SZABAD SZEMMEL - JOUROVÁ: NEM TART ÉVEKIG, AMÍG AZ EU LEGFELSŐBB ÍTÉLŐSZÉKE DÖNT A JOGÁLLAMI MECHANIZMUS ÜGYÉBEN

NÉPSZAVA ONLINE
Szerző: SZELESTEY LAJOS
2020.12.12.

FAZ

A Bizottság alelnöke változatlanul úgy gondolja, hogy nem tart évekig, amíg az EU legfelsőbb ítélőszéke dönt a jogállami mechanizmus ügyében. Jourová ott lát lehetőséget a gyorsításra, hogy a Tanács, vagy a Parlament, de akár az unió végrehajtó testülete is kérhet gyorsított eljárást. Brüsszel pedig addig sem tétlenkedik, mert már az első pillanattól kezdve nyomon követi, hogy az egyes kormányok miként használják fel a közösségi pénzeket és közben kidolgozza a szabályozás gyakorlati alkalmazásának módját.

Ugyanakkor a cseh politikus elismerte, hogy nem lesz könnyű a feladat, mert minden egyes esetben igazolni kell, hogy a jogsértés uniós alapokat érint. De az világos helyzetet jelent majd, amikor pl. kétség merül fel az ügyben, hogy egy bíróság mennyire tud elfogulatlan ítéletet hozni, amikor brüsszeli pénzeket érint a korrupció, illetve csalás. Viszont azt még nem látni, hogy itt csak a konkrét ügyben lehet-e majd közbeavatkozni, illetve hogy elegendő-e a gyanú. Az alelnök elismeri, hogy nem ígérkezik gyerekjátéknak előteremteni a bizonyítékokat. Egyébiránt előtte még ki kell meríteni az összes lehetséges jogorvoslati lehetőséget, így a szerződésszegési eljárást is. De az a lengyeleket nem nagyon izgatja, mert már több esetben is simán túltették magukat az Európai Bíróság ítéletén.

Budapestnek és Varsónak nagyjából február közepéig kell elküldenie a keresetet az EUB-nak. A testület hozzávetőleg egy-másfél év alatt tesz pontot egy-egy vita végére. Ha ez most is így lesz, akkor Orbánnak nincs mitől tartania. Magyarország és Lengyelország nyertesnek tekinti magát a jogállami vitában, a Bizottság azonban úgy gondolja, hogy hatékony ellenőrzési rendszer jött létre. Mindenesetre a két kormány most 173 milliárd euróra számíthat, miután pontosan meghatározták hozzá a demokratikus kikötéseket. Persze ettől még mindkettő az Európai Bírósághoz fordul, ahogy az várható volt. Ily módon ugyanis némi levegőhöz jutnak, de ez volt az egyetlen engedmény, amit ki tudtak csikarni.

Előtte a Tanács jogszolgálata eloszlatta a holland és luxemburgi aggodalmakat, mert megerősítette, hogy hiába lendül csak később mozgásba a mechanizmus, az januártól vonatkozik az új költségvetésre és az újjáépítési tervre is. 

Süddeutsche Zeitung

A vezető német lap úgy ítéli meg, hogy a jogállami mechanizmus mindenekelőtt katasztrófa azoknak a magyaroknak és lengyeleknek, akik évek óta kétségbeesetten várnak az unió segítségére. Úgy érzékelteti a helyzetet, mintha már méteres lángokkal égne egy egész épület, ám a tűzoltók, akik eleve későn bukkantak fel a helyszínen, ráadásul külön helyről jöttek, így nincs meg köztük a kellő összhang, szóval a mentőegységek úgy határoznak, hogy csak évek múlva nyitják meg a fecskendőket.

Pedig hány és hány ember bízott a két országban, hogy az EU végre csinál valamit, és így helyreáll a jogállam, illetve megmenekül az, ami még megmaradt a demokráciából. Lengyelország pl. 5 éve a független igazságszolgáltatás egyik pillérét dönti romba a másik után. A Bizottság mégsem tett semmit, illetve csak keveset és azt is megkésve. Éveken át nem használta az egyetlen valamire való eszközt, mármint hogy gyorsan az Európai Bírósághoz forduljon, és ha Varsó nem tesz eleget a határozatnak, akkor kérje milliós bírság kiszabását.

Pedig ha beveti ezt az eszközt, akkor talán még megmenekülhetett volna a lengyel jogállam. Vagyis későn jött az új szabályozás, és még fel is vizezték, arról nem beszélve, hogy előbb még az EUB-nak is véleményt kell mondania róla. További halogatásra ad alkalmat, hogy az érintett országok a kilátásba helyezett szankciók miatt az állam- és kormányfőkhöz fordulhatnak.

Vagyis még évekre vagyunk a tényleges alkalmazástól, és addig a lengyeleknél felszámolhatják a jogállam maradékát. A magyar és a lengyel kormányt pedig legrosszabb esetben újjáválasztják. Legjobb esetben viszont leváltják mindkettőt, de e cechet akkor az utódok állják.

Washington Post

Viharosnak ígérkezett a kétnapos uniós csúcskonferencia, a végén azonban egy sor fontos eredménnyel zárult, ideértve, hogy a Bizottság most először hitelt vehet fel a járvány miatt szorult helyzetbe került gazdaságot megsegítésére. Mindez diplomáciai siker Merkel számára, bár a bírálók szerint túl sok elvi engedményt tett a megállapodások érdekében.

Nagyon úgy nézett ki, hogy komoly összecsapás lesz a tanácskozáson a vétóval fenyegetőző magyar és lengyel kormánnyal, miután mindkettő meggyengítette a bíróságok szuverenitását, a sajtó önállóságát és partvonalra tolta az ellenzéket. Közben pedig bezsebelte a nagyvonalú európai támogatásokat, hogy azokat a szövetségeseknek játssza át. Az uniós partnereknek egyre kevésbé tetszettek ezek az állapotok, de Budapest és Varsó beintett, noha azzal magának is veszteséget okozott volna.

Ha nem sikerül túllépni a patthelyzeten, az politikailag súlyos lett volna, mert azt mutatta volna, hogy a demokratikus gondok már a szervezet alapvető működését fenyegetik. A végén Orbán és Morawiecki visszakozott, egy nyilatkozatért cserében. Most mindkét oldal a saját sikerét hirdeti, ám a jogállam magyarországi hívei úgy vélik, hogy a csúszás folytán a miniszterelnök még jobban megszilárdíthatja hatalmát és még több demokratikus intézményre teszi rá a kezét a választás előtt.

Frankfurter Rundschau

A lap szakaszgyőzelemnek minősíti az európai állam- és kormányfők által kötött megállapodásokat, ám arra figyelmeztet, hogy senki se üljön a babérjain, ha azt akarja, hogy a gyakorlatban is sikeresek legyenek az egyezmények. De eddig jó a mérleg: szigorították a klímacélt, megoldották a viszályt Magyarországgal és Lengyelországgal, így elhárították a kelet-nyugati szakadás veszélyét. És még meglett a következő költségvetés, valamint a gazdasági mentőcsomag is.

Azaz nem kell tartani a pangástól, a szervezet továbbra is cselekvőképes. De nem sokon múlott, mert a magyar és a lengyel kormány keresztbe feküdt a jogállam ellenőrzése ügyében. Azzal azonban nem számoltak, hogy a többieknek elegük van a provokációkból és példát akarnak statuálni. A német kompromisszumos formula nem változtat azon, hogy marad a jogállamiság. Nem söpörték a szőnyeg alá a problémát, nem is tették be a fiókba.

Lesz ugyan egy kis kerülő az Európai Bíróságra, és beletettek egy párt mondatot az értelmező nyilatkozatba. Ettől némileg veszít élességéből az új eszköz, de nem csorbul ki. Természetesen adott esetben be kell vetni. És itt sokat segítene, ha az CDU-CSU az eddiginél egyértelműbben elhatárolódna a Fidesztől és még Orbánnak is megmondaná, hogy mi a véleménye a magyar demokrácia leépítéséről.

Die Zeit

A lap úgy értékeli, hogy a 25-ök megálljt parancsoltak az autoriter tagállamoknak, ne ugorjon senki be a győzedelmes budapesti és varsói nyilatkozatoknak: a két ország feltétel nélkül kapitulált. Azaz az EU érvényesítette az értékeit a nemzeti populistákkal szemben. Sikerült elhárítani a válságot. A pénzügyi csomag jóváhagyása mellett a szervezet eredményt tud felmutatni a klímacélok ügyében és meghosszabbították az oroszok elleni szankciókat. Vagyis a mérleg nem is rossz.

Hogy a magyarok és a lengyelek kapcsán nem könnyű felmérni a döntés jelentőségét, az abból fakad, hogy az unióban senki sem távozhat vesztesként a tárgyalóasztaltól. Valamit mindenkinek adni kell, hogy azt odahaza fennen hirdethesse. A jogállami szabályozás elsősorban a mind inkább tekintélyelvű Budapestet és Varsót vette célba, Orbán és Morawiecki ezért hadakozott ellene annyira vehemensen. Ám a hatalmas európai és hazai nyomás láttán mindketten feltették a kezüket. Különben őrületes pénzeknek inthettek volna búcsút, ha nélkülük áll fel a járvány gazdasági hatásainak enyhítésére megszervezett program.

Csupán annyi engedményt kaptak, hogy csak később lép életbe a mechanizmus. Ám annak lényege érintetlen maradt. Itt a nemzeti populisták letették a fegyvert, hiába ágált Orbán. A végén csak belement, hogy megbüntessék mindazokat, akik megszegik a jogállamiságot. Attól azonban még nem lesz más a magyar és a lengyel politika, de az eddiginél csak szűkebb keretek között próbálkozhat a demokratikus normák leköszörülésével. Stoptáblát mutattak fel nekik. Az EU megerősítette elkötelezettségét az alapértékek iránt, és megélezte fegyverét, hogy érvényt szerezzen ezeknek az elveknek a saját berkein belül is. 

Spiegel

A lap Kelet-Európa osszijainak, azaz keletnémetjeinek nevezi a magyarokat és a lengyeleket, kiemelve, hogy a két ország kultúrák harcaként állította be a jogállami vitát. Az EU ennek ellenére hidat épített feléjük, de nem lenne jó, ha a nyugati tagok most leereszkedő stílust engednének meg maguknak velük szemben.

A kompromisszum még nem is volt meg, amikor Szijjártó Péter már a magyar győzelmet harsogta. Pont úgy hangzott, mintha Magyarország nem lenne bent az unióban, hanem még mindig a Varsói Szerződés vazallusa lenne és egy hegemón hatalommal szemben védekezne. Mindenesetre Budapest és Varsó is azt ünnepli, hogy elhárítottak egy veszélyt, amit amúgy maguk hoztak létre. De most már a dolog úgy áll, hogy aki odahaza leépíti a jogállamot, az ne várjon pénzt Brüsszeltől.

Orbán és Morawiecki olvasatában a vétó vitának semmi köze a demokráciához. Egyáltalán nincs bűntudatuk, jóllehet odahaza olyan viszonyokat teremtettek, hogy ilyen körülmények között sok szakértő szerint ma be sem léphetnének a szervezetbe. Kulturkampfot kreálnak olyan alapkérdésekből, mint a hatalmi ágak megosztása vagy a bíróságok önállósága. De mindig ezt csinálják, amikor valaki nem ért egyet velük. Ennek megfelelően azt állítják, hogy az EU a magyarság és a lengyelség lényegét támadja.

Emögött igen mély demokráciaellenes értékrend húzódik meg. Budapest és Varsó által hirdetett kereszténység, hagyományos család, a haza homogenitása jóval fontosabb a demokratikus alapnormáknál, utóbbiak az ő szemükben liberális luxusnak számítanak.

Évekbe telhet, amíg az Európai Bíróság rábólint az új rendre, de még utána sem lesz könnyű elzárni a pénzcsapot a bűnösökkel szemben. Ugyanakkor káros a nyugat részéről olyasmit hangoztatni, hogy pénzt adunk ezeknek, noha nem is igazi demokráciák? Meg hogy miért nem szabadulunk meg tőlük? A mostani kompromisszum mögött azonban masszívan ott van, hogy Németország hatalmasat profitál a keleti piacon. Az uniós támogatások nem ritkán a magyar és a lengyel kormányon keresztül német cégeknél kötnek ki. Azaz az EU jóléte a Keletnek is köszönhető.

Függetlenül attól, hogy a jelenlegi magyar és lengyel vezetés lábbal tapodja az uniós értékeket. Orbán sosem titkolta illiberális szándékait és nem úgy néz ki, hogy itt egyhamar bármiféle változás közeledne. A magyar ellenzék nem látszik, a lengyel gyenge. Így a jelek szerint a Fidesz és a PiS még legalább addig hatalmon marad, amíg beélesítik a jogállami szabályozást. Egy kis szerencsével azonban az csak eltalálja őket. Sokan szeretnék ezt az unióban, mert szövetségesük nincs, viszont elherdáltak egy csomó rokonszenvet.

Deutsche Welle

A pénzügyi csomag megmenekült, a jogállam viszont veszélyben van. A Merkel-féle kompromisszum ennél fogva hiba – mutat rá a kommentár. Az persze érthető, hogy a kancellár nem szerette volna, ha éppen a német elnökség idején porlik szét az EU egysége. Neki egyébként azt diktálják a politikai ösztönei, hogy meg kell óvni a boltot, a fekete bárányokat a nyájon belül kell tartani. Így lett egy olyan szabályozás, amelyet egyelőre nem lehet bevetni.

Az mindig is világos volt, hogy Orbánt és lengyel elvbarátait a pénztárcájukon keresztül lehet jobb belátásra bírni. Hiszen fütyülnek az Európai Bíróság verdiktjeire. Szóval csak az hat rájuk, ha elvonják tőlük az uniós alapokat. A kérdés persze az, hogy miért kell megtűrni egy ilyen politikus, a propagandahazugságaival, sértegetéseivel, antiszemita kirohanásaival? És még csak nem is a korrupció a fő gond. Hanem hogy Magyarország és Lengyelország a tekintélyuralom felé tart. Felszámolja a szabad médiát, a független igazságszolgáltatást, módszeresen korlátozza a polgárjogokat.

Az EU nem engedheti meg, hogy ilyenek legyenek a soraiban. Immár nem fordíthatja el a fejét, mert akkor az egész fundamentum oda lesz. De az unió idáig gyáva volt, hogy határozottan fellépjen, működött a rosszul értelmezett akolmentalitás. Így most mindkét ország időhöz jutott, hogy még jobban lebontsa a jogállamot. Kapnak újabb figyelmeztetéseket, de azokra tesznek. A végén azután már nemigen lehet mit csinálni, akkora lesz a kudarchalmaz. Mert lehet, hogy szükséges volt a kiegyezés az uniós államháztartás kapcsán, de politikai szempontból sajnos melléfogás.

Der Standard

A kompromisszumnak köszönhetően erősödik a magyar és a lengyel jogállamiság, megkésve ugyan, de mégis. A vitában mindkét fél vesztett tekintélyéből, de hosszú távon a megállapodás nagyobb jogbiztonsággal kecsegtet. A két ország súlyos anyagi pofonba szaladt volna bele, ha sokat makacskodik, győzelmet egyáltalán nem remélhetett. Eleve világos volt, hogy nem kerül le az asztalról a demokrácia és az uniós pénzek közti árukapcsolás. Ahhoz túlságosan is aggódnak a nettó befizetők, hogy a homályos viszonyok, illetve a politikai ellenőrzés alá vont igazságszolgáltatás miatt egyes politikusok és kegyenceik zsebében köti ki a pénzük. Főleg a magyaroknál és a lengyeleknél.

Az viszont rossz hír a jogállam híveinek, hogy a szankciók még odébb vannak. Hiszen a Bizottságnak még le kell fektetnie a gyakorlati alkalmazás irányvonalait, az Európai Bíróságnak pedig határoznia kell az egész konstrukció törvényességéről. Ily módon Budapest és Varsó rengeteg időt nyer. Azon kívül a szabályok nem vonatkoznak arra, amikor pl. a menekültek, vagy a nemi kisebbségek jogai sérülnek, vagy a sajtószabadság forog kockán. De Orbán és Morawiecki sem tekintheti magát győztesnek, bár azért megpróbálja így beadni a hazai klientúrának. Nem módosul a mechanizmus, hiába állította a két kormány, hogy az beavatkozást jelent a belügyekbe. A nemzetközi színtéren pedig teljesen magukra maradtak. Még a csehek és a szlovákok sem álltak melléjük.

Klasszikus kompromisszum szemtanúi vagyunk, mindkét oldal fel tud mutatni sikereket, de senki sem ért el mindent. Hosszabb időre előre tekintve azonban nagyon is kedvező lehet, hogy az EUB most jogilag hézagmentesen megadja a szabályokat. Hiszen éppen Budapest és Varsó panaszkodik folyton, hogy politikai-ideológiai okokból próbálják őket megrendszabályozni.

Libération

A magyar és a lengyel kormány zöldre állította a jelzést a pénzügyi csomag ügyében, miután biztosítékokat kapott, hogy nem éri bántódás a bevándorlás, illetve LMBT-jogok ügyében elfoglalt álláspontja miatt. De csak ennyit kaphattak. Egyfelől mivel teljesen elszigetelődtek: Szlovénián kívül nem támogatja őket senki. Másfelől és főként, mert nagy kockázat lett volna részükről ragaszkodni a vétóhoz, mert óriási pénzektől estek volna el. Azon kívül mindenképpen hatályba lépett volna a jogállami mechanizmus és az vonatkozott volna a költségvetésből eredő támogatásokra is.

Vagyis lose-lose állapot jött volna létre: mindenki csak vesztett volna. A magyar és a lengyel gazdaság túlságosan is függő helyzetben van ahhoz, hogy a két ország háborút kezdjen az EU ellen. Emellett a hazai lakosság túlnyomórésze egyetért a tagsággal. A magyarok 77 %-a azt is helyesli, hogy kössék össze a demokratikus normák teljesítését, illetve a közösségi szubvenciókat. Azaz semmi esélye nem volt a blöffnek, és ezt a többiek tudták is.

Le Figaro

Budapest és Varsó obstrukciója az Európa két része közti törésvonalat jelképezi. Még akkor is, ha a két lakosság nem támogatta kormánya blokádpolitikáját a mentőcsomag ügyében, amely ugyanakkor csak fokozta a feszültséget és a meg nem értést a régi és az új tagok között. Az ellentétek forrása javarészt az, hogy a közép-európai államok más kulturális- politikai utat jártak be, mint nyugati társaik. Ők elsősorban a nemzetet, a szuverenitást, a kultúrát és az életmódot akarják megvédeni, amint azt a menekültválság megvilágította. Mellesleg ilyen populista párt egyszer már hatalmon volt Olaszországban is.

A megosztottság gyökerei a múltba nyúlnak vissza, mert a nyugat fél évszázada fogadja a migránsokat az egykori gyarmatokról, hozzá van szokva a multikulturalizmushoz. A keleti országok viszont „homogének”, mert őket óvta a bevándorlástól a vasfüggöny. De azért sem akarnak migránsokat, mert egyre rosszabbul alakul a demográfiai helyzetük és ez ráerősít az identitás gyengülésére. Ily módon a keresztény örökség fenntartását alapvetőnek tekintik az európai civilizáció megóvására. Előbb a hidegháború miatt kívül rekedtek Európán, majd azt tapasztalták, hogy a nyugat másodrendű polgárokként tekint rájuk, így most először érzik úgy, hogy szabadon határozhatják meg a külpolitikájukat.

Igényt tartanak arra, hogy ők mások, illetve hogy a többiektől eltérően ítéljék meg az uniót. Magyarország és Lengyelország a maga erkölcsi rendjét a liberális elvek fölé helyezi, ideértve azt, amit a globalizáció ígér. A járvány megfelelő eszközzel szolgál, hogy a lázadó államokat visszatereljék a jogközösségbe. De azt senki se higgye, hogy ezzel egyszer s mindenkorra megoldódik a kérdés. Ha a nyugat nem vet számot a keleti kulturális identitással, akkor csak pirruszi győzelmet arat.

ITT OLVASHATÓ