„MINDENBŐL LEMARADOK” – DIÁKSORSOK DIGITÁLIS TANREND IDEJÉN

NÉPSZAVA
Szerzők: VAS ANDRÁS, JUHÁSZ DÁNIEL
2020.12.14.

Noha a járvány két hulláma között lett volna idő arra, hogy a legrászorultabbakat felkészítsék a távoktatásra, ez nem történt meg.

– Mindenből lemaradok, de a matek a legnagyobb gondom, tanórák nélkül egyszerűen nem értem, a szüleim pedig nem tudnak segíteni – sóhajtotta Balogh Tamás. Az ötvöskónyi fiú a pécsi Gandhi gimnáziumba jár, koronavírusmentes időkben kollégista, a járvány miatt a középiskolákban elrendelt digitális oktatás miatt azonban hazakényszerült a somogyi faluban, mélyszegénységben élő családjához. Tamásnak öt testvére van, velük, illetve szüleivel osztozik az egyetlen szobán, tanulni jobbára a konyhában szokott. A tankönyvei, füzetei ott sorakoznak a mikrosütő mellett, s ha elakad az anyagban, néhány biztató szó kivételével semmire sem számíthat: szülei iskolázatlanok, azaz nem tudnak segíteni gimnazista fiuknak – még szakképzős testvérének sem –, akinek nemhogy laptopja vagy számítógépe, de még telefonja sincs. Az egyetlen megoldás a falu Csillagpontra keresztelt teleháza, melyet néha kinyitnak Tamás számára, s így legalább egy-két digitális tanórán részt tud venni, a tanárok küldte feladatokat azonban megfelelő eszköz híján nem tudja megoldani: sehonnét sem kap segítséget nemhogy értelmezésükhöz, de még letöltésükhöz, kinyomtatásukhoz sem. 

Pedig Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár lapunknak adott interjújában azt állította, a tavaszinál zökkenőmentesebben zajlik a digitális oktatás, az iskolák a meglévő 350 ezer informatikai eszközből adtak ki otthoni használatra, bővítették a tanodák felszereltségét, az elérhető okostankönyvek körét, ingyenessé tették az internetet a digitális munkarendben tanuló középiskolások számára...

ITT OLVASHATÓ