Szerző: MTI / Narancs
2020.12.01.
Kifejtették: az egyházi iskolák szakember-utánpótlásának bázisát jelentő egyházi óvodapedagógus- és tanítóképzésnek fontos helye van a magyar felsőoktatás palettáján, de az állami képzés arányát nem messze meghaladó mértékben.
Jelenleg ugyanis a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztergomi részlegén vagy a Károli Gáspár Református Egyetem nagykőrösi pedagógusképzésén szintén egyházi fenntartású képzés folyik, a Károli pedig idén átvette a kecskeméti, a szegedi püspökséghez tartozó Gál Ferenc Egyetem pedig pár évvel ezelőtt a nagy hagyományú szarvasi pedagógusképzést is, de ha az egri, kaposvári és nyíregyházi képzés is egyházi kézbe kerülne, akkor a tanítónak idén felvettek valamivel több mint fele már egyházi intézmény diákja lenne, vagyis
felekezetileg elkötelezett egyetemek nevelnék ki az állami oktatásba pályázó tanítókat is.
A szakszervezetek visszautasítják, hogy a vidéki egyetemek stabilitását, működőképességét veszélyeztesse a karok, intézetek további nagy számú, tisztán politikai és hatalmi megfontolásból történő kiszervezése, álláspontjuk szerint ehelyett törekedni kellene a magyar pedagógusképzés egységes rendszerének további megőrzésére, biztosítani kellene a választás lehetőségét az egyházi és az állami felsőoktatás között, a hozzáférés érdekében arányos földrajzi lefedettség megtartásával, és szektorsemleges, egyenlő esélyeket biztosító finanszírozással.
A szakszervezetek szerint a pedagógusképzés gerincét továbbra is az állami felsőoktatási intézményeknek kell jelenteniük, ezt a felelősséget az állam nem háríthatja át az egyházakra. Az FDSZ és a PSZ továbbra is kiáll amellett, hogy nem politikai alapon szervezett csúcsminisztériumi irányításra van szükség kapkodva meghozott döntésekkel, hanem a szakmai építkezésnek, fejlesztéseknek hátteret adó szakminisztériumi irányításra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.