Szerző: PuPu
2020.12.10.
Nagyurunk megegyezett Merkellel.
A jogállamiság követelménye marad, de a történetre került még egy-két vitézkötés, meg bírósági eljárás, miegyéb, és ez elég arra, hogy minden fideszes szájból és éppen használaton kívüli seggből győzelmi induló harsogjon.
Megvédtük a magyar emberek pénzét, kiáltják, jóllehet csak haladékot kaptak:
Persze ez is eredmény, hiszen még másfél évig lehet orrba-szájba lopni, utána meg ki tudja, ki lesz kormányon - lehet, még jól is jöhet, ha a majdani koalíciós kormányt lehet vádolni a jogállam lebontásával is.
Olyan szánalmas ez az egész.
Ha magyarembert akárcsak érintőlegesen is érdekelné a külpolitika, akkor beárazhatná ezt a hatalmas győzelmet, akkor talán megértené, hogy ez olyan gesztus, mint amikor a halálraítéltet addig nem végzik ki, míg a törött lábán gipsz van, továbbá bejelentheti igényét, hogy mit kér enni a villamosszék kipróbálása előtt.
Nem kell renénykednünk, errefelé elég, ha kihirdetjük a nemzet győzelmét az elnyomó brüsszelita maffia felett, a többit meg elrendezik majd a jogászok.
Ezzel együtt a demokratikus oldal csalódott, nem rúgták szaros bakanccsal pofán szeretett vezérünket, és ez azért fáj egy kicsit, talán érthető módon...
A szörnyű az, hogy tulajdonképpen indokolt a csalódás, bár tudjuk, hogy az államok vezetői is elsősorban a saját országuk érdekeit helyezik előtérbe, és a németek nem tartanák szépnek, ha éppen a német uniós elnökség alatt kerülne sor kenyértörésre Lengyelországgal, ahol egyébként is felettébb utálják a németeket, meg Magyarországgal, ahol a német autógyáraknak egymásba ér a kipufogójuk.
És akkor még itt van Merkel közeli visszavonulása, akinek nem mutatna jól az életrajzán pályafutásának egy viszonylag viharosabb lezárása.
Persze meg lehetett volna kicsit mogyorózni a Zsírmalacot és lengyel kollegáját is, de nem érte volna meg - verekedésbe nem jó keveredni, vagy le kell ütni az ellenfelet és mentőt hívni hozzá, vagy egérutat kell adni neki, de ne sározódjon be a nadrág, mert az nem túl elegáns.
Emellett a németek megtanulták, hogy egyszerre egy fronton érdemes harcolni, először le kell zárni a Brexitet, aztán ki kell alakítani valamiféle elfogadható viszonyt a Biden adminisztrációval, utána jöhetnek sorra a renitensek.
Hogy mit összeröhögtünk Ceausescun, a Világ Eszén, és lám, nekünk is jutott egy példány a fajtájából, a gigantomániás szociopatából, nagyobb szégyen, hogy megadóan tűrjük a kártékonykodását...
A jogállamiság követelménye marad, de a történetre került még egy-két vitézkötés, meg bírósági eljárás, miegyéb, és ez elég arra, hogy minden fideszes szájból és éppen használaton kívüli seggből győzelmi induló harsogjon.
Megvédtük a magyar emberek pénzét, kiáltják, jóllehet csak haladékot kaptak:
Persze ez is eredmény, hiszen még másfél évig lehet orrba-szájba lopni, utána meg ki tudja, ki lesz kormányon - lehet, még jól is jöhet, ha a majdani koalíciós kormányt lehet vádolni a jogállam lebontásával is.
Olyan szánalmas ez az egész.
Ha magyarembert akárcsak érintőlegesen is érdekelné a külpolitika, akkor beárazhatná ezt a hatalmas győzelmet, akkor talán megértené, hogy ez olyan gesztus, mint amikor a halálraítéltet addig nem végzik ki, míg a törött lábán gipsz van, továbbá bejelentheti igényét, hogy mit kér enni a villamosszék kipróbálása előtt.
Nem kell renénykednünk, errefelé elég, ha kihirdetjük a nemzet győzelmét az elnyomó brüsszelita maffia felett, a többit meg elrendezik majd a jogászok.
Ezzel együtt a demokratikus oldal csalódott, nem rúgták szaros bakanccsal pofán szeretett vezérünket, és ez azért fáj egy kicsit, talán érthető módon...
A szörnyű az, hogy tulajdonképpen indokolt a csalódás, bár tudjuk, hogy az államok vezetői is elsősorban a saját országuk érdekeit helyezik előtérbe, és a németek nem tartanák szépnek, ha éppen a német uniós elnökség alatt kerülne sor kenyértörésre Lengyelországgal, ahol egyébként is felettébb utálják a németeket, meg Magyarországgal, ahol a német autógyáraknak egymásba ér a kipufogójuk.
És akkor még itt van Merkel közeli visszavonulása, akinek nem mutatna jól az életrajzán pályafutásának egy viszonylag viharosabb lezárása.
Persze meg lehetett volna kicsit mogyorózni a Zsírmalacot és lengyel kollegáját is, de nem érte volna meg - verekedésbe nem jó keveredni, vagy le kell ütni az ellenfelet és mentőt hívni hozzá, vagy egérutat kell adni neki, de ne sározódjon be a nadrág, mert az nem túl elegáns.
Emellett a németek megtanulták, hogy egyszerre egy fronton érdemes harcolni, először le kell zárni a Brexitet, aztán ki kell alakítani valamiféle elfogadható viszonyt a Biden adminisztrációval, utána jöhetnek sorra a renitensek.
Hogy mit összeröhögtünk Ceausescun, a Világ Eszén, és lám, nekünk is jutott egy példány a fajtájából, a gigantomániás szociopatából, nagyobb szégyen, hogy megadóan tűrjük a kártékonykodását...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.