POFÁJUK, AZ VAN

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.12.14.

Most az a képzet (Vorstellung) telepedett meg miniszterügynök elvtárs léha tudatában, hogy miután nem vágták ki a klubból, mint macskát szarni, immár ő ül annak közepében, és hajlítja a teret meg az időt. Biztonságban érezvén magát pénzügyileg és a ganyéban egyaránt, Sorost felszólította, hogy takarodjon Európából, és azért ez már döfi, emberek. Ez már a pata kivillanása a reverenda alól, illetve a csótány sötétben bujkáló öntudata. Mert ezek szerint miniszterügynök elvtárs egy napon arra ébredett, hogy bogárrá változott. (Mi pediglen majd egyszer almát hajítunk a páncéljába.)

Hogy mit okádik Sorosra, az – gondolom – őt is, és engemet is hidegen hagy. Miniszterügynök elvtárs gondolatkísérletének azonban vannak folyományai, lévén, hogy mi pedig, ellenlábasai és vele szerencsétlenül egy légtérben lévők, sorosisták volnánk, mint az közkeletű. Kérdésünk az volna tehát, hogy nekünk is takarodnunk kell-e, nem magyari nem őstulkoknak, hogy végleg kitelt a becsületünk talán, és nincs helyünk immár a Föld nevű bolygón se. Mert mindabból, amit Orbán óbégat, voltaképp ez fakad, mint említettem már a patáját, amit rejteget.

Nem vagyok egy látó a delejes gömbömmel, de pár napja már vizionáltam, hogy Brüsszel gyengesége után ezeknek ki fog nyílni a csipájuk, és indul az okádás, lenézés és sárba taposás. Dájcstomi is megszólalt immár bájosan. Miután vinnyogva esdekelt, hogy ne hajítsa ki az ajtón a Néppárt, most telve önbizalommal látott neki ekézni azokat, akiket Orbán eltávolítana a kontinensről. Dájcstomi szerint lesz most nyavajgás a baloldalon, amely nem tud veszíteni méltósággal, s ez a meghunyászkodó alázatból a pofád befogod ordításba átcsapó vigyorgás az emberi faj legaljára jellemző mentalitás...

ITT OLVASHATÓ