ORBÁN ÉS A SZAMIZDAT

REZEDA VILÁGA BLOG
Szerző: Rezeda
2020.12.05.

Egyetlen, drága miniszterügynök elvtárs erősen rázza a pofonfát, s mindeközben kitartóan azt mutatja, hogy most már nagy a baj vele és a valósággal. Végérvényesen elszakadtak egymástól, úgy is mondhatnánk, ágytól, asztaltól. Igaz, nehéz volt ez a hét: Szájer, Deutsch, a lengyelek ficánkolása, miniszterügynök elvtárs idegei sem lehetnek kötélből, s olykor – gyakorta – fölmondják a szolgálatot. Itt van ez a Weber, akivel ambivalens a viszonya, az erkélyi szerelmetes összebújástól, a másik legyilkolásának szándékáig. Klasszikus házasság, ami most fordulatot vett megint, ám ebben már az mutatkozik, hogy egyetlen, drága miniszterügynökünk nem egészen ura a gondolatainak, ha volt is valaha ilyen áldott állapotban.

Nos, ez a Weber, mint az EPP frakcióvezetője, ilyképp Orbán főnöke megint jogállamiságozott, igazságszolgáltatás függetlenségizett és sajtószabadságozott, mert nem bír magával. Deutsch is legestapózta ezért, de Tompika már bocsánatot kért, amikor belengették, hogy emiatt kivágják az ablakon. Ettől még röpülhet, de megmutatkozott a deutschi gerinc, aki addig, amíg azt hiszi, büntetlenül óbégathat akármit, mint valami galerivezér, tátott szájjal üvölt, aztán, amikor kiderül, ezért őt számon is kérhetik, elsompolyog. Erkölcsi, elvi és mindenféle magaslatok, hogy ő nem is úgy gondolta, s itt jön akkor, hogy Orbán meg hogy az anyám valagába gondolta, ha gondolta ezt egyáltalán, de nézzük azért.

„Orbán Viktor válasza Manfred Webernek (EU-szamizdat nro. 3.)” – Így kezdődik a dolgozat, amitől az ember elmélázik, hogy ez meg mi a rosseb, móka, szatíra vagy csak gondolatkísérlet, de komolyan gondolja miniszterügynök elvtárs, ami baj. Kiderült, hogy mély nyomokat hagyott benne, amikor a Project Syndicate nem jelentette meg az egyik sziporkáját, amire cenzúrát kiáltott, s a jelek szerint ebből még most sem keveredett ki. Igaz, utána a lap, amely elutasította, tételesen felsorolta, milyen kritériumoknak kell megfelelnie egy náluk megjelenő írásnak, és a formai követelmények mellett elvárják, hogy a náluk megjelenő szöveg intellektuális érvelés vagy egy stratégiai, politikai javaslat legyen.

Orbán műve ennek az elvárásnak nem felelt meg, most pedig az elnyomott és elhallgattatott szellemi nagyság gúnyáját veszi magára, akinek szamizdatban kell terjesztenie gondolatait. Van amúgy uszkve ötszáz újságja, számos tévéje, rádiója, de értjük ezt a szamizdatos takarót, ez olyan ifjú forradalmáros. Ezzel azonban vannak bajok. „Nekünk, közép-európaiaknak ez nem ismeretlen. Erre találtuk ki a szamizdatot. Írj, nyomtass, olvass, terjessz! Szam izdat, vagyis magunktól magunknak.” Nos, Orbán nemhogy nem találta ki a szamizdatot, de ilyenbe nem is írt Kádár alatt, azok mások voltak, például, akiket ma ő hallgattattat el, mert soha nem vetemedne arra...

ITT OLVASHATÓ