Szerzők: RA, BIROM
2020.01.26.
A Fidesz még a hivatalos végeredmény előtt, 84 százalékos feldolgozottságnál jelentette be, hogy győztek, Pollreisz Balázs ugyanekkor gratulált neki.
ITT OLVASHATÓ
2020. január 26., vasárnap
A FIDESZES DÉZSI CSABA ANDRÁS MEGNYERTE GYŐRBEN AZ IDŐKÖZI POLGÁRMESTER-VÁLASZTÁST
INDEX
Szerzők: RA, BIROM
2020.01.26.
Az adatok 100 százalékos feldolgozottságánál a fideszes Dézsi Csaba András 56,14 százalékkal, 23932 szavazattal megnyerte a győri időközi polgármester-választást, ezzel a Fidesz megtartotta a várost Borkai botránya után is. Utoljára 2002-ben nyert nem fideszes jelölt. Dézsi ellenfele, az összellenzéki Pollreisz Balázs 16646 szavazatot kapott, ez 39.05 százalékos eredményt jelentett neki.
A Fidesz még a hivatalos végeredmény előtt, 84 százalékos feldolgozottságnál jelentette be, hogy győztek, Pollreisz Balázs ugyanekkor gratulált neki.
ITT OLVASHATÓ
Szerzők: RA, BIROM
2020.01.26.
A Fidesz még a hivatalos végeredmény előtt, 84 százalékos feldolgozottságnál jelentette be, hogy győztek, Pollreisz Balázs ugyanekkor gratulált neki.
ITT OLVASHATÓ
HA MAGYAR FOCISTA VAGY, A HAVI ÖTMILLIÓ SEM LEHETETLEN
QUBIT
Szerző: GOALIEATH
2020.01.26.
A magyar futballban átlagosan 5,3 millió eurót költenek bérekre, ami a bevételek 47 százaléka, derül ki az UEFA üzleti jelentéséből. Egy átlagos magyar focista havi bruttó 2,5-3 milliót keres.
A magyar focibajnokság egész Európában a 21. helyen áll a fizetéseket tekintve – derül ki az UEFA üzleti jelentéséből. De mennyit is jelent ez átlagosan egy-egy játékos esetében?
A magyar futballban átlagosan 5,3 millió eurót költenek bérekre, ami a bevételek 47 százaléka, ennek mintegy háromnegyede kerül a játékosokhoz, a fennmaradó rész az edzők és az egyéb stábtagok bére.
Átlagfizetést azért nehéz számolni, mert az UEFA a 2018-as üzleti évet vette alapul, akkor pedig egyrészt más volt az NB1 összetétele, másrészt a csapatok kerete is folyamatosan változott. De pontosan kik tartoznak bele az évi 1,7 milliárd forintos bérkeretbe? Két éve a hasonló jelentés elkészítésekor megkérdeztük az UEFA-t, az európai szövetség válasza szerint minden profi szerződéssel rendelkező labdarúgó a tartalékoktól az U19-es vagy U17-es csapatig, ellenben az edzői stáb nem. Ha a mai első osztályú csapatokat nézzük, akkor ez átlagosan 37 fő...
Szerző: GOALIEATH
2020.01.26.
A magyar focibajnokság egész Európában a 21. helyen áll a fizetéseket tekintve – derül ki az UEFA üzleti jelentéséből. De mennyit is jelent ez átlagosan egy-egy játékos esetében?
A magyar futballban átlagosan 5,3 millió eurót költenek bérekre, ami a bevételek 47 százaléka, ennek mintegy háromnegyede kerül a játékosokhoz, a fennmaradó rész az edzők és az egyéb stábtagok bére.
Átlagfizetést azért nehéz számolni, mert az UEFA a 2018-as üzleti évet vette alapul, akkor pedig egyrészt más volt az NB1 összetétele, másrészt a csapatok kerete is folyamatosan változott. De pontosan kik tartoznak bele az évi 1,7 milliárd forintos bérkeretbe? Két éve a hasonló jelentés elkészítésekor megkérdeztük az UEFA-t, az európai szövetség válasza szerint minden profi szerződéssel rendelkező labdarúgó a tartalékoktól az U19-es vagy U17-es csapatig, ellenben az edzői stáb nem. Ha a mai első osztályú csapatokat nézzük, akkor ez átlagosan 37 fő...
ELKEZDŐDÖTT A PARTIZÁN VÁLASZTÁSI MŰSORA A MÉRCE FŐSZERKESZTŐJÉVEL
MÉRCE
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2020.01.26.
Diószegi-Horváth Nóra a Partizán műsorában elemzi, mi történt ma és az elmúlt időszakban Győrben, de bejelentkeznek majd Győrből kollégáink is. Itt tudjátok nézni:...
Szerző: KISS SOMA ÁBRAHÁM
2020.01.26.
MIÉRT HAZUDIK LOVASI ANDRÁS?
1000 LEÜTÉS BLOG
Szerző: HaFr
2020.01.26.
"Szóval, hogy ha a Fidesz minden jelöltje olyan lenne, mint Dézsi Csaba András, akkor én Fidesz-szavazó lennék” – mondja Lovasi András, a Kispál és a borz egykori, a Kiscsillag zenekar mai énekese, gitárosa, dalszerzője, a Fidesz győri jelöltjének közösségi oldalán közzétett videóban.
Tehát Lovasinak van egy véleménye, amit én nem osztok. De miért hazudik a lényeget illetően? Hiszen, ha ott és akkor (mai hatással) tesz közzé (enged közzétenni) egy ilyen videót, akkor Lovasi nem Fidesz-szavazó, hanem jóval több: Fidesz-propagandista, akár szavazatok százait-ezreit indukálva a Fidesznek itt és most. Ez a "kint is vagyok, bent is vagyok, de leginkább hazudok és közben távolságtartóan jó fej vagyok, azaz hazudok a hazugságról" -- szóval, na... na. Szomorú...
Szerző: HaFr
2020.01.26.
Tehát Lovasinak van egy véleménye, amit én nem osztok. De miért hazudik a lényeget illetően? Hiszen, ha ott és akkor (mai hatással) tesz közzé (enged közzétenni) egy ilyen videót, akkor Lovasi nem Fidesz-szavazó, hanem jóval több: Fidesz-propagandista, akár szavazatok százait-ezreit indukálva a Fidesznek itt és most. Ez a "kint is vagyok, bent is vagyok, de leginkább hazudok és közben távolságtartóan jó fej vagyok, azaz hazudok a hazugságról" -- szóval, na... na. Szomorú...
ROMA PÉLDAKÉPEK, ÉRTELMISÉGEK, HŐSÖK
A NYOMOR SZÉLE BLOG
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.01.26.
A roma integrációval kapcsolatban gyakran elhangzik, jó példákat kell felmutatni, olyanokat, akik tanultak, kitörtek, és követendő mintát mutathatnak a többieknek. Ők a roma hősök, akiktől persze a többségi társadalom jelentős része elvárja, hogy menjen vissza az övéihez, és dolgozzon annak a társadalmi csoportnak az integrációján, ahova született.
De sokan nem teszik ezt. Sokáig én sem értettem, miért, én is belecsúsztam egy többségi viszonyulásba, mert könnyebb volt úgy, ítélkezve, mint értelmezve a helyzetüket. Aztán az egészet helyretette bennem egy ilyen kitörés végigkísérése, Hencidától Pannonhalmáig, majd Párizsig, jelenleg pedig épp Budapesten. Írtam már erről itt is, hogy közben értettem meg, vele, mentorként, „pótanyaként”, mi megy végbe bennük, akik meglépik ezt az iszonyú szociokulturális űrt, és ide már nem tartoznak, ott meg mindig cigányként szintén nem találnak olyan befogadásra, amit elvárnának, szeretnének. Átéltem vele, mit jelent ez, érzelmileg is. Megtapasztaltam, hogy tolul elő az elszakadás ellenére is a szocializáció, és mennyi idő, energia és pénz az, ami kell ahhoz, hogy legalább a lehetőség egy másféle döntésre, megteremtődjön.
A kirekesztés érzését is velük éltem meg, mióta ezt a munkát végzem, a láthatatlan falakat, melyek az ember körül villámgyorsan épülnek fel bizonyos szituációkban, hiszen „ha valaki cigányokkal dolgozik, nyilván olyan ő is…azzá válik..”
Most úgy tűnik, a mesterségesen is gerjesztett gyűlöletnövekedés közben, hogy a jó példák, a roma hősök sem erősítik a problémával való szembenézést. Egyszerűen azért, mert (és ebben a média is ludas) nagyobb hangsúlyt kap benne az illető személy akarata, mint az őt támogató környezete, amelyben ott vannak családtagok, pedagógusok, mentorok, akik meglátták bennük a lehetőséget, és nem hagyták őket, mint sokat hagynak mások, hanem fogták, tolták, támogatták, bepótoltak, segítettek, biztattak, erőt adtak neki. Nem domborodnak ki ezekben az életutakban a szerencsefaktorok sem, pedig az is kell, a szerencsés találkozások, melyek hatnak, erősítenek szintén. Nem akarom persze azt mondani, hogy az illetők akarata nem fontos. Nagyon is az. De ha azt erősítjük a példájukkal, hogy csak annyi, akartak, és na ugye, csodás karriert futottak be, ezzel leegyszerűsítjük a problémát, és kizárólag a személyes felelősségek körébe sorolunk mindent. Pedig mindannyian tudjuk, az élet nem ilyen. Bizony sok tényezőnek együtt kell állnia egy karrier kibontakozásához.
És ennek példáján lesznek azok a megállapítások, amelyek két csoportra osztják őket, azokra, akik akarnak, és kitörnek, és azokra, akik nem akarnak. Őket pedig, a nem akarókat, elítéli, megveti mindenki, és nem firtatja tovább, hogy vajon mitől akart az egyik, és miért nem akar a másik. Hogy mit jelent az, ha az akarás képessége is elvész. Pedig, ha elemeznénk azoknak az életútját, kiskoruktól kezdve, akik kitörtek, és ezt is mellé tennénk a történeteiknek, akkor árnyalódna a kép, és a többségi társadalom felelőssége, a rendszer működési hibái is rögtön érthetővé válnának. És talán meg tudnánk mutatni azt is, mit jelent a szocializáció, hol, mitől törik meg vagy éppen nem, az ördögi kör.
Én meg tudom érteni azt is, aki befejezve a tanulmányait, azt mondja: épp azért tanult, hogy ne kelljen azt az életet élnie, mint a szüleinek, testvéreinek, vagy osztálytársainak…miért kellene neki visszamennie? Ő másképp akarja, máshol, másmilyen jövőképpel. Esetleg másmilyen szakmában.
Szerintem nem az a legfontosabb az integrációért végzett munkában, hogy aki dolgozik velük, cigány-e vagy sem. Sokkal fontosabb, hogy tud-e olyan alázattal dolgozni, amiben nem ő mondja meg, nem romaként, hogyan kell a roma identitást megélni, hanem megpróbálja megérteni, hogy élik meg azt ők, a közegükben. Ugyanilyen fontos a többségi társadalomból hozott tudás, mert az meg a befogadás tételeit hozza ebbe a csomagba. A fontos ebben a partneri viszonyban van, annak a felismerésén, hogy az integráció nem kizárólag a tanult többségi társadalom szabályai szerint kell, hogy történjen, hanem együtt, mindkét fél kompromisszumaiban fogalmazódhat meg.
Alázat egymás iránt. Annyira fontos lenne. Én úgy érzem, hogy ez nincs meg. Egyik oldalról sem, még a roma értelmiség oldaláról sem.
Akik az integrációért nem közvetlenül a terepen dolgoznak, hanem az állami intézményrendszerben, nos, nekem ők a legfurcsábbak. Egyrészt, mert nem értem, hogy tudnak asszisztálni ahhoz, ami történik, akár a szegregált oktatás kérdését, akár a korrupciós ügyeket, a nyilvánvalóan rossz beavatkozási pontokat nézem. Hiszen nekik érteni kellene, ők választották azt, hogy romaként ezért dolgoznak, mert meg tudják értetni azokat a szempontokat, amelyeket a nem romák nem érthetnek. Ők hogy tudják eltűrni a rasszista utalásokat, kijelentéseket, a kormányzat részéről, vagy akár a kormányzati médiában? Miért nem fognak össze és emelnek szót ezek ellen?
Inkább hallgatnak, láttam magam is összenézéseket, zavart mosolyokat tőlük, egy-egy kényes szituációban. Mikor én, nem cigányként, elvártam volna, hogy szóljanak, de nem tették. Vajon miért nem? Nyilván azért, mert fontosabb lett a többségi befogadás (hierarchikus alárendelődéssel megerősítve) az értékrendjükben, mint a roma identitás képviselete, vagy a munkájuk értelme, célja. Mindez pedig azért is furcsa nekem, mert más viszonyrendszerben pedig megfogalmazzák: nehogy már egy „gádzsó” megkérdőjelezzen bármilyen döntést, amit őt hoznak meg. A „gádzsótól” viszont minden elfogadott, ha a hierarchiában felettük van. Szóval, furcsa, ambivalens állapotban vannak ők, akik a rendszer részeként dolgoznak a roma integrációért.
Aztán ott vannak azok a roma értelmiségek, akik meg a rendszeren kívül vannak. Jogvédők, civil szervezeti vezetők, korábban a rendszeren belül dolgozók, aztán onnan kiesők, hiszen ez is úgy működik, politikai besorolással, hogy vannak a „mi” roma értelmiségeink, meg van a „másik oldalé”. Itt is érthetetlen nekem, miért nem bírnak kompromisszumokat kötni, szerepeket beosztani, együtt lépni, egymást támogatni. Hatalmi harcok? Nem tudom. De nem látok olyan összefogást, ami előremutató lenne. A kisebbségi önkormányzati rendszert inkább nem is hozom most ide, mert az aztán tényleg ezer sebből vérző, a manipulációnak kitett egységei ennek az egésznek. És alattuk még ott vannak a szétesett közösségek, amelyeket nem képesek összefogni, mert nincs rá sem tudásuk, sem képességük, és eszközeik sem.
Persze tudom, nem egységes a cigányság. Azt is, hogy hosszú az út az integráció felé, hogy az inklúzióról ne is beszéljek. És tudom azt is, hogy igazából még egyetlen kormány sem nézett szembe ezzel a problémával, mindig a szőnyeg alá söprés volt a jellemző. Csakhogy már nem fér tovább oda…kifolyik, kibuggyan, oda folyik a lábunk alá, és hamarosan nem tudunk tőle lépni. Sehova. Nem tudunk tovább úgy tenni, mintha nem lenne.
Tudom, nagyon nehéz. De az biztos, hogy mindenkinek dolgoznia kell ezen. Nektek is, kedves roma értelmiségek. Nem csendben lenni, hanem kiállni azok mellett, akik hallatják a hangjukat, és akarnak tenni a roma integrációért. Akár cigányok, akár nem. Akár olyan cigányok mint ti, akár „nem olyanok”.
Igaz, ahhoz legalább a célt meg kellene tudni határoznunk. Közösen, egyetértésben.
Szerző: L. RITÓK NÓRA
2020.01.26.
De sokan nem teszik ezt. Sokáig én sem értettem, miért, én is belecsúsztam egy többségi viszonyulásba, mert könnyebb volt úgy, ítélkezve, mint értelmezve a helyzetüket. Aztán az egészet helyretette bennem egy ilyen kitörés végigkísérése, Hencidától Pannonhalmáig, majd Párizsig, jelenleg pedig épp Budapesten. Írtam már erről itt is, hogy közben értettem meg, vele, mentorként, „pótanyaként”, mi megy végbe bennük, akik meglépik ezt az iszonyú szociokulturális űrt, és ide már nem tartoznak, ott meg mindig cigányként szintén nem találnak olyan befogadásra, amit elvárnának, szeretnének. Átéltem vele, mit jelent ez, érzelmileg is. Megtapasztaltam, hogy tolul elő az elszakadás ellenére is a szocializáció, és mennyi idő, energia és pénz az, ami kell ahhoz, hogy legalább a lehetőség egy másféle döntésre, megteremtődjön.
A kirekesztés érzését is velük éltem meg, mióta ezt a munkát végzem, a láthatatlan falakat, melyek az ember körül villámgyorsan épülnek fel bizonyos szituációkban, hiszen „ha valaki cigányokkal dolgozik, nyilván olyan ő is…azzá válik..”
Most úgy tűnik, a mesterségesen is gerjesztett gyűlöletnövekedés közben, hogy a jó példák, a roma hősök sem erősítik a problémával való szembenézést. Egyszerűen azért, mert (és ebben a média is ludas) nagyobb hangsúlyt kap benne az illető személy akarata, mint az őt támogató környezete, amelyben ott vannak családtagok, pedagógusok, mentorok, akik meglátták bennük a lehetőséget, és nem hagyták őket, mint sokat hagynak mások, hanem fogták, tolták, támogatták, bepótoltak, segítettek, biztattak, erőt adtak neki. Nem domborodnak ki ezekben az életutakban a szerencsefaktorok sem, pedig az is kell, a szerencsés találkozások, melyek hatnak, erősítenek szintén. Nem akarom persze azt mondani, hogy az illetők akarata nem fontos. Nagyon is az. De ha azt erősítjük a példájukkal, hogy csak annyi, akartak, és na ugye, csodás karriert futottak be, ezzel leegyszerűsítjük a problémát, és kizárólag a személyes felelősségek körébe sorolunk mindent. Pedig mindannyian tudjuk, az élet nem ilyen. Bizony sok tényezőnek együtt kell állnia egy karrier kibontakozásához.
És ennek példáján lesznek azok a megállapítások, amelyek két csoportra osztják őket, azokra, akik akarnak, és kitörnek, és azokra, akik nem akarnak. Őket pedig, a nem akarókat, elítéli, megveti mindenki, és nem firtatja tovább, hogy vajon mitől akart az egyik, és miért nem akar a másik. Hogy mit jelent az, ha az akarás képessége is elvész. Pedig, ha elemeznénk azoknak az életútját, kiskoruktól kezdve, akik kitörtek, és ezt is mellé tennénk a történeteiknek, akkor árnyalódna a kép, és a többségi társadalom felelőssége, a rendszer működési hibái is rögtön érthetővé válnának. És talán meg tudnánk mutatni azt is, mit jelent a szocializáció, hol, mitől törik meg vagy éppen nem, az ördögi kör.
Én meg tudom érteni azt is, aki befejezve a tanulmányait, azt mondja: épp azért tanult, hogy ne kelljen azt az életet élnie, mint a szüleinek, testvéreinek, vagy osztálytársainak…miért kellene neki visszamennie? Ő másképp akarja, máshol, másmilyen jövőképpel. Esetleg másmilyen szakmában.
Szerintem nem az a legfontosabb az integrációért végzett munkában, hogy aki dolgozik velük, cigány-e vagy sem. Sokkal fontosabb, hogy tud-e olyan alázattal dolgozni, amiben nem ő mondja meg, nem romaként, hogyan kell a roma identitást megélni, hanem megpróbálja megérteni, hogy élik meg azt ők, a közegükben. Ugyanilyen fontos a többségi társadalomból hozott tudás, mert az meg a befogadás tételeit hozza ebbe a csomagba. A fontos ebben a partneri viszonyban van, annak a felismerésén, hogy az integráció nem kizárólag a tanult többségi társadalom szabályai szerint kell, hogy történjen, hanem együtt, mindkét fél kompromisszumaiban fogalmazódhat meg.
Alázat egymás iránt. Annyira fontos lenne. Én úgy érzem, hogy ez nincs meg. Egyik oldalról sem, még a roma értelmiség oldaláról sem.
Akik az integrációért nem közvetlenül a terepen dolgoznak, hanem az állami intézményrendszerben, nos, nekem ők a legfurcsábbak. Egyrészt, mert nem értem, hogy tudnak asszisztálni ahhoz, ami történik, akár a szegregált oktatás kérdését, akár a korrupciós ügyeket, a nyilvánvalóan rossz beavatkozási pontokat nézem. Hiszen nekik érteni kellene, ők választották azt, hogy romaként ezért dolgoznak, mert meg tudják értetni azokat a szempontokat, amelyeket a nem romák nem érthetnek. Ők hogy tudják eltűrni a rasszista utalásokat, kijelentéseket, a kormányzat részéről, vagy akár a kormányzati médiában? Miért nem fognak össze és emelnek szót ezek ellen?
Inkább hallgatnak, láttam magam is összenézéseket, zavart mosolyokat tőlük, egy-egy kényes szituációban. Mikor én, nem cigányként, elvártam volna, hogy szóljanak, de nem tették. Vajon miért nem? Nyilván azért, mert fontosabb lett a többségi befogadás (hierarchikus alárendelődéssel megerősítve) az értékrendjükben, mint a roma identitás képviselete, vagy a munkájuk értelme, célja. Mindez pedig azért is furcsa nekem, mert más viszonyrendszerben pedig megfogalmazzák: nehogy már egy „gádzsó” megkérdőjelezzen bármilyen döntést, amit őt hoznak meg. A „gádzsótól” viszont minden elfogadott, ha a hierarchiában felettük van. Szóval, furcsa, ambivalens állapotban vannak ők, akik a rendszer részeként dolgoznak a roma integrációért.
Aztán ott vannak azok a roma értelmiségek, akik meg a rendszeren kívül vannak. Jogvédők, civil szervezeti vezetők, korábban a rendszeren belül dolgozók, aztán onnan kiesők, hiszen ez is úgy működik, politikai besorolással, hogy vannak a „mi” roma értelmiségeink, meg van a „másik oldalé”. Itt is érthetetlen nekem, miért nem bírnak kompromisszumokat kötni, szerepeket beosztani, együtt lépni, egymást támogatni. Hatalmi harcok? Nem tudom. De nem látok olyan összefogást, ami előremutató lenne. A kisebbségi önkormányzati rendszert inkább nem is hozom most ide, mert az aztán tényleg ezer sebből vérző, a manipulációnak kitett egységei ennek az egésznek. És alattuk még ott vannak a szétesett közösségek, amelyeket nem képesek összefogni, mert nincs rá sem tudásuk, sem képességük, és eszközeik sem.
Persze tudom, nem egységes a cigányság. Azt is, hogy hosszú az út az integráció felé, hogy az inklúzióról ne is beszéljek. És tudom azt is, hogy igazából még egyetlen kormány sem nézett szembe ezzel a problémával, mindig a szőnyeg alá söprés volt a jellemző. Csakhogy már nem fér tovább oda…kifolyik, kibuggyan, oda folyik a lábunk alá, és hamarosan nem tudunk tőle lépni. Sehova. Nem tudunk tovább úgy tenni, mintha nem lenne.
Tudom, nagyon nehéz. De az biztos, hogy mindenkinek dolgoznia kell ezen. Nektek is, kedves roma értelmiségek. Nem csendben lenni, hanem kiállni azok mellett, akik hallatják a hangjukat, és akarnak tenni a roma integrációért. Akár cigányok, akár nem. Akár olyan cigányok mint ti, akár „nem olyanok”.
Igaz, ahhoz legalább a célt meg kellene tudni határoznunk. Közösen, egyetértésben.
BECSAPJÁK A SZÁNDÉKOSAN LEBUTÍTOTT GYÖNGYÖSPATAI CIGÁNYOKAT - A JOGERŐS BÍRÓSÁGI ÍTÉLETET NEM HAJTJÁK VÉGRE, JOGI SEGÍTSÉG NÉLKÜL TÁRGYALNAK EGYENKÉNT VELÜK AZ "ELLENSZOLGÁLTATÁSRÓL" PÉNZ HELYETT
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: Amerikai Népszava
2020.01.25.
A gyöngyöspatai romák jogi képviseletét ingyen ellátó alapítványt megkerülve, a bíróság által megítélt milliós kártérítés kedvezményezettjeivel, a cigány családokkal tárgyal a helyi önkormányzat és a magyar állam arról, hogy a megítélt pénz helyett “szolgáltatást”, az elmaradt oktatást nyújtanák nekik, mint ellenszolgáltatást és kártérítést. Erre azután került sor, hogy a családok jogi képviselői ragaszkodnak ahhoz, hogy a perben vesztes fél hajtsa végre a jogerős bírósági ítéletet, és fizesse ki a megítélt kártérítést. Az elmaradt oktatás pótlása nem helyettesítheti a kártérítést, mert az attól függetlenük kötelessége az állami iskolának. A kártérítést éppen azért kapták, mert ettől szándékosan elzárták őket.
Orbán, aki az egész jogellenes akció mögött áll, jól ismeri a romákat. Ha nem áll mellettük egy ügyvéd, egy jogvédő, bármire rá tudják beszélni őket. Először tudatlanságban tartották őket, hogy ne tudják még saját érdekeiket sem képviselni, utána pedig visszaélnek ezzel, elzárják őket a jogvédőktől, és a tudatlanságukat kihasználva próbálják rábeszélni őket, hogy mondjanak le arról a pénzről, ami jogszerűen jár nekik. Mindennél többet elmond a jogvégzett Orbán rendszerének rasszista jellegéről, aljasságáról és fasiszta mentalitásáról az, hogy nem hajlandók végrehajtani a függetlennek mondott (és ezúttal valóban föggetlenként is működő) bíróság ítéletét. Ennél nagyobb arcátlanság és törvénytelenség nincs, és ha azt az állam követi el, azzal felmenti polgárait a jogkövető magatartás alól...
Szerző: Amerikai Népszava
2020.01.25.
Orbán, aki az egész jogellenes akció mögött áll, jól ismeri a romákat. Ha nem áll mellettük egy ügyvéd, egy jogvédő, bármire rá tudják beszélni őket. Először tudatlanságban tartották őket, hogy ne tudják még saját érdekeiket sem képviselni, utána pedig visszaélnek ezzel, elzárják őket a jogvédőktől, és a tudatlanságukat kihasználva próbálják rábeszélni őket, hogy mondjanak le arról a pénzről, ami jogszerűen jár nekik. Mindennél többet elmond a jogvégzett Orbán rendszerének rasszista jellegéről, aljasságáról és fasiszta mentalitásáról az, hogy nem hajlandók végrehajtani a függetlennek mondott (és ezúttal valóban föggetlenként is működő) bíróság ítéletét. Ennél nagyobb arcátlanság és törvénytelenség nincs, és ha azt az állam követi el, azzal felmenti polgárait a jogkövető magatartás alól...
BÖLCSÉSZ A ROMOK KÖZT - 75 ÉVE VERTÉK HALÁLRA SZERB ANTALT
NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: CSUNDERLIK PÉTER
2020.01.26.
„Kellemetlen, ha azt mondják nekem, irodalomtörténész vagyok. Én író vagyok, akinek témája átmenetileg az irodalomtörténet volt” – vallotta a mindig elhatárolódó Szerb Antal (1901–1945), olyanok mellett, minthogy „nem tudok olyan nőhöz vonzódni, akit nagyon okosnak tartok, valahogy úgy érzem, mintha homoszexualizmus volna”, meg hogy „az egyszerű disznólkodás undorít, de a perverzió érdekel”. Ilyen szellemességekből – amelyek miatt egyszerre követelné eltávolítását a magyar iskolák közeléből a (már megszűnt) Tűsarok feminista fórum és az Identitesz – minden Szerb Antal-mű bármelyik bekezdésében van legalább egy. Ha ez egy rendes ország lenne, az ő életműve kerülne be a Magyar Értéktárba (a hungarikumok gyűjteményébe), nem a császári extrudált kukoricapehely.
A legeurópaibb magyar író
Szerző: CSUNDERLIK PÉTER
2020.01.26.
A legeurópaibb magyar író
„Az irodalomtörténésznek elsősorban propagandistának kell lennie, a régi nagy értékek reklámfőnökének”, úgyhogy nem fogom vissza magam: Szerb kora talán legeurópaibb magyar írója volt. Ha Nyugatra születik, parádésan szórakoztató regénye, A Pendragon legenda (1934) biztos világsiker – hiszen több mint fél évszázaddal előzte meg Umberto Eco bestsellereit. „Oly gyakran találkozunk ma irodalmi mezbe öltözött ponyvával, hogy üdülést jelent számunkra a ponyva mezébe öltözött Irodalom” – írta a könyvről Bálint György 1934-ben, amikor még írhatott. Havasréti József a 2012-ben megjelent Szerb Antal-monográfiájában hétszáz oldalon át mutatta be, hogy Szerb miért is „tökéletesen eurokonform” szerző.
De hazánkban keretlegények verték agyon munkaszolgálatosként, nem sokkal azután, hogy a Magyar irodalomtörténet című zseniális összefoglalását betiltották és kivonták minden magyar iskolai könyvtárból, mivel Szerb olyanokat állított, minthogy „a nemzetiséget nem a vér határozza meg, hanem az elszánás”. Mindezt egy olyan országban, ahol a „keresztény” csak annyit jelent a politikai közbeszédben, hogy „nem zsidó”, ahogy arra Szabó Miklós rámutatott.
„Megtaláltam a definíciómat: magyar anyanyelvű zsidó vagyok” – írta nem kevés öniróniával Szerb, miután megtalálta magát a Horthy-rendszer legfrissebb magyar-határozójában. Nagyjából akkor, amikor a státusza megint mozdult egyet a másodrangú magyar állampolgártól az elsőrangú munkaszolgálatos felé. Pedig a zsidó származású, de katolikus Szerb Antal keresztapja nem más volt, mint Prohászka Ottokár, a magyar keresztényszocializmus egyik legnagyobb alakja. Akinek műveit túlzott „baloldalisága” miatt ugyan indexre tette a Vatikán, de hírhedt antiszemitizmusa miatt nem kevés felelősség terheli keresztfia későbbi végzetében, hiszen a püspök olyan kijelentésekkel uszított, minthogy „a zsidóság fekélye csontvázzá rágta a magyar népet” meg hogy „ez nem keresztény kurzus, hanem a kereszteltek kurzusa”. Emellett szinte eltörpül, hogy Prohászka annak a Nyugatnak volt leghevesebb bírálója, amelynek Szerb legkiválóbb esszéistája lett (viszont Takaró Mihály szerint csak egy „kis példányszámú zsidó lapocska” volt).
A tehetség úgy tanul meg írni, hogy sokat olvas. Márpedig a kamasz Szerb mindig a könyveket bújta műtárgyakkal zsúfolt szobákban, mintha csak saját maga regényhőse lenne pszichoanalitikus útirajzából, az Utas és holdvilágból (1937), amelyet el kell tiltani minden nászutastól, és amelyben megteremtette a magyar femme fatale-t, a halálhetéra Ulpius Évát, aki megalázza és megsemmisíti a fiúkat és a férfiakat, azok mégis úgy függnek tőle, mint Szerb Antal az őt éltető olvasástól. Saját tipológiája szerint harmadik típusú, vagyis az „igazi olvasó” volt, aki nem azért olvas, hogy szórakozzon, nem is azért, hogy okosodjon, hanem mert ez számára fizikai szükséglet. Perverz? „Nincs olyan perverzió, amiből ne lenne egy kevés bennem” – írta egyik kamaszkori naplójegyzetében.
„Mert mégis ez volt a legszebb az ifjúságban. Mindenütt jó volt, de a legjobb a könyvtárban” – nosztalgiázott Szerb, aki mindent elolvasott, hiszen maga írta azt, hogy „aki válogatós, nem lehet Don Juan”, és aztán csakhamar írni is kezdett a Piarista gimnázium önképzőkörében, ahová 1911-től járt, és ahol a magyar katolicizmus legnemesebb hagyományainak megtestesítője, Sík Sándor – később Radnóti Miklós mentora – támogatta. 1920-tól a Budapesti (1921-től Pázmány Péter) Tudományegyetem bölcsészkarán tanult, és 1921-ben még húszéves sem volt, mikor a Nyugat egyszerre hat versét közölte. Mire végzett a magyar–német–angol szakon, már szinte a Nyugat házi szerzője lett, de írt a Nyugat konzervatív ellenpontjának szánt Napkeletbe, Tormay Cécile folyóiratába is. Sokkolóan művelt volt, bármiről tudott írni, olyan szerzőkről is, akik egyáltalán nem érdekelték. Az amerikai ponyvaszerzőről, Zane Greyről írt nekrológja egyszerűen felejthetetlen: „Zane Grey meghalt, húszmillió példány után. Halászni nagyon szeretett, olvasom: nagy mélyvízi halakra, kardhalakra és tonhalakra halászott. Hogy valami jót is mondjak a halottról.”
Szerb az olcsó cowboyregényeket játszva összekötötte a skandináv sagákkal, mert mindenről eszébe jutott valami érdekes. „Jelenléte akkor is gondolatébresztő volt, ha egy karosszék mélyére vagy az autóbuszülés sarkába húzódva jóízűen aludt” – emlékezett róla Devecseri Gábor, a halálimádó vallástörténész, Kerényi Károly legjobb tanítványa - utóbbiról Szerb a vaginás halálról hálóköntösben magyarázó Waldheim Rudit mintázta az Utas és holdvilágban. Kerényi körével alapította meg a Minerva szellemtörténeti folyóiratot 1926-ban...
ROGÁN ANTAL OLAJRA LÉP?
HÍRKLIKK
Szerző: Dr. DÁVID FERENC
2020.01.26.
Pontosan öt évvel ezelőtt „Kiflikommandó” című jegyzetemben – az akkor meghirdetett és minden normális ember által agyrémnek nevezett „elvárt árcsökkenés” kapcsán – némi malíciával az alábbiakat írtam Rogán Antalról:
„Az egységparancsnok kipróbált, megbízható katona, saját meghatározása szerint: nem urizáló parasztgyerek. Ismert pártaktivistaként, évekkel ezelőtt a híres-hírhedt bérkommandót irányította nagy lelkesedéssel, viszont kevés hozzáértéssel. Felsőbb parancsra az üzleti szféra béremelési gyakorlatát akarta elszánt csapatával ellenőrizni és befolyásolni, és közben megismertette az országgal az „elvárt béremelés" addig ismeretlen fogalmát. Ami originálisan ostoba felvetés volt, hiszen közgazdaságilag értelmezhetetlen a kifejezés. (…)Telt-múlt az idő, a mozgékony kis egység feloszlott, az ifjú parancsnok leszerelt, és ismét – már nem reguláris csapat élén – a köz szolgálatára jelentkezett. Küzdőszellemét nem veszítve, polgármesterként, képviselőként, bizottsági elnökként és frakcióvezetőként szolgálta/szolgálja pártját és a dolgozó magyar népet.”
De ki emlékszik már a közröhej tárgyát képező bér- majd kiflikommandóra?! Főhősünk azóta minden tekintetben nagyot lépett előre. Vagyonos ember és miniszter lett, sokat szorgoskodott a letelepedési kötvények értékesítése körül és nemzeti propagandafőnökként sok száz milliárd forintot költhetett a primitív kormányzati sajtókampányokra. Néha helikopterre is szállt a vidékről elszármazott fiú, és arra is volt energiája, hogy felesége üzleti előmenetelét segítse. Voltak jó éttermek, nagy utazások: százezres táskák, milliós órák és állandóan „bővülő” lakások. Feltört tehát a falusi srác – nem is kicsit...
Szerző: Dr. DÁVID FERENC
2020.01.26.
„Az egységparancsnok kipróbált, megbízható katona, saját meghatározása szerint: nem urizáló parasztgyerek. Ismert pártaktivistaként, évekkel ezelőtt a híres-hírhedt bérkommandót irányította nagy lelkesedéssel, viszont kevés hozzáértéssel. Felsőbb parancsra az üzleti szféra béremelési gyakorlatát akarta elszánt csapatával ellenőrizni és befolyásolni, és közben megismertette az országgal az „elvárt béremelés" addig ismeretlen fogalmát. Ami originálisan ostoba felvetés volt, hiszen közgazdaságilag értelmezhetetlen a kifejezés. (…)Telt-múlt az idő, a mozgékony kis egység feloszlott, az ifjú parancsnok leszerelt, és ismét – már nem reguláris csapat élén – a köz szolgálatára jelentkezett. Küzdőszellemét nem veszítve, polgármesterként, képviselőként, bizottsági elnökként és frakcióvezetőként szolgálta/szolgálja pártját és a dolgozó magyar népet.”
De ki emlékszik már a közröhej tárgyát képező bér- majd kiflikommandóra?! Főhősünk azóta minden tekintetben nagyot lépett előre. Vagyonos ember és miniszter lett, sokat szorgoskodott a letelepedési kötvények értékesítése körül és nemzeti propagandafőnökként sok száz milliárd forintot költhetett a primitív kormányzati sajtókampányokra. Néha helikopterre is szállt a vidékről elszármazott fiú, és arra is volt energiája, hogy felesége üzleti előmenetelét segítse. Voltak jó éttermek, nagy utazások: százezres táskák, milliós órák és állandóan „bővülő” lakások. Feltört tehát a falusi srác – nem is kicsit...
NEM RÚGJA KI ORBÁNT A NÉPPÁRT, MOST MEGMUTATHATJA, HOGY Ő DÖNT
AMERIKAI NÉPSZAVA ONLINE
Erre készen állnak a propaganda sablonjai, miszerint a Néppárt Soros befolyása alá került, túlságosan balliberális irányt vett, és főleg bevándorláspárti, ami Orbán szerint valami furcsa módon összefügg a keresztény jelleg elvesztésétől is, ami abszurd és nonszensz. Orbán szekere rúdja már annyira kifelé állt, hogy a keresztényfasiszta frakcióba való esetleges átlépéséről is folytatott már tárgyalásokat, ezzel is ijesztgetve a néppárti bölcsteleneket. Ennek kapcsán már tényként emlegette keresztényfasisztáival, mint Novák Katalin, hogy a Néppárt már nem elég keresztény (és főleg nem elég fasiszta).
A Néppárt minősítése nyomán Orbán egyetlen logikus és elvszerű lépése a kilépés lenne, különösen most, amikor újra felerősödtek azok a hangok, hogy a német kereszténydemokraták megint megvédik, és Orbánt megpróbálják lebénítani azzal, hogy a Néppárton belüli fogságban tartják. Ez azonban kétélű fegyver, mert Orbán a néppárti védelem alatt tovább radikalizálhatja fasiszta rendszerét, és terjesztheti a leprás illiberális kórt egész Európában. Ez mérgezi a Néppártot is, és faragja, erodálja a Néppárt hitelét is...
Szerző: Amerikai Népszava
2020.01.26.
Azzal bizonyíthatja Orbán, hogy valóban maga dönt a sorsáról, ha nem ugyanúgy határoz, ahogyan a Néppárt. Mint ismert, a rendíthetetlen hős a felfüggesztésekor is ragaszkodott ahhoz a látszathoz, mintha maga döntött volna saját felfüggesztéséről, és könyörületből (még inkább butaságből és elvtelenségből) a Néppárt meg is engedte, hogy ez a látszat keletkezzék. Amikor felmerül, hogy a felfüggesztést végül a kirúgás követi, Orbán azonnal arról beszél, hogy őt nem lehet kirúgni, ő maga távozik, ő dönt arról, hogy elhagyja a Néppártot.
Erre készen állnak a propaganda sablonjai, miszerint a Néppárt Soros befolyása alá került, túlságosan balliberális irányt vett, és főleg bevándorláspárti, ami Orbán szerint valami furcsa módon összefügg a keresztény jelleg elvesztésétől is, ami abszurd és nonszensz. Orbán szekere rúdja már annyira kifelé állt, hogy a keresztényfasiszta frakcióba való esetleges átlépéséről is folytatott már tárgyalásokat, ezzel is ijesztgetve a néppárti bölcsteleneket. Ennek kapcsán már tényként emlegette keresztényfasisztáival, mint Novák Katalin, hogy a Néppárt már nem elég keresztény (és főleg nem elég fasiszta).
A Néppárt minősítése nyomán Orbán egyetlen logikus és elvszerű lépése a kilépés lenne, különösen most, amikor újra felerősödtek azok a hangok, hogy a német kereszténydemokraták megint megvédik, és Orbánt megpróbálják lebénítani azzal, hogy a Néppárton belüli fogságban tartják. Ez azonban kétélű fegyver, mert Orbán a néppárti védelem alatt tovább radikalizálhatja fasiszta rendszerét, és terjesztheti a leprás illiberális kórt egész Európában. Ez mérgezi a Néppártot is, és faragja, erodálja a Néppárt hitelét is...
BORKAI ZSOLT HELYÉRE VÁLASZT POLGÁRMESTERT GYŐR – PERCRŐL PERCRE A MÉRCÉN
MÉRCE
Szerző: MÉRCE
2020.01.26.
Szerző: MÉRCE
2020.01.26.
Tavaly ősszel egyértelműen Győrre figyelt az ország, köszönhetően Borkai Zsolt ügyes-bajos dolgainak. A szexvideója nyilvánosságra kerülése után is újraválasztott polgármester ugyan lemondott végül posztjáról,az időközi választást január 26-ra tűzték ki.
És bár előzetesen arra lehetett számítani, hogy Győr ismét forrongó kampányüzemmódba kapcsol, valójában kifejezetten érdektelenre sikeredett az elmúlt néhány hét.
Pedig nem kis tétje van a mai választásnak: miután ősszel az ellenzéki együttműködés Budapesten és több nagyvárosban is megtörte a Fidesz 10 éves sikerszériáját, nagy kérdés, hogy vajon az akkori optimizmus kitart-e, és ha igen, meddig. Ehhez képest Győrben már az ellenzéki polgármester-jelölt megtalálása sem ment zökkenőmentesen, és maga a kampány sem sikerült látványosra.
Hogy ezek után sikerül-e a Fidesznek megtartania a várost, vagy az ellenzék újabb győzelmet könyvelhet el magának, az legkésőbb ma estére kiderül.
Az eseményeket percről percre követjük a Mércén, két kollégánk a helyszínről tudósítja az eseményeket, este pedig a Partizán műsorának vendégeként várjuk majd, hogyan választott Győr...
És bár előzetesen arra lehetett számítani, hogy Győr ismét forrongó kampányüzemmódba kapcsol, valójában kifejezetten érdektelenre sikeredett az elmúlt néhány hét.
Pedig nem kis tétje van a mai választásnak: miután ősszel az ellenzéki együttműködés Budapesten és több nagyvárosban is megtörte a Fidesz 10 éves sikerszériáját, nagy kérdés, hogy vajon az akkori optimizmus kitart-e, és ha igen, meddig. Ehhez képest Győrben már az ellenzéki polgármester-jelölt megtalálása sem ment zökkenőmentesen, és maga a kampány sem sikerült látványosra.
Hogy ezek után sikerül-e a Fidesznek megtartania a várost, vagy az ellenzék újabb győzelmet könyvelhet el magának, az legkésőbb ma estére kiderül.
Az eseményeket percről percre követjük a Mércén, két kollégánk a helyszínről tudósítja az eseményeket, este pedig a Partizán műsorának vendégeként várjuk majd, hogyan választott Győr...
MIÉRT A FUTBALLISTÁK FIZETÉSE SÉRTI LEGINKÁBB AZ IGAZSÁGÉRZETÜNKET? - (PODCAST)
24.HU/ZICCER
Szerző: KÁLNOKI KIS ATTILA, KELE JÁNOS
2020.01.26.
Ezen a héten Balassa Levente pszichológus, életegyensúly tanácsadó került Ziccerbe, hogy elmagyarázza, milyen mentális hatásai lehetnek a magyar élsportba áramló hatalmas pénzösszegeknek. Vajon egészséges a szélsőséges olimpia-központúság? És miért épp a futballisták fizetése csípi az emberek szemét? Akik kérdeznek: Kálnoki Kis Attila és Kele János.
Szerző: KÁLNOKI KIS ATTILA, KELE JÁNOS
2020.01.26.
A VEGYESHÁZASSÁGOK ÉS A HAGYOMÁNYOK TOVÁBBADÁSA
HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.01.26.
A vegyesházasságok már csak azért is izgalmasak, mert nehezebb kiismerni a másikat, talán a nyelvi nehézségek miatt. Ráadásul a kulturális különbségek is állandó felfedezni valót jelentenek.
Vajon milyen hagyományokat örökít tovább az ember a sajátjai közül egy vegyesházasságban? A kérdésről Zsófi töprengett el az év végi ünnepek idején, de gondolatai természetesen nem csak olyankor érvényesek.
„Az én agyamban a 2019-es karácsony előtt robbant be a bombasztikus felismerés, hogy a klasszikus, magyar, karácsonyi hagyományaim közül vajmi keveset örökítek tovább.
E mögött nincsen semmi dráma, csupán praktikus okok, egyrészt a nagyobb horderejű utazgatás, amit december végén művelünk, másrészt pedig az, hogy a francia hagyományokat is be kell engednem hozzánk karácsonyozni.
A suliban Korinának mesélte egy osztálytársa, hogy hozzájuk a Jézuska hozza a karácsonyfát december 24-én. Meglepődve mesélte ezt nekem, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Mi ugyanis együtt díszítjük fel a fát és általában együtt is választjuk ki már jó két héttel karácsony előtt és még aznap vagy másnap feldíszítjük.
Nálunk nincs értelme 24-én fát állítani, mert vagy előtte vagy utána utazunk el egy hétre Nantes-ba a családunk francia részével találkozni, így alig élveznénk az ünnepi hangulatot a lakásban. Igaz, engem már 21 évesen megfertőztek ezzel a szokással az amerikaiak New Yorkban, akik szintén már december elején feldíszítik a karácsonyfáikat.
Mégis, be kell látnom, hogy ez nem az én hagyományom, viszont én szeretem és praktikus, arról ne is beszéljünk, hogy ha már gyerekek vannak, akkor nem kell őket elpaterolni sehová a díszítés idejére.
A másik kardinális kérdés a karácsonyi menü. A nagyszüleimnél, amennyire emlékszem, mindig rántott ponty volt krumplisalátával és bejgli. Ivo nem szereti a pontyot, én pedig nem vagyok oda a krumplisalátáért, ezért ez azonnal kiesett.
A bejgli az egyetlen, megnyugtatóan fix pont az életemben, hiszen azt mindenkit szereti, és az én lelkemet is megnyugtatja, hogy őrizzük a hagyományt. (...)
Anyósom minden évben új, titkos karácsonyi menüvel készül, számára ez izgalmas, nekünk pedig meglepetés. Nekem viszont kell egy fix pont az állandóan változó életemben, így tovább agyaltam.
Egyszer csak bevillant, hogy a harcsapaprikást mindenki szereti és az mégiscsak beleilleszthető a hagyományos szentesti hal kategóriájába, még ha nem is rántott. Bingó!
Imádok Nantes-ba utazni és a férjem családja is egy fantasztikus csapat, arról nem is beszélve, hogy a hat unokatestvér imádja egymást (öt fiú és Korina) de azért néha, egyetlen röpke pillanatra egy picit irigykedve gondolok azokra a családokra, akik egy városban laknak a rokonsággal, vagy ha mégis egy másik városba igyekeznek a nagyszülőkhöz, akkor autóval 2-3 óra alatt azt megtehetik.
Aztán elszáll ez a gondolat és újra belelkesedek, a francia sajtokra és borokra gondolok, Korina és jómagam francia nyelvtudásának csiszolgatására, az unokatesók örömére, ahogy együtt játszanak, no meg az ottani barátnőimre és máris indul a logisztika a fejemben. (...)
Így történhet meg az, hogy mi karácsony másnapján bőröndöt pakolunk és reptérre loholunk, hogy este már Nantes-ban fekhessünk le aludni. Illetve előfordult már az is, hogy a francia családi karácsonyt december 31-én délben tartottunk, mert csak addigra ért oda mindenki, délután pedig már az esti, szilveszteri házibulira készülődtünk.
A mi családunkban, mint látható semmit sem lehet állandósítani, de lassan kezdek már hozzászokni.”
Az eredeti posztot itt olvashatjátok el...
Szerző: Határátkelő
2020.01.26.
Vajon milyen hagyományokat örökít tovább az ember a sajátjai közül egy vegyesházasságban? A kérdésről Zsófi töprengett el az év végi ünnepek idején, de gondolatai természetesen nem csak olyankor érvényesek.
„Az én agyamban a 2019-es karácsony előtt robbant be a bombasztikus felismerés, hogy a klasszikus, magyar, karácsonyi hagyományaim közül vajmi keveset örökítek tovább.
E mögött nincsen semmi dráma, csupán praktikus okok, egyrészt a nagyobb horderejű utazgatás, amit december végén művelünk, másrészt pedig az, hogy a francia hagyományokat is be kell engednem hozzánk karácsonyozni.
A suliban Korinának mesélte egy osztálytársa, hogy hozzájuk a Jézuska hozza a karácsonyfát december 24-én. Meglepődve mesélte ezt nekem, én pedig hirtelen azt sem tudtam, hogy mit mondjak. Mi ugyanis együtt díszítjük fel a fát és általában együtt is választjuk ki már jó két héttel karácsony előtt és még aznap vagy másnap feldíszítjük.
Nálunk nincs értelme 24-én fát állítani, mert vagy előtte vagy utána utazunk el egy hétre Nantes-ba a családunk francia részével találkozni, így alig élveznénk az ünnepi hangulatot a lakásban. Igaz, engem már 21 évesen megfertőztek ezzel a szokással az amerikaiak New Yorkban, akik szintén már december elején feldíszítik a karácsonyfáikat.
Mégis, be kell látnom, hogy ez nem az én hagyományom, viszont én szeretem és praktikus, arról ne is beszéljünk, hogy ha már gyerekek vannak, akkor nem kell őket elpaterolni sehová a díszítés idejére.
A másik kardinális kérdés a karácsonyi menü. A nagyszüleimnél, amennyire emlékszem, mindig rántott ponty volt krumplisalátával és bejgli. Ivo nem szereti a pontyot, én pedig nem vagyok oda a krumplisalátáért, ezért ez azonnal kiesett.
A bejgli az egyetlen, megnyugtatóan fix pont az életemben, hiszen azt mindenkit szereti, és az én lelkemet is megnyugtatja, hogy őrizzük a hagyományt. (...)
Anyósom minden évben új, titkos karácsonyi menüvel készül, számára ez izgalmas, nekünk pedig meglepetés. Nekem viszont kell egy fix pont az állandóan változó életemben, így tovább agyaltam.
Egyszer csak bevillant, hogy a harcsapaprikást mindenki szereti és az mégiscsak beleilleszthető a hagyományos szentesti hal kategóriájába, még ha nem is rántott. Bingó!
Imádok Nantes-ba utazni és a férjem családja is egy fantasztikus csapat, arról nem is beszélve, hogy a hat unokatestvér imádja egymást (öt fiú és Korina) de azért néha, egyetlen röpke pillanatra egy picit irigykedve gondolok azokra a családokra, akik egy városban laknak a rokonsággal, vagy ha mégis egy másik városba igyekeznek a nagyszülőkhöz, akkor autóval 2-3 óra alatt azt megtehetik.
Aztán elszáll ez a gondolat és újra belelkesedek, a francia sajtokra és borokra gondolok, Korina és jómagam francia nyelvtudásának csiszolgatására, az unokatesók örömére, ahogy együtt játszanak, no meg az ottani barátnőimre és máris indul a logisztika a fejemben. (...)
Így történhet meg az, hogy mi karácsony másnapján bőröndöt pakolunk és reptérre loholunk, hogy este már Nantes-ban fekhessünk le aludni. Illetve előfordult már az is, hogy a francia családi karácsonyt december 31-én délben tartottunk, mert csak addigra ért oda mindenki, délután pedig már az esti, szilveszteri házibulira készülődtünk.
A mi családunkban, mint látható semmit sem lehet állandósítani, de lassan kezdek már hozzászokni.”
Az eredeti posztot itt olvashatjátok el...
VISSZAPILLANTÁS
ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: BÓCZ ENDRE
2020.01.24.
A Ménesi úti Bibó kollégiumban 1988. március 30-án 37 fiatal alapította azt a szervezetet, amely „liberális, radikális, alternatív erő” kívánt lenni az alakuló politikai erőtérben. E szervezet vette fel a Fiatal Demokraták Szövetsége nevet. Ennek rövidített változata a Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége) mozaikszó –– de miután a „fides” betűsor (hangalakja: fidesz) a latin nyelvben a hit, bizalom tárgyi jelentésű főnév írásképe, a névválasztás – akár ennek az összefüggésnek a tudatában történt, akár ösztönös volt – telitalálatnak minősíthető.
A szervezet a korabeli tételes jogi szabályozás szerint törvényes volt. Az MSZMP Politikai Bizottsága ugyan adminisztratív fellépést igényelt volna ellene, a hatóságok azonban a törvényes jogalap hiányára hivatkozva ezt elhárították.
A kezdetben szinte „szabadcsapat” módjára működő Fideszt a nyilvánosság előtt szóvivői – köztük az akkor még csorbítatlan hitelű Orbán Viktor – jelenítették meg. Sajtóbeli és egyéb – sokszor újszerű, látványos – szerepléseik az ismertségüket és a népszerűségüket rohamosan növelték. 1989 tavaszára felzárkóztak a Szabad Demokraták (különböző neveken az adminisztratív üldözés ellenére már az 1970‑es évek óta működő) Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum mellé mint ellenzéki szervezet, és alapítóként vettek részt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Nagy Imre újratemetése alkalmából a Hősök terén tartott, merész hangvételű beszéde Orbán Viktort méltán tette országosan ismertté; nem túlzás tehát, ha ezt tekintjük párját ritkító pályafutása kezdőpontjának.
Sikeresen pályáztak az akkor még nem démonizált Soros György alapítványánál, és az onnan kapott jelentős anyagi támogatással olyan – létfontosságúnak bizonyult – infrastruktúrához juthattak, amely lehetővé tette, hogy országos hálózatot építsenek ki. A Soros-ösztöndíj elnyerése – mint a tehetségnek egy hozzáértőkből álló, rangos és igényes testület részéről való elismerése – akkoriban vitathatatlan tekintélyt adott, és a Fidesz esélyeit is inkább javította, mint csorbította az, hogy a szervezetet Soros György alapítványa támogatja; ha ezt néhány állambiztonsági beosztott talán gondolta is, senki nem mondta róluk, hogy Soros ügynökei. A tőle kapott támogatást manapság – gondolom – csak azok felejtenék el szívesen, akik (mint a párt jelenlegi vezetői közül sokan) tudják: önmagukat és egész pártjukat is becsmérlik, amikor ezt a kifejezést megbélyegző felhanggal próbálják használni.
Az 1990. tavaszi választások kampányában jelöltjeik javarészt tiszta arcú, nyílt tekintetű, többségükben jó megjelenésű, felkészült és okos fiataloknak mutatkoztak. Törekvéseik tisztességének megkérdőjelezésére sem volt ok. Hitelüket növelte az, hogy nem volt „politikai múltjuk” – azaz a korábbi rendszerben alapszervi KISZ-titkári tisztséget is legfeljebb csak néhányan viseltek valaha, szélesebb körű ismertséggel járó politikai tevékenységet nem folytattak. A politika ellenzéki térfelének más akkori szereplőjéhez mérve tehát többnyire „zöldfülűeknek” számítottak, és – szimpátia ide vagy oda – siker volt, hogy végül a listájukra kapott közel félmillió szavazattal a pártok versenyében az ötödik helyet szerezték meg, a vártnál kevesebb, 22 parlamenti mandátummal. Képviselőik új – és talán a szokottnál érdesebb – hangot ütöttek meg mind az Országházban, mind a politikai élet egyéb fórumain. Sokan megütköztek például azon, hogy valamelyikük a parlamentben „hazug”-nak nevezte Jeszenszky Géza külügyminisztert. Manapság az ilyesmi már aligha váltana ki feltűnést.
Az SZDSZ és a Fidesz által képviselt liberalizmus népszerűsége ekkoriban növekvőben volt, amit igazolt az emlékezetes „négyigenes népszavazás” sikere is.
Kezdetben Orbán Viktor és pártja az akkor az MDF-kormányhoz viszonyítva „baloldali” ellenzékben politizált. A párt 1992-ben a Liberális Internacionáléba kérte a felvételét, bár elnöke már akkor arról értekezett, hogy a – közelebbről meg nem határozott – „polgári középerőknek” kellene az országot kormányozniuk.
1993-ban a Fidesz új szervezeti modellre tért át. Eltörölték a 35 évet mint felső korhatárt, az addigi vezető testület (a választmány) helyét elnökség vette át, s ennek élére Orbán Viktort választották. Érzékelve a jobboldali politika népszerűségvesztését, liberális siker reményében az országgyűlési választások második fordulója előtti kölcsönös visszalépésekben egyeztek meg az SZDSZ-szel, de az az MSZP fölényes győzelme után vele alakított kormánykoalíciót.
Az Antall- és a Boross-kormány idején is ellenzéki Fidesz változatlanul népszerű volt, de az 1994. évi választáson elért – és a korábbinál valamivel gyengébb – eredménye ismét messze elmaradt a várakozásaitól, és most továbbra is maradt ellenzékben. A politikai mezőnyben a Magyar Demokrata Fórum gyengülése folytán a polgári szektor jobboldalán vezetői szerepkör kínálkozott elfoglalhatónak, és Orbán Viktor erre vetett szemet.
Pártja 1994. évi tisztújító kongresszusán kifejtette, hogy az MSZP–SZDSZ baloldali blokkjával szemben megőrzendő a polgári fordulat esélye, a Fidesz pedig az önjellemzését úgy pontosította, hogy „szabadelvű, de polgári” párt, sőt, a „Polgári Párt” kiegészítést pártja nevéhez hozzá is toldotta, és „A polgári Magyarországért” címmel új pártprogramot is hirdetett. Együttműködési megállapodást kötött korábbi ellenfeleivel, a Magyar Demokrata Fórum maradványaival, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párttal és a Barankovics István nevével fémjelzett egykori, rendkívül hányatott sorsú párt utódjával, a Kereszténydemokrata Néppárttal. Felhagytak azzal a szokásukkal is, hogy – a magát akkoriban még ateistának valló elnökükkel az élen – a kereszténydemokrata frakció ülésterembe érkező képviselőit „Térdre, imához!” szavakkal köszöntsék. Azt, hogy ez a szokás vajon csupán (ízléstelen) tréfából vagy gúnyból fakadt, döntse el ki-ki maga.
Szembeszökő változás és Orbán Viktor részéről elismerésre méltó személyes teljesítmény, hogy a korábban szinte szabadcsapatként viselkedő pártját, a parlamenti frakciót is beleértve, fegyelmezett, szinte praetoriánus cohorsszá, vagy, XX. századi politikai hasonlattal élve, lenini fegyelmű párttá kovácsolta, amely egy emberként követte őt a nyaktörő világnézeti és politikai fordulat végrehajtása során. Az még komolyabb (színészi?) teljesítmény, hogy ő maga áhítatos arccal volt képes egyházi rendezvényeken mutatkozni, ha a helyzet kívánta, kálvinista (református) létére térdre vetni magát, és – igaz, erre csak jóval később nyílt alkalma – megcsókolni a római pápa gyűrűs kezét (gyűrűjét?) is...
Szerző: BÓCZ ENDRE
2020.01.24.
A szervezet a korabeli tételes jogi szabályozás szerint törvényes volt. Az MSZMP Politikai Bizottsága ugyan adminisztratív fellépést igényelt volna ellene, a hatóságok azonban a törvényes jogalap hiányára hivatkozva ezt elhárították.
A kezdetben szinte „szabadcsapat” módjára működő Fideszt a nyilvánosság előtt szóvivői – köztük az akkor még csorbítatlan hitelű Orbán Viktor – jelenítették meg. Sajtóbeli és egyéb – sokszor újszerű, látványos – szerepléseik az ismertségüket és a népszerűségüket rohamosan növelték. 1989 tavaszára felzárkóztak a Szabad Demokraták (különböző neveken az adminisztratív üldözés ellenére már az 1970‑es évek óta működő) Szövetsége és a Magyar Demokrata Fórum mellé mint ellenzéki szervezet, és alapítóként vettek részt az Ellenzéki Kerekasztal munkájában. Nagy Imre újratemetése alkalmából a Hősök terén tartott, merész hangvételű beszéde Orbán Viktort méltán tette országosan ismertté; nem túlzás tehát, ha ezt tekintjük párját ritkító pályafutása kezdőpontjának.
Sikeresen pályáztak az akkor még nem démonizált Soros György alapítványánál, és az onnan kapott jelentős anyagi támogatással olyan – létfontosságúnak bizonyult – infrastruktúrához juthattak, amely lehetővé tette, hogy országos hálózatot építsenek ki. A Soros-ösztöndíj elnyerése – mint a tehetségnek egy hozzáértőkből álló, rangos és igényes testület részéről való elismerése – akkoriban vitathatatlan tekintélyt adott, és a Fidesz esélyeit is inkább javította, mint csorbította az, hogy a szervezetet Soros György alapítványa támogatja; ha ezt néhány állambiztonsági beosztott talán gondolta is, senki nem mondta róluk, hogy Soros ügynökei. A tőle kapott támogatást manapság – gondolom – csak azok felejtenék el szívesen, akik (mint a párt jelenlegi vezetői közül sokan) tudják: önmagukat és egész pártjukat is becsmérlik, amikor ezt a kifejezést megbélyegző felhanggal próbálják használni.
Az 1990. tavaszi választások kampányában jelöltjeik javarészt tiszta arcú, nyílt tekintetű, többségükben jó megjelenésű, felkészült és okos fiataloknak mutatkoztak. Törekvéseik tisztességének megkérdőjelezésére sem volt ok. Hitelüket növelte az, hogy nem volt „politikai múltjuk” – azaz a korábbi rendszerben alapszervi KISZ-titkári tisztséget is legfeljebb csak néhányan viseltek valaha, szélesebb körű ismertséggel járó politikai tevékenységet nem folytattak. A politika ellenzéki térfelének más akkori szereplőjéhez mérve tehát többnyire „zöldfülűeknek” számítottak, és – szimpátia ide vagy oda – siker volt, hogy végül a listájukra kapott közel félmillió szavazattal a pártok versenyében az ötödik helyet szerezték meg, a vártnál kevesebb, 22 parlamenti mandátummal. Képviselőik új – és talán a szokottnál érdesebb – hangot ütöttek meg mind az Országházban, mind a politikai élet egyéb fórumain. Sokan megütköztek például azon, hogy valamelyikük a parlamentben „hazug”-nak nevezte Jeszenszky Géza külügyminisztert. Manapság az ilyesmi már aligha váltana ki feltűnést.
Az SZDSZ és a Fidesz által képviselt liberalizmus népszerűsége ekkoriban növekvőben volt, amit igazolt az emlékezetes „négyigenes népszavazás” sikere is.
Kezdetben Orbán Viktor és pártja az akkor az MDF-kormányhoz viszonyítva „baloldali” ellenzékben politizált. A párt 1992-ben a Liberális Internacionáléba kérte a felvételét, bár elnöke már akkor arról értekezett, hogy a – közelebbről meg nem határozott – „polgári középerőknek” kellene az országot kormányozniuk.
1993-ban a Fidesz új szervezeti modellre tért át. Eltörölték a 35 évet mint felső korhatárt, az addigi vezető testület (a választmány) helyét elnökség vette át, s ennek élére Orbán Viktort választották. Érzékelve a jobboldali politika népszerűségvesztését, liberális siker reményében az országgyűlési választások második fordulója előtti kölcsönös visszalépésekben egyeztek meg az SZDSZ-szel, de az az MSZP fölényes győzelme után vele alakított kormánykoalíciót.
Az Antall- és a Boross-kormány idején is ellenzéki Fidesz változatlanul népszerű volt, de az 1994. évi választáson elért – és a korábbinál valamivel gyengébb – eredménye ismét messze elmaradt a várakozásaitól, és most továbbra is maradt ellenzékben. A politikai mezőnyben a Magyar Demokrata Fórum gyengülése folytán a polgári szektor jobboldalán vezetői szerepkör kínálkozott elfoglalhatónak, és Orbán Viktor erre vetett szemet.
Pártja 1994. évi tisztújító kongresszusán kifejtette, hogy az MSZP–SZDSZ baloldali blokkjával szemben megőrzendő a polgári fordulat esélye, a Fidesz pedig az önjellemzését úgy pontosította, hogy „szabadelvű, de polgári” párt, sőt, a „Polgári Párt” kiegészítést pártja nevéhez hozzá is toldotta, és „A polgári Magyarországért” címmel új pártprogramot is hirdetett. Együttműködési megállapodást kötött korábbi ellenfeleivel, a Magyar Demokrata Fórum maradványaival, a Független Kisgazda, Földmunkás és Polgári Párttal és a Barankovics István nevével fémjelzett egykori, rendkívül hányatott sorsú párt utódjával, a Kereszténydemokrata Néppárttal. Felhagytak azzal a szokásukkal is, hogy – a magát akkoriban még ateistának valló elnökükkel az élen – a kereszténydemokrata frakció ülésterembe érkező képviselőit „Térdre, imához!” szavakkal köszöntsék. Azt, hogy ez a szokás vajon csupán (ízléstelen) tréfából vagy gúnyból fakadt, döntse el ki-ki maga.
Szembeszökő változás és Orbán Viktor részéről elismerésre méltó személyes teljesítmény, hogy a korábban szinte szabadcsapatként viselkedő pártját, a parlamenti frakciót is beleértve, fegyelmezett, szinte praetoriánus cohorsszá, vagy, XX. századi politikai hasonlattal élve, lenini fegyelmű párttá kovácsolta, amely egy emberként követte őt a nyaktörő világnézeti és politikai fordulat végrehajtása során. Az még komolyabb (színészi?) teljesítmény, hogy ő maga áhítatos arccal volt képes egyházi rendezvényeken mutatkozni, ha a helyzet kívánta, kálvinista (református) létére térdre vetni magát, és – igaz, erre csak jóval később nyílt alkalma – megcsókolni a római pápa gyűrűs kezét (gyűrűjét?) is...
NYOMORBA TASZÍTOTT KULTÚRA - TGM: A MAGYAR ÉRTELMISÉG ÚGY DÖNTÖTT, HOGY BEAVATKOZÁSA A KÖZÉLETBE ÉRTELMETLEN ÉS REMÉNYTELEN
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: VÁRADI JÚLIA / KLUBRÁDIÓ
2020.01.25.
Kivéreztetés. Ez a fogalom jellemzi a legjobban azt, ami a magyar kultúrában folyik. A hatalom célja az autonómia megszüntetése, a kivéreztetés, hogy aztán párhuzamos intézmények jöjjenek létre, amelyeket már hűbéresek, illetve lojális vezetők irányítanak. Nem arról van szó, hogy nincs pénz kultúrára. Van, de aki kapja, annak tudnia kell, hogy az Orbán Viktortól érkezik. Mindenki neki, nekik legyen hálás. Bozóki András volt kulturális miniszter úgy látja, hogy a művészeket ilyen alamizsnákkal nem lehet megvásárolni. Hiába cél az elhallgattatásuk, az nem fog sikerülni.
Tamás Gáspár Miklós filozófus meglehetősen sötét képet festett a kultúra állapotáról, az értelmiség lehetőségeiről. Emlékeztetett arra, hogy Boross Péter korábbi miniszterelnök –akinek nagy tekintélye van a mostani kormány körében - épp minap fenyegette meg azokat az egyetemeket, amelyek nem a „megfelelő” ideológiát terjesztik. TGM arról is beszélt, hogy megfenyegetnek, kompromittálnak embereket, ösztöndíjakat hoznak létre, amelyek célja látszólag például az írók segítése, valójában az írók ellen vannak.
Kevesebb szó esik róla, de fontos, hogy lepusztult a kultúra infrastruktúrája is. Magyarországon nincs műemlékvédelem, egyszerre van bezárva több jelentős múzeum, könyvtár, egyebek között Orbánnak a Várba költözése miatt. Művészek, értelmiségiek nyomorognak. A cél egyértelmű: a választások előtt el kell hallgattatni az értelmiséget.
Tamás Gáspár Miklós szerint a magyar értelmiség szép hagyománya, a hatalommal szembeni ellenállás, a távolságtartás, a függetlenség elveszítette jelentőségét. Ez a réteg úgy döntött, hogy beavatkozása a közéletbe reménytelen és értelmetlen. A filozófus azt mondja, ezen nincs mit csodálkozni, amíg az ellenzéknek egy programja van, nevezetesen, hogy szavazzuk le Orbán Viktort, aztán majd lesz valami. Persze ez is több, mint a semmi.
Szerző: VÁRADI JÚLIA / KLUBRÁDIÓ
2020.01.25.
Tamás Gáspár Miklós filozófus meglehetősen sötét képet festett a kultúra állapotáról, az értelmiség lehetőségeiről. Emlékeztetett arra, hogy Boross Péter korábbi miniszterelnök –akinek nagy tekintélye van a mostani kormány körében - épp minap fenyegette meg azokat az egyetemeket, amelyek nem a „megfelelő” ideológiát terjesztik. TGM arról is beszélt, hogy megfenyegetnek, kompromittálnak embereket, ösztöndíjakat hoznak létre, amelyek célja látszólag például az írók segítése, valójában az írók ellen vannak.
Kevesebb szó esik róla, de fontos, hogy lepusztult a kultúra infrastruktúrája is. Magyarországon nincs műemlékvédelem, egyszerre van bezárva több jelentős múzeum, könyvtár, egyebek között Orbánnak a Várba költözése miatt. Művészek, értelmiségiek nyomorognak. A cél egyértelmű: a választások előtt el kell hallgattatni az értelmiséget.
Tamás Gáspár Miklós szerint a magyar értelmiség szép hagyománya, a hatalommal szembeni ellenállás, a távolságtartás, a függetlenség elveszítette jelentőségét. Ez a réteg úgy döntött, hogy beavatkozása a közéletbe reménytelen és értelmetlen. A filozófus azt mondja, ezen nincs mit csodálkozni, amíg az ellenzéknek egy programja van, nevezetesen, hogy szavazzuk le Orbán Viktort, aztán majd lesz valami. Persze ez is több, mint a semmi.
MIT KELL TUDNI A POPULIZMUSRÓL?
KLUBRÁDIÓ / HETES STÚDIÓ
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2020.01.25.
"Az az érzésem, hogy a most feltörekvő új rendszerek sokkal veszélyesebbek, mint amilyennek érzékeljük őket napjainkban. Megvan a maguk dinamikája – lásd Orbánét, Trumpét, Putyinét, Erdogánét".
Tulajdonképpen rendjén való, hogy Orbán keresztény demokráciáját illiberálisnak hívjuk, hisz a keresztény értékek eredendően illiberálisak. Azonban a magyar kormányfő ennek zászlaja alatt sokakat kelepcébe csalt, mert az illiberalizmusra alapozva a demokráciát bontja le. Álca ez tulajdonképpen, amivel migrációs politikáját fedi le. Hogy milyen veszélyes utat jár a kormány, arról beszélgettünk a CEU-n előadást tartott politika-filozófussal, történésszel , a német Jan-Werner Müllerrel, aki az amerikai Princeton Egyetem oktató professzora.
Egy órán át hallgatva önt a dugig megtelt teremben a CEU-n, már-már úgy tűnt, hogy a keresztény demokrácia felkent papja, ezért elsőre egy határozott választ szeretnék kérni öntől, méghozzá arra, az előadása címében feltett kérdésre, ami így hangzott: a keresztény demokrácia illiberális demokrácia?
A keresztény demokrácia bizonyos elemei természetesen az illiberális fogalomkörbe tartoznak, mint például a család hagyományos értékfelfogása vagy az egyed autonómiájának tiszteletben tartása – nyilatkozza rádiónknak Jan-Werner Mueller politológia professzor a Princeton Egyetemről, akinek a populizmusról írott könyve bestseller lett. Ugyanakkor a manapság szemünk zajló változásokban a keresztény-demokráciának szinte semmi köze az eredeti felfogás szerinti nemzettudat rendszeréhez. Mert demokratikusnak sem nevezhetném, sőt már kereszténynek sem. Tulajdonképpen ma már úgy is kereszténydemokrata lehetsz, hogy egyszerűen csak kijelented, te ahhoz a keresztény politikát valló közösséghez tartozónak tekinted magad, tehát szinte teljesen mindegy, hogy tartod-e magad a kereszténység alapértékeihez vagy a keresztényi viselkedési normákhoz.
Merthogy ahogy azt az előadásában is említette, ez az újfajta keresztény liberalizmus 5-10 éve vált ilyenné, amilyen, s ami Orbán Viktor keresztény liberalizmusát is jellemzi. Milyen szerep van Orbán Viktornak abban, ahol ma a keresztény liberalizmus kurzusa tart?
Orbán csapdát állít, amikor azt mondja a konzervatívoknak, hogy nézd, mi tényleg szívünkön viseljük a keresztény értékrendet. S itt ilyenkor legfeljebb az azonos neműek házasságának tilalmát említi meg. S ebben kétségtelenül kereszténynek tekintheti magát, mert ha összehasonlítjuk őt Angela Merkellel, akkor utóbbit valóban túlságosan is liberálisnak kell tekintenünk. A sort -számos ehhez hasonló kérdés tekintetében- hosszasan sorolhatnánk. De a lényeg az, hogy Orbán eltereli a figyelmet a lényegről. Arról, ami a demokráciát megkülönbözteti a vele szemben álló társadalompolitikai felfogástól. Nem akar vitát nyitni arról, hogy melyek az demokratikus alapjogok, hogy van médiapluralizmus például. S olyan dolgokat nem akar tudomásul venni, amelyek a kereszténydemokrácia lényegét is jelentik. Ehelyett azt hajtogatja, hogy ó, ezek a liberálisok, egyszerűen nem viselik el, hogy mi igazi konzervatívok vagyunk. És akik egyébként kritizálják, mint például az Európai Unió, azok nyilvánvalóan nem fogják megmondani neki vagy kikötni, hogy ki kivel házasodhat, hogy milyen éppen a családpolitikája, mert mondjuk nem is ez a lényeg. A lényeg Orbán esetében az, hogy a demokráciát bontja le és a jogállamot is ezzel egyidőben. Ez az, amiért jogos őt bírálni. Tehát az az ő nagy trükkje, hogy eltereli a figyelmet a kulturális háborúról, és besétálnak az emberek a csapdájába. Sajnos, sokan nem veszik észre, és besétálnak a csapdájába. De nemcsak Magyarországon, hanem még Nyugat-Európában is...
Szerző: CSERNYÁNSZKY JUDIT
2020.01.25.
Tulajdonképpen rendjén való, hogy Orbán keresztény demokráciáját illiberálisnak hívjuk, hisz a keresztény értékek eredendően illiberálisak. Azonban a magyar kormányfő ennek zászlaja alatt sokakat kelepcébe csalt, mert az illiberalizmusra alapozva a demokráciát bontja le. Álca ez tulajdonképpen, amivel migrációs politikáját fedi le. Hogy milyen veszélyes utat jár a kormány, arról beszélgettünk a CEU-n előadást tartott politika-filozófussal, történésszel , a német Jan-Werner Müllerrel, aki az amerikai Princeton Egyetem oktató professzora.
Egy órán át hallgatva önt a dugig megtelt teremben a CEU-n, már-már úgy tűnt, hogy a keresztény demokrácia felkent papja, ezért elsőre egy határozott választ szeretnék kérni öntől, méghozzá arra, az előadása címében feltett kérdésre, ami így hangzott: a keresztény demokrácia illiberális demokrácia?
A keresztény demokrácia bizonyos elemei természetesen az illiberális fogalomkörbe tartoznak, mint például a család hagyományos értékfelfogása vagy az egyed autonómiájának tiszteletben tartása – nyilatkozza rádiónknak Jan-Werner Mueller politológia professzor a Princeton Egyetemről, akinek a populizmusról írott könyve bestseller lett. Ugyanakkor a manapság szemünk zajló változásokban a keresztény-demokráciának szinte semmi köze az eredeti felfogás szerinti nemzettudat rendszeréhez. Mert demokratikusnak sem nevezhetném, sőt már kereszténynek sem. Tulajdonképpen ma már úgy is kereszténydemokrata lehetsz, hogy egyszerűen csak kijelented, te ahhoz a keresztény politikát valló közösséghez tartozónak tekinted magad, tehát szinte teljesen mindegy, hogy tartod-e magad a kereszténység alapértékeihez vagy a keresztényi viselkedési normákhoz.
Merthogy ahogy azt az előadásában is említette, ez az újfajta keresztény liberalizmus 5-10 éve vált ilyenné, amilyen, s ami Orbán Viktor keresztény liberalizmusát is jellemzi. Milyen szerep van Orbán Viktornak abban, ahol ma a keresztény liberalizmus kurzusa tart?
Orbán csapdát állít, amikor azt mondja a konzervatívoknak, hogy nézd, mi tényleg szívünkön viseljük a keresztény értékrendet. S itt ilyenkor legfeljebb az azonos neműek házasságának tilalmát említi meg. S ebben kétségtelenül kereszténynek tekintheti magát, mert ha összehasonlítjuk őt Angela Merkellel, akkor utóbbit valóban túlságosan is liberálisnak kell tekintenünk. A sort -számos ehhez hasonló kérdés tekintetében- hosszasan sorolhatnánk. De a lényeg az, hogy Orbán eltereli a figyelmet a lényegről. Arról, ami a demokráciát megkülönbözteti a vele szemben álló társadalompolitikai felfogástól. Nem akar vitát nyitni arról, hogy melyek az demokratikus alapjogok, hogy van médiapluralizmus például. S olyan dolgokat nem akar tudomásul venni, amelyek a kereszténydemokrácia lényegét is jelentik. Ehelyett azt hajtogatja, hogy ó, ezek a liberálisok, egyszerűen nem viselik el, hogy mi igazi konzervatívok vagyunk. És akik egyébként kritizálják, mint például az Európai Unió, azok nyilvánvalóan nem fogják megmondani neki vagy kikötni, hogy ki kivel házasodhat, hogy milyen éppen a családpolitikája, mert mondjuk nem is ez a lényeg. A lényeg Orbán esetében az, hogy a demokráciát bontja le és a jogállamot is ezzel egyidőben. Ez az, amiért jogos őt bírálni. Tehát az az ő nagy trükkje, hogy eltereli a figyelmet a kulturális háborúról, és besétálnak az emberek a csapdájába. Sajnos, sokan nem veszik észre, és besétálnak a csapdájába. De nemcsak Magyarországon, hanem még Nyugat-Európában is...
POKOLI ÉVTIZED
NÉPSZAVA / KENTAURBESZÉD
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2020.01.25.
Ha a tízes évek elején az intézmények vezérelték a vezetőket, mára, a mozgalmak, a választók nyomására, egyre inkább a vezetők, méghozzá válságot teremtő és konfliktust kereső vezetők vezérelnek.
A tízes évek hosszú és pokoli évtized. Hosszú, mert 2008-ban kezdődött a Nagy Recesszióval és bevégződni talán Trump 2020-as bukásával, a Brexittel, a migránskérdés átmeneti megoldásával fog. Ha Trumpot újraválasztják, akkor folytatódik, s ki tudja milyen drámai esemény zárja le.
Válság és bezárkózás
Szerző: LENGYEL LÁSZLÓ
2020.01.25.
A tízes évek hosszú és pokoli évtized. Hosszú, mert 2008-ban kezdődött a Nagy Recesszióval és bevégződni talán Trump 2020-as bukásával, a Brexittel, a migránskérdés átmeneti megoldásával fog. Ha Trumpot újraválasztják, akkor folytatódik, s ki tudja milyen drámai esemény zárja le.
Válság és bezárkózás
Pokoli évtized ez a maga gazdasági, társadalmi, környezeti válságaival és politikai konfliktusaival. Háborúkkal, terrorral, menekültkrízisekkel. Az évtized tovább növelte az egyenlőtlenséget a társadalmakon belül és szabadságot, jogot eltipró önkényuralmakat szült. Igaz, egyetlen nagy gazdaság, s így a globalizált gazdaság se omlott össze. A társadalmi konfliktusok autokráciákat, de nem fasizmusokat teremtettek. A nagyhatalmi összeütközések nem vezettek világháborúhoz. Földünk melegszik, de talán még megállítható. Az évtized pozitívuma, hogy túléltük.
A Nagy Recesszió és a migrációs hullámok Amerikában, majd Európában kiváltották a populista nacionalizmus és populista progresszió mozgalmait, különböző illiberális demokráciákat és önkényuralmakat teremtettek. A két világkapitalizmus – a nyugati típusú, amerikai, liberális, piac-vezérelt, meritokratikus és a keleti típusú, kínai, autokrata és állam-vezérelt – politikai rendszerei végig versengenek az évtizedben saját társadalmaik, befolyási övezeteik, s a globalizált világ feletti irányításért. A nyugati rendszer az évtized elején elvesztette dinamizáló szerepét, de fenntartotta a világ intézményei feletti befolyását, és többé-kevésbé megőrizte társadalmainak liberális demokrata, jogállami irányítását. A keleti rendszer kezdetben jelentős dinamikát mutatott, és megkezdte saját világgazdasági és politikai intézményeinek kiépítését, de az évtized végére lelassult, és egyre önkényesebb formákat kénytelen választani társadalmai ellenőrzéséhez. (Ha a tízes évek közepéig a BRICS – Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika – csoport volt a jövő nagy ígérete, mára ezen országok egy része súlyos gazdasági válságban van, más részük lassul.)
A gazdasági és társadalmi lassulás és stagnálás bezárkózáshoz, zárt társadalmakhoz vezet. Elkezdődött a bezárkózás a nemzeti, faji, vallási, osztály, kaszt közösségekbe, mások könyörtelen kizárásával. Az alul és kívül lévők fel- és bejutása a záruló jövedelmi, vagyoni, oktatási, egészségügyi, szociális, infrastrukturális, digitalizációs szolgáltatási rendszerekbe lehetetlenné válik. Egyszerre történik meg az elitek blokkolódása lefelé és kifelé, illetve a társadalmi csoportok zárulása egymással és a „kintiekkel” szemben...
NŐK, ERŐSZAK, POLITIKA
HÍRKLIKK
Szerző: KÉRI LÁSZLÓ
2020.01.26.
Néha meglepő, hogy egy érdektelennek és eseménytelennek ígérkező hónap során is mennyi minden tud történni, és csak a krónikás érzékén múlik, hogy a sok-sok eseményből jól válassza ki a valóban jelentőseket.
Ellenzéki oldalon – érthető módon – a legnagyobb figyelmet a működni kezdő önkormányzatok tevékenysége váltotta ki. Negyed évvel a választások után, lassan átbillennek az arányok a megörökölt állapotok miatti meglepetések, elszörnyedések és hihetetlennek tűnő pazarlások megismerésétől, az érdemi változtatások irányába. Ahány város, ahány kerület, annyiféle gond, de az az igyekezet mindenképpen közösnek tűnik, hogy a korábbiakhoz képest, sokkal, de sokkal gyakrabban forduljanak a lakosságot a mindennapokban közvetlenül is érintő, folyó ügyek felé, s ez egyfelől csak helyeselhető szándék. Másfelől viszont éppen a konkrétumok kapcsán ütköznek bele elemi erővel az elmúlt évtized során megnyirbált önkormányzati önállóság/pénztelenség/feltételhiányok sűrűjébe, s mintha ez a tény sokkal nagyobb meglepetést okozna számukra, mint amire számítottak. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy félő: bele fognak veszni ebbe a mindennapos dzsungelharcba, és az őket megválasztó reménykedők majd nem lesznek képesek kellő erővel érzékelni a változásokat.
Éppen ezért véltem – volna - január egyik legjelentősebb eseményének azt a bejelentést, amit a V21 csoport tett e hó 14-én. Felhívásukban az ellenzéki pártokat és az újonnan megszerzett önkormányzatok vezetőit arra buzdították, hogy minél előbb szerveződjék meg az „Ellenzéki parlament”...
Szerző: KÉRI LÁSZLÓ
2020.01.26.
Ellenzéki oldalon – érthető módon – a legnagyobb figyelmet a működni kezdő önkormányzatok tevékenysége váltotta ki. Negyed évvel a választások után, lassan átbillennek az arányok a megörökölt állapotok miatti meglepetések, elszörnyedések és hihetetlennek tűnő pazarlások megismerésétől, az érdemi változtatások irányába. Ahány város, ahány kerület, annyiféle gond, de az az igyekezet mindenképpen közösnek tűnik, hogy a korábbiakhoz képest, sokkal, de sokkal gyakrabban forduljanak a lakosságot a mindennapokban közvetlenül is érintő, folyó ügyek felé, s ez egyfelől csak helyeselhető szándék. Másfelől viszont éppen a konkrétumok kapcsán ütköznek bele elemi erővel az elmúlt évtized során megnyirbált önkormányzati önállóság/pénztelenség/feltételhiányok sűrűjébe, s mintha ez a tény sokkal nagyobb meglepetést okozna számukra, mint amire számítottak. Pillanatnyilag ott tartunk, hogy félő: bele fognak veszni ebbe a mindennapos dzsungelharcba, és az őket megválasztó reménykedők majd nem lesznek képesek kellő erővel érzékelni a változásokat.
Éppen ezért véltem – volna - január egyik legjelentősebb eseményének azt a bejelentést, amit a V21 csoport tett e hó 14-én. Felhívásukban az ellenzéki pártokat és az újonnan megszerzett önkormányzatok vezetőit arra buzdították, hogy minél előbb szerveződjék meg az „Ellenzéki parlament”...
AMI NINCS ÉS MÉGIS VAN – AZ INFLÁCIÓNKRÓL
HÍRKLIKK
Több vizsgálat is kimutatta, hogy az emberek magasabb inflációt érzékelnek a hivatalosan publikáltnál. Véleményüket mindennapi költekezésük alapján alakítják ki. Amit rendszeresen vásárolnak, annak emlékeznek a múltbeli, az összehasonlítás alapjául szolgáló árára. Ilyenek például az élelmiszerek. A kenyér, a hús, a tej, a tojás, a cigaretta, a sör drágulását vélelmezik általános inflációnak. Ha csak az élelmiszereket és az élvezeti cikkeket tekintjük – amelyeknek nagyjából tisztában vagyunk az áraival –, akkor nem alaptalan a 3,4 százalékos általános inflációban kételkedni, hiszen ezen termékcsoportok árszintje a hivatalosan kimutatott szerint is tavaly majdnem kétszer ekkora mértékben emelkedett.
Ha egyénileg joggal nem tudunk azonosulni a KSH inflációs adatával (én sem, az én kedvenc erős zöldpaprikám ára például tavaly a duplájára nőtt, 200 százalékos árindex!), akkor az mégis mire jó – tehetjük fel a kérdést. A makrogazdasági kérdésekkel foglalkozó (mint például e sorok írója) válasza erre, hogy az általános fogyasztói árszínvonal-emelkedés, mint makrogazdasági mutató, a gazdaság makrofolyamatainak elemzésénél nélkülözhetetlen. A forint 2019. évi inflációját a továbbiakban ebből a szempontból veszem górcső alá...
Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2020.01.25.
Januárban jelent meg az első éves adat 2019-ről: a KSH szerint tavaly az infláció 3,4 százalék volt nálunk. Na, ez az a szám, amit senki nem hisz el az országban – és nem alaptalanul. A publikált drágulási mérték ugyanis az átlagos fogyasztói áremelkedés mutatója – átlagos fogyasztó pedig nincs. Hús-vér, konkrét emberek vásárolnak, vesznek igénybe szolgáltatásokat – nagyon különböző arányokban, nagyon különböző piacokon. A vegetáriánusok fogyasztói kosarában például az élelmiszereken belül nagy súllyal szerepelnek a zöldségek és gyümölcsök, miközben a hivatal csak 15 százalékosra teszi arányukat az élelmiszer-fogyasztásban. A KSH elvont átlagembere rendre mindent vesz, használt személygépkocsitól színház- és mozijegyig, gyerekholmiktól lakberendezési tárgyakig stb. Ám sokan vannak, akiknek még jogosítványuk sincs, nem járnak színházba, moziba, nincs gyermekük, és nem akarják a lakásukat újabb bútorokkal, tárgyakkal bővíteni. S még számtalan példát sorolhatnánk az általános, képzett átlag és a konkrét egyén fogyasztásának különbözőségére.
Több vizsgálat is kimutatta, hogy az emberek magasabb inflációt érzékelnek a hivatalosan publikáltnál. Véleményüket mindennapi költekezésük alapján alakítják ki. Amit rendszeresen vásárolnak, annak emlékeznek a múltbeli, az összehasonlítás alapjául szolgáló árára. Ilyenek például az élelmiszerek. A kenyér, a hús, a tej, a tojás, a cigaretta, a sör drágulását vélelmezik általános inflációnak. Ha csak az élelmiszereket és az élvezeti cikkeket tekintjük – amelyeknek nagyjából tisztában vagyunk az áraival –, akkor nem alaptalan a 3,4 százalékos általános inflációban kételkedni, hiszen ezen termékcsoportok árszintje a hivatalosan kimutatott szerint is tavaly majdnem kétszer ekkora mértékben emelkedett.
ÉS AKKOR MÁR CSAK KICSIT KELL DOLGOZNUNK, HOGY AZ EU LEGKORRUPTABB ORSZÁGA LEGYÜNK - A HVG HETI GAZDASÁGI ÖSSZEFOGLALÓJA
HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2020.01.26.
Már csak Bulgária korruptabb az EU-tagok közül Magyarországnál; újabb történelmi mélyponton járt a forint; megközelíthette a 100 milliárd forintot a Miniszterelnöki Kabinetiroda "tájékoztató kampányainak" ára. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.
Az EU második legkorruptabb országa lettünk – olvashattuk a Transparency International most kiadott, a 2019-es helyzetet elemző jelentésében. Az elemzés arra jutott: Magyarországon a korrupció a rendszer része lett, és nem a mellékhatása. Nemzetközi kitekintésben sem szép a helyzetünk, rajtunk kívül a régiónkból egyedül Szlovénia rontott a korrupciós állapotán 2012 óta, de ők is csak 1 pontot estek vissza a százas listán, míg mi 11-et.
A kormány órákig gondolkozott, hogy mit reagáljon a felmérésre, majd kitalálta a választ: Soros a hibás.
Két hónap után újra történelmi mélypontra süllyedt a forint: egy euróért már 337,49 forintot is elkértek csütörtökön. Ez pedig azt is jelenti: hiába egyre olcsóbb az euró átutalása, az árfolyam miatt egyre több pénz párolog el a számlákról. Az év eleje óta Európa leggyengébb devizája a mienk, és globálisan is csak három pénznem van, amely többet gyengült a forintnál. Az MNB jövő héten tartja a kamatdöntő ülését, de nem valószínű, hogy foglalkoznának a forintárfolyam befolyásolásával – Matolcsy György ehelyett arról beszél, hogy megújítanák az eurót, és le is írták egy könyvben, hogy hogyan tennék...
Szerző: hvg.hu
2020.01.26.
Az EU második legkorruptabb országa lettünk – olvashattuk a Transparency International most kiadott, a 2019-es helyzetet elemző jelentésében. Az elemzés arra jutott: Magyarországon a korrupció a rendszer része lett, és nem a mellékhatása. Nemzetközi kitekintésben sem szép a helyzetünk, rajtunk kívül a régiónkból egyedül Szlovénia rontott a korrupciós állapotán 2012 óta, de ők is csak 1 pontot estek vissza a százas listán, míg mi 11-et.
A kormány órákig gondolkozott, hogy mit reagáljon a felmérésre, majd kitalálta a választ: Soros a hibás.
Két hónap után újra történelmi mélypontra süllyedt a forint: egy euróért már 337,49 forintot is elkértek csütörtökön. Ez pedig azt is jelenti: hiába egyre olcsóbb az euró átutalása, az árfolyam miatt egyre több pénz párolog el a számlákról. Az év eleje óta Európa leggyengébb devizája a mienk, és globálisan is csak három pénznem van, amely többet gyengült a forintnál. Az MNB jövő héten tartja a kamatdöntő ülését, de nem valószínű, hogy foglalkoznának a forintárfolyam befolyásolásával – Matolcsy György ehelyett arról beszél, hogy megújítanák az eurót, és le is írták egy könyvben, hogy hogyan tennék...
A NER NYOLC JELENSÉGE, MELYEK SÉRTIK A TÁRSADALOM IGAZSÁGÉRZETÉT
SZEGEDI KATTINTÓS BLOG
Szerző: SZEKA
2020.01.25.
A Fidesz új kommunikációs stratégiájában ezúttal is Orbán Viktor jelölte ki a fő csapásirányt azzal, hogy két kártérítési ügyben is a bíróság döntésével szemben foglalt állást. Hivatkozási alapja az volt, hogy a társadalom igazságérzete sérül, ha kártérítést kapnak az államtól a szegregációba kényszerített romák, illetve az emberhez méltatlan körülmények között tartott rabok. A miniszterelnök arról azonban megfeledkezik, hogy társadalmi igazságosságra hivatkozni veszélyes egy olyan országban, ahol a rendszer haszonélvezői komolyabb szellemi és fizikai teljesítmény felmutatása nélkül gazdagodnak, és ahol a politikai bűnöket elvétve követi felelősségre vonás. Ezúttal csak a nagyon kirívó esetekre hívjuk fel a miniszterelnök és pártja figyelmét.
1. Nem sérti a társadalmi igazságérzetet, ha egy felelős kormányzati pozícióban lévő politikus és felesége helikopterrel repül el egy vidéki esküvőre, és ennek semmilyen következménye nincs az illetőre nézve? Ráadásul azt az újságot, amelyik erről beszámol, néhány hónapon belül beszántja a kormány!
2. Az olyan egyházak sorsa, nem sérti a társadalom igazságérzetét, melyek azzal, hogy olykor bírálatokat fogalmaznak meg a kormány politikájával kapcsolatban nemhogy nem kapnak állami támogatást, de folyamatos kirekesztésben, megbélyegzésben részesülnek? Azok viszont akik gazsulálnak a hatalomnak, stadionokat áldanak meg, bevásárolják magukat a független sajtót működtető médiavállalkozásokba, hogy aztán belülről kontrollálják azokat, számolatlanul kapják az állami támogatást, a kormány pedig szinte a tenyerén hordozza ezeket az egyházi vezetőket.
3. Amikor a devizahitelesek problémáinak megoldása volt a kormány feladata a végtörlesztés lehetőségével nem azokat segítette-e, akik legkevésbé voltak rászorulva az állami támogatásra? Ők ugyanis rendelkeztek annyi pénzzel, hogy kifizessék a kölcsönt, ráadásul alacsony árfolyamon törleszthettek. A többieknek maradt az évekig húzódó adósságtörlesztés, esetleg a kilátástalan pereskedés.
4. Az senki igazságérzetét nem bántja, hogy a kormány üldözi azokat a civileket, melyek sokszor rászorulókon segítenek, olyan pedig társadalmi rétegeket támogatnak, melyek különben végleg leszakadnának? Ugyanakkor azt a CÖF-öt (Civil Összefogás Fórum) pénzeli, amely nyíltan hirdeti hűségét a kormányhoz és a Fideszhez, békemeneteket szervez, ha Orbán Viktor ezzel megbízza a „civil” szervezet vezetőit...
Szerző: SZEKA
2020.01.25.
1. Nem sérti a társadalmi igazságérzetet, ha egy felelős kormányzati pozícióban lévő politikus és felesége helikopterrel repül el egy vidéki esküvőre, és ennek semmilyen következménye nincs az illetőre nézve? Ráadásul azt az újságot, amelyik erről beszámol, néhány hónapon belül beszántja a kormány!
2. Az olyan egyházak sorsa, nem sérti a társadalom igazságérzetét, melyek azzal, hogy olykor bírálatokat fogalmaznak meg a kormány politikájával kapcsolatban nemhogy nem kapnak állami támogatást, de folyamatos kirekesztésben, megbélyegzésben részesülnek? Azok viszont akik gazsulálnak a hatalomnak, stadionokat áldanak meg, bevásárolják magukat a független sajtót működtető médiavállalkozásokba, hogy aztán belülről kontrollálják azokat, számolatlanul kapják az állami támogatást, a kormány pedig szinte a tenyerén hordozza ezeket az egyházi vezetőket.
3. Amikor a devizahitelesek problémáinak megoldása volt a kormány feladata a végtörlesztés lehetőségével nem azokat segítette-e, akik legkevésbé voltak rászorulva az állami támogatásra? Ők ugyanis rendelkeztek annyi pénzzel, hogy kifizessék a kölcsönt, ráadásul alacsony árfolyamon törleszthettek. A többieknek maradt az évekig húzódó adósságtörlesztés, esetleg a kilátástalan pereskedés.
4. Az senki igazságérzetét nem bántja, hogy a kormány üldözi azokat a civileket, melyek sokszor rászorulókon segítenek, olyan pedig társadalmi rétegeket támogatnak, melyek különben végleg leszakadnának? Ugyanakkor azt a CÖF-öt (Civil Összefogás Fórum) pénzeli, amely nyíltan hirdeti hűségét a kormányhoz és a Fideszhez, békemeneteket szervez, ha Orbán Viktor ezzel megbízza a „civil” szervezet vezetőit...
ALFÖLDI RÓBERT VÁGYAI – MINDENT AKART, HÍRNEVET, PÉNZT, SZAKMAI MEGBECSÜLÉST
168 ÓRA
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.01.25.
Kicsit örültem volna neki, ha Alföldi Róbert A vágy című Franz Xaver Kroetz-darab rendezéséből, amelyet a Radnóti Tesla Laborban mutattak be, kerekedik némi purparlé. Ez ugyanis azt mutatná, hogy azok közül, akiknek lenne hajlamuk ebből botrányt csinálni, látta valaki, és még esetleg föl is fogott valamit belőle.
Abból ugyanis a parlamentbe is eljutó cécót csinálni, hogy a Nemzetiben a János vitézben, ottani direktorsága idején, Alföldi prostituáltnak tette meg a harmadik felvonásban Iluskát, az könnyű, mert ezen a „brutális” változtatáson akkor is egyszerű felháborodni, ha az, aki éppen országra-világra szólóan kiakad, nem is látta az előadást. És ha látta volna, akkor sem biztos, hogy feléri ésszel azt, Alföldi miért is gondolta ezt így. De most nincs „megszentségtelenített” nemzeti Petőfi-mű, mert Kroetz német, most nem rondítanak bele a szerző szövegébe, mert maga is elég randát írt...
Szerző: BÓTA GÁBOR
2020.01.25.
Abból ugyanis a parlamentbe is eljutó cécót csinálni, hogy a Nemzetiben a János vitézben, ottani direktorsága idején, Alföldi prostituáltnak tette meg a harmadik felvonásban Iluskát, az könnyű, mert ezen a „brutális” változtatáson akkor is egyszerű felháborodni, ha az, aki éppen országra-világra szólóan kiakad, nem is látta az előadást. És ha látta volna, akkor sem biztos, hogy feléri ésszel azt, Alföldi miért is gondolta ezt így. De most nincs „megszentségtelenített” nemzeti Petőfi-mű, mert Kroetz német, most nem rondítanak bele a szerző szövegébe, mert maga is elég randát írt...
„BETELT A POHÁR! A MAGYAROK NAGYON UNJÁK MÁR A SZEMÉRMETLEN KORRUPCIÓT!”
HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.01.25.
A korrupció magyarországi elterjedésének veszélye miatt, sokadszor verik meg a vészharangot, de az állampolgárok ettől sokáig nem estek pánikba. Talán azért, mert úgy gondolták, hogy az úgysem befolyásolja mindennapjaikat?
Az tény, hogy ha a korrupció átszövi az ország intézményrendszerét, benne az állam szerveit, vagy a gazdaságot, akkor azt előbb-utóbb minden állampolgár a saját bőrén érzi. Ugyanis hiába növekszik jó tempóban a gazdaság, ha folyamatosan nő a feszültség a gazdaság napi eredményei és a hosszabb távú kilátások között. A mai fejlődés ellenére, a magyar gazdaság távlati kilátásai nagyon rosszak, és ennek egyik oka a korrupció. Ugyanis az intézményrendszer nem a közjót szolgálja, hanem a magánérdeket helyezi előtérbe...
KÁSLER MŰTŐJE
PUPU BLOGJA
Szerző: PuPu
2020.01.25.
Vaszilíj Vaszilijevics meglátogatta a Moszkva legelőkelőbb nyilvánosházát, majd kifejezte csalódását a neki kiutalt hölgy miatt.
A nyilvánosház vezetője értetlenkedett - mi a gond? Az elvtársnő a legjobbak közül való, hiszen ott állt már Lenin elvtárs mellett is az Aurórán!
Hozzávetőleg ilyen érvekkel védték a Margit kórház sebész főorvosát a Nemzeti Főorvosi Maffia tagjai, nem törődve sem a betegekkel, sem a kórházzal, mely mellesleg igen jó fizetést biztosított sebészeinek akkor is, amikor más szakmákban dolgozó, hozzájuk hasonlóan sokat és lelkiismeretesen dolgozó kollégáikat az egészségügyi kormányzat pitykékkel fizette ki.
Természetesen ettől még az érintett felettébb kiváló szakember lehet, de kiváló szakemberek voltak azok az egészségügyi vezetők is, akiket néhány évvel ezelőtt úgy vágtak ki beosztásukból nyugdíj-korhatáron túli korukra hivatkozva, mint az ominózus macskát.
Ha az említett főorvos még nem áldozata sem az Alzheimer-kórnak, sem a Parkinson kórnak, ha nincs rá jogszabályi tilalom - hát operáljon kedvére, és ha szerencséje van, akkor mire manualitása a múlté lesz, addigra a számítógépek precizitása úgyis kiszorítja a megbízhatatlan és hibázásra hajlamos emberi kezet.
De a kettős mérce alkalmazása azért meghökkentő.
Persze az is lehet, hogy kire vonatkozik a szabályozás, kire meg nem, alma játszik - körte nem, a jogbiztonság nagyobb dicsőségére...
A magyar közéleti sakktábla nagyon speciális, a bábuk felállításánál hiába mondják valakinek, hogy te ebben a játszmában bástya leszel, egy pillanat alatt kiderülhet, hogy egyszerű paraszt vagy, sőt, már le is vett egy koszos körmű kéz a tábláról, természetesen nem tisztességes érvekkel, hanem megvádolva azzal, hogy összerondítottad a táblát, összevissza léptél, nem vagy méltó a funkcióra, melyet betöltöttél.
Még örülhetsz is, mert hasonló helyzetekben az első lépés a Fidesz eljárási rendje szerint az szokott lenni, hogy megvádolnak mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, aztán boldogan nézegetik, ahogy védekezel - mintha leöntenének egy vödör szarral, aztán mosakodj komám, valami kicsi úgyis rajtad marad, ha más nem, a bűz emléke.
Hogy a NER számára az ember nem számít, az régi dolog, hogy az emberek iparkodnak nem beleártani magukat más ember bajába, azt is ismerjük, hiszen a társadalmi tapasztalat, mely szerint nem jár túl jól, aki a hatalommal szembefordul, ezt szinte indokolja is.
Mégis, ad reményre némi okot, hogy a kórház dolgozói kiálltak munkahelyük és vezetőjük mellett, még ha ez gyakorlatilag semmiféle eredménnyel nem is járt, a nagytudású miniszter tette, amit megkövetelt a brancs szelleme...
Szerző: PuPu
2020.01.25.
A nyilvánosház vezetője értetlenkedett - mi a gond? Az elvtársnő a legjobbak közül való, hiszen ott állt már Lenin elvtárs mellett is az Aurórán!
Hozzávetőleg ilyen érvekkel védték a Margit kórház sebész főorvosát a Nemzeti Főorvosi Maffia tagjai, nem törődve sem a betegekkel, sem a kórházzal, mely mellesleg igen jó fizetést biztosított sebészeinek akkor is, amikor más szakmákban dolgozó, hozzájuk hasonlóan sokat és lelkiismeretesen dolgozó kollégáikat az egészségügyi kormányzat pitykékkel fizette ki.
Természetesen ettől még az érintett felettébb kiváló szakember lehet, de kiváló szakemberek voltak azok az egészségügyi vezetők is, akiket néhány évvel ezelőtt úgy vágtak ki beosztásukból nyugdíj-korhatáron túli korukra hivatkozva, mint az ominózus macskát.
Ha az említett főorvos még nem áldozata sem az Alzheimer-kórnak, sem a Parkinson kórnak, ha nincs rá jogszabályi tilalom - hát operáljon kedvére, és ha szerencséje van, akkor mire manualitása a múlté lesz, addigra a számítógépek precizitása úgyis kiszorítja a megbízhatatlan és hibázásra hajlamos emberi kezet.
De a kettős mérce alkalmazása azért meghökkentő.
Persze az is lehet, hogy kire vonatkozik a szabályozás, kire meg nem, alma játszik - körte nem, a jogbiztonság nagyobb dicsőségére...
A magyar közéleti sakktábla nagyon speciális, a bábuk felállításánál hiába mondják valakinek, hogy te ebben a játszmában bástya leszel, egy pillanat alatt kiderülhet, hogy egyszerű paraszt vagy, sőt, már le is vett egy koszos körmű kéz a tábláról, természetesen nem tisztességes érvekkel, hanem megvádolva azzal, hogy összerondítottad a táblát, összevissza léptél, nem vagy méltó a funkcióra, melyet betöltöttél.
Még örülhetsz is, mert hasonló helyzetekben az első lépés a Fidesz eljárási rendje szerint az szokott lenni, hogy megvádolnak mindenféle köztörvényes bűncselekménnyel, aztán boldogan nézegetik, ahogy védekezel - mintha leöntenének egy vödör szarral, aztán mosakodj komám, valami kicsi úgyis rajtad marad, ha más nem, a bűz emléke.
Hogy a NER számára az ember nem számít, az régi dolog, hogy az emberek iparkodnak nem beleártani magukat más ember bajába, azt is ismerjük, hiszen a társadalmi tapasztalat, mely szerint nem jár túl jól, aki a hatalommal szembefordul, ezt szinte indokolja is.
Mégis, ad reményre némi okot, hogy a kórház dolgozói kiálltak munkahelyük és vezetőjük mellett, még ha ez gyakorlatilag semmiféle eredménnyel nem is járt, a nagytudású miniszter tette, amit megkövetelt a brancs szelleme...