ORBÁN ÉS A KORONAŐR

HÍRKLIKK
Szerző: KARDOS ERNŐ
2020.01.05.

Bár egykori tanára szerint Orbán Viktor már megöregedett, és az energiája is fogytán, a kormányfő megrázta magát és néhány váratlan döntése azt mutatja, hogy még lobog a harci tűz a kétségtelenül elhízott, ősz hajú, s unokákat posztoló öregedő pártelnökben. Bár egyesek inkább a kétségbeesés jelének látják, hogy Orbán hazahívta a száműzetésből Habony Árpádot, akitől mindenekelőtt azt reméli, hogy gatyába rázza majd a Fideszt, mi több, a kormány kommunikációját is, és megpróbálja megállítani a kormány gyorsuló népszerűségvesztését.

Ugyanis az önkormányzati választás egyre nagyobbnak tűnő veresége már a Fidesz belső konfliktusait is kiélezi. Bár egyelőre inkább csak névtelenül bírálják a központilag kivezényelt „hülye” kampánystábot, vagy a végrehajthatatlan intézkedéseket, nem beszélve a szabad szemmel követhetetlen törvényhozásról. De ma már akad olyan fideszes politikus, aki névvel is vállalja a kritikát. Elsőként említhetjük az egykori kancelláriaminisztert, Lázár Jánost, aki azt mondta, hogy a Fidesznek változnia kell, nyitottabbá kéne válni, csak akkor juthat 2022-ben sikerre.

Az Orbán Viktort ugyancsak kritizáló egykori fideszes kancelláriaminiszter, Stumpf István, pártjának jelenlegi esélyeiről, illetve az önkormányzati bukás okairól kicsit karcosabban fogalmazott. Szerinte ugyanis az októberi fordulat oka a túlzott agresszivitás, és a morális lázadás. Mészáros rapid gazdagodását a leköszönő alkotmánybíró egyenesen hungarikumnak tartja, amely a Nemzeti Együttműködés Rendszere szerint kampánylogikai innováció pusztán. Az illiberális demokrácia pedig szerencsétlen, rossz kifejezés. Vagy inkább árulkodó, tesszük hozzá. Stumpf szerint a háborúzásban mindenki elfáradt, az emberek ma már nyugalomra vágynak...

ITT OLVASHATÓ

NINCS SZÜKSÉG ELNYOMÁSRA, ÖNKÉNT ÉS DALOLVA ZSÁKMÁNYOLJUK KI MAGUNKAT

24.HU
Szerző: JANKOVICS MÁRTON
2020.01.05.

A megfélemlítés a múlté, a 21. században már a szabadság és a végtelen lehetőségek zászlaja alatt hajszoljuk magunkat depresszióba és totális kiégésbe. Ennek esnek áldozatul az ünnepek is, amelyek kilépést jelenthetnének a késő kapitalista hétköznapok mókuskerekéből. A koreai születésű, német filozófus, Byung-Chul Han szerint a megoldáshoz nem kell tenni semmit, de ez nem olyan könnyű. Pedig épp az lehet a kulcs, ha nem akarunk állandóan hasznosak lenni, és képesek vagyunk megélni a mélyreható unalmat.

Minden igazi kultúrkritikus tudja, hogy egy-egy korszakot nem a kirakatba tett magasztos eszméiről kell megítélni, sokkal inkább arról, amiről szemérmesen hallgat, és amikor senki se néz, gyorsan besöpör a szőnyeg alá: például a jellemző népbetegségeiről. Így látta ezt a melankóliáról az 1600-as években értekezést író Robert Burton, a hisztéria lehetséges okait újragondoló Freud, a bolondság történetét ádázul kutató Michel Foucault, és így látja a koreai születésű, német filozófus Byung-Chul Han is, aki már a sokadik könyvét írja a 21. századi modern társadalmak végzetes eltévelyedéséről.

Hogy hol tévelyedtünk el?

Han nagy ívű következtetéseket von le abból a tényből, hogy korunk vezető betegségei immár nem a baktériumok és a vírusok, hanem idegi alapúak, úgymint
a depresszió,

- a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar,
- a borderline személyiségzavar,
- valamint a kiégés.

Ezek szerinte egyáltalán nem elszigetelt, pusztán az orvosokra és a pszichiáterekre tartozó jelenségek, hanem egy mélyebb, általános válság tünetei, így mindnyájunk életére hatással vannak. Ez a válság egy alapvető illúzióból fakad: az önmegvalósítás paradoxonából. Míg a neoliberális gazdasági rendszerben minden azt üzeni nekünk, hogy szabadok vagyunk, és végre azt teszünk, amit akarunk, épp ez a fene nagy szabadság válik a legalattomosabb kényszerré, észrevétlenül előkészítve a talajt egy újfajta zsarnokságnak: az önkizsákmányolásnak.

A kulcsszó már nem a fegyelem, hanem a teljesítmény, hiszen a mai társadalom – a korábbi évszázadokkal szemben – nem fegyelmező, hanem teljesítmény elvű. Amit régen külső kényszerítéssel, elnyomással, fenyegetéssel és tűzzel-vassal értek el, azt Han szerint ma önként és dalolva tesszük meg. Ráadásul úgy, hogy közben saját, autonóm döntésünknek érezzük az egészet...

ITT OLVASHATÓ

SIKERÜLT MEGTANULNI EGYEDÜL ÉLNI

HATÁRÁTKELŐ BLOG
Szerző: Határátkelő
2020.01.05.

Az életben az egyik legnehezebb dolog elengedni – legyen az egy ország, egy hely vagy egy ember. Néha persze muszáj újrakezdeni, az év vége-eleje pedig különösen alkalmas az életünk, a mögöttünk hagyott időszak újragondolására.


Különösen így van ez, ha az ember beteg, mint Hajni, aki öt napot töltött betegen, ami nem a legjobb évkezdet. De azért egy összegzésre futotta neki.

„Tudom, tudom, újév, összegezni kéne, satöbbi, és amúgy is tök lemaradtam a blogolással… hát most valahogy nem érzem. De oké, erőltessem meg magam, tessék.

Tizenegy év boldog együttlét után elengedtük egymást Dáviddal, szerintem már rég ideje volt, de mégiscsak most jött el valahogy, azóta persze visszatért belém az eredeti könnyűvérű Hajni, aki imád a pultnál ismerkedni és flörtölni és bohóckodni idegenekkel, aztán persze megbánja, újrakezdi, újra megbánja, stb.

Kicsit huszonévesnek érzem magam ilyenkor, hiába leszek hamarosan negyven. Szerencsére még a huszonéves fiúk sem gondolják, hogy az anyjuk lehetnék, hehe, de ugyanakkor imponálok már az ötvenes pasiknak is, széles a skála.

Nyilván csak magányűzésre jók ezek a sztorik, bár úgy veszem észre, végül tényleg sikerült megtanulnom egyedül élni is. Mondjuk ebben a hajós életben igazán nincs sok magányra lehetőség.

Szóval ez történt az elmúlt évben. Utazás sok helyre, Zanziról Bp-re, Bp-ről Maldívra, Maldívról Krétára, Krétáról Thaiföldre. Thaiföldről már kétszer is voltam Malájziában, egyszer Penangban, egyszer pedig Kuala Lumpurban.

Legközelebb lehet, hogy Vietnámba, vagy Laoszba megyek, de az még messze van, március közepén. Lett egy ukulelém, és tudok már rajta vagy 8 számot (elég lassan haladok amúgy, de csomószor nem is akarok számokat játszani, csakúgy prüntyögök, élvezem még mindig).

Nagyjából ennyit tudok most mondani, vissza kell feküdnöm köhögni, haha. Legyen vidám évetek, és szeressetek mindent, ami körülvesz. Peace.”

A teljes posztot itt találjátok.

...

ITT OLVASHATÓ

AKI KARÁCSONYKOR HAZUDIK

ÉLET ÉS IRODALOM / PUBLICISZTIKA
Szerző: VÁNCSA ISTVÁN
2020.01.03.

„A király, az olyan ember, hogy bármerre jár is, ha megéhezik, beme­het bárkinek a kamrájába, és vághat magának szalonnát vagy kol­bászt, amekkorát csak akar. Ekként magyarázta nekem a hatalom ter­mészetrajzát Klarissza néni, több mint fél évszázaddal ezelőtt, és nem azért magyarázta így, hogy megértsem, hanem mert így gondolta maga is. Minden a királyé, a földek, az épületek, az állatok, ha megtet­szik neki valami, azt hazaviszi, és ha valaki tiltakozik, annak levágatja a fejét. De hát senki se tiltakozik.”

Föntieket épp tíz éve írtam, a LIV. évfolyam 1. számának első ol­dalára, megjelent 2010. január nyolcadikán. Orbán ezeréves birodalma akkor még éppoly ideális formában létezett, mint az égi Jeruzsálem, avval a különbséggel, hogy utóbbi úgy is maradt, míg ellenben Orbánia bő négy hónappal később csakugyan alászállt az égből, ahogy az a Je­lenések könyvében írva vagyon. Utána aztán jött az áldás csőstül. A Nemzeti Együttműködés (vagy Összetartozás) Kormányának malaszttal teljes munkálkodása nagytakarítással kezdődött, avval is folytatódott, bár esetünkben talán a szőnyegbombázás szó volna pontosabb. Annihi­lálta a jogrendet, az oktatást, a nemzeti kultúrát, a sajtót és a médiát, de legelsősorban is gyökeresen kiirtotta a demokráciát, illetve azt, ami nálunk ezen a címen futott. Nem haragból persze, hanem úgy, ahogy Milo A 22-es csapdájában a saját ezredét bombázza ripityára. Terhes kötelesség, csakhogy az üzlet az üzlet, egyébként pedig megteheti. A magyarországi latrokrácia megalapozása ugyanígy indult, és most is eszerint működik. Kozák Márton írta a ka­rácsonyi számunkban, hogy „a hatalommegosztás magyarországi mér­téke nem­csak az uniós, de az unión kívüli kelet‑európai országok (Uk­rajna, Mol­do­va, Észak‑Macedó­nia, Albánia, Szerbia) átlagától is elma­rad, és ma már hajszálra meg­egyezik a kutatásba bevont három kö­zép‑ázsiai or­szág (Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán) átlagával.” (A hiányzó konzervatív minimum, 2019/51–52., dec. 19.) Ez abszolút érthető, a latrokrácia, vagyis az üzleti élet centralizált és pa­rancsuralmi alapokon nyugvó mo­dellje nem is működhet másképp. Disziplin, ord­nung, gehorsam, ellen­kező esetben befuccsol az egész, ar­ról már nem is szólva, hogy a há­látlan tömeg akár bíróság elé is citál­hatja felkent ve­zetőjét, ahogy erre a környező országok a közelmúlt­ban szo­morú példák egész sorával szolgáltak. Jómagam persze evvel együtt se iga­zán értem, hogy mond­juk a CEU kiakolbólításából mi mó­don lehet ak­kora hasznot húzni, ami a vele járó hercehurcát ellensú­lyozza, de hát ha érteném, akkor bizo­nyára nekem is volna olyan, tőlem úgyszól­ván meg se különböztethető kenyeres pajtásom, aki a világ leggaz­da­gabb­jainak a listájára fölkerült.

A magyarországi rablóállam működése ismert és doku­mentált szociálpszichológiai sémákat követ. Az első bekezdésben idé­zett cikk egy olyan kutatáshoz kapcsolódott, amelyben a kísérleti alanyok között különféle szintű kormányzati pozíciókat osztottak ki, persze csak virtuá­lisan, némelyiknek a portás szerepe jutott, némelyik­nek a kor­mányfőé. Ezt követően az alanyok morális dilemmákkal kerül­tek szem­be. A kutatók azt látták, hogy a portás szerepét játszó alany betartaná a KRESZ-t, rendesen fizetné az adót, visszaadná az ellopott biciklit, má­sok vétkei fölött pedig szemet hunyni hajlamos. Ezzel szem­ben az a személy, aki miniszterelnöki szerepet alakít, a végsőkig elpo­fátlanodik, noha valójában nem is kormányfő, hanem csak azt játssza. Minél erő­sebb felhatalmazású közszereplőt játszik, annál valószínűbb, hogy az agya végképp elszáll...

ITT OLVASHATÓ

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (1. RÉSZ)

ÉLET ÉS IRODALOM 2020/1. SZÁMÁNAK TARTALOMJEGYZÉKE (2. RÉSZ)

BÁRKI, CSAK EZEK NE

KOLOZSVÁRI SZALONNA / VENDÉG
Szerző: VOGRONICS ANDRÁS
2020.01.05.

Jó lenne tisztázni valamit. Sokan el vannak tévedve a demokráciával kapcsolatos téveszmék erdejében. Fogalmuk nincs, hogy mi az és mekkora lehetőség ez egy ország életében. Nyilván a regnáló hatalomnak az az érdeke, hogy erről minél kevesebb szó essék, és az emberek minél inkább azt higgyék, hogy az állam dolga az, hogy helyettük megoldjon mindent. Ki kell ábrándítsak mindenkit, aki még nem ábrándult ki: egyáltalán nem így van. Sőt, amit most Orbánék művelnek az a demokrácia megerőszakolása és szájbarúgása egyszerre.

Kezdjük a kedvenc demagóg kérdés-válaszokkal, amikor például felcsendül a „de akkor kire szavazzak, ott sincs egy normális vezető sem” szólam. Emberek! Mi a választásokon nem vezetőket választunk, hanem képviselőket. A különbség az a kettő között, hogy az első esetben mi vagyunk a vezetőért és hanyatt vagyunk esve tőle, a másodiknál pont fordítva: annak kellene értünk lennie, és lesnie a választók kívánságait, neki kellene a választók kedvében járnia, és elvégezni azt a feladatot amiért a választók az adott pozícióba beszavazták.

Amikor mondjuk bankot, telefonszolgáltatót választunk ugyanez a helyzet: nem azért fizetünk egy banknak, hogy az ellopja a pénzünket, rosszul fektesse be, a bankigazgató a mi pénzünkön kurvázzon, hanem hogy a pénzünk biztonságban legyen, gyarapodjon, és minden rendben legyen. Ugyanez a helyzet egy mobilszolgáltatónál is: hogy olcsó, megbízható, gyors legyen, ne pedig lehallgasson, adatokkal éljen vissza, zsarolhasson, félelemben tartson a saját pénzemen.

Tehát. Amikor mi 4 évente képviselőket választunk, akkor ennek ez lenne a lényege. Csak az a baj, hogy a magyar ember azt hiszi, hogy ezek a mi főnökeink, akiknek mi tartozunk azért, amiért mi bízzuk meg őket azzal, hogy értünk dolgozzanak, hogy nekünk, az országnak a lehető legjobb legyen. Na tehát Orbán és sleppje egy választott figurák, akiknek az lenne a feladata, hogy az általunk rájuk bízott pénzt, más néven adót, a lehető legkörültekintőbben használják fel a köz javára, azzal úgy bánjanak, mint egy bankigazgató a betétesek pénzével. Tehát Orbán nem főnök, vezető, góré, messiás, hanem egy közalkalmazott, akit mi fizetünk a közösből. Ehhez nem kell semmilyen különleges természetfeletti képességgel rendelkeznie, elég az adott szakterületen profinak lennie...

ITT OLVASHATÓ

LESZ-E ÉLET ORBÁN UTÁN?

HÍRKLIKK
Szerző: FÖLD S. PÉTER
2020.01.05.

Bármennyire is igyekeznek titkolni az urak, válsághelyzet van a Fideszben. A megnyertnek mondott, ám valójában elveszített őszi önkormányzati választás után, felerődösödött az elégedetlenek hangja, s többen már a párt 2022-es vereségét vizionálják. A vidéken győztes fideszesek a Budapesten és a nagyobb várásokban vesztes társaik nyakába varrják a várható vereséget, Török Gábor politológus pedig a Népszavában arról beszélt, hogy Orbán Viktor már nem feltétlenül meghatározó tényező a következő választáson.

Felvetődik a kérdés, hogy mi lesz Orbán előbb, vagy utóbb, de biztosan bekövetkező bukása után? Túléli-e vezérét a Nemzeti Együttműködés rendszere? Másként fogalmazva: lehet-e NER Orbán nélkül? Fontos kérdések, és annak ellenére kell ezekről gondolkodni, beszélni, hogy látszólag még nem időszerű a felvetésük. A Fidesz erősnek mutatja magát és még mindig sokan vannak, akik ezt elhiszik. Sokan, de nem biztos, hogy elegen. Az erjedés megkezdődött, a rés már látszik a falon. Kapkodás van a magabiztosság, bizonytalanság, a pökhendiség mögött. Kérdés, lesz-e szakember, aki kijavítja a hibákat?

Egyelőre még ott állnak a derék urak egymás mellett, összeszorított fogakkal, behunyt szemmel. Egymás tökét markolják görcsösen. Merthogy így lett kitalálva ez a rendszer, a Nemtelen Együttműködés Rendszere. Én nem mondom el, amit rólad tudok, cserébe te is hallgatsz arról, amit rólam tudsz...

ITT OLVASHATÓ

GYILKOSSÁG VAGY TÖRVÉNYES ÖNVÉDELEM VOLT SZULEJMANI MEGÖLÉSE?

444.HU
Szerző: MAGYARI PÉTER
2020.01.05.

Világszerte, és az Egyesült Államokon belül is élénk vita alakult ki arról, hogy Kasszem Szulejmani iráni katonai vezető csütörtök éjjeli meggyilkolása jogilag minek számított.

Fontos kérdés ez, hiszen a nemzetközi jog megsértése akár háborús ok is lehet, erre hivatkozott az USA például Jugoszlávia bombázásakor, vagy mindkét öböl-háború idején. A nyugati világ egységesen ítélte el Oroszországot, amikor Nagy-Britanniában és Németországban követett el merényleteket (Litvinyenko, Szkripal, Hangosvili), vagy Szaúd-Arábiát, amikor Törökország területén végzett ki egy újságírót (Hasogdzsi).

Vagy ez a támadás inkább Oszama bin Laden és al-Bagdadi meggyilkolására hasonlít, amikor amerikai katonák úgy végeztek velük, hogy a támadás jogszerűségét érdemben egyetlen ország kormánya sem vitatta?

Ezek fontos morális kérdések, amelyek alapvetően határozzák meg a világrendet, és ezáltal a világ biztonságosságát is. A kérdést tovább élezi az amerikai elnök ellen folyó vádeljárás is, hiszen amerikai belpolitikai szempontból most különösen fontos kérdés, hogy Donald Trump betartja-e a törvényeket.

Nem véletlen tehát, hogy amikor az amerikai külügyminisztériumban az első hosszabb sajtótájékoztatót tartották a helyzetről, akkor visszatérő kérdése volt az újságíróknak, hogy miért nem számított gyilkosságnak Szulejmani konvojának kilövése.

Három szinten is felmerül a kérdés:

- a nemzetközi jog szempontjából,
- az amerikai jog szempontjából,
- és az iraki jog szempontjából.

Az amerikai kormányzat határozottan állítja, hogy minden szinten teljesen jogszerű volt, amit tettek...

ITT OLVASHATÓ

ÉS AKKOR A KORMÁNY GYORSAN SZÉTSZÓRT PÁR TÍZMILLIÁRDOT

HVG ONLINE
Szerző: hvg.hu
2020.01.05.

Első fokon elítélte a Mol vezetőjét egy horvát bíróság; eszi a felújított orosz metrószerelvényeket a rozsda; nem vette meg a kormány határidőre a trieszti kikötőt. Ez a hvg.hu heti gazdasági összefoglalója.

Két év börtönre ítélte Hernádi Zsoltot első fokon egy horvát bíróság, Ivo Sanader volt miniszterelnök hat évet kapott. A vád szerint a Mol elnök-vezérigazgatója volt a valódi feladója annak az 5 millió eurónak, amelyet két ciprusi cég küldött egy svájci vállalatnak, a végső címzett pedig Ivo Sanader volt, aki így segített, hogy az INA energetikai cég kerüljön a Mol irányítása alá.

Az ítélethirdetés után a Mol közleményt adott ki arról, hogy a cég „továbbra is minden eszközzel védekezik a bűncselekménnyel kapcsolatos alaptalan vádak ellen”. Hernádi ügyvédei német és brit jogi szakértőket kértek fel arra, hogy készítsenek szakvéleményt a perről, ők pedig arra jutottak, hogy komoly szabálytalanságok kísérték az eljárást...

ITT OLVASHATÓ

SZABAD SZEMMEL: TÖKÉLETESEN LEÍRJÁK ORBÁN RENDSZERÉT, MÉGSEM MAGYARORSZÁGRÓL VAN SZÓ

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.01.05.



Spiegel 

Az EU megfigyelő mechanizmusa legutóbb is azt állapította meg, hogy Bulgária jó úton halad a jogállam megteremtése felé, ám az ország évek óta leghátul kullog, ha a korrupció és a sajtószabadság állapotát vesszük a tagállamokban. Ennek ellenére az ősszel közzétett jelentés kilátásba helyezi, hogy Brüsszel a jövőben már nem figyeli árgus szemekkel a bolgár politika alakulását. Hogy az unió mi alapján jutott kedvező következtetésekre, az rejtély, mert ugyan Szófia erős embere, Boriszov, aki jó egy évtizede van hatalmon, Orbántól eltérően kerüli az összecsapásokat a Bizottsággal, és nem is vetemedik olyan szóbeli kirohanásokra, mint magyar kollégája, de odahaza meglehetősen keményen tartja kézben a dolgokat. A törvény az, amit ő mond és parancsol, sokszor csak telefonon. Szeret jópofizni, mert semmiképpen sem akar autokratának látszani. Ám amit csinál, annak nem sok köze van a jogállamisághoz. Csak nagyon ritkán indul nyomozás olyan vesztegetési ügyekben, amelyekben politikusok, vagy a kormányhoz közelálló üzletemberek érintettek. Független sajtóorgánum már nemigen működik. Az újságírók a megélhetésüket kockáztatják, ha netán lelepleznek valamilyen visszaélést. Tavaly derült ki, hogy kormánypárti és ellenzéki notabilitások jóval a piaci ár alatt szereztek meg luxuslakásokat Szófiában. Ebbe azért 3 miniszter és hatalmon lévő GERB frakcióvezetője belebukott. De ezen túlmenően a vizsgálat nem állapított meg semmiféle turpisságot. Mások a saját céljaikra fordítottak a vidéki idegenforgalom fejlesztésére szánt EU-s pénzeket. A korrupciót vizsgáló bizottságot most egy olyan volt főügyész vezeti, aki annak idején, a vádhatóság élén egyetlen nagy botrányt sem tisztázott kellőképpen. Pedig akkor volt Bulgária legnagyobb bankválsága is, a KTB csődje miatt. Az ügy idáig kétmilliárd euróba került az adófizetők számára. Ráadásul hírek szerint a jogászt szoros kapcsolatok fűzik a visszaélések egyik főszereplőjéhez. A médiát immár csaknem teljes egészében oligarchák között osztották fel, ők különféle politikai pártokhoz állnak közel. Ily módon a hatalomnak, a vállalkozóknak és a köztisztviselőknek nem kell túlzottan tartaniuk a nyilvánosságtól. Az állapotokra csupán egyetlen példa: versenyjogi aggályok miatt egy cseh jelentkező nem vehette meg a svéd tulajdonostól az ország legnagyobb médiakonszernjét. Amikor viszont Boriszov két milliárdos cimborája jelentkezett be vásárlási szándékkal, már nem voltak ilyen fenntartások.

Guardian 

A lap azt tanácsolja a brit Munkáspártnak, hogy az szívlelje meg a baloldal világméretű visszaesésének tanulságait, ha ki akar lábalni a választási vereség utáni sanyarú helyzetéből. Ez persze nem menti fel a Labourt a saját maga által elkövetett hibák felelőssége alól, de tény, hogy a szociáldemokrácia mindenütt válságban van, legyen szó a németekről, a franciákról, az olaszokról, osztrákokról és így tovább. Európa távolabbi részein pedig igen kevés a reménysugár. Magyarországot és Lengyelországot tekintélyelvű, jobbos rezsim irányítja, a balközép erők teljesen margóra szorultak. Brazíliában a szélsőjobb jelöltje futott be a baloldal képviselő képviselője előtt, Indiában pedig a szélsőséges BJP tönkreverte az egykor egyeduralkodó, világi, balos Kongresszus Pártot. Északon ígéretesen megújul a baloldal, de ezen kívül csupán az Ibériai-félsziget nyújt vigaszt. Ezért érdemes számba venni a portugál szocialisták sikerének titkát. A párt 5 éve radikális erőkkel állt össze, majd balra tolódott, és a végén ennek köszönhetően futott be. Spanyolországban új, haladó kormány hívogat, hála a szocialisták és a radikális baloldali Podemos összefogásának. A jobboldali populizmus és a kulturális háború korában, amikor meggyengült a hovatartozás és az identitás érzése, mind a radikális, mind a középbalnak kellő alázattal el kell ismernie, hogy egyikük sem tudja a választ. Illetve Macron jelenti a sajátos riposztot, aki azonban nem tartozik a baloldal egyetlen árnyalatához sem, regresszív politikát folytat, vagyis a gazdagokat jutalmazza, viszont csak a 2. fordulóban tudta legyűrni szélsőséges vetélytársát. De a felmérések szerint ott már bárki más győzni tudott volna Le Pen ellen, beleértve a radikális balt is. Egy sor országban éles ellentét alakult ki az idős, tehetős, konzervatív rétegek, illetve haladó nézeteket valló fiatalabb korosztályok között, amelyeket sújt a gazdasági bizonytalanság. Ebben a helyzetben igen nehéz nyerő szövetséget létrehozni vagy a középbalon vagy még radikálisabban balos alapokon.

ITT OLVASHATÓ

MIGRÁNSIJESZTŐ

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.01.05.

A madárijesztő évezredes jószág, gyermekkorunkból és Al Pacinóból mindannyian ismerhetjük. A madárijesztő – ha nem Al Pacino – a falu határában, a kert végében áll, fa lábai vannak, ócska gúnyája és koszlott kalapja. Rajta rendszerint varjak ücsörögnek, kiröhögve a hülye embereket, hogy így akarnak túljárni az ő hatalmas eszükön, károgva vigyorognak a paraszton, aki tehetetlenül üvöltözik, mert nem ismeri a világot. Ha Al Pacino az ember mint madárijesztő, akkor Gene Hackman társaságában tehervonaton utazik Pittsburghbe, és belekiabálja az éjszakába, hogy jó estét világ.

A madárijesztők kora lassacskán lejár, a madarak már úgy nőnek fel, hogy a madáróvodában képeskönyvből tanulják a típusait és formáit, hogy félelmüket legyőzzék, a klottgatyás madarak a kalapjára szarnak, ezért kapják a pirospontot. A magyar mezőgazdaság halott, madárijesztőre sincsen már szükség, helyét a migránsijesztő veszi át, kifejezve így társadalmunk rohamos fejlődését, hogy mi a legfőbb gondja. Nem az, hogy tagjai éhen döglenek, hanem, hogy szintén az éhen döglés, lefejezés és bomba általi halál elől netán menekülő embertársait riogassa, megtagadja tőle az életet Krisztus nevében.

Nagy jobboldali gondolkodók, mint Bayer Zsóti és haveri köre, ilyen kitartott, szavakból élők nem is oly rég, mint emlékezhetünk, a busóban vélték föllelni a migránsijesztő archetípusát, vagy malacokat telepítettek volna a kerítéshez, és más hasonló cukiságok. De ezek nem voltak elég ütősek, ugyanis Bakondi katasztrófás ült bent az M1-ben, ott vert tanyát, és reggelente az ágyához fölállított kamerába belemondta, hogy a migrációs nyomás fokozódik, százezrek állnak sorban a balkáni úton, csak jól elbújtak. Senki nem látta őket ugyanis. A kerítésnél madár sem járt, mert az összes valahol madárijesztők vállán ücsörgött...

ITT OLVASHATÓ