Szerző: VÁRHEGYI ÉVA
2020.12.17.
A veszélyhelyzet márciusi kihirdetése után alig egy héttel megszülettek az első válságkezelő rendeletek. A gyorsaság azonban nemcsak erény volt, hanem az átgondolatlanság tünete is. Az egyeztetések hiánya szembeötlő volt a közterhek átvállalásáról és „katás” kisvállalkozások adómentességéről szóló rendeleteknél, amikor utólag kellett kiegészíteni a kedvezményezettek körét. Az általános hitelmoratórium elrendelése is végiggondolatlan volt. Más országok gyakorlatától eltérően nem a törlesztés felfüggesztését kellett kérni, hanem azt kellett jelezni, hogy az adós továbbra is a szerződés szerint kíván fizetni, ami jókora káoszt idézett elő a bankok és az adósok körében. Hungarikum az is, hogy a törlesztési haladék az adós helyzetétől függetlenül jár mindenkinek és minden kölcsöntartozására.
Egy szempontból azonban jól átgondolt volt a válságkezelés megválasztott módja: arra törekedtek, hogy minél kisebb mértékben terheljék a központi büdzsét, ami a járvány tavaszi hullámában sikerrel is járt. Egyrészt igyekeztek minél nagyobb hányadban a gazdaság más szereplőire hárítani a válságkezelés terhét, másrészt költségvetési átcsoportosításokkal és már eldöntött tételek átcímkézésével mérsékelték a kiadásokat.
Ne dőljünk be a propagandának, mely szerint az Orbán-kormánynak már a tavasszal elfogadott gazdaságvédelmi akcióterve is elérte az éves GDP 20 százalékát! Annak zömét ugyanis a költségvetést közvetlenül nem érintő intézkedések tették ki. A kormány májusi konvergenciaprogramjában ez áll: a válságot kezelő „költségvetési intézkedések 2020-ban a GDP 2,8 százalékát teszik ki, finanszírozásuk pedig teljes mértékben a költségvetésen belül kiadások átcsoportosításából, tartalékokból és új adókból történik”. A magyar kormány válságkezelő programja még az állami garanciavállalással együtt sem érte el a GDP 10 százalékát (ami jóval kisebb a német, az olasz, a francia, a cseh vagy az osztrák kormányénál), ugyanakkor a GDP 12 százalékát elérő terhet lőcsölt rá a központi költségvetésen kívüli szférákra, elsősorban a bankokra és az önkormányzatokra.
A spórolás részben abból a hiedelemből fakadt, hogy a költségvetés egyensúlya garantálja az Európai Unióval szembeni függetlenséget. Az Európai Bizottság azonban, éppen a hatékony válságkezelés érdekében, megnövelte a kormányok és a jegybankok mozgásterét: időlegesen eltörölték a deficitplafont, feloldották az uniós támogatások kötöttségeit és az állami támogatás tilalmát. Orbán azonban célszerűbbnek látta, ha a bővített mozgásteret magának tartja meg. A gazdasági visszaesés miatt kieső adóbevételei ellenére sem állította le a saját klientúrájának üzleti lehetőséget nyújtó fejlesztéseket (például a Budapest–Belgrád vasútvonalat, amelynek építésében a kínai főválalkozó mellett Mészáros cége is részt kap) és a presztízsberuházásokat. Ennek következtében a költségvetés idei hiánya a spórolós válságkezelése mellett is elérheti a GDP 7-9 százalékát.
A tényleges válságkezelés terhét viszont igyekezett más szereplőkre hárítani. Egyik első intézkedése, a minden adósra és minden adósságra automatikusan érvényes hitelmoratórium oda vezetett, hogy Magyarországon az adósok két-háromszor akkora hányada vette igénybe a törlesztési haladékot, mint más országokban, ahol célzottan és szűkebb körben tették ezt lehetővé a kormányok. Az Orbán-kormány az önkormányzatok terhére is igyekszik megkímélni saját költségvetési pozícióját – egyúttal komoly csapást mérve az ellenzéki vezetésű fővárosra és kerületeire, valamint jó néhány más településre. A gépjárműadó és a súlyadó központosítása, az ingyenes parkolás előírása, valamint az idegenforgalmi adó csökkentése súlyos pénzeket vett ki az önkormányzatok zsebéből, holott már a járvány is jócskán csökkentette az iparűzési adóból, valamint az szja-ból származó bevételeiket, miközben megnövelte szociális és egészségügyi kiadásaikat. Ehhez társult a cégek számára adott kedvezmény, hogy az idén esedékes iparűzési adó teljes összegét csak jövő májusban kell megfizetniük.
Az i-re a pontot az tette volna fel, ha a kormány elfogadja az iparkamarai elnök javaslatát, amely két évre az összes kis- és középméretű vállalkozás számára eltörölte volna a helyi iparűzési adó megfizetését. Ez végképp ellehetetlenítette volna a nagyobb települések – jelentős részben ellenzéki vezetésű – önkormányzatait. A kormányfő által „megfontolandónak” minősített javaslatot végül elvetették, ám elfogadták Parraghnak a helyi önkormányzatok mozgásterét szűkítő másik javaslatát, mely szerint jövőre nem lehet növelni a helyi és települési adókat, és új adót sem lehet kivetni.
A novembertől újból elrendelt ingyenes parkolás anomáliáit is más zsebéből kezeli a kormány: a magánkézben lévő mélygarázsokat kötelezte arra, hogy az éjszakai órákban ingyenesen álljanak a helyi lakók rendelkezésére. Magántulajdonú szolgáltatók kontójára jótékonykodik a kormány akkor is, amikor ingyenessé teszi a távoktatásban részt vevő iskolások és tanáraik internethasználatát...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.