NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.05.16.
Washington Post
Vigyázó szemetek Magyarországra és Lengyelországra vessétek – tanácsolja az elemzés mindazoknak, akik tudni akarják, mi vár az amerikai demokráciára, ha Donald Trump hivatalban marad a novemberi választás eredményeként. A szerző a Human Rights Watch alelnöke, Rob Berschinski, aki két éven át helyettes államtitkárként a demokráciát és a jogállamot felügyelte az utolsó Obama-kormányzatban. Azért gondolja, hogy a magyar és a lengyel fejleményeket kell figyelni, mert szerinte a két államban már a jogállam forog kockán. Az uralkodó elitet csak az érdekli, hogy minél több hatalmat tudjon a kezében, kerül, amibe kerül. Már a látszat sem érdekli, tehát hogy legalább ránézésre betartja a kormányzás elfogadott szabályait – teszi hozzá. Magyarország pár napja átkerült a demokráciák sorából a hibrid rendszerek közé a Freedom House egyik igen fontos jelentésében. Vagyis vannak választások, de a körülmények a Fidesznek kedveznek. Ugyanakkor már nincs érdemi média, a bíróságok a hatalom befolyása alatt állnak, a gazdasági előnyöket a vazallusok élvezik. Viszont mumus lett a migránsokból. A kormányfő odáig jutott, hogy bevezette a rendeleti kormányzást. A módszer lényege, hogy az ilyen vezetés kikezdi a rendszert és bár választással került hatalomra, lassaként aláássa a jogállamot. Ezt csinálja az amerikai elnök is, amikor folyamatosan ostromolja a fékeket és ellensúlyokat, a normákat. Nincs szó persze arról, hogy az Egyesült Államok máris olyan volna, mint Magyarország és Lengyelország. De azért Trump is sutba dobta azt az alapkonszernzust, hogy a győztes nem visz mindent. Ennélfogva a tengerentúlon nagyobb már nem lehet a tét az őszi választáson – áll az elemzésben.
Magyarországon egyre nagyobb nyomás nehezedik Orbán Viktor bírálóira, ami látszik abból, hogy rövid időre két embert is őrizetbe vettek hamis hírek vádjával, a megszigorított jogszabályok alapján. Az ország hetek óta a nemzetközi kritika kereszttüzében áll a meghatározatlan időre szóló különleges felhatalmazás miatt. Utóbbinak része az a jogszabály, amely az ellenzők szerint alkalmas újságírók és ellenzékiek fenyegetésére. Novák Katalin azonban teljesen megalapozatlannak tartja ezeket az aggályokat. Szerinte csak a veszedelmes pánikkeltők ellen kellett a jogi alap. De ellenük is csak akkor járnak el, ha terjesztik a rémhíreket és így gátolják a vírus elleni küzdelmet. Ám egyre inkább úgy tűnik, hogy a törvény – akarva, akaratlanul – eszközül szolgál az ellenoldal megrendszabályozására. A két előállított férfi nem adott tovább torz információkat, viszont közzétette kemény véleményét. Így egyikük közvetve diktátornak minősítette a miniszterelnököt. És bár az ügyészségnek köszönhetően mindkettőjüket hamar elengedték, azért van ok az aggodalomra. Főleg kisebb településeken egyáltalán nincs szükség arra, hogy bevigyék a másként gondolkodókat, ha el akarják fojtani a kritikát. Elég ha reggel 6-kor megjelenik a ház előtt a rendőrautó és az illetőnek be kell mennie, hogy kifaggassák az őrszobán. Az esetnek gyorsan híre meg, és utána már mindenki óvatosabb lesz. A törvény ügyében jogos az ellenvetés a kemény szabadságvesztés kapcsán, mert az szakértők szerint egyáltalán nincs összhangban az elkövetett tett súlyával. De ha lefújják a vészhelyzetet, akkor érvényét veszti a szabályozás.
A kommentár katasztrofálisnak tartja az unió szempontjából, hogy Magyarország immár a kifejlett önkényuralom képét mutatja, hiszen kiiktatta a parlamentet és a rendőrséget küldi rá a bírálókra. Mindezt a koronaválság ürügyén. Mindazonáltal Orbán éppen most jelentette be, hogy hamarosan lemond a rendeleti kormányzásról. Láthatólag nem akar EU-szankciókat kiprovokálni. De ettől még tény, hogy egy uniós tagállamban vége a liberális demokráciának, és ettől nem jár messze Lengyelország sem. E pedig így, együtt riasztó. Az elemzés annak kapcsán jelent meg, hogy az osztrák elnök az ország függetlenségét visszaállító államszerződés aláírásának 65. évfordulóján csendesen arra figyelmeztetett: felelősségteljesen kell bánni a szabadsággal, a liberális demokráciával. Már önmagában érdekes, hogy a demokráciát jelzővel kell ellátni, de hát meg kell különböztetni annak illiberális, tekintélyelvű, irányított változatától. Utóbbi olyan államokban járja, ahol általában „erős ember van a kormánynál”. Rendeznek ugyan választásokat, de ez nem jelent semmit. Az ellenzéknek és a hatalommal szemben álló nyilvánosságnak semmi esélye. Az egész államapparátus és az igazságszolgáltatás az autoriter uralkodónak van alárendelve. A kommentár szerint ez Magyarországon már tény, de a lengyelek is közelednek efelé. A szomszédságon belül Oroszországban és Törökországban dívik az autoriter demokrácia. Lehet, hogy az ilyen rezsimek élvezik a szavazópolgárok többségének támogatását, mégis messze vannak az igazi demokráciától. Mellesleg ha Trump tehetné, követné a példát. Van der Bellen éppen azért beszélt a liberális demokráciáról, mert félti. Amerikában a folyamatok aggasztóbbak, mint ahogy azt a világ érzékeli. De az államfő utalt arra is, hogy a vírus miatt szűkíteni kellett a szabadságjogokat. Úgyhogy a következő időszakban lehetőleg gyorsan véget kell vetni ezeknek a korlátozásoknak. Egyébiránt a fertőzés felszínre dobta az összeesküvés elméletek és szélsőségesek erős irányzatát, amely titokban pontosan azon van, hogy felszámolja a liberális demokráciát.
A koronavírus veszedelmes módon átalakítja Európát, háttérbe szorul a környezetvédelem, lezárják a határokat és ez mind-mind fokozza a feszültséget, amire rámehet az egész EU – mutat rá az Európai Reformközpont nevű agytröszt igazgatója. Charles Grant szerint még korai, hogy megvonjuk a járvány mérlegét, de hat negatív irányzat azért máris kirajzolódik. Ezek már jelen voltak korábban is, ám most felgyorsultak. Így vagy úgy, de mindenképpen a populisták kezére játszanak, gazdasági autarkiához, szigorúbb határőrizethez és a klímavédelemmel szembeni ellenállás felerősödéséhez vezetnek. A kelet-nyugati megosztottság évek óta azt jelenti, hogy Magyarország és Lengyelország szemben áll a többiekkel, sőt, ez időnként érvényes más kormányokra is a térségben. Vitatéma a migránsok befogadása, a széndioxid kibocsátás csökkentése, a jogállam, mivel a magyar és a lengyel vezetés nagy ívben tesz a bíróságok függetlenségére és a sajtó sokszínűségére. A Covid-19 azután csak még tovább mélyítette az árkot. Közép-Európa attól fél, hogy a járvány miatt el fogja veszteni az uniós támogatások egy részét. Orbán Viktor a fertőzés örvén bevezette a rendeleti kormányzást, tovább növelve az aggályokat, hogy ténylegesen diktatúrát alakít ki. A nemzetállamok visszaszerzik jogkörük egy részét az EU-intézményektől. A Bizottság nincs könnyű helyzetben, hogy egyben tartsa a 27-eket, összehangolja a fellépést a kórokozó ellen, főleg, mert az emberek ilyen helyzetben saját kormányuktól várnak segítséget. Az unió lezárta a külső határait az idegenek előtt, de megnehezült a közlekedés a schengeni övezeten belül is. És ez várhatóan nem változik azután sem, ha csitul a járvány. Igen ellenségesnek ígérkezik a hangulat a bevándorlókkal szemben, mert az emberek féltik a munkahelyüket. Továbbá az éghajlatvédelemre sem szívesen áldoznak. Szélesedik az észak-déli törésvonal is. A bajban lévő mediterrán tagállamok azonban segítségként inkább kölcsönökre, semmint vissza nem térítendő támogatásra számíthatnak. De ez jól jön a Salvini-féle populistáknak. Az olaszoknak már 49 százaléka mondja azt, hogy jó volna kilépni az unióból. További gond, hogy elakad a globalizálódás, a termelési-kereskedelmi szálak összenövése. Mindegyik jelenség igen rossz, mert például a kelet-nyugati ellentét riasztó, de nem lehet úgy megoldani, hogy szemet hunyunk a jogállam lebontása fölött. A schengeni zónán belüli korlátozások nem sokat érnek. A gazdag észak és a bajban lévő dél vitája felerősítheti az EU-ellenes érzelmeket és oda vezethet, hogy valamely tagállam kiválik vagy az unióból vagy az euróövezetből.
A vezércikk úgy értékeli, hogy igen rossz válságot él át az unió, de ha nem néz szembe a nehézségekkel, akkor csak ront a helyzeten. Az EU idáig botladozva ugyan, de ment előre. Ma a liberális értékek világítótornya, azt példázza, hogy a kapitalizmus lehet lágyabb is. Ugyanakkor utat tévesztett. A járvány egyre inkább felszínre hozza a politikai és alkotmányos gondokat. Meg lehetne oldani ezeket, de a tagok között nincs egyetértés a hogyan kapcsán. Kár hogy elszalasztják a lehetőséget, amikor éppen egymás ellen fordul Kína és Amerika. A járvány próbára teszi az összetartozás kötelékeit, amit jól mutat, hogy a német Alkotmánybíróság megkérdőjelezte az Európai Bíróság egyik ítéletét. A lengyel kormány vitatja a közösségi jog elsődlegességét. Az egész szervezet megrendül, ha a vírus meggyengíti az unió legfőbb ítélőszékének alapjait. A kiúthoz vízió, megegyezés és reform kellene. A tagok azonban nem tudják, például hogy mitévők legyenek a magyar és a lengyel demokrácia felszámolása ügyében. Ha az EU prosperálni akar, akkor sokkal több lendületre lesz szüksége, mint amennyire az északi államok hajlandóak. A stagnálás elkerülésére változtatni kell az alapszerződésen. Ez azzal jár, hogy el kell fogadni a többsebességes Európa elvét. De lépni kell, mert különben bedőlhet az egységes piac, illetve az eurózóna. Ehhez bátorság szükségeltetik, de ily módon el lehet kerülni a katasztrófát és el lehet indulni a stabilitás útján. Szóval megéri.
Nacionalista úton jár a német kisebbségből származó román elnök, aki pedig az európai egység előmozdításáért odaítélt Nagy Károly-díj idei kitüntetettje. Johannis a magyar etnikai közösséget szidja országában, aminek a politikai következményei messzire hatnak a térségben. Pedig az államfő elvileg a nacionalisták ellentettje, hiszen saját bevallása szerint a liberális demokrácia és a jogállam híve, támogatja a földrész egységét. Ám most lábbal tapodja a saját hitvallását, mert láthatólag választási megfontolásból átvette a román nacionalisták egyik legkeményebb szólamát. Azzal vádolta meg az ellenzéki szociáldemokratákat, hogy azok az RMDSZ-szel összejátszva át akarják játszani Erdélyt Magyarországnak. Orbánnak pedig azt hányta a szemére, hogy titokban ő mozgatja a szálakat. Többről van itt szó, mint hogy a politikus felrúgott egy tabut. Új, nacionalista feszültségspirált indított be az amúgy is feszült román belpolitikában. Ez pedig kihatással lesz a magyar-román viszonyra, ami a stabilitás egyik legfőbb tényezője a régióban. A háttér az, hogy az év végén jönnek a választások és az államfő pártja nem áll jól a közvélemény kutatásokban. A kormánynak sokat ártott, hogy össze-vissza kapkodott az egészségügyi válság kezelése során. Romániában ilyen helyzetben már régóta előveszik a „magyar kártyát”. Nagyjából 30 éve egy hasonló eset csaknem polgárháborút eredményezett. Megfigyelők szerint Johannis úgy érzi: bizonyítania kell, hogy jó román hazafi. De az is biztos, hogy nem először megy neki a magyaroknak. Erdélyben nagyjából-egészében Orbán gyakorolja az ellenőrzést a magyar nemzetiség fölött. Évente sok-sok millió eurót nyom az országrészbe, mert szüksége van a határon túliakra választóként. A román elnök mostani kirohanására meglepően visszafogottan reagált, bár nem sokkal később egy olyan fényképet tett közzé, amelyen Nagy-Magyarország térképe látható és ez nem csupán Bukarestben keltett nagy felháborodást. Úgyhogy a román törvényhozás gyorsan nemzeti emléknappá nyilvánította Trianon évfordulóját.
