Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.12.28.
Tagesspiegel
Az Európai Bizottság alelnöke megerősítette, hogy a jogállamiság ügyében már a jövő év elejétől Magyarország és Lengyelország körmére néznek. Vera Jourová hangsúlyozta, hogy ehhez már az új mechanizmust használják, mert akárki is van hatalmon, az alapértékeket be kell tartania. Ugyanakkor elárulta, hogy a kedvezőtlen előjelek ellenére sem számolt a magyar-lengyel vétóval.
Felidézte, hogy két éve ő vetette fel: kössék össze a támogatások kifizetését, illetve a demokratikus normák tiszteletben tartását, de akkor még legfeljebb csak álmaiban gondolta, hogy ilyen szankciós lehetőségekhez jut Brüsszel. Ám a segélyalap, illetve a hétéves költségvetés keretében annyi pénzt osztanak szét, hogy meg kell erősíteni az uniós források védelmét. Nem kaphatnak anyagi segítséget olyan kormányok, amelyek elvetik a demokratikus értékeket.
Ugyanakkor szólt arról, hogy a jogállami mechanizmus nem csodafegyver. Keményen kell küzdeni azért, hogy szükség esetén valóban csökkenteni lehessen a szubvenciókat a vétkes államok számára. Azon kívül továbbra is használni kell az összes eddigi lehetőséget a jogállamiság kikényszerítésére. Abban azonban változatlanul bízik, hogy az Európai Bíróság nem évek, hanem hónapok alatt bólint rá az új feltételrendszerre.
Nem ért egyet azzal, hogy a függő helyzet miatt Orbán Viktor simán kihúzhatja a választásokig, anélkül, hogy a haja szála is meggörbülne. Hiszen Brüsszel már a következő évtől hozzálát a rendszer életbe léptetéséhez és így Magyarországgal, valamint Lengyelországgal is foglalkozni fog. A feladatot az igazságügyért felelős biztossal, Reynders-szel közösen végzik, már eddig is jó munkamegosztás alakult ki közöttük.
Jourová nem gondolja, hogy Bizottság csak nagyon óvatosan alkalmazná a gyakorlatban az új mechanizmust, de azt sem pártolja, hogy ajtóstul rohanjanak a házba. Ahhoz ugyanis túl nagy a tét. Az alapszerződés előírásai továbbra is kötelezik az uniós testületeket, és az új helyzetben sem szabad megengedni semmiféle önkényeskedést, illetve átláthatatlan eljárást. A jogállamiság azonban alapvető a tagok közti bizalom szempontjából. Nélküle nem működik a közösség. Semmi köze az ideológiához, vagy hogy valaki a jobb- vagy éppen a baloldalon áll. Hiába állítja pont az ellenkezőjét Orbán Viktor.
A 2004-es keleti nyitáskor az új tagok teljesen egyetértettek abban, hogy az alapértékek mindenkire vonatkoznak. És ez továbbra is igaz, tehát bármilyen párt is kerül hatalomra, köteles eleget tenni ezeknek az értékeknek.
Spiegel
A koronavírus határozza meg Angela Merkel 16 éves kancellárságának utolsó 9 hónapját, és bár a politikusról azt mondják, hogy természetfölötti energiákat tud mozgósítani a tárgyalások során, azért már rajta is látszanak az utóbbi hónapok megpróbáltatásai. 66 éves és ő is csak ember. De bármennyire is paradox, pályája végén pont ez a páratlan erőpróba tette minden eddiginél népszerűbbé. Tekintélye óriási a lakosság körében, ő a legnagyobb nyertes a mostani válságban. De hát idáig sikeresen küzdött a vírus ellen és a gazdasági adatok is mellette szólnak. Még akkor is, ha ő maga is meg van döbbenve azon, hány halottat követel a 2. hullám.
Ugyanakkor tudja azt is, hogy a vállalatoknak nyújtandó folyamatos segítség előbb-utóbb a német állam fantasztikus tartalékait is kimeríti. De azt is látni, hogy a küzdelem végkimenetele alapján mondanak majd véleményt az egész 16 évről. Hiába birkózott meg közben sikeresen a pénzügyi válsággal, az euróövezet súlyos bajaival és a menekültek beözönlésével.
Emellett viszont a politikában csökkent a befolyása: a járvány elleni intézkedések ügyében igencsak megszorongatták a tartományok főnökei, bár a helyzet súlyossága folytán aligha tölti el elégtétellel, hogy a végén neki lett igaza. Közben egyre jobban eltávolodik a saját pártjától, bár személyes népszerűségéből jut a CDU-CSU-nak is. Ha ez így marad a választásokig, az csak jól jön a két pártnak.
Ez esetben viszont pont az történne, amit ő akar: saját akaratából távozna, amire a háború óta még egyetlen kancellár esetében sem volt példa, ugyanakkor előkészíti a terepet az utódjának. Ám minden még felborulhat a ragály miatt.
Hogy mit csinál majd nyugdíjasként? Hétvégi háza kertjében lesz elég teendő, és bőven járhat majd színházba és operába, mert időközben nyugállamányba vonult professzor férjével együtt nagy kultúrarajongó. Egyébként tavaly azt nyilatkozta, hogy egykor, még az NDK-ban arról álmodozott: autóval bejárja a Sziklás-hegységet és közben Bruce Springsteen-t hallgat.
Weber: Az orbáni politika rossz irányba visz
Vasárnap lapunk is beszámolt arról, hogy Manfred Weber – válaszul arra az interjúra, amely egy hete ugyanebben a lapban jelent meg – a Die Weltben azt írta, az orbáni politika rossz irányba visz. Az Európai Néppárt EP-frakcióvezetője kiemelte, hogy az erős nemzetállam, illetve az erős Európa soha nem jelent ellentétet, sőt, inkább kötelező a békés Európa számára. Egyben óvott a magyar vezető nemzeti-populista álláspontjától.
A bajor keresztény szociálisok képviselője rámutatott, hogy az EU előtt álló hatalmas feladatokat nem lehet nemzeti-demagóg alapokról vagy kulturharc formájában megoldani. Inkább azt kellene követni, amit Adenauer, Strauss vagy Kohl csinált, mert ők nem élezték az ellentéteket, hanem túlléptek az árkokon és előítéleteken. Ehhez megalkották az Európa-házat, illetve a társadalomban a középen keresték a többséget.
Egynémely kormányfők napjainkban lejáratják az uniós döntéseket, hogy gyors sikereket érjenek el saját táborukban, jóllehet a határozatokat maguk is megszavazták. Aki Brüsszelt egy lapon emlegeti a szovjet kommunisták tekintélyuralmi rendszerével, az szét akarja verni Európát, amelyet Kohl nemzedéke épített fel – hangsúlyozta Weber. Az Európai Parlament tagjait tavaly 200 millióan választották meg, ezért Strasbourg mandátuma erős. Ezek után képtelenség azt vetni az EP szemére, hogy az „túlbecsüli” a saját szerepét. A jövőt nem az egyhangú döntéshozatal jelenti a Tanácsban, vagy akár bizonyos tagállamok blokádlehetősége, hanem hogy a határozatok többségi alapok szülessenek, például az Európai Parlamentben.
Adenauer fő következtetése az volt a weimari időkből, hogy egy köztársaságot a szélekről sosem lehet sikeresen kormányozni. Tudta, hogy egy megosztott társadalomnak sosincs elég ereje, hogy kikeveredjen egy-egy válságból. Aki a konzervatív értékek elárulásaként állítja be az elkerülhetetlen kompromisszumokat a szociáldemokratákkal és a liberálisokkal, az igazából az olyan radikálisokkal kíván szövetségre lépni, mint az AfD, Wilders vagy Le Pen. Ehhez azonban sem a CDU/CSU, sem Weber nem partner – szögezte le a politikus.
A keresztény értékeket nem azok határozzák meg, akik a Nyugat megmentőiként lépnek fel, hanem a Szentírás tanításai és az egyházak. A kereszténydemokraták a keresztény emberképnek megfelelően alakítják ki politikájukat. Abba pedig nem fér bele a demokrácia és a jogállam leépítése, az önzés.
Ezért nem alku tárgya a működő jogállam, az igazságszolgáltatás függetlensége, a sajtó- és vallásszabadság, a férfi és nő egyenlősége. Ennek az európai életmódnak a megvédése a kereszténydemokrata irányvonal lényeges feladata. Ily módon az új jogállami mechanizmus mérföldkő ez EU-ban, egyben hatalmas siker a Néppárt számára, mert végre szankciókkal lehet érvényt szerezni az alapértékeknek.
Az unió nem fejőstehén, hanem sors- és értékközösség. Utóbbinál a lényeg az egyén méltósága, és teljesen mindegy, hogy az illető keresztény, zsidó, vagy muzulmán, netán menekült. Ugyanakkor elengedhetetlen a külső határok védelme. Mert ne az embercsempészek, hanem az államok döntsék el, ki jöhet Európába. Itt az idő, hogy egyes tagok feladják ellenállásukat, és így össze lehessen kötni a külső határok hatékony őrizetét az emberséges menedékpolitikával. A koronasegélyalapot a jövőbe mutató célokra kell felhasználni, különben Közép-Európa nem tud megbirkózni a szerkezetváltozással, a déli országok számára pedig az ifjúsági munkanélküliség jelent megoldhatatlan feladatot. Itt nem segít semmiféle kulturkampf, csak az újító szellem, a gazdasági bátorság és a szociális felelősségtudat. Strauss mondta egykor: konzervatívnak lenni annyit tesz, mint a haladás élén menetelni. És ez továbbra is igaz. A kereszténypártok a háború után azért tudtak meghatározó erővé válni, mert a jövő és nem a múlt felé fordították politikájukat. A jogállam leépítése, a nacionalizmus vagy a megosztás nem járható út a feladatok megoldására. Több mint kétséges, hogy az Orbán-féle kirekesztő alapállás bármilyen kedvező szerepet tölthet be a pártcsaládban. A Néppártnak meg kell hoznia ez ügyben a döntést – minél előbb, annál jobb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.