Szerző: PETSCHNIG MÁRIA ZITA
2020.12.20.
Válságos időkben különösen jó hír, ha naponta arathatunk győzelmeket, ha a sok-sok vigasztalan esemény végtelen sorozatát megtörheti egy-egy látványos siker is. A sikerek kiváltotta örömöket azonban gyakran beárnyékolhatja az, ha mindezeket a pillanatok varázsán túl, hosszabb távlatokban, több évnyi összefüggések között is megpróbáljuk értelmezni. Így van ez az államadósság elmúlt évtizedének karriertörténete esetében is.
A közelmúlt
2009 végén Varga Mihály azt hangoztatta, hogy a „Fidesz nem támogat olyan gazdaságpolitikát, ami az államháztartás hiányának növekedését eredményezi”. 2010 szeptemberében a párt gazdasági szakértői bizottsága (vezetője Varga Mihály volt) a magyar gazdaság helyzetét feltáró jelentésében többek közt azt javasolta, hogy „a költségvetési egyensúly nem áldozható fel a gazdasági növekedés oltárán”. Ez a megállapításuk akkor már szembement a gazdasági miniszter, Matolcsy György véleményével, aki úgy látta, hogy fel kell adni a „poros, ódon, lejárt szavatosságú, egyensúlyra törekvő pályát”, mert az államháztartás egyensúlya nem a kiindulópont, hanem a fejlesztéspolitika végeredménye. Úgy vélte, hogy a helyes, követendő gazdaságpolitika az adócsökkentés, s nem kell semmiféle deficitmérséklő megszorítás. Emiatt – igaz, átmenetileg – megemelkedik a költségvetés hiánya, de azt rövid időn belül is vissza lehet vágni. Részint az általa akkor 800 milliárd forintra taksált bürokráciacsökkentéssel, részint pedig azzal, hogy az Orbán-kormány olyan hitelességnövekedést tud felmutatni, aminek köszönhetően jóval olcsóbban képes a nemzetközi piacokon kölcsönöket felvenni, amitől több százmilliárd forintos kamatmegtakarítás remélhető. Mindez zene volt Orbán Viktor füleinek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.