RÁADÁS: GRECSÓ-HRUTKA: ELSŐ ÉVRE FECSKE (TELJES ALBUM)

YOUTUBE
Szerző: GRECSÓ KRISZTIÁN, HRUTKA RÓBERT
2020.01.29.

Grecsó-Hrutka Tandem: Első évre fecske
(dalok, énekelt versek, zenés
verskollázsok)

1.Amikor megkívánsz
2.Első évre fecske (03:02)
3.Nagyi kredence (06:47)
4.Magamról többet (11:06)
5.Utazó (17:19) 6.A sarokig (20:59) 7.Kitakarítottam a szívem (24:21) 8.Amiből nekem kellene (27:28) 9.Álmos a szél (33:16) 10.Szíves dal (38:09) 11.Isten kabátja (41:45) Hangszerelés: Hrutka Róbert Keverés: Nyíri Sándor Produkciós mananger, zenei rendező: Hrutka Róbert A hangfelvétel 2019 végén készült Budapesten. 2020 Budapest, magánkiadás

Grecsó-Hrutka Tandem:
Fehérvári Attila – basszus Grecsó Krisztián – gitár, ukulele, ének Hrutka Róbert – gitár, dobok, ének Szabó Árpád – hegedű

ITT HALLGATHATÓ MEG

KENTAURBESZÉD - MARKÓ BÉLA: ZSARNOKRA VÁRVA

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: MARKÓ BÉLA
2020.02.01.

Az idén Romániában majdnem minden harmincéves. Szervezetek, folyóiratok, újságok, sőt, remények és csalódások is. Harminc éve reménykedünk egy konszolidált demokráciában, és harminc éve csalódunk is nap mint nap.

A restitúció jegyében

Egészen pontosan: majdnem minden és majdnem semmi sem harmincéves, hiszen a romániai forradalom 1989 decemberében nem annyira a modernizáció, mint inkább a restitúció jegyében zajlott, ami egyébként általában jellemző ennek a régiónak az országaira. Az erdélyi magyar értelmiség is hatalmas lendülettel látott neki ezelőtt három évtizeddel, hogy még megmaradt intézményeit átalakítsa, illetve új intézményeket hozzon létre, de többnyire az újat is a régihez, a kommunizmus előttihez próbáltuk igazítani. Sokszor felidézem dilemmánkat a marosvásárhelyi irodalmi folyóirat, az Igaz Szó szerkesztőségében, amikor rögtön a diktatúra összeomlása után, 1989. december 23. reggelén, miután menesztettük a főszerkesztőt, azon ötleteltünk, hogy mi legyen a lap új címe, hiszen addigi tartalmának egyik részét igen, másik részét, a szinte minden számban jelenlevő pártpropagandát viszont nem lehetett vállalni. Mi is, akárcsak más régi kiadványok új vezetői, először a két világháború közötti, kollektív emlékezetünkben némiképpen idealizált erdélyi magyar művelődési életből próbáltunk meríteni. 

Ízlelgettük, hogy új címnek melyik régi felelne meg. Pásztortűz? Termés? Helikon? Bevallom, számomra mindegyik túl rusztikusnak, túl modorosnak tűnt, taszított ezeknek a címeknek a stílromantikája, bár a Helikont el tudtam volna fogadni, de arról azonnal kiderült, hogy a velünk egyidejűleg Kolozsváron ugyanezen töprengő Utunk-szerkesztők már lefoglalták. 

Így aztán kénytelen-kelletlen újat kellett kitalálni, így lettünk Látó, ami csak folyóiratcímként új persze, Batsányi Jánostól kölcsönöztük, nem véletlenül. A látó című Batsányi-vers ugyanis híven tükrözte akkori, de sajnos, hamar elmúló optimizmusunkat: „Vídulj, gyászos elme! megújul a világ, / S előbb, mint e század végső pontjára hág.” Nincs mit szégyellnünk ezen az optimizmuson, Petőfitől errefelé így van ez, lelkes értelmiségiek kezdik, és pragmatikus politikusok rontják el a forradalmakat. De ezt akkor decemberben még nem sejthettük. A marosvásárhelyi napilapból, a Vörös Zászlóból Népújság lett, a kolozsvári Igazságból Szabadság és így tovább. Egyedül a második világháború előtti nevét a kommunizmusban is megtartó Korunk maradt a régi címmel. Akkor mindenképpen kivétel volt Erdélyben egy lap valamennyire mindenképpen kompromittált „leánynevének” a megőrzése, a folytonosság ilyetén vállalása. De az ő esetükben, azt hiszem, mégis így volt rendjén, a háború előtti, vállalható hagyomány továbbviteléről volt szó. Mint ahogy a kommunizmus évtizedeiben semmilyen formában nem létező intézmények is, például az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) vagy az Erdélyi Múzeum Egyesület (EME) szintén a két világháború közötti vagy még azelőtti tradíciót keltették életre, a nevükben is...

ITT OLVASHATÓ

"KÜLFÖLDÖN A NULLÁRÓL KELLETT KEZDENI"

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.02.01.

Vajon mennyire veti vissza a határátkelés a karriert? Előrébb tartanak-e azok, akik egyetlen szakmánál maradva építik a pályafutásuk, vagy legyünk büszkék arra, hogy bármikor képesek vagyunk felállni és újrakezdeni, akár külföldön is? Karrier és újrakezdés Magyarországon és külföldön.

Vajon hol tartanak a határátkelők a Magyarországon maradt barátokhoz, ismerősökhöz képest? Bandosz úgy érzi, a saját körében valahol a középtájon helyezkedik el ilyen szempontból. Vannak Magyarországon élő ismerősei, akik nagyon szép karriert építettek és jól keresnek, és persze vannak olyanok is, akik nehezen boldogulnak.

„Azért is alakult ez így, mert nagyon sokszor kezdtem újra. Próbálok pozitívan tekinteni magamra, azt gondolom, én vagyok a ’rugalmas munkaerő’, de néha kicsit irigykedve szemlélem azokat, akik megmaradva a szakmájuknál jó kapcsolatrendszert építettek ki” – mondta Bandosz.

„Akad, amikor az élet kellemetlen kártyákat oszt, olyankor viszont arra kell büszkének lenni, hogy az ember képes felállni és folytatni tudja” – tette hozzá.

„A büszkeséget kell megtartani”

Egyébként mind Nagy-Britanniában, mind az Egyesült Államokban (de igaz ez Magyarországra is) olyan világ van, hogy muszáj rugalmasnak lenni, és ha erre az ember képes, akkor talál magának munkát.

Bandosz szerint Angliában nem a papír számít, hanem hogy az ember képes legyen elvégezni az adott munkát és az érdekelje is. Ha ez megvan, akkor kap lehetőséget.

„Azt a büszkeséget kell megtartani, hogy én igenis vagyok valaki, tanulok és csinálok valami újat és nem érdekel, hogy a másik már mennyi ideje csinálja és milyen sikeres. Ha ez sikerül, akkor önmagad előtt nem kell szégyenkezned” – vélte...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.01.31.

P U B L I C I S Z T I K A

Széky János: Körülbelül négy

Kedd hajnalban ismét megmenekült a haza. Két csoportban hetvenen betörtek Magyarország területére Röszkénél, ezután három figyelmeztető lövés is eldördült, és hatvan migránst a „helyszínre érkező erősítéssel” sikerült megakadályozni a bejutásban. Mint az M1 Híradó fogalmaz, „körülbelül négy embert” (mennyi az?) azonnal elfogtak, hármat kicsit később. A többi „néhányakat”, ez körülbelül három lehet, délután még mindig kerestek a rendőrök. Reméljük, az éber hatóságoknak köszönhetően mihamarább eloszlik ez a maradék viharfelleg is hazánk dúlt egéről. A készenlétet mutatja, hogy Röszkénél jól belenéznek még az alsó középkategóriás kocsik csomagtartójába is (a rendszám a híradóban gondosan nincs kiblőrözve.)

Minthogy a hír feltűnően egybevágott a migránsozó kormánypropaganda fő csapásirányával, természetesen azonnal megjelent az elmélet, hogy az egész színjáték volt, ám erre egyrészt nincs elégséges bizonyíték, másrészt nem kizárható, hogy a rohamot valóban az illegális bevándorlók pártján állók szervezték; hogy mennyire jó szándékkal, azt nem lehet tudni. (A kormánypropaganda katonái persze rávágnák, hogy „Soros”, és prezentálnának is rá valami részleges, háromszorosan áttételes bizonyítékot, de nem: Kakuk Györggyel, aki köztudomásúlag elég közelről figyelte az eseményeket, a halála előtt leveleztünk erről, s ő mondta, hogy 2016-ban az emlékezetes idomeni kitörésnél, amikor menekültek ezrei gázoltak át a görög–macedón határfolyón, de a horgosi menetnél is ott voltak a német ajkú, technikailag jó felszerelt aktivisták, akik tanácsokat, másképp fogalmazva: instrukciókat adtak a törvénybe ütköző cselekvéshez. Utólag megnéztem: nincs jele, hogy a Nyílt Társadalom Alapítványhoz voltak bekötve.)...

Sz. Bíró Zoltán: Oroszország – a hatalom diszlexiája

Szijj Ferenc: A Térey-ösztöndíjról

Kovács Zoltán: Wasserkopf

Tömpe István: Pillangók a ködben

A pillangóhatás, amely a változásokat beindítja, mintha a semmiből jövő áramlatokat jelezné; néha egy mélyből jövő apró rengés váltja ki az összeomlást. Valójában sohasem vagyunk egészen tudatlanok, a változások előre jelzik magukat. Már látjuk a NER előtt szálldosó pillangókat...

Garam Katalin: Szegregációtól robbantásig

Losoncz Miklós: Brexit: skót függetlenedési törekvések

Az EU-ból való brit kilépés nyomán felerősödtek a Skócia függetlenedésére irányuló törekvések. A 2014. évi után újabb függetlenségi népszavazás azonban csak az Egyesült Királyság parlamentjének beleegyezésével írható ki, aminek megszerzése valószínűtlen. Ilyen körülmények között a brit és a skót fél közötti állóháború legkisebb kölcsönös veszteséggel járó kimenetele valamilyen kompromisszum lehet. Ennek keretében Skócia egyrészt még nagyobb önállóságot kaphat, másrészt Anglia további pótlólagos transzferekkel kompenzálhatja Skóciát az EU-tagság elvesztéséből adódó hátrányokért. Skócia függetlensége elviselhetetlen terhekkel járna az ország számára, ezért kevéssé valószínű...

Hegyi Iván: Láthatár nélkül

Zalán Tibor: 30 – 66 (?) – Sziveri János

Takács Géza: Levél a tüntetőknek
Avagy az is bolond, aki pedagógusnak áll Magyarországon

Darvas Béla: Klímabajnokság

V I S S Z H A N G

Havas Attila: Lássunk többet!

Karsai László: Mítoszok, tények és pártpropaganda

Varga-Sabján László: A kezdetekről

Szilasi György: Mi a magyar?

Mihályi Péter: HungarHotels 3.
(Válasz Rubicsek Sándornak)

Tódor János: Nem tévedés

P Á R A T L A N

Márton János: „OLVASSUNK ADYT!”

-hg-: BIZNISZ

-skó: ÍGY ALAKULT

ZM: MEGVEZETÉS

Bakos András: ÉLT, ÉL ÉS ÉLNI FOG

LÁMPÁSOK

Lázár György: MÉGSEM PUTYIN...

msz: SE, SE

Huszár Ágnes: NÉPCSOPORT

(celebrálta Nyerges András): HETI TEXTUS

Szikszai Károly: BRIGÁDNAPLÓ

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/5. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM
Szerző: ÉS
2020.01.31.

F E U I L L E T O N

Nádasdy Ádám: Meglepi szelfi

I N T E R J Ú

Fóti Tamás: A kormány nem akart megoldást
Beszélgetés Michael Ignatieff rektorral

K R I T I K A

Károlyi Csaba: „Hagyom emlékezni a fantáziámat”

Parti Nagy Lajos: Félszép. Mag­ve­tő Könyvkiadó, Budapest, 2019, 498 oldal, 4999 Ft

A könyv nagy tipográfiai leleménye, hogy a lapok szélén végig futnak az évszámok, és bolddal van jelölve, melyik évben vagyunk. Olvassuk a mondatokat, kipillantunk a lapszélre, és máris világos minden. Egyetlen oldalpáron – nyilván véletlenül – elmarad az évszámok futtatása, a 348-349. oldalon. Ahol épp egy súlyos pillanatról van szó: mikoris a kormányzat a kiskorúak iskolakerülését a rendőrök segítségével próbálta megrendszabályozni. Ki emlékszik már erre? 2012-ben volt. Hoffmann Rózsa volt az oktatási államtitkár, Gloviczki a közoktatási helyettes államtitkár. Istenem... „Pintér belügyminiszter javaslatára Orbán Viktor parlamentje ezen a júliusi csütörtökön a szokásos arányban megszavazta a dicsőséges fülkeforradalom tán legszánalmasabb és legröhejesebb törvényjavaslatát. Erejük volt hozzá, az eszük a jelek szerint teljesen elment.” – olvasom az Iskolásbilincsben, és csak nevetek ma ezen. Ugyan, kérem, hol vagyunk már ettől. Legszánalmasabb? Legröhejesebb? Az elmúlt három hétből hozok simán három ennél szánalmasabb és röhejesebb példát...

A HÉT KÖNYVEI

A könyvújdonságokat az Írók Boltjának (Budapest VI., Andrássy út 45.) segítségével adjuk közre. A listát összeállította: Négyesi Móni. A könyvek 10% kedvezménnyel megrendelhetők az irokboltja.hu weboldalon.Tovább

Huszár Ágnes: Ex libris

Szunyogh Szabolcs: Zsidó nők
Rachel Moran: Kifizetve
Horváth Júlia Borbála: Női beszély
Kérchy Anna: A nő nyelvet ölt

Szarvas Melinda: Látható és hallható dolgok

Beszédes István: Vagy lenolaj. Tipográfiai gyakorlat. zEtna Kiadó, Zenta, 2019, 65 oldal, 1500 Ft

A legérzékletesebb tipográfiai megoldás a Nem eladásbarát című első ciklus második, [Tipográf] című költeményében található. Beszédes István az ember írásmódjával fejezi ki a határ által kettészelt emberi létezés megosztottságát az alsó és felső, jobb és bal, külső és belső közötti „folyamatos […] / határátkelésében” (11.). A kötet az ilyen viszonyok és a fogalmak jelentéssel való felruházásának felelősségére figyelmeztető költeménnyel kezdődik, a [Kisállattartó] az egyik legsikerültebb darab. A verscímben jelölt metafora a ciklust záró [Méretellenes] című költeményben kap még egyértelműbb jelentést: „nem mindenki szeretne / lakni így, nem mindenki kíván / gondviselt kis kedvenc lenni, / van, aki végképp szakított a kisebbségi léttel, / olyannyira, hogy viszonylagos többség / legnagyobbja se lenne, s végső / álláspontja szerint méretellenes” (16.). Az első ciklussal keretbe zárva a kötetet az utolsóban is ez a tematika, vagyis a kisebbségihez való lekicsinylő viszonyulás jelenik meg az Egy kisebbecske óriás című versben, amely egy a lírai elbeszélő szomszédságában lakó kisebbecske óriásról szól, aki tudatosan vagy sem, de alapvetően meghatározza a megszólaló életét. Hasonló viszonyulásról tudósít a kötetzáró Ugyanott című költemény is: „Olyan furcsa, / hogy még mindig ugyanott laktok, / és én még mindig nem jártam nálatok” (63.)...

Hegedűs Claudia: Fotókaleidoszkópok

Bartis Attila: Az eltűnt idő nyoma. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 2019, 112 oldal, 2699 Ft

Előre menekül Bartis Attila, amikor a könyv előszavában leszögezi, hogy nehezen tudta elképzelni, hogy egy fotográfusról szóló történet után (A vége) bármi újat, legalábbis a maga számára nóvumot, tudna közölni ebben a témában. Majd átnézve a régi szövegvázlatait, naplórészleteit, rátalált olyan feljegyzésekre a fényképezésről, amelyeket érdemesnek tartott arra, hogy egy kötetben közreadja. A most megjelent régi és új – 1989-2019 között keletkezett – szövegek nem alkotnak ugyan egységes egészet, de betekintést nyújtanak egy író-fotográfus privát emlékezetébe, ahol a múlt és a jelen sok esetben összekapcsolódik...

Weiss János. A jó élet a császárkorban

Musonius Rufus és Sztoikus Hieroklész töredékei – Kebész táblaképe. Fordította, a jegyzeteket és az utószót írta Steiger Kornél, Gondolat Kiadó, Budapest, 2019, 160 oldal, 2800 Ft

Kezdjük onnan, hogy a sztoicizmus történetében a Kr. u. 1. században az etikai-egzisztenciális kérdések előtérbe kerültek a többi filozófiai diszciplínával (a fizikával és a logikával) szemben. Az etika pedig az egyes ember jól-létével foglalkozik, vagy másképp: a jó élet feltételeivel. Talán mindannyian föl tudjuk sorolni a jól ismert patenteket: a jó életet nem a külső tárgyak, nem a gazdagság és nem a hírnév, hanem a lelki béke vagy kiegyensúlyozottság biztosíthatja. Ehhez pedig bölcsességre, bátorságra és önmérsékletre van szükség. A recenzeált kötet éppen ebbe a korba, az úgynevezett „császárkorba” kalauzol minket. Méghozzá három nagyon különböző szöveggel...

Forgách Kinga: Antikolt kommunizmus

Ketten egy új könyvről – Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 304 oldal, 3500 Ft

A jelen és a múlt alaposan összekeveredett Kukorelly új regényében, amely az életművet ismerőknek megszokott terepen és szereplők között játszódik: a gyerekkor, a kommunizmus, a nők, a foci és a hatodik kerület alkotja a fő díszletet ezúttal is. A Cé Cé Cé Pé így bizonyos értelemben a TündérVölgy párja, ikerdarabja, de az író többi művével is párbeszédbe lép. A fókuszban most is az önéletrajziság, az emlékezet és az elbeszélhetőség problémája áll, és nem marad el a szerzőtől megszokott öniróna és a formai, nyelvi játékosság sem. A könyv egy deklasszálódott család történetét meséli el, amely – elég jelképesen – a budai Horthy Miklós útról kerül a belvárosba, egy lepukkant bérházba. Sorsuk egy közelképből, egy szimbolikus kis kerekasztal látványából bomlik ki, amelyen még ott van egy repesznyom 1956-ból. De Kukorelly ezután sem vált nagytotálra, hasonló kis részletekből, szagokból, jellegzetes tárgyakból, ételekből, szürkeségből gyúrta össze gyerekkorát és a kommunizmust, amelynek működését maga sem érthette igazán, és amely az egyén nézőpontjából talán nem is állt össze rendszerré. „Kommunizmus van, ez (K) számára leginkább a csütörtöki bridzspartik előtti családi beszélgetésekből derült ki. Vagyis épp az, hogy semmi nem derült ki igazából.”...

Svébis Bence: Túlterhelt töredékek

Ketten egy új könyvről – Kukorelly Endre: Cé Cé Cé Pé avagy lassúdad haladás a kommunizmus felé. Kalligram Kiadó, Budapest, 2019, 304 oldal, 3500 Ft

Már a felépítése is zavarba ejtő. Kilenc, római számmal jelölt főfejezet, ezek előtt mindig egy, szintén római számmal jelölt évszám áll, legalábbis valószínűleg az „MCMXL” azt hivatott jelezni, hogy a ’40-as években járunk, az „MCML” azt, hogy a ’50-esben, azonban a szöveg nem szolgálja ezt az elképzelést. A IV. fejezetben, mely előtt az „MCMLX” jelölés szerepel, tehát feltételezhetően a ’60-as években játszódik, ezt olvassuk: „(K) és ((C)) egy 1977. augusztus végi este érkeztek Strasbourgba”, a VII., „MCMLXX” jelölésű fejezetben pedig ezt: „Ráskay Lászlót 1942 októberében vezényelték a 33/III.-as zászlóaljhoz, a brjanszi erdő térségébe. Folyton átment (K) apja körletébe, hogy elővezesse az ötleteit, mit kéne csinálni”. Ha tehát nem évszámok ezek az évszámokra erősen hajazó jelölések a fejezetek előtt, akkor mik? Ha viszont évszámok, akkor mit jelölnek pontosan, mert azt biztosan nem, hogy melyik évtizedben játszódik az adott fejezet...

Ruff Borbála: A Pál utcai fiú

(Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk. Előadja Vecsei H. Miklós, Móra Kiadó, 2020)

Jó oka volt a Móra Kiadónak Vecsei H. Miklóst felkérni A Pál utcai fiúk felolvasására: addig kell ütni a vasat, amíg meleg. Noha ez a „meleg” már jó ideje, 2016 óta, és a jelek szerint még sokáig kitart, mert a Vígszínház zenés játékának, a Dés–Geszti–Grecsó-musicalnek magas a népszerűsége, telt házas előadás. Ezt használja ki a Móra, és ebből a szempontból jól is teszi...

Fábián László: Spirálrácsok

(Látóhatár és belső terek – Laszlo Milasovszky kiállítása, Kortárs Művészeti Intézet – Dunaújváros, megtekinthető február 7-ig.)

Laszlo Milasovszky a Mondrian által majd’ száz éve kijelölt „esztétikai kiegyensúlyozottságot” és „új harmóniát” ugyancsak egy sajátos geometriában leli föl. Kétségtelenül a rácsszerkezetek izgatják, ám – úgy tetszik – ezekből is különös figyelmet szentel a spirális szerkezeteknek. Olyan képekről beszélünk, amelyeknek teljes fölületét ezek a színes rácsok hálózzák be – nagyon átgondolt, mondhatni: rafinált színdinamikával, aminek köszönhetően állandó virtuális mozgást érzékel a néző szeme. Kiváltképpen mozgalmasaknak, már-már a tekintetet beszippantóknak tetszenek a spirális fölületek, amelyeken a jobbról balra és balról jobbra gördülő sűrű csigavonalak varázslatos káprázatot nyújtanak...

Mélyi József: A normaszegés balladája

(Trapp Dominika „Ne tegyétek reám...” című kiállítása március 1-ig látható a Trafó Galériában.)

Mintha műveinek alapelemeit is egy különös múzeumi raktárból vagy egy szakkönyvből válogatná ki saját céljaira, hogy azután szabadkézi néprajzosként összefűzze és gondos leírásokkal lássa el őket: A parasztasszony teste című hanginstallációban különböző – stilizált és egyszínűre festett – paraszti székek tornyozódnak egymásra, ülcsi és vajúdószék, fejőszék és parancsolószék nyúlnak fel hierarchikus családi rendet szimbolizálva a plafonig. A fétistárggyá tett test című tárgyegyüttes alapját a kiskunlacházi szégyenkő alkotja, belőle bélhúrok nyúlnak a magasba...

Stőhr Lóránt: Bűnszakszervezet

(Martin Scorsese: Az ír)

Al Pacino és Stephen Graham összetűzése csak egy Az ír című film számos nagyszerű részlete közül, melyek Martin Scorsese írói-rendezői tehetségét dicsérik. A jelenet magán viseli Új-Hollywood egyik meghatározó alakjának összetéveszthetetlen kézjegyét, az eltérő hangulatok közti éles vágást (egy letartóztatással végződő vidám, napfényes partijelenet után máris egy hűvös belsőben zajló drámai kettősben vagyunk), az állandó visszakérdezéssel és értetlenkedéssel a belső feszültséget kibeszélő dialógustechnikát, a suttogásból kirobbanó macsó agresszió fortissimóját. Scorsesét sokan próbálták utánozni, hogy mást ne említsek, Quentin Tarantino, akinek Volt egyszer egy… Hollywoodjával verseng Az ír a legjobb film és rendezés díjáért az idei Oscar-díjátadón...

Végső Zoltán: Fény vetül

(Brad Mehldau: Finding Gabriel – Nonesuch, 2019)

Brad Mehldauról van szó, a kétezres évek talán legnagyobb jazzművészéről, aki az újításaival együtt nem újító alkat, legalábbis nem az újítások emelik őt magasra, hatását a kisugárzása és az összkép adja, ahogy a stílusok, a hétköznapok felett áll. Tíz jelölés (és a nevén futó triójának további két jelölése) után végre díjat kapott, méghozzá a legfontosabb jazz kategóriában: a legjobb instrumentális jazz album kategóriájában. Hogy mennyire kínosnak érezhették, hogy a közel negyven, saját néven megjelentetett és több száz, közreműködőként jegyzett – legtöbbször magasan értékelt – lemez után sincs aranybetűvel írva Mehldau neve a legfontosabb díj történelemkönyvébe, azt jól mutatja, hogy ennél vokálisabb lemezt kitalálni se lehetett volna...

Herczog Noémi: Hagymakönnyek

(Kurt Weill–Bertolt Brecht–Elisabeth Hauptmann: Koldusopera, r.: Fehér Balázs Benő, Budaörsi Latinovits Színház)

A budaörsi Koldusopera stílusosan folytatja a kikacsintós hagyomány (kettős beszéd) nyíltabb változatát, ami anno Bodó Viktor – nem annyira Koldusoperájával, inkább A revizorjával – tért vissza a magyar színházba. Játék van benne bőven, csak az tünetértékű, hogy éppen a kortárs társadalmi problémák színrevitelében nem fogadja meg senki a kolduskirály tanácsát: valami újdonsággal kell(ene) előállni...

Fáy Miklós: Hogy lehet valaki ilyen?

(Domingo 50 – gálakoncert a veronai Arenában – Uránia Filmszínház, január 25.)

Domingo viszont 78 éves volt a nyáron, ennyi idős korban nem volna más dolga, mint otthon krahácsolni, és azon elmélkedni, hogy jaj, milyen nagy énekes is voltam egykoron. Nem az a lényeg, hogy nem tudja abbahagyni, hanem hogy kiteszi magát ennek a baritonlétnek, hogy nekirugaszkodik újfent a pályának, hogy a legelvakultabb hívek és rajongók is megeresztenek egy-egy viccet, jövőre majd ő lesz az Éj királynője...

Fuchs Lívia: Ketten

(Or Marin: Like a Sex Machine, Fehér Ferenc: The Station, Mu Színház; Kovács Balázs – batarita – Shin Eunju: Virág, Nemzeti Táncszínház; Gryllus Ábris – Cuhorka Emese – Molnár Csaba: Mestermunka, Jurányi Produkciós Ház)

Molnár Csaba és Cuhorka Emese első közös alkotása, a Mestermunka fantáziadús és groteszk jelenetsor, amelynek minden epizódjából valami lehengerlő játékosság, zabolázatlan vitalitás árad. A rezzenetlen arcú előadók (Molnár Csaba mellett ezúttal Juhász Adél) testére festett „jelmez” egyszerre idézi elénk a dél-amerikai szobrocskák és népi figurák harsány színességét és Matisse festményeinek világát – hogy aztán ez a kezdő rendezettség, kontúrosság a mozgalmas jelenetek során lemálljon, leolvadjon a testükről...

Siba Antal: Mindig lesz valaki

(Televíziók, rádiók meg a kormány)

Egyszerre tragikus és komikus, hogy azok a fiatal demokraták, akik annak idején utcákon, tereken meneteltek a vízierőmű leállítása ügyében, és követeltek információkat, nyitottságot, azok most korosodva, főnökükkel az élen bebújnak a hatalom sáncai mögé, és onnét kiabálnak kifelé. Ha egyáltalán...

I R O D A L O M

Beck Zoltán: a színes inges, ahogy apa mondta

mondom, szerintem olyan volt.

és amikor azt mondja valaki, hogy olyan, akkor két dolog biztosan megfordul a fejedben: az, hogy az olyan végtére is milyen, ez az egyik, a másik meg, hogy az, aki olyan, az semmiképp se ilyen. ilyen, mint mi, ilyen kimondható, ilyen leírható, ilyen felismerhető, ilyen ilyen.

azzal, hogy apa azért mégsem mondja ki, hogy az olyan az milyen, sejteti, hogy az valami rosszat jelent, vagy az is lehet, hogy jót, de akkor valami tőlünk különböző jót kell feltételezni. most figyelj még egy kicsit, tényleg, csak egy kicsit, aztán lesz történet is – tehát, hogy biztosan jól értsd, ahonnan indultunk, azt tisztázom mégis előbb:..

Vida Gábor: Ütőszeg, nőcsavar

Ha azon a következő éjszakán nem azt álmodta volna, hogy a szépséges Rose oldalán sétál egy kopár hegyvidéken, és a hölgy kezében a fényképezőgép átalakul puskává, és karcsú vagy inkább csontos ujja végigsimít a fényesre koptatott ravaszon, a fegyvert pedig hirtelen Zanót felé fordítja, nem történt volna semmi. Látta már, ahogy a puska belsejében a sok archaizmus megmoccan: elcsattantó emeltyű, kamó és vastagítvány, rugó és szeg. Besúgó voltál te is, mondta Rose csillogó szemekkel, és volt ebben a pillantásban valami szúrós, amitől Zanót azonnal felébredt, mintha sündisznóra lépett volna mezítláb. Hajnali három óra volt, sötét és csend, messze valahol ugattak a kutyák, de olyan volt ez is inkább, minha ki szeretné csak emelni az éjszaka feneketlen mélységét. Egy csillámló pókfonálra gondolt, amint elvész az erdő fái között. Ha látjuk is, hogy van kiterjedés, az egész más, mintha csak tudnók. Nehezen bírt visszaaludni, pedig akkor már évek óta nem szenvedett az alvatlanságtól, amit abból az időből hurcolt magával, amikor géppisztollyal a nyakában sétált heteken át, és elhitte, hogy három óránál több alvásra nincs is szüksége...

Bakos Gyöngyi: Intro/Tokyo

Nincs feszített víztükör. Versenyzünk, simán lehagylak, azt hittem, jobban úszol. Azt hittem, nálam mindenki jobban úszik. Szabálytalanul veszem a levegőt, szúr az oldalam, az orrom telemegy klóros vízzel. Le akarlak győzni. A másik sávban aquafitness, egy csoport idős nő tornázik a derékig érő vízben, az edző a medence szélénél mutatja a gyakorlatokat. V alakban egyszerre utánozzák. Vadlibák, ha vonulnak. A víz alatt látom a lábakat, jobb térd felhúz, bal térd felhúz, páros lábbal ugrálás, hangosan szól a zene. Miért nincs feszített víztükör. Én nyerem a versenyt, simán legyőzlek. Este beülünk valamit enni. Milyen ügyesen úszol, mondod meglepődve. Te elhagytad magad teljesen az elmúlt években, semmi sport, csak munka. Persze a japán ételek egészségesek, de azért itt is meg lehet hízni. Mondjuk a japánok pont nem tudnak. Láttál te már kövér japánt? Kivéve a szumósok. Harmadik nap elviszel majd a szumóstadionhoz is, de épp kezdődik a nyári szünet, vége a bajnokságnak...

Molnár Lajos: A sapkarózsa

A városháza zöldre festett széles szárazkapuján megyünk be, milyen ismerős ez már nekem. Hátrasétálunk az udvarra, a járda mentén sövény, beljebb a szomorú eperfa vékony ágai hajként omlanak le, arrébb szerb lucfenyő áll.

– Ide járok – mondom szinte suttogva, feleségem nagy zöld szemébe nézek.

Látom benne azt a fiatal nőt is, akit annak idején megismertem.

– Mi történt itt? – kérdezi, és én nem tudom, hogy kezdjek hozzá, hogyan mondjam el. Soroljam el, miként mentünk el a gazda kéri földjére búzát aratni, ebédfőzésnél hogyan kapott lángra a száraz cigánybúza, és ebből tárgyalás lett?

– Itt akasztották fel azt a gazdát, akinél tíz évesen cselédként szolgáltam – hallom a hangom, magam is meglepődöm, hogy ez csak úgy kijött. Feleségemmel Megyeren nőttünk fel, a gazda is a falunkban lakott, de Kéren is volt földje. A feleségem akkor öt éves volt, gyerekként hozzá nem jutott el a hír, később már senki nem beszélt róla...

Tatár Sándor: így is lesz...

Tatár Sándor: Nem Fortepan! Frissek

Háy János: Érzékelés

Háy János: Nyaraló

Háy János: Miközben

Háy János: Tóparton

ITT OLVASHATÓ

A HALÁLNAK FERDE SZEME VAN

PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2020.02.01.

Kérdés a jereváni rádióhoz: Lehet-e wc-n trippert kapni?
Lehet, de nem túl kényelmes...
Újabb őrület keríti hatalmába hazánk legfényesebb elméit: a halálnak ferde szeme van.
Ebből kifolyólag minden gyanús, ami kínai, bölcs népünk gyanakodva figyeli a Banggood forgalmát, filmeket néz a kínai utcákon heverő hullákról és megrohanja a patikákat kínai gyártású sebészeti szájmaszk beszerzése céljából, majd lepattannak az ajtóról, mint fidesz aktivista az értelemről - szájmaszk nincs.
Merthogy ugyan van, de az nem kerülhet ki a kereskedelmi forgalomba, merthogy bölcs előrelátással zárolva van:
Majd akkor kell kiosztani, mint szeretett kormányunk előrelátásának bizonyítékát, ha már itt a vírus, mint ahogy a vizes lepedőket is, melyek atomcsapás esetén alkalmazandók, miután meghatározva a robbanás epicentrumának irányát lábbal annak elhelyezkedtél.
Namármost a maszkok kiosztása során a négyrétegű, aktív szén szűrővel ellátott maszkokat a kormányzó párt korifeusai kapják, a nemzeti középosztály tagjai számára a háromrétegű lesz megfizethető, az aljanép számára a Nemzeti Szájmaszk Művek Zrt (tulajdonos Mészáros és Mészáros) gyárt majd államilag dotált egyrétegűt, a cigányok meg tekerjék be a fejüket vécépapírral, azoknak még az is túlzás, legalább egy-két nappal tovább tart majd, hogy nemzeti többséggé váljanak.

Nehéz napok elé nézünk, itt van mindjárt a kínai büfék ügye.
Hogy a bennük szorgoskodó népek veszélyesek-e a nemzet jövőjére, azt még nem döntötte el szeretett Nemzetvezetőnk, még várja az ajánlatokat, melyek segítenek ezt a kérdést eldönteni.
Merthogy a veszély kétségtelenül fennáll, hiszen a pultokon az illatos csirke maga az elmúlás, a madárinfluenza pedig egyenesági rokona a korona-vírusnak és unokatetvére a sertéspestisnek.
Szodoma és Gonorrhea ez a világ, plusz Bayer és Semjén Zsoltok, már csak a sáskajárás hiányzik, de ennek pótlására Toroczkai hazafi már ígéretet tett...

ITT OLVASHATÓ

SZABAD SZEMMEL: MAGYARORSZÁG MÁR NEM DEMOKRÁCIA, DE AKKOR HOGY LEHET AZ EU TAGJA? - A NÉPSZAVA NEMZETKÖZI SAJTÓSZEMLÉJE

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.02.01.


Neue Zürcher Zeitung 

Timothy Garton Ash ijesztőnek tartja a populizmus felemelkedését Európában, hiszen Magyarország már nem demokrácia, bár ettől még az EU tagja lehet, amit azért meglepőnek minősít. De ezen túlmenően Lengyelországban veszélyben van a liberális demokrácia, az olaszoknál pedig visszatérhet Salvini. Az Oxfordi Egyetem tekintélyes Európa-professzora lehetségesnek tartja, hogy szétesik a szabályokra épülő uniós politika. Viszont ami most zajlik Nagy-Britanniában, az nem olyan veszedelmes, mert az ottani demagógia nem etnocentrikus és társadalmi kérdésekben nem is reakciós. Az viszont egyértelmű, hogy a mostani Európa a létező világok legjobbika, ezért meg kellene tartani, mert minden más csak rosszabb lenne nála. A szakember ugyanakkor lehetségesnek tartja, hogy bedől az Egyesült Királyság, részben a skótok, részben az észak-írek miatt. Viszont a Brexitről tartott népszavazáson nagyon sokan a kiválásra voksoltak olyanok, akik az egykori gyarmatokról származtak el. Nem azért, hogy továbbadják a rasszizmust, amit sokszor a saját bőrükön éreztek, hanem mert nem akartak maguknak konkurenciát. Hiszen Kelet-Európából két millió vendégmunkás érkezett. És itt belép a képbe, hogy a földrészen csak a britek gondolják azt, hogy egyedül sikeresebbek lehetnek, mint az EU tagjaként. Ez még a birodalmi tudat maradványa. A szigetország számára nagy kérdés, merre megy tovább Boris Johnson, bár neki a gondolkodását saját maga tölti ki. Nem a 2. Churchill, noha nagyon szeretne az lenni. Narcisztikus, akinek a személyisége problematikus. Nála az elvek helyét a hatalmas ego foglalja el. De intelligens és okos embereket gyűjtött maga köré. És az is tény, hogy egyfajta civilizált, liberális formát adtak a kormány populista tervének. Ezzel párhuzamosan Európában leálltak a reformok, bár nagyon rokonszenves, hogy Macron stratégiai változtatásokat akar. Csak éppen a németek nem álltak be mögé, pedig nagyon jó volna, ha Berlin és más tagállamok liberális megoldási javaslatokkal rukkolnának ki.

Die Welt 

Manfred Weber óv attól, hogy a brit kilépés példa legyen Orbán, Kaczynski és Le Pen számára. Annál is inkább, mert az európai kereszténydemokraták strasbourgi frakcióvezetője szerint a Brexit részleteivel foglakozó tárgyalásokon az egész EU jövője forog kockán. Mint kifejtette, a populizmust le kell győzni, nem szabad másolni. Márpedig a toryk most pont azt csinálják, mint Farage. Viszont Európa számára igen fontos, hogy a tagok ne szemezgethessenek az unió által kínált előnyökből, aszerint, hogy mihez van kedvük, vagy mi előnyös számukra. Sok olyan politikus akad, aki csak az egységes piacot pártolja, de a politikai összefogásból, az alapértékekből, az Európai Bíróságból azonban már nem kér. Viszont ha az a benyomás terjed el, hogy a brit kiválás sikertörténet, nos, az az integráció végének a kezdetét jelentené. A politikus kitért arra, hogy a távozási feltételek kidolgozása során nem a britek megbüntetése a cél. De ha valaki felmondja a tagságot egy klubban, elveszti annak előnyeit. Ám ha most befagyasztják a status quo-t az Egyesült Királyság javára, akkor az európaiak a saját jövőjüket játsszák el. Viszont ha nem sikerül megállapodni, akkor jön a kemény Brexit. Ez vonatkozik arra is, hogy ha London nem tartja tiszteletben a közös szabályokat, ideértve az EU-polgárok szabad mozgását, akkor nem juthat be az egységes piacra. Ezzel párhuzamosan el kell érni, hogy Európa végre globális szereplő legyen. Ehhez véget kell vetni az egyhangú döntések rendszerének a külpolitikában. Ezen múlik, hogy az unió tudja-e érvényesíteni az értékeit a világban. Azt is látni kell azonban, hogy a brit kiválás ugyan elnémította a földrész ellenségeit, ám azok nem adták fel elutasító álláspontjukat. Ébernek kell maradni, hiszen az AfD, Le Pen, Wilders és a többi populista követendő példának tartja a Brexitet.

Die Presse 

Teplán István úgy véli, hogy a Brexit után felfűthetik a német-francia gőzgépet és az megadhatja a jövőbeli irányt az unió számára. A szociológus, a CEU egyik alapítója hangsúlyozza, hogy a hogyan továbbot illetően sokféle elképzelés ismeretes, így a kétsebességes unió, a renitens államok megrendszabályozása, stb. De ha valaki hosszú távon nem lép be az euroövezetbe, az azzal jár, hogy kimarad az EU-ból. Lámfalussy Sándor mondta egykor, hogy ha nem teremtik meg a költségvetési uniót, akkor előbb-utóbb veszélybe kerül a közös fizetőeszköz léte. De szükség van olyan reformokra, amelyek nem tetszenek az illiberalizmus felé tartó tagállamoknak, mert a saját pénz fontos eszközt jelent hatalmuk és klientúrájuk megtartásához. A britek nélkül a hangsúly Berlin és Párizs együttműködésére helyeződik át, és ez megnehezíti a periféria országainak integrációját, egyben táptalaj lesz a EU-ellenes retorika és uszítás számára. Ezt mutatja a két évvel ezelőtti magyar választás fideszes kampányjelszava: „Állítsuk meg Brüsszelt!” A reformoknál ugyanakkor figyelembe kell venni a peremállamok igényeit is. Egy közelmúltban készült osztrák elemzés azt állapította meg, hogy a földrész középső, keleti, illetve déli fertálya igencsak alulfejlett és csak még inkább hátrányba kerül a Nyugattal szemben. 

Die Welt 

A lap szó szerint lehozza azt az ötoldalas beszédet, amelyben Polyák Gábor sürgős közbelépésre szólította fel az EU-t a magyar sajtó állami ellenőrzése miatt. Az alkalmat az szolgáltatta, hogy a médiaszakértőt Potsdamban az egyetem Voltaire-díjával tüntették ki. Mint rámutatott, Magyarországon a Fidesz folytán egyre inkább megkérdőjeleződnek az európai civilizáció és kultúra alapértékei. A hatalom gazdája nem hajlandó elviselni semmiféle autonómiát, legyen szó a civil társadalomról, a tudományról, a független sajtóról vagy az ellenzékről. A népek megértése helyett uszító kampányok mennek a migránsok ellen, akiket a hivatalos plakátokon gyülevész hordáknak állítanak be. Nem tisztelik az etnikai, vallási, nemi, szexuális, anyagi vagy világnézeti különbségeket. Aki nem a középosztály heteroszexuális, fehér, keresztény férfiúi közé tartozik, az nem sokat ér a hatalom szemében. A romákat, a menekülteket, hajléktalanokat eszközként használják az uralom kiszélesítéséhez. A hatalmi rendszer sokkal inkább illiberális, semmint demokratikus. Az olyan értékek tagadására épül, mint a jogállam, az emberi jogok és a pluralizmus. Az eredmény az, hogy a homogenizált társadalmat monolitikus módon irányítják. Az illiberalizmusnak függő alattvalókra szüksége, akik nem vitatkoznak és nem bírálnak. A kormány az egyetemeket a kancellárok, illetve a nem előre kiszámítható és átlátható finanszírozás segítésével kényszeríti engedelmességre. A CEU-t elüldözték, az akadémiai kutató hálózatot betagolták. A civilek évek óta a kormány ellenségeinek számítanak. Azzal vádolják őket, hogy Soros pénzén akarják elárasztani Európát idegenekkel. Ellenséges ügynöknek minősítik őket, így nem kell válaszolni nekik, amikor leleplezik a különböző visszaéléseket. Közpénzeket nem kapnak, viszont a legnagyobb támogatók az EU-belépés után elhagyták az országot, így tényleg fontos az a pénz, amelyet a Soros-alapítványok adnak. A sajtó- és hirdetési piacot nagymértékben manipulálják. Az állam maga dönti el, hol lehet reklámot közzétenni, itt a lojalitás a döntő szempont. A KESMA pedig egészen példátlan módon fog össze csaknem 500 orgánumot, monopolizálja a tömegtájékoztatást. Az utolsó független szerkesztőségek ezzel szemben a túlélésért küszködnek. Az állami rádió és tévé sok helyütt egyoldalú befolyást gyakorol a vidéki emberekre, szabad választásról már csak ezért sem lehet beszélni. Az EU ugyan tiltakozik, de különösebb eredmény nélkül. Politikai motívumokat, elvtelen kompromisszumokat, rövidlátást, értetlenséget lehet itt tetten érni. Az unió tehetetlenül tűri az illiberális intézkedéseket, arról nem beszélve, hogy a közösségi pénzek nagyban elősegítik azok sikerét. Pedig a korrupt, demokráciaellenes rezsimek finanszírozása az egész integrációt gyengíti. Épp ezért legfőbb ideje, hogy megnevezzék az antidemokratikus, populista kormányokat és megálljt parancsoljanak nekik. Ez bátorítaná az embereket is, hiszen érzékelnék, hogy Európa nem hagyja őket magukra.

Der Standard 

A kormányszóvivő után a bécsi magyar nagykövet is kifogásolta az osztrák köztévé nemrégiben sugárzott szatirikus műsorát, amely a magyarországi sajtó monopolizálását pellengérezte ki. Nagy Andor a hivatalos kormányzati álláspontnak megfelelően azt bizonygatta az osztrák fővárosban, a Diplomáciai Akadémián tartott előadáson, hogy nálunk nincs veszélyben a média szabadsága. a szigorú migrációs politika pedig a polgárok érdekéből következik. A fórum témája az volt, problémásnak számít-e Magyarország a jogállam szempontjából, vagy netán új állammodellről van szó. A diplomata úgy válaszolt, hogy nálunk stabil a demokrácia. Viszont rákérdezett, hogy mi is az a jogállamiság, és miért csak a magyarok, illetve a lengyelek kapcsán vetődik fel. Majd gyorsan meg is válaszolta, hogy itt egy politikai fegyverről van szó, amelyet célzatosan vetnek be Budapest, illetve Varsó ellen. Szerinte a magyar sajtópiacon 50-50 százalék a kormánypárti, illetve liberális orgánumok aránya. Ugyanakkor nehezményezte, hogy az ORF már említett összeállítását magyar felirattal a Youtube-on is közzétették. A déli határkerítésről azt fejtegette, hogy Magyarország számára uniós kötelesség megvédeni a szervezet külső határát. Azon kívül az 5 évvel ezelőtti menekülthullámban a túlnyomó többség megélhetési migráns volt. A kormány pedig erkölcsi és keresztényi megfontolások alapján zárta le a határt. Arra is kitért, hogy országonként eltérően értelmezik a liberális demokráciát, a nacionalizmust és a populizmust. Azt is állította, hogy nálunk a illiberalizmus igazából nem hangzik negatívan, inkább a neoliberalizmus ellentézisének tekintik. És azzal Orbán új társadalmi modellt dolgozott ki. Megkönnyebbüléssel fogadta, hogy a Néppárt nem zárta ki a Fideszt, hanem egyelőre érvényben marad a tagsági jogok felfüggesztése. A CEU-ról azt mondta, hogy annak azért kellett szednie a sátorfáját Budapesten, mert amerikai diplomát adott ki, ám azt a kormány nem ismerte el.

The Times 

Az európai vezetők történelmi lehetőségnek tekintik a britek távozását, hogy leporolják a mélyebb integráció tervét, miután azt még 2005-ben meghiúsította a francia és a holland népszavazás. A cél az, hogy az EU 2022-re egységesebb és önállóbb legyen. Már készítik elő a konferenciát az unió jövőjéről, hogy a 27-ek Kínával és az USA-val egyenrangú játékosként léphessenek fel a nemzetközi színpadon. Az EP elnöke elárulta, hogy a programot május 9-én, Európa napján jelentik be, a szervezet megalakulásának 70. évfordulóján. Merkel és Macron úgy gondolja, hogy még több kül-, illetve gazdaságpolitikai jogkört kell adni Brüsszelnek, mert enélkül nem lehet megmenteni a közösséget, miközben populista és nacionalista pártok az egész földrészen sarkaiból forgatják ki a politikát. Brüsszelben attól is tartanak, hogy a kontinens középső részén főként az euroszkeptikus magyar és lengyel kormány akadályozza a szorosabb együttműködést, sőt, szembemegy azzal, amint az a kvóták kapcsán is történt. Persze az előrelépéshez előbb fel kell tölteni a költségvetésben a britek által hátrahagyott lyukat. Három hét múlva alighanem igen morcos és civakodó hangulat lesz a csúcstalálkozón, ahol a tagállami hozzájárulás növelését, illetve a támogatások csökkentését vitatják meg. 

New York Times 

Az unió most először elvesztette egyik tagállamát, de meg kell változnia, mert hatalmas veszélyt hordoz magában, ha nem tesz semmit. Akkor ugyanis nagy az esély, hogy még jobban szétesik. Így látja a lap állandó szerzője, a Die Zeit német folyóirat vita-rovatának társelnöke. Emlékeztet arra, hogy a legutóbbi pénzügyi, illetve migrációs válság erős kételyeket támasztott, mármint hogy ha a tagok lemondanak nemzeti függetlenségük egy részéről, akkor cserében a közösség tagjaként nagyobb önállóságot élveznek majd. A kontinens keleti felén egyre többen egyre kevesebb EU-t akarnak. A jobbos, populista pártok megerősödése azt jelzi, hogy a Nyugat iránt érzett rajongás kiábrándulásba csapott át. A repedés nemigen gyógyult be, mert az olyan erős nyugati vezetők, mint Merkel és Macron a jelek szerint nem sokat törődnek varsói, budapesti vagy prágai barátokkal. Tehát a keleti demagógia randevúzik a nyugati leereszkedéssel. Ennyi taggal a szervezet jóformán döntésképtelen, ezért véget kell vetni annak, hogy a határozatokat egyhangúan hozzák meg. Lehetővé kell tenni a rugalmas tagságot, hogy minden kormány maga mondja meg, melyik programban akar részt venni, melyikben nem. Ha úgy tetszik: á la carte kell, de persze ez nem érvényes minden kérdésre. Csak éppen ellentmond annak a közkeletű érvnek, hogy a tagsággal a jogok mellett kötelességek is együtt járnak. Az arra hajlandó országok változó szövetséggel többet tudnak elérni, mintha egyetlen nagy koalícióba tömörülnek – félszívvel. Bár az kétségtelen, hogy ez a változat nagy veszélyt jelentene az egységes joganyag szempontjából. Az azonban végzetes lehet az EU számára, ha kiderül, hogy a britek egészen jól átvészelik a kilépést. 

New York Times 

Az elemzés szerint Nagy-Britannia immár kívül került az EU-n, de Boris Johnson uralma csak most kezdődik a szigetországban, márpedig a miniszterelnök nemzedéknyi időre megváltoztathatja a szigetországot. Hiszen ő és az „emberek kormánya” teljesítette ígéretét, tető alá hozta a Brexitet. Ily módon a maga oldalára tudta állítani a nacionalistákat Angliában és Walesben. Brüsszel nélkül meg tudja változtatni a szerepet, amit a hatalom tölt be a gazdaságban. Ily módon pedig kiépítheti a Konzervatív Párt tömegtámogatását, függetlenül attól, hogy a gazdaság teljesítménye gyenge, ezért a politikus nem tud sokat beleinvesztálni, hogy javuljon a helyzet. Ám Orbán, az indiai elnök és több más nacionalista vezető példája azt mutatja, hogy ők személyre szabott, karizmatikus irányítással képesek voltak bővíteni a bázisukat. A lényeg az, hogy a nemzetet védik a másokkal – külföldiekkel, árulókkal, liberálisokkal és balosokkal szemben. Johnson nem szívből és igazán nacionalista. Viszont megtestesíti a nemtörődöm opportunistákat, akik átvették a kormányrudat az országban. Sikeresen szajkózta a szélsőjobb jelszavait, amikor európai „kollaborációval” vádolta meg ellenfeleit és a kardot csörtetett a bíróságokkal, valamint a sajtóval szemben. Alighanem időről időre vissza fog térni ehhez a módszerhez, amint előtérbe kerülnek a kormányán belüli ellentmondások. Ha megszorul, bármikor előveheti az ellenségeskedést a feltételezett ellenfelekkel szemben. Ha egy politikus azt szajkózza, hogy a nép nevében beszél, akkor valaki mindig megfizeti annak az árát. Ebből a szempontból a migránsok az elsők Johnson listáján, de bőven vannak azon mások is...

ITT OLVASHATÓ

MÓDOSÍTOTT NEMZETI ALAPTANTERV: KERESZTÉNYIBB, NEMZETIBB, MINT EDDIG

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: JUHÁSZ DÁNIEL
2020.02.01.

A „hagyományos értékrend” közvetítését az iskolának is hangsúlyosan fel kell majd vállalnia.

Péntek éjszaka végre megjelent a Magyar Közlönyben a Nemzeti alaptanterv (Nat) legnagyobb titokban összeállított, mintegy 160 oldalas módosítása, amit már idén szeptemberben, felmenő rendszerben tervez bevezetni a kormány. Első pillantásra az egyik legszembetűnőbb változás, hogy ha kismértékben is, de valóban csökken a diákok terhelése, ráadásul az eddigiektől eltérően évfolyamonként határozták meg a maximális heti óraszámokat: alsó tagozat első három évében hetente maximum 24 órájuk lehet a tanulóknak, 4. évfolyamon már 25, 5-6. évfolyamon 28, 7-8. osztályban heti 30 óra lehet a maximum. A 9-12. évfolyamokon a maximális óraszám 34 lesz. 

A dokumentumban a jelenleg érvényben lévő alaptantervnél hangsúlyosabban jelennek meg a nemzeti-keresztényi hagyományokat hangsúlyozó szövegrészek a különböző műveltségi területek alapelvei között (míg a mostani Nat-ban összesen tízszer szerepel a keresztény szó, a módosítottban huszonhatszor). A nemzeti öntudatra, önazonosságtudatra nevelésnek kiemelten fontos területei a magyar nyelv és irodalom tantárgyak. Az irodalmi tananyagba valóban bekerült Wass Albert, Nyírő József és a Horthy-korszak egyik legnépszerűbb írója, Herczeg Ferenc is; Wass Albertnek az Adjátok vissza a hegyeimet című regényét kell kötelezően elolvasni gimnáziumban, Herczeg Ferenctől pedig Az élet kapuját. A Biblia (legalábbis annak kerettantervben meghatározott részletei) is a kötelező olvasmányok között szerepel...

ITT OLVASHATÓ

BÁRÁNDY PÉTER: A MAI RENDSZER A MEGALKUVÁST HONORÁLJA (1.)

HÍRKLIKK

Szerző: NÉMETH PÉTER

2020.02.01.

„Polt Péter egy jó rendszerben jó ügyész lenne. De mert gyönge ember, ezért aláveti magát a hatalmi követeléseknek, és ennek megfelelően az ügyészi hivatását, vezető pozícióját arra használja fel, hogy a hatalmat szolgálja, és nem arra, hogy a legfontosabb bűnüldöző szerv funkcionális működését biztosítsa. Ez rendszerhiba” – nyilatkozta Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy miniszter a Hírklikknek. Azt is elmondta, hogy Orbán Viktort soha nem látta pozitív szerepet játszani, mindig a hatalom megszerzésére, vagy megtartására koncentrált.

- Szereti meg, ha miniszternek szólítják?

- Nem sértődőm meg, én szerettem miniszternek lenni; addig voltam miniszter, ameddig azt lehetett szeretni. A mi kultúránk szerint egyébként lehetséges, hogy a valaha volt minisztert így szólítsák. De nem kötelező, a helyzet dönti el különben is, hogy mikor helyénvaló. Amikor például ügyvédként járok el, akkor nem az a jellegzetességem, hogy voltam egyszer miniszter.

- Azért kérdezem, mert – Moldova Györggyel szólva -, akit egyszer a mozdony füstje megcsapott, az nehezen jön ki a politikai kötődéseiből, önnél viszont nem tapasztalok ilyesmit, látszólag könnyedén lépett át a civil életbe.

- Nézze, én úgy lettem miniszter, hogy volt előtte egy viszonylag jól megalapozott civil pályám; az irodai asztalomtól mentem el miniszternek és oda is tértem vissza. Azt gondolom, ha van visszaút, akkor eleve nem alakul ki az a félelem, vagy szorongás, hogy vajon mi lesz velünk, ha már nem vagyunk miniszterek. Ha van egy stabil egzisztenciája az embernek, akkor ez a feladat csak egy periódus az életünkben. Hogy ez mennyire így van, akkor egy kormányülés szünetében Görgey Gáborral ültünk egymás mellett, és úgy határoztunk, hogy megalakítjuk a volt miniszterek klubját. De ezzel együtt igaz, amit a mozdony füstje kapcsán említett: amikor miniszter voltam, hiányoztak a konkrét ügyek, például, hogy felkészülök egy perbeszédre, ha ügyvéd vagyok, a miniszterség után, akkor hiányzik az a jó ház, amibe megérkeztem. Az Igazságügyi Minisztériumra gondolok; az ő vezetőjüknek lenni már önmagában öröm volt, kiváló szakemberek voltak minden jogterületen. És persze hiányzik a szakmánk egészét érintő érdemi döntések meghozatala is, pláne most, amikor látom, milyen döntések születnek...

ITT OLVASHATÓ

MI CSAK EGYENGETJÜK AZ ÁLLAMI BERUHÁZÁSOK ÚTJÁT A FŐVÁROSBAN - INTERJÚ VITÉZY DÁVIDDAL

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZALAI ANNA
2020.02.01.

Hét-tíz év alatt megépülhet az M5-ös metró első szakasza és megtörténhet a HÉV-járműcsere. Utóbbi költsége önmagában százmilliárd fölött lesz, nem is kevéssel – mondja Vitézy Dávid, a Budapest Fejlesztési Központ vezetője.

A Budapest Fejlesztési Központtól reméli a visszatérést a politikai fősodorba? 

Ez egy szakmai feladat. Budapest legjelentősebb problémáin, így a levegőszennyezésen, a dugókon, a zöldfelület hiányán az állam nélkül nehezen lehetne változtatni. Mióta létezik Budapest, az állam részt vesz a fejlesztésében. Többek között azért, mert a HÉV-ek és vasút állami kézben van, márpedig az agglomerációs közösségi közlekedésnek ezek a fő eszközei. Minden harmadik autóban ingázó ül. Ráadásul a városkörnyéki települések lakosság száma ütemesen nő, miközben a főváros lélekszáma stagnál. Már nem a kiköltözés a domináns, hanem a beköltözés. Akik Budapesten keresnek munkát vagy iskolát, azok a magas fővárosi lakásárak miatt zömében az agglomerációban tudnak ingatlant bérelni vagy akár venni. A bejáráshoz tíz városkörnyékiből hét a kocsit választja. A klímaváltozást okozó szén-dioxid kibocsátás húsz százalékáért pedig a közlekedés, elsősorban az autók a felelősek Budapesten, a lokális egészségkárosító hatásról nem is beszélve. Egyértelmű, hogy lépni kell és az is, hogy valódi változást csak regionális logikán alapuló, rendszerszintű lépésekkel lehet elérni, amelyek teljes átfutása évtizedes. Rövidtávú politikai sikert keresni ebben butaság lenne. 

Mellette azért megtartja a közlekedési múzeum igazgatói posztját is, holott az sem egy rövid távú sikertörténet... 

Azzal én erősen vitatkoznék, hogy ez egy sikertelen vállalkozás. A városligeti múzeumot még a kinevezésem előtt zárták be azzal a szándékkal, hogy a második világháborúban megsemmisült épület kapkodva, rengeteg azbeszttel újjáépített csonkja helyett korszerűbbet építenek a helyére. De egy alapos vizsgálat után arra jutottunk, hogy ott erre nincs elég hely és sikerült a kormány támogatását is elnyerni, hogy Kőbányán, a MÁV volt járműjavítójában kezdhessünk új korszakot. Teszem hozzá, ha maradtunk volna az eredeti változatnál, akkor most a fővárosi önkormányzat döntése nyomán nem épülhetne meg a múzeum a Ligetben. Ehhez képest Kőbányán egy nagyívű városfejlesztési projekt része, amely az elhagyatott vasúti üzem városi szövetbe integrálásával a józsefvárosi és kőbányai rozsdanegyed revitalizációjának motorja lehet. A komplex urbanisztikai program részeként gyalogos kapcsolat nyílik a Népliget felé, új vasút megálló létesülhet, amit nem csak a múzeumba érkezők használhatnak, hanem a hatvani vonalon ingázók is átszállhatnak itt az 1-es villamosra. Meggyőződésem, hogy ezek a használaton kívüli, régi vasúti és ipari területek jelentik a város titkos tartalékát, a kármentesítés viszont kemény dió, de rajta vagyunk, csináljuk...

ITT OLVASHATÓ

NEM OTT LETT VÉGE, HOGY KAPJUNK BE EGY SÖRT – MAGYAR HANG-AJÁNLÓ

MAGYAR HANG ONLINE
Szerző: Magyar Hang
2020.01.30.

A TARTALOMBÓL:

– „Óriási rés van a falon” – Jakab Péter úgy véli, a „cigánybűnözés” mára elveszítette etnikai jellegét · A politikus szerint ki kell fizetni a gyöngyöspataiaknak a kártérítést Interjú!

– Lesajnált egészségügyi szakdolgozók – A beharangozott 72 százalékos béremelés arra elég, hogy a nővérek tízezrekkel keressenek kevesebbet a nemzetgazdasági átlagnál

– Zánka: nem várt problémák, növekvő költségek – Megint drágult a zánkai Erzsébet-tábor újjáépítése, és az is kérdéses, későbbre torlódik-e az áprilisra tervezett átadás

– Leszakadóban a nyugdíjasok – Demonstrációtól sem riad vissza az idősek érdekvédő szervezete

– Gazra parkolni tilos! – A solymári önkormányzat már tavaly márciusban elkészíttette a vasúti parkoló bővítésének tervét, választ azonban nem kaptak

– A személyiségünkből nem tudunk kibújni – Török Réka pályadöntési szaktanácsadó és az ELTE PPK oktatója a pályaválasztás csapdáiról. Interjú!

– Milliárdok mentek Erdélynek, csak kórházra nem jutott – Mire ment magyar adófizetői pénz az elmúlt tíz évben?

– „Még ha el is hangoztak fenyegető, trágár szavak” – Elsuhant egy félóra és vele egy ember élete is Magyarország legszegényebb faluja, Csenyéte felett. Riport

– Scherer Péter: Nem ott lett vége, hogy kapjunk be egy sört – A művész a családon belüli erőszakot, a kábítószer-függőséget is feldolgozó igazi színházról, a kollégiumi lét keménységéről, Jancsóról, a szakmáját ért támadásokról és a tatár bifsztek rejtelmeiről. Interjú!

– A Föld felperzselt sebei – Nagy Dániel erdőmérnökkel, erdőtűzszakértővel, a Nébih munkatársával a nagy pusztítást okozó erdő- és vegetációtüzek okairól és a védekezés lehetőségeiről beszélgettünk. Interjú!

– Olcsó a kalasnyikov! Vegyék, vigyék! – Nem is olyan nehéz beszerezni egy fegyvert a Balkánon, mint gondolnánk

– Túl sok a forgács – A guantánamói fogolytábor nemrég „ünnepelte” 18. születésnapját

– 2020 a nagy megfigyelés éve – Az év végéig minden kínai állampolgárnak és ott működő vállalatnak csatlakoznia kell a „társadalmi kreditrendszerhez”

– Kasztokra osztja a kisebbségeket Kijev – Zelenszkij és csapata ígérete ellenére ugyanúgy „rendes ukránt” akar nevelni mindenkiből, mint elődje

– Deepfake Trumpok, Putyinok kora jő – Vajon a fejünkre nőnek-e a mesterséges intelligenciával manipulált videók?

– Geopolitikai viták történelmi köntösben – A lengyel–orosz történelmi viták jegyében zajlanak a második világháború befejeződésének évfordulós megemlékezései

– Irodalmi élősködők és közmegbecsültek – Demeter Szilárd a Térey-ösztöndíj körüli vitáról

– Az én nevem Boja! – Egy budapesti idősek otthonában él a 95 éves Fodor Ibolya, aki 93 évvel ezelőtt az egyik utolsó gyerekvonattal utazott a hollandiai Roermondba. Vele beszélgettünk

– Szerb Antal (majdnem) elfelejtett barátja – Szedő Dénes atya költészetéről

– Hetente két járvány – Ha egyetlen fontos tanulságot akarunk leszűrni a koronavírus körüli állapotokból, akkor az az lehet, hogy ma már nincsenek csupán egy országra kiterjedő válsághelyzetek

– Szászvár hőse, az ultramaratonista közmunkás – „Neked ez jutott, csináld!” Nem volt, aki biztassa, nem volt edzője sem, Orsós Ferenc tizenhárom évesen mégis futni kezdett. Riport

– Egy eltitkolt román légi katasztrófa képei – Érdekes, eddig soha nem publikált fotókat tett közé az erdélyi online fényképgyűjtemény

– Aki mindenét a kosárlabdának adta – Kobe Bryantre emlékezünk

Publicisztika:

– Puzsér Róbert: Schobert Norbert, az öngyűlölet vámszedője
– Gulyás Balázs: 4500 főnyi remény – Avagy mi történt Győrben
– Torkos Matild: Korrupcióban jól teljesítünk
– Szerető Szabolcs: Mélymagyar
– Fekete Mihály: Pokorni úr, tessék választani
– Hamburger Béla: Nem én voltam…
– Pálinkás József: A politikai üzlet
– Pápay György: Változó közhangulat, változatlan tanulságok
– Halász Nóra: Sakk-matt
– Híd Jenő rajzol: Testmozgás
– Wekerle Szabolcs: Ne sínyelje meg – Újbeszél
– Lukács Csaba: Vissza a csúcsra – Szotyola
– Dévényi István: Senki földjei
– Marabu: Felkészültünk!

Tárca:

– Szántó T. Gábor: Lett egy kutyám, 1975
– Benedek Szabolcs: A lehető világok legjobbika

Kritika:

– Genocídium Pozsony mellett – Népirtás Pozsonyligetfalun
– „Mintha az osztály tagja lennék én is” – Vadadi Adrienn: Miénk a színpad!
– Kalandozás az értelem peremén – Jim Holt: Amikor Einstein Gödellel sétált
– Múltmondó a csipkefüggöny mögött – Géczi János: A tenyérjós
– A lélek sötét éjszakája – A kívülálló, HBO
– Végre egy happy end! – Peter Pomerantsev: Semmi nem igaz, bármi lehetséges

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN, A TEMPLOM EGERE

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.02.01.

Itt volt az ideje megint a magyar közélet legálságosabb aktusának, amikor a közszereplők bevallják, mennyit loptak egy év alatt, illetve trükkösen takargatni kívánják az egészet. Vagyonnyilatkozatnak nevezik ezt a szemfényvesztést, aminek az ég egy világon semmi értelme nincs, de le lehet mérni rajta, ki hol tart a valóság elferdítésében. Nem ettől lesz becsületes valaki, viszont legalább meg kellene próbálni annak látszani, de az sem járható út, hogy a csillagokat is letagadjuk az égről, mert senki nem fog hinni nekünk.

Hosszú évek után eljutottunk odáig a hazugságok tengerében, hogy Orbán Viktor Mihály nincstelen lett, nincs egy árva vasa sem, se autója, se ingósága, csak az adósság, nagy valószínűséggel hónap végén a vejétől kér kölcsön csirkelábra. Tudom, hogy ez egy színjáték, de Orbán még arra is alkalmatlan, hogy ezt jól játssza, vagy csak egyszerűen hülyének néz mindenkit, mert úgy gondolja, megteheti. Nem érdemes ezzel többet foglalkozni, ez a vagyonnyilatkozat, amelyben templom egerének állítja be magát, mindent elmond a jelleméről vagy jellemtelenségéről. Inkább az utóbbi.

Bevett szokás egyébként egynémely diktátor-típusnál ez. Archetípusa Adolf volt Németországból, aki nemcsak a pénzét, még az érzelmeit is letagadta Barna Évát rejtegetve a nagyközönség elől, mondván, hogy az ő jegyese az árja nép. Adolf még ráadásul vegetáriánus is volt, spenóton élt, de legalább a végén becsülettel főbe lőtte magát. Mi nép, mint Orbán jegyese viszont olyan alakhoz nem mennénk hozzá, aki másfél milliót keres, költenie alig kell, még BKV bérletre sem, de félretenni mégsem tud. Biztosan elkurvázza.

Ha meg nem, szétfolyik a keze között a fizetsége, nem tud bánni a pénzzel, amit az ország is mutat. Mindenféle szarra elszórja, stadionok, pópák és futballisták, templomok, erkélyek meg kisvasút, épp csak arra nem jut, amire kellene, az ilyen ember ne legyen miniszterelnök, mert alkalmatlan. Bár ez minálunk olykor követelmény, senki nem azt csinálja, amihez ért, illetve, aki nem ért semmihez, abból lesz a főnök, diákból államtitkárhelyettes, bírósági fogalmazóból miniszter, és ezeknek szokott a legnagyobb pofájuk lenni...

ITT OLVASHATÓ

ORBÁN LASSAN NEM ÁLL MEG SAJÁT LÁBÁN, ROGÁNT VISZONT EGY HURRIKÁN SEM BILLENTI KI

HVG ONLINE / ITTHON

Szerző: hvg.hu

2020.02.01.

Gondolta volna, hogy Orbán Viktornak mind egy szálig elfogyott a megtakarítása? És azt, hogy Novák Katalin többet keres lakáskiadásból, mint államtitkárként? Rogán Antal vagyoni helyzetét alaposan felforgatta a válás, Lázár János pedig hatalmas léptekkel halad a nagytőkésség felé. Gyurcsány Ferenc kinézett egy új házat, Áder János viszont már meg is vette az övét. Itt vannak a frissen leadott vagyonnyilatkozatok.

Orbánnak egy megveszekedett fillérje sincs

Egy éve ilyenkor 1,39 millió, másfél éve pedig 965 ezer forint lapult Orbán Viktor bankszámláján, 2019 végére azonban ez mind egy szálig elfogyott a frissen benyújtott vagyonnyilatkozata szerint. (Lehet, csak hibázott, ezért éjjel megkerestük Havasi Bertalant, válaszával a cikket frissítjük.)

A miniszterelnök ingatlanjaiban amúgy sincs változás: a XII. kerületi Cinege utcai és a felcsúti házon kívül nem vett újabbat, és sem autó, sem értékpapír, sem egyéb ingóság sincs továbbra sem a nevén...

ITT OLVASHATÓ