Szerző: NAGY B. GYÖRGY
2020.12.13.
Van ez az orosz szó: zapoj. Dosztojevszkij Az ördöngösök című regényében még „szertelen ivásként” magyarázza a lábjegyzet, az orosz nagyságtudatot exportálni/megértetni szándékszó Mihalkov-filmben (A Szibériai borbély) már egy több napig tartó, víziókkal színesített részegség, melynek végén az illető bárhol magához térhet. De egyre megy: az orosz ember fogyaszt. Életvitelszerűen. Úgy, ahogy Wagner úr ivott (nem a zeneszerző, hanem Rejtő kékszakállú regényhőse), nemes egyszerűséggel végigvedelve évtizedeket. A józanság szörnyű állapotába csupán egyszer került, valamikor az 1930-as évek közepén, s szörnyű főfájás közepette befejezte még az I. világháborúban megkezdett levelét, alákanyarítva rég levetett polgári nevét, miszerint Zaturek Manfréd.
Egy ilyen évszázados szeszálomból készül most felébreszteni a koronavírus Oroszországot. Hiszen tiszti főorvosa azt nyilatkozta, hogy aki Moszkva vakcinájával oltatja magát, az két hónapon át nem ihat. Mindezt egy olyan nemzettől kéri, amelynek lányai és fiai az alkoholtilalom idején az ablakmosó folyadéktól kezdve a kölnin át lényegében mindent leeresztettek a torkukon – és ha ma is lenne efféle szesztilalom, akkor sokkal intenzívebben terjedne a járvány, ugyanis a különböző fertőtlenítőszereket nem bőrön át vennék magukhoz. Egyszóval megeshet, hogy vakcina ide vagy oda, a járvány makacsul kitart Oroszországban.
Az oltóanyag egyetlen győzelmi esélye épp a sokat kárhoztatott politikai berendezkedés (lásd: gátlásokkal nem nyomorított diktatúra), ugyanis valószínűleg nem bízzák rá az egyénre, hogy akar-e szurit vagy sem, egyszerűen kap. Ennél a pontnál azért nem árt egy akkurátus határhaszon-számítás, ahol a mérleg egyik serpenyőjében az egészség és az újra nekilóduló gazdaság van, a másikban viszont az a veszély csücsül, hogy folyékony elfojtás nélkül miképp tolerálják a rezsim bárdolatlanságát/brutalitását az emberek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.