FERENC PÁPA: A MIGRÁCIÓ CSAK AZOKNAK A FEJÉBEN JELENT FENYEGETÉST A KERESZTÉNYSÉGRE, AKIK HASZNOT HÚZNAK ENNEK HANGOZTATÁSÁBÓL

444.HU
Szerző: HORVÁTH BENCE
2020.12.02.

Diego Maradona halála után az egyik felkapott, sokat idézett anekdota arról szólt, hogy a legendás argentin labdarúgó hogyan ábrándult ki a katolikus egyházból. Amikor Maradona 2000-ben II. János Pál pápa meghívására a Vatikánban járt, elképedve nézte az arannyal bevont mennyezeteket. És feltette magának a kérdést, hogy hogyan lehet valaki akkora szemétláda, hogy miközben aranyozott plafon alatt lakik, eljár a szegény országokba, hogy ott teli hassal gyerekeket csókolgasson.

Ebben a történetben benne van Maradona ismert nyers stílusa, de valamit megragad abból a felismerésből, ami az elmúlt évtizedekben meglehetősen elterjedté vált a nyugati világban is: hogy a katolikus egyház rendkívül elszakadt a mindennapi élettől, bezárkózó és rideg intézmény lett, mely csak saját, egyre fogyatkozó híveit tudja megszólítani.

Az egyházak megváltozó és valószínűleg tényleg visszaszoruló szerepének persze rendkívül összetett okai vannak, és hiba lenne pusztán erre az egy tényezőre szűkíteni a magyarázatot, de hogy lehet benne valami, azt jelzi, hogy egyetlen személy milyen változások előidézésére volt képes: Maradona után a világ második leghíresebb argentinja, Jorge Mario Bergoglio 2013-ban lett a katolikus egyház pápája, és pár év alatt el tudta érni, hogy szavaira jóval többen figyeljenek oda, hívők és nem hívők egyaránt...

ITT OLVASHATÓ