Szerző: PuPu
2020.12.14.
Nincs hova.
Jön a Dadus és beletömi a következő adagot, hogy a fal adja a másikat, ő meg aztán csak ül a fal mellett kigúvadt szemekkel és emésztgeti a dolgokat, legfeljebb a fejét csóválja, mint Józsi bácsi a műrepülő kirándulás végén, mikor a nyakába ömlöttek a reményei: hát ezt azért nem gondolta volna.
Lassan vége az évnek, és bár vannak látszólagos eredmények, de alapvető változás nincs, az ellenzék pártjai leginkább egymással vannak elfoglalva, és én már azzal is elégedett lennék, ha saját médiumaikon keresztül üzengetnének egymásnak, de nem.
Itt majd Orbán sajtómunkásai eljuttatják a véleményeket - a saját szájuk íze szerint - a versengést abbahagyni képtelen ellenzéki vezérekhez, fenntartva az egymással szembeni bizalmatlanságot, mely remekül szolgálja Orbán ügyét.
Lehet miről beszélgetni, lehet szidni egymást mindenféle pártirodák rejtekében, lehet öntözgetni az ablakpárkányon virágzó illúziókat, és lehet reménykedni.
Ötezredszer tesszük ugyanazt, és mégis új eredményre várunk, mert hát ilyen még a ruletten sincs, hogy nekünk állandóan a feketén áll meg a golyó, miközben mi következetesen a pirosra teszünk - egyszer minden rossz sorozatnak vége kell, hogy szakadjon!
No, persze a kaszinóban ez így is van, de hát a magyar belpolitika nem kaszinó, és legfőképpen nem úri kaszinó, inkább csak egy kocsma, ahol időnként összeverődik néhány elégedetlen, aki megrészegedve saját bátorságától és nagyságától felmászik a székre, melyre az előzékeny kocsmáros ráragasztotta a sárga papírcetlit "ERKÖLCSI MAGASLAT" felirattal, hőbörög kicsit, majd hazabotorkál.
A többi meg azon van, hogy jó magyar szokás szerint mindenképpen jól járjon, legalább a szomszédjához képest...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.