Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.20.
A nemzetközi hírvilág számos jelentős szereplője – így a New York Times, a Reuters brit, az AP amerikai és a dpa német hírügynökség, illetve utóbbi nyomán például a Der Spiegel és a Die Zeit német magazin vagy a svájci Neue Zürcher Zeitung - egyaránt beszámol arról, hogy a magyar parlament megszavazta a nemváltoztatás hivatalos személyi okmányokban való rögzítésének tilalmát. A születési, házassági és halotti anyakönyvi kivonatban a „nem” szót „születéskori nem”-re módosították, és ezzel – írja a Reuters – zavaró helyzet elé állítják a nemváltoztatáson átesett személyeket, ami a hírügynökség által megszólaltatott melegjogi aktivisták szerint diszkriminációtól, illetve zaklatástól való félelmet ébreszt az ilyen emberekben. A kormány álláspontja szerint az, hogy a személyi okmányokban az elsődleges nemi jegyek és a kromoszómák által meghatározott születéskori biológiai nemet tüntetik fel, és ezen később már nem lehet változtatni, nem érinti a saját identitás szabad megválasztásának és megélésének a jogát. Dombos Tamás, a Magyar LMBT Szövetség vezetőségi tagja közölte: lobbizni fognak a köztársasági elnöknél, hogy ne írja alá a törvényt.
A Magyar Pszichológiai Társaság is mondott véleményt
Az AP felhívja a figyelmet arra, hogy az új magyar törvény ellen felemelte szavát az Európai Parlament, az ENSZ emberi jogi főbiztosa, az Európa Tanács emberi jogi biztosa és a Magyar Pszichológiai Társaság. Arra is emlékeztet a hírügynökség, hogy az Orbán-kormány 2018-ban megvonta az állami támogatást a gender tanulmányoktól, és törölte ebből a tárgyból a tudományos mesterfokozat megszerezhetőségét.
A dpa megjegyzi: a 2010 óta kormányzó Orbán Viktor miniszterelnök ultrakonzervatív családpolitikát hirdet, amely kizárja a vélt normától eltérő szexuális irányultságú embereket.
Orbán okosabban politizál, min Trump?
Most pillantsunk valamelyest a napi híreken túl. A koronavírus nyomán előállt válság lehetőséget adott Donald Trumpnak arra, hogy megszilárdítsa hatalmát, de kiderült, ő csak annyit akar, hogy rá irányuljon a közfigyelem – ezt írja Trumpról a New York Times véleményrovatában Ross Douthat kolumnista. A szerző a cikkben összeveti az amerikai elnök és a magyar kormányfő személyét, mondván, az elmúlt négy évben ez a két nyugati politikai szereplő mozgatta meg leginkább az izgatott liberálisok képzeletét. Donald Trump azon egyszerű oknál fogva, hogy az általa betöltött hivatal révén ő a Nyugat leghatalmasabb populistája. Orbán Viktor pedig annak köszönhetően, hogy talán ő a Nyugat leghatékonyabb populistája, abban az értelemben, ahogyan megszilárdította hatalmát, ahogyan legyőzte ellenfeleit, és ahogyan befolyást szerzett országának politikai élete fölött. A New York Times kommentátora hangsúlyozza, hogy Trumpnak és Orbánnak hasonló a politikai bázisa, hasonlóak az ellenségeik, és hasonló az a támogatottság, amit a „nacionalista internacionálétól” kapnak. Mindketten éles bírálói a nemzetközi intézményeknek és a liberális udvariaskodásnak. Mindketten hajlamosak a cimboraságra és az egészségtelen szövetkezésekre, és mindketten óriásit profitáltak a szaloncentristák, a tiszteletre méltó elit hibáiból.
Most pillantsunk valamelyest a napi híreken túl. A koronavírus nyomán előállt válság lehetőséget adott Donald Trumpnak arra, hogy megszilárdítsa hatalmát, de kiderült, ő csak annyit akar, hogy rá irányuljon a közfigyelem – ezt írja Trumpról a New York Times véleményrovatában Ross Douthat kolumnista. A szerző a cikkben összeveti az amerikai elnök és a magyar kormányfő személyét, mondván, az elmúlt négy évben ez a két nyugati politikai szereplő mozgatta meg leginkább az izgatott liberálisok képzeletét. Donald Trump azon egyszerű oknál fogva, hogy az általa betöltött hivatal révén ő a Nyugat leghatalmasabb populistája. Orbán Viktor pedig annak köszönhetően, hogy talán ő a Nyugat leghatékonyabb populistája, abban az értelemben, ahogyan megszilárdította hatalmát, ahogyan legyőzte ellenfeleit, és ahogyan befolyást szerzett országának politikai élete fölött. A New York Times kommentátora hangsúlyozza, hogy Trumpnak és Orbánnak hasonló a politikai bázisa, hasonlóak az ellenségeik, és hasonló az a támogatottság, amit a „nacionalista internacionálétól” kapnak. Mindketten éles bírálói a nemzetközi intézményeknek és a liberális udvariaskodásnak. Mindketten hajlamosak a cimboraságra és az egészségtelen szövetkezésekre, és mindketten óriásit profitáltak a szaloncentristák, a tiszteletre méltó elit hibáiból.
Orbánt a hatalom érdekli
Ám kettőjük között mindig is lényegi különbség állt fenn, ami már a Trump-elnökség első napjaitól fogva tapintható volt, de igazán élesen csak az elmúlt néhány hónap válságos időszakában mutatkozott meg. Orbánt mélységesen érdekli a politikai hatalom és annak használata, és eléggé megszilárdította saját környezetének és pártjának a hatalmát ahhoz, hogy érthető legyen emiatt a liberálisok riadalma. Ő valódi politikai tekintélyre törekszik, számára a hatalom a kormányzásnak és nem csupán a túlélésnek az eszköze – és ez az, amit Donald Trump oly szembeötlően nem akar megszerezni.
Kezelte -így vagy úgy- a járványt
Ezt az állítását a New York Times újságírója azzal támasztja alá, hogy a járvány nyomán Orbán gyorsan rendkívüli helyzetet hirdetett, és azt megszavaztatta parlamenti szupertöbbségével, így szerezvén kivételes felhatalmazást a válsághelyzetben, mégpedig határozatlan időtartamra. Orbán bírálói azonnal azzal a váddal éltek, hogy Magyarország átlépte a Rubicont a diktatúra irányába, az Európai Unió hümmögött, Orbán pedig tudatta, hogy még e hónapban visszaadhatja a hatalmat a törvényhozásnak, és hogy mindenkinek módjában áll bocsánatot kérnie Magyarországtól az igaztalan vádakért. Az ország - eddig legalábbis - viszonylag eredményesen kezelte a járványt. Hasonló lehetőség Trump előtt is állt, és a múltbeli tapasztalatok is azt mutatják, hogy a válságok alatt meg szokott erősödni az elnöki tekintély. Trumpnak azonban nem kellett ez az ajándék, mert hiányzik belőle a képesség és az érdeklődés is, hogy meglássa a válságban a lehetőséget. Csupán kényelmetlenségnek tekinti azt – véli a kommentátor.
