Szerző: KOVÁCS ZOLTÁN
2020.12.11.
Deutschnak bizonyára élénk emlékei vannak ezekről az időkről és módszerekről, de akkor miként értékeli párt- és eszmetársa, L. Simon László gondolatait, aki tíz éve ugyanezzel a logikával védte a Fidesz–KDNP sajtótörvény-tervezetét, amikor egy kérdést tett föl tiltakozó mindnyájunknak, de pláne az egész nemzetnek: „Ha valaki tisztességesen írja az újságot, mitől tart?” (Magyar Hírlap, 2010. december 3.) Érdekes, hogy akkor L. Simon kétségtelenül buta és ellenszenves gondolatát nem tartotta se gestapósnak, se ávósnak. Nyilván torkán akadt a szó. Miután később, a primitív ávósozását követően vagy harminc néppárti képviselő javaslatot tett a pártcsaládból történő kizárására, a képviselő bejelentette, hogy már elnézést kért Webertől, a kizárási ügyet vegyék le a napirendről. Ez se rossz: Deutsch a frakcióvezetőt nagy nyilvánosság előtt a Gestapóhoz és a magyar kommunista titkosrendőrséghez, az ÁVO-hoz hasonlította, majd levélben elnézést kért tőle. Nem akarok ünneprontó lenni, de az elnézéskérésnek csakis akkor van értelme, ha a tisztázás és a bocsánatkérés legalább akkora nyilvánosság előtt történik, mint a sértés...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.