a gyengébbeknek. A hatalmas összeget a Bizottság venné fel és osztaná szét a leginkább érintett tagok között. És nem kellene visszafizetni, noha a német kormány idáig hallani sem akart a „transzferunióról”. Most mégis megindult ebbe az irányba. A kancellárnak nagyobb utat kellett megtennie a kompromisszum érdekében, mint az elnöknek. Macron azóta igyekszik válságállóvá tenni az integrációt, amióta csak hatalomra került. A ragály a jelek szerint alátámasztja elképzelését. Ugyanakkor a ragály során a szomszéd államok félelme még inkább erősödött a németek óriási gazdasági ereje miatt. Úgy hogy legfőbb ideje volt kinyilvánítani a szolidaritást. Szerencsére Merkel ezt felismerte, amikor kijelentette: „A nemzetállamnak nincs jövője, és Európa sorsának jól kell alakulnia ahhoz, hogy hosszú távon kedvezően menjenek a dolgok a németeknél”. Jól jön a kormányfőnek, hogy az új irányt illetően odahaza most semmilyen akadályba nem ütközik. Ám a német-francia párosnak az új lendületet ki is kell használnia, és el kell oszlatnia Ausztria, Hollandia és a többi takarékos állam aggályait. Utóbbiak ugyanis európai adósság nélkül szeretnének túljutni a nehéz időszakon. Megoldásként az kínálkozik, hogy az 500 milliárdot a jövőt szolgáló programokba kell befektetni. Hiszen ha az EU további kölcsönökkel terheli meg a jövő nemzedékeit, akkor a befektetésekkel az ő érdekeiket kell megcéloznia. Pl. a klímavédelemmel.

A német szatirikus hetilap gyanítja, hogy Soros György meg van sértve, méghozzá joggal, hiszen az összeesküvés elméletek hívei hirtelen átnyergeltek Bill Gates-re. Mostanában ő a kedvenc ellenségük. Úgy hogy a multimilliárdos befektető lassan feledésbe merül, vele már nem foglalkoznak. Ezért valószínűleg azon sóhajtozik: „ilyen az, amikor az embert elhagyják egy fiatalabbért”. Közben pedig bánatosan egy fotóalbumot nézeget, amelyben a Soros-ellenes tüntetések legszebb felvételei láthatók. Szomorúan konstatálja, hogy amióta kitört a koronajárvány, naponta már csupán néhány száz halálos fenyegetést kap. Bill Gates ugyanakkor rohammal hódította meg az összeesküvés elméletek követőinek a szívét, és ez lehangolja Sorost. Majd dacosan azon tanakodik, mit kellene tennie, hogy visszatérjenek a régi szép idők. Lehet, hogy oltásokat kellene finanszíroznia. És nem érti, mint esznek a népek a Microsoft alapítóján, aki még csak nem is zsidó. Úgy hogy nem is illik bele semmiféle kiadós világösszeesküvés koncepciójába. De azért még nincs minden veszve: Németországban legalább a mániákusok egy része Sorost is felelőssé teszi a mostani válságért és úgy gondolja, hogy a befektető folytatja, amit 2015-ben elkezdett, vagyis a lakosságcserét. Soros pedig boldog, hogy azért még vannak, akik nem felejtették el. Persze azért még jó időbe telik, amíg megtört szíve kiheveri a csapást.

GONDOLJ APÁDRA

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.05.24.


Bizonyára él bennünk a kép, amelyben Müllerné viszi tolószéken Svejket a sorozóbizottság elé. Eközben ő lengeti a mankóját, és „Fel, Belgrádra” ordibálással veri fel a csendes prágai utcákat, elégedettséget csalva az akkori hülyék arcaira, miközben csak ő tudta, hogy mire készül. Mindezek előtt, mint emlékezhetünk, történt egy s más a Kehelyben. Elvitték Paliveczet, mert a legyek leszarták császár őfelsége arcképét, Svejket is átmenetileg, mert rémhírt terjesztett, egyszóval így, hogy épp bevonulás közben találkozunk a derék katonával, ha nem is in medias res vagyunk, de már majdnem.

Épp az Operatív Törzs tegnapi sajtótájékoztatóján, ahol megjelent Németh Szilárd is, és előadta a toborzónótáját azzal a kérlelhetetlen csökönyösséggel, amivel minden, a Párt által rátestált feladatot végez, legyen az rezsiharc, pacalkotyvasztás vagy most a verbunk. Ő az a pártkatona, aki nem kérdőjelez meg semmit, sőt, száztíz százalékon ég, ő a mi Dub hadnagyunk, ha már Svejket hívtuk mankónak, és még fogjuk is ma sokszor, mert katonásdit játszunk a hetedik napon. Németh Szilárd – mint azt Ceci néni helyén állva kifejtette – várja a seregbe a deli magyar férfiakat tizennyolc és ötvenöt év közt.

Arról szó nem esett, hogy jó lesz-e Svejk módján, tolószékben, mankóval integetve, s épp azt ordibálva, aktualizálva a történelmet, hogy „Fel, Brüsszelre”. Ha így érkeznék meg a béna hadfi, egyből akár kórházparancsnok is lehetne, kerítésfelügyelő vagy mit tudom én, mindenki mehet, aki lélegezni tud. A magyar különben is egészséges fajta, a féllábú sem rokkant, mint emlékezhetünk, az ilyen szimulánsok, mint Svejknél, teljes diétával, beöntéssel és hidegvizes borogatással hadra foghatók, sírva könyörgik magukat a menetszázadba. Ha delibbek, sajtótájékoztatón is pózolhatnak, esetleg huszármentében, lovon, akármi, mert már minden lehet.