PEDIG VALÓJÁBAN ENNI MÉG VAN MIT. FŰTÉS NINCS

KOLOZSVÁRI SZALONNA

- NEHAZUGGY BLOG
Szerző: Mikes Mirtill
2020.12.06.

...Vasárnap délután a nagyinak annyira fájt a dereka, hogy nekiállt piskótát sütni. A sütő – mint betanított htb. segéderő, tudom – nem az együttműködési szándékáról híres; öntörvényű. Lágy marad a tészta alja, megkapja a tetejét és fordítva. Ráadásul a piskóta a nagyi maximális elvárásaihoz képest mindig lapos és laposabb. (Magunk között szólva – és jó, ha tudja, a tata szemmértéke szemüveg nélkül + – 0,2 mm árnyékban – a tata gyatra rövidtávú memóriája szerint ez a műalkotás 2,5 mm-el volt magasabb, mint a legutóbbi, merthogy a tata dolga a rétegezve kenhető állapotba hozás, a precíziós méretre vágás. Tehát naprakészen képben van, mint egyszerű bedolgozó.)

A nagyi – ahogy kell – kívül belül, nem csak vizuálisan érzékelhetően ellátta diókrémmel. Vacsora után ez volt a nasika. Szótlanul csipegettünk. Csak a nagyi morgott. Lapos. Legalább két kanál lisztet még elbírt volna, de már a liszt se egyforma stb. Mivel mindenki falt, mint a vett malac, előbb-utóbb megnyugodott. Közölte, ami marad, holnapra elég lesz evés után a két gyereknek, majd átment dicséret kezdeményezésbe: könnyű a tésztája. Semmi reakció. Elmondta vagy háromszor; könnyű. Mire a tata megszólalt: a maradékot érdemes lenne éjszakára lekötni, mert még el talál repülni.

És ebből a látomásból bontakozott ki a drámába fajult fejlemény. A bátyámmal – mikor mindenki betárazta magát alvásra – belavíroztuk a szobámba és éppen szárnyakat adtunk a maradéknak, amikor bejött az anyu, mert valami eszébe jutott, a piskóta meg ijedtében a paplanom alá bújt. Ez még nem lett volna tragédia, ha az anyu hétfőn nem délutános. Ezért délelőtt mosott. Volna. Ám közben jött a Juliska néni. Csak az elfogyott sütőpor miatt jött elmesélni, hogy ki halt meg, ki csalta meg az urát, mennyivel drágult a krumpli stb. Meg azt, hogy a magyar nyugdíjasoknak pénzt küld Amerika karácsonyra. Mármint az ő olvasatában. 3 millió vagy milliárd forintot. Bizony. Az Amerikai Kommunizmus Áldozatai Alapítvány. Ez ilyen hiánypótlásféle, amiért az előző diktatúrában a mostani humánummentes kastélylakók tandíjmentessége miatt nem tudtak az öregségükre spórolni. Akik most elárvereztetik a fedelet a fejük felől, ha már fűteni úgy se tudják. Persze csak véletlenül, mert rendeltetésszerűen a (most figyeljen, mit tudok én: „jövedelemszegény”) nyuggereknek krónikus betegként valamelyik kórház folyosóján állva kéne várni az Ukrajnából átszipkázott, lélegeztető gépeket kezelni tudó menyecskéket, akik viszont kettős állampolgárként töretlen lendülettel röppennek napnyugatra. Ezért az alapbetegségük miatt nem kell kilakoltatni a 65 év felettieket. A temetésük profitja meg mehet az államegyházi stadion fenntartására.

Az anyu taktikai okokból (hátha amíg a néni ízlelgeti a piskótát, be tudja indítani a mosógépet) megkínálta. Volna. Süti sehol. A mosógép előtt viszont ott púposkodik a diókrémes paplanhuzat. Szegény anyu. Sajna hangosan konstatálta az eseményt. Az csak gáz, amiért felzabáltuk, összekentük, sőt utána még fogat se mostunk. Az a tragédia, hogy a Juliska néni hírét viszi, hogy a Mikes gyerekek éjszaka, és csak lopva tudnak enni.

Pedig valójában enni még van mit. Fűtés nincs. Ezért nem írok kendnek. Ha itthon vagyunk, akkor a nagyi az ágyban, takaró alatt tárol bennünket, ha a konyhai sparheltben kialszik a tűz. Ez is „nemzeti keresztény” családbarát téli gyerektárolási módszer a Horthy-időkből.

Bütyökfalva, 2020. december 6.

ITT OLVASHATÓ